Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-20 / 319. szám
6 Dunántúlt napló 1984. november 20., kedd Mit mond a jogszabály? Gondoskodás a megváltozott munkaképességű dolgozókról O któber 23-án kezdtük a megváltozott munkaképességű dolgozókról szóló jogszabály ismertetését. A rendelet hatálya alá tartozó személyek köréről, az eljárás megindításáról, a munkakörülményekről és a felmondási tilalomról irtunk. Nemzetközi magazin Amerikai katonapolitika Lézerfegyver egy jövendőbeli amerikai űrbéli harcálláson (fantáziarajz) (Foto: KS) Aranyeső a fegyvergyártóknak A 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM sz. együttes rendelet 11. § (2) bekezdése értelmében az ott — október 23-i számunkban — írt felmondási tilalom nem vonatkozik arra a megváltozott munkaképességű dolgozóra, aki magánmunkáltatóval áll munkaviszonyban, továbbá: ha a) a munkáját ismételten nem megfelelően látja el, illetőleg a munka elvégzésére alkalmatlan, kivéve, ha nem megfelelő munkája vagy alkalmatlansága megváltozott munkaképességével függ össze. b) a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozó számára a munkáltató működési körén belül vagy azonos helységben más munkáltatónál — a helyi rehabilitációs bizottság véleményének figyelembevételével — egészségi állapotának, korának, képzettségének megfelelő új munkahelyet biztosít, illetőleg a betanításra, vagy szakképzettségre vonatkozóan javaslatot tesz és azt a megváltozott munkaképességű dolgozó nem fogadja el, c) öregségi, rokkantsági nyugdíjra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosult, d) részére sem a munkáltató, sem a munkáltató telephelye szerint illetékes tanács munkaügyi szakigazgatási szerve alkalmas munkahelyet biztosítani nem tud. A megváltozott munkaképességű dolgozó a jogszabályban meghatározottak szerint kere- setkiegészitésre, átmeneti kere- setkieaészitésre, jövedelemki- egészitésre, vagy átmeneti jövedelemkiegészítésre jogosult. A hatályos előírások értelmében azt a munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói munkaviszonyban vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló megváltozott munkaképességű dolgozót, akit rehabilitálása érdekében áthelyeznek, illetve betanításban vagy szakképzésben részesítenek, oz áthelyezés, illetőleg a betanítás vagy szakképzés menkezdésének napjától — a rendeletben meghatározottak Életkor: 30 év alatt 30—31 év 32—33 év 34-35 év 36—37 év 38—39 év 40—41 év 42—43 év 44—45 év 46—47 év 47 év felett A rendelet 13. § (2) bekezdésében írtakat kell megfelelően alkalmazni a fegyveres erőktől, a fegyveres testületektől és a rendészeti szervektől megváltozott munkaképessége, illetőleg egészségi okból szolgálatra való alkalmatlansága miatt leszerelt dolgozó esetében is. (a rendélet 13. § (4.) bek.). A 8/1983. (VI. 29.) EüM—PM. sz. együttes rendelet 14. § (1) bekezdése értelmében a kere- setkiegészitésre jogosult megváltozott munkaképességű dolgozónak a (3.) bekezdés szerint növelt összegű átlagkeretét a) ha átképzésben részesül, az átképzés időtartamára, betanításnál leafeljebb tizenkét hónapra, szakképzésnél legfeljebb harminc hónapra a korábbi — nyugdíjjárulék levonásával számított — átlagkeresetének 100 százalékáig. b) a fentebb már ismertetett 13. §-ának (2.) bekezdése b) és c) pontjában, valamint (3.) bekezdésében foglalt esetekben, ha átképzésben nem részesül, illetőleg az átképzést követően a korábbi átlagkeresetének 80 százalékáig, c) a már ismertetett 13. § (3.) bekezdésében megjelölt szerint (13—14. §) — keresetkiegészítésben kell részesíteni. A keresetkiegészités jár: a) az egészségi állapota romlásából eredő munkaképességváltozás miatt eredeti munkakörében, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban, illetve növelt ösz- szegű öregségi, illetve munkaképtelenségi járadékban nem részesülő dolgozónak, ha a munkaképesség-változás mértéke az 50 százalékot eléri vagy meghaladja, a betanítás vagy szakképzés idejére, (a rendelet 13. § (2.) bek. a) pontja) b) az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesülő és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált; illetve — a Munka Törvénykönyve 19. § (1) bekezdése alapján a munkáltatóval úiból munkaviszonyt létesítő dolgozónak — ha a munkaképesség-változás mértéke eléri, vagy meghaladja a 36 százalékot — időbeni korlátozás nélkül, (a rendelet 13. § (2.) bek. b) pontja). c) a gümőkóros betegség miatt munkáltatójánál, jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztatható dolgozónak — rokkantsága mértékétől függetlenül — addig az időpontig, amíg a foglalkoztatási tilalmat okozó betegsége a tüdőbeteggondozó intézet igazolása szerint fennáll, (a rendelet 13. § (2.) bek. c) pontja). A legalább 36 százalékos mértékű munkaképesség-változást elérő bányász dolaozó, ha föld alatti bányamunkára való alkalmatlanság miatt más munkakörbe, illetve munkahelyre helyezik át, és életkortól füg- aően az alábbiakban előírt ideig föld alatti bányamunkát véazett, keresetkieaészítésre időbeli korlátozás nélkül jogosult. 5 év 6 év 7 év 8 év 9 év 10 év 11 év 12 év 13 év 14 év 15 év (a rendelet 13. § (3.) bek.). bányász dolgozó esetében pedig, ha a rehabilitációs intézkedés során egészségi állapotának megfelelő föld alatti munkakörbe helyezik, a korábbi átlagkeresetének 90 százalékáig kell kiegészíteni. A rendelet értelmében átlag- kereset alatt általában a rehabilitációs intézkedést megelőző, illetve a 13. § (2.) bekezdése b) pontjában: az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesülő és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, illetve — a Munka Törvénykönyve 19. § (1) bekezdése alapján a munkáltatóval újból munkaviszonyt létesítő dolgozónak megjelölt dolgozónál — ha a számára kedvezőbb — az üzemi baleset előtti, a jogszabályban meghatározott átlagkeresetet kell érteni. Az átlagkereset számításának szabályait külön jogszabály állapította meg. (Folytatása következik) S. A. Mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, a Pentagon az október elsejével kezdődő 1984—85-ös pénzügyi évre több mint 300 milliárd dollárt kért a korábban elhatározott katonai feljesztési tervek finanszírozására. A törvényhozás az előirányzatokból egyes tételeket törölt, másokat valamelyest megkurtított, de a kongresszusban még így is 297 milliárdos (!) hadügyi büdzsét szavaztak meg. A neves demokrata politikus, Mattew Flinn alighanem az igazságra tapintott, amikor figyelmeztetett: Washingtonban az állami politika érvényesítésének hagyományos diplomáciai eszköztára az utóbbi időben csaknem teljesen a háttérbe szorult, a helyét átvette a legnyersebb erőre való támaszkodás, azaz a katonai tényező mértéktelen felértékelése. „Az embernek az az érzése — mondotta —, hogy a fékek többé nem működnek”, utalva ezzel a fegyverkezés új fordulójának megindulására. Az elnök még 1982 májusában aláírta azt a 32. számú titkos direktívát, amelyben utasította a Pentagont a „korlátozott” és az „elhúzódó nukleáris háború kérdéseinek tanulmányozására, sőt az ehhez szükséges előkészületek meggyorsítására. Ezt az utasítást azóta sem vonta visz- sza, sőt — amint ez az új költségvetésből kiviláglik — az eddiginél is nagyobb lendületet vesz az Egyesült Államok agressziós képességének fokozása. Nézzük a tényeket! Bár az eredetileg tervezettnél lassítot- tabb ütemben, változatlanul folytatják az egyenként tíz atom-robbanótöltettel felszerelhető MX típusjelzésű interkontinentális ballisztikus rakéták szolgálatba állítását. Ezek igen nagy találati pontosságúak, egy-egy rakétával célba juttatható töltetek robbanóereje 230-szor múlja felül a Hirosi- ma-bomba rombolóerejét — a Washington Post szerint — „ez az egyetlen olyan megsemmisítő eszköz, amellyel ki lehetne kapcsolni a szovjet nagy rakétákat”. Az MX-programmal együtt folyik az egy nukleáris robbanófejjel ellátható „Midget- man" rakéta fejlesztése (pusztító ereje körülbelül 20-szorosa a hirosimainak), erre a célra mintegy 70 milliárd dollárt szánnak. Az előmunkálatokat várhatóan 1987-re fejeznék be és a rendszerbe állításra az 1990-es évek elején kerülne sor. Párhuzamosan ezzel 18 milliárd dollárt irányoztak elő 9000 darab — légi, szárazföldi és tengeri indítású — robotrepülőgép legyártására, amelyeknek mindegyike 100 —200 kilotonnás töltetet juttathat el az előre beprogramozott célpontokra. (Egy kiloton- na azonos ezer tonna hagyományos robbanóanyag energiájával.) Az itt felsorolt példák is alátámasztják az óceánon túl nemrégiben nyilvánosságra hozott ,,Az USA nukleáris erői és lehetőségei” című tanulmány végkövetkeztetését: „A 90-es évek közepéig az Egyesült Államok gyakorlatilag az atomfegyverek új nemzedékével váltja fel a régebbi egész arzenálját”. Ehhez járul azután a Reagan által 1983 márciusában ismertetett „csillagháborús” elképzelés, a fegyverkezés kiterjesztése a világűrre, amiről a konzervatív Business Week, az üzleti körök lapja azt írta, hogy „ez lesz a legradikálisabb stratégiai változás a második világháború óta”. A fogalmazás így nem egészen pontos ugyan, de tagadhatatlan, hogy az ebben az irányban már megindított kísérletek és előkészületek új minőségi jegyeket hordoznak. Minden bizonnyal igaza van Richard Garwinnek, a neves amerikai katonai szakértőnek, aki úgy véli, a „kozmikus háború nem a földi háború valamiféle alternatívája lenne, haA temetésre érkezett külföldi delegációk hazautaztak. A vasúti közlekedés megindult, ismét működnek a bankok és a hivatalok, termelnek az átmenetileg leállt üzemek, s felhúzták redőnyeiket a boltok. Csaknem mindenütt feloldották a kijárási tilalmat, igaz, a hadsereg és a rendőrség erői továbbra is készültségben vannak, hogyha a véres hindu— szikh összecsapások esetleg megismétlődnének, helyreállítsák a rendet. E hírek azt jelzik: Indiában — ha lassan is — az élet kezd visszazökkenni a szokott kerékvágásba. Indira Gandhi meggyilkolása valójában persze súlyosabb csapást jelentett annál, hogy a hatalmas dél-ázsiai állam egyhamar túljusson a nyomában kialakult súlyos krízisen. Nem is csupán a brutális inci-, densek hullámáról van szó — bár a csaknem ezer halálos áldozat az elszabadult indulatok féktelen voltát mutatja — hanem inkább a politikai bizonytalanságról, az ország közel- és távolabbi jövője körül kirajzolódó kérdőjelek soráról. A nyugati sajtóban nem kevesen egyenesen azt vetették fel, hogy túlélheti-e az egységes India Indira Gandhi elvesztését. Ám a reálisabb helyzetelemzők nem fogalmaznak ennyire végletesen. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy az ország új miniszterelnöke, a szinte azonnal, órákon belül anyja örökébe lépett Radzsiv Gandhi előtt bonyolult teendők sorakoznak. A Gandhi asszony Nemzeti Kongresszus Pártjával szembenálló ellenzék vezetői már Radzsiv Gandhi kinevezését is élesen támadták, pedig az adott helyzetben kétségtelenül ez a lépés volt a legcélszerűbb a mélyebb válság elkerülésére. Kérdés persze, hogy tudja pótolni Radzsiv a nemcsak hanem az utóbbi előjátéka". A 119. számú elnöki direktívában Reagan mór pontosabban körvonalazta az űrhadviseléssel kapcsolatos teendőket és a múlt év decemberében az 1984 —1988-as időszakra 2,1 milliárd dollárt kért a kongresszustól erre a célra. A kozmosz mi- litarizálására szőtt amerikai tervek kétségtelenül a legsúlyosabb fenyegetést jelentik a világ békéjére nézve, mert hiszen, ha ezen a területen a leginkább érdekelt hatalmak nem jutnak valamiféle megegyezésre, egy bizonyos ponton túl minden más fegyverzetkorlátozási és ellenőrzési tárgyalási fórum értelmét veszíthetné. zai politikai harcokban veterán, ellenlábasai által is elismert képességű, hanem a világpolitika színpadán is kiemelkedő szerepet játszó Indira Gandhit. Radzsiv ugyanis, aki negyvenévesen lett hirtelen India kilencedik, eddigi legfiatalabb kormányfője, viszonylag kevés politikai tapasztalattal rendelkezik. Hosszú ideig csak családjának és hivatásának élt (az indiai légitársaságnál dolgozott pilótaként, a repülést szeretett hivatásának érezte), s csupán testvérének halálos balesete után, alig négy esztendeje lépett helyette anyja oldalára. Elnyerte Szand- zsaj megüresedett parlamenti mandátumát, tavaly február óta pedig a kormánypárt főtitkári funkcióját viselte. Ennyi idő alatt persze kevéssé volt igazán alkalma, hogy erényeit bebizonyítsa. A sors tragikuma, hogy nincs már lehetősége az optimális módon, kitervelt fokozatossággal átvenni a kormányzás felelősségét, s gyakorlatilag egyik napról a másikra kell beletanulnia a föld második legnépesebb államának irányításába. Mégpedig egy olyan állam élén, amelynek meg kell birkóznia a gazdasági és társadalmi elmaradottság ezernyi- terhével, a kínzó nemzetiségi, nyelvi, vallási ellentétek béklyóival. Hogy ezek visszahúzó ereje meddig terjedhet, arra épp a Gandhi asszony elleni merénylet szolgálhat bizonyítékul. Márpedig a szikh probléma nem az egyetlen, amivel az új miniszterelnöknek szembe kell néznie. Az önállósodási (néha elszakadási) törekvések, a központi kormányzás elleni, nemegyszer külföldről is támogatott fellépés az elmúlt években több szövetségi államban is megerősödött. (Példaként utaljunk csak Kasmírra és Asszám- ra.) Nem halaszthatja sokáig a A porrobbanások kutatása A Michigan Egyetem kutatói szója-, kukorica- és búzaliszten, valamint fűrészporon vizsgálták a porrobbanások keletkezését és terjedését. A hatalmas robbanási reakciók — mint 1979-ben Brémában — óriási energiákat szabadíthatnak föl: akkor a robbanástól a Roland- féle malomban 14 ember halt meg. Az amerikai tudósok megállapításai szerint az ilyen pusztító robbanásoknak mindig akkor áll fenn a veszélye, amikor a malom padlóján mindössze 0,7 mm vastag porréteg gyűlik össze, ami légköbméterenként 100 gramm gabonapornak felel meg. Ha egy malomban a kavargó porból egy ilyen cella jön létre, akkor elég egy szikra, hogy az ún. elsőd- feges robbanást begyújtsa. Az első robbanás fölkavarja a szomszédos port és bekövetkezik a nagy robbanás. Ahhoz, hogy a porrobbanásokat elkerüljék — a szikraképződést nem lehet teljesen kizárni — a por sűrűségét a kritikus érték alatt kell tartani. Der Spiegel A spanyol képviselőházban tilos a dohányzás Spanyolországban megtiltották, hogy a képviselők a parlamentben az ülések alatt dohányozzanak. Az intézkedés nemcsak a nép képviselőinek tüdejét, hanem az épület freskóit is meg akarja védeni a dohányfüsttől. A rendelkezés a hallgatóságra is vonatkozik. döntést Radzsiv Gandhi a küszöbönálló választások ügyében sem. A parlamenti voksolás konkrét kiírására még nem került ugyan sor, de az előzetes bejelentések alapján azt december legvégén - január elején tartották volna meg. A szakértők zöme úgy véli, hogy e menetrend nem is változik meg, hisz az India számára tragédiát hozó merénylet voltaképp növeli a kormánypárt iránti szimpátiát. Radzsiv megbízhat a Gandhi név vonzerejében — teszik hozzá sokan. Nem mentes kérdőjelektől India gazdasági helyzete sem. Tény, hogy az ország napjainkban már a világ kilencedik ipari nagyhatalma, s hogy a mezőgazdaság örvendetes fejlődésével leküzdötték az éhínség oly sokáig fenyegető rémét. Ám az is tény, hogy a „zöld forradalom” vívmányai nem érvényesülnek igazán. Az erőfeszítések ellenére ugyanis változatlanul kiugróan magas, sőt növekvő a népességszaporulat. Ez pedig, ha az élelmiszer-önellátás elért szintjét nem is veszélyezteti, de mindenképp megakadályozza az érezhetőbb javulást. A nemzeti jövedelem alacsony, a társadalmi egyenlőtlenség az elmúlt évtizedekben keveset csökkent, a hivatalos kimutatások szerint is százmilliók élnek a szegénységi szint alatt. Nyomasztó hagyatéka mindez India gyarmati múltjának, s épp ennyire súlyos öröksége a politikai felelősséget ily kényszerű körülmények között átvevő Radzsiv Gandhinak. A közeljövő mutatja meg, hogyan küzd meg feladataival, hogyan sikerül valóra váltania anyja, elődje befejezetlenül maradt életművét. Szegő Gábor Föld alatti munkában töltött idő Serfőző László alezredes Arbeiter Zeitung Hogyan tovább Indiában? Kikerülhetetlen döntések
