Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-20 / 319. szám
1984. november 20., kedd Dunántúlt Itaplo 3 Nagyszerű kísérletek Szentlőrineen Munkában az ÁFB Winter András, Gyenis Antalné és dr. Litter József a laboratóriumban Erb János felvétele Egyharmaddal csökkenthető a szójaimport Karba mid a csirketápba ? Innovációs bank és gyártó kerestetik A fehérjeimport nagy tehertétele a magyar népgazdaságnak. Évente dollármilliókat fordít az ország a szója behozatalára, nem szólva a növendék állatok — malac, csirke — takarmányozásához nélkülözhetetlen állati fehérjék, mindenekelőtt a halliszt importjáról. Soha ennyi termelőt és tudományos kutatót nem foglalkoztatott még az importhelyettesítő hazai fehérjeforrások felkutatása, alkalmazása. A karbid reneszánszát éli. Viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhető fehérje helyettesítőként eddig kizárólag a szarvasmarhánál, a juhnál alkalmazták. A marhatápokba szóját tenni hazánkban már jópár éve tilos. A magas import- hányadot a baromfi és a sertés igényli. Ez év október 15-én nyilvánították védetté a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárai — Gye- nrs Antalné agrármérnök-vegyész, dr. Litter József agrármérnök, és Winter András vegyész — szabadalmát polikon- denzált karbamid néven. A szabadalom ma már csak arra vár, hogy akadjon egy innovációs bank, amely a nagyüzemi gyártási technológia kidolgozását finanszírozza. Ezt követően azonnal megkezdődhet a nagyüzemi felhasználás a baromfinál, a sertésnél és a nyúlnál. A nagy kérdés az volt, hogyan lehet a karbamidot úgy manipulálni, hogy az együre- gűek gyomrába kerülve a természetes növényi, állati fehérjékhez hasonlóan viselkedjen. A karbamidnál ugyanis igen gyorsan szabadul fel az ammónia, ami aztán májelfajuláshoz, mérgezéshez vezet. A lényeg a késleltetés volt, amit a szarvas- marha bendőjében a baktériumok végeznek el, azt a baromfinál, sertésnél, nyúlnál, előzetesen vegyi úton kell produkálni. Meg kellett találni azt a katalizátort, amelynek segítségével a karbamid óriásmolekulává, 25—30—35 karbamid molekula egyesüléséből keletkezett veqyületté, vagyis polikonden- zált karbamiddá alakul át. Sok száz kísérletet végeztek el, míg megtalálták. Az inspirációt az egészhez a véletlen adta. A hetvenes évek végén, talán 1978-ban egy kémiaórán Winter András két kémcsövet tartott a kezében, az egyik kémcsőbe előzőleg nyers tojásfehérjét, a másikba karbamidot tett. Legnagyobb megdöbbenésére melegítés hatására a karbamid pontosan úgy viselkedett, mint a tojásfehérje. Az újabb kémcsőbe tett karbamid már ismét karbamid módra viselkedett és többet soha nem ismétlődött meg a szokatlan jelenség. — Óra után kezdtem csak töprengeni, mi lehetett abban a kémcsőben, valami szennyezés nyilván. De az anyag tartalmazta a katalizátort. Akkor már tudta, ha ezt megtalálja, ez a karbamidot a tojásfehérjéhez hasonlóvá teszi. De nem is merte végiggondolni. Aztán segítséget kapott és biztatást. Gyenis Antalnéval ketten többszáz kémiai kísérletet végeztek el, amíg megtalálták azt az anyagot, ami azon a kémiaórán egy kellően nem kimosott kémcső, tehát a véletlen folytán a szokatlan jelenséget előidézte. Dr. Litter József, az iskola igazgatója örömmel a két vegyész mellé állt. Az etetési kísérletek labor egerekkel már 1979-ben beindultak. Aztán patkányt, majd Bikáiról nyula- kat és ketreceket is kaptak. A Keszthelyi Egyetem baromfikísérleteket, állított be kontrollal. Mikor dr. Soós Gábor államtitkár 1980-ban Szentlőrineen járt, kilátásba helyezte a minisztérium támogatását. Egymillió forintot kaptak a kísérletek finanszírozására. Egy televíziós riport után felfigyelt a NOVEX is, amelynek egy évre átadták a jogot, majd a baromfikísérletekbe Bábolna is bekapcsolódott. Minden állatkísérlet pozitív volt, s egyértelműen támasztották alá, hogy a polikondenzált karbamid a takarmány-kon- centrátumba 30 százalékig helyettesítheti a szóját baromfinál éppúgy, mint a felsorolt többi állatnál. Egy kiló baromfihúst 1,20 forinttal olcsóbban állítottak elő, és ami a lényeg, szója- importot váltottak ki. Általános alkalmazásával évente tízmillió dollár nagyságrendű importot válthatna ki a népgazdaság. Az iskola pénze elfogyott, nincs ereje a nagyüzemi gyártástechnológia kidolgozásának finanszírozásához. A szellemi termék eladó, nem is drága, 150 000 forint, és mázsánként 4—5 forint a forgalmazásból, ami nem személyeket, hanem az iskolát illeti meg. Időközben új kísérletbe kezdtek a vágóhidakon keletkező vér takarmányként történő hasznosítására. A vérrel tetemes mennyiségű import hallisztet, szóját lehetne helyettesíteni. A pécsi vágóhídról Bács megyébe szállítják a vért, ahol a tsz-ek elég tökéletlenül főzve hasznosítják. Értékes anyagok mennek így tönkre, nem is szólva a szállítási távolság üzemanyag- és költségvonzatáról. A megoldás itt is megszületett. Közönséges oltott mész — és még valami, ami a titok — hozzáadásával, plazmolízissel szétroncsolják a vértesteket, ezáltal felszívódnak a kukoricadarában, amivel aranysárga színű, kellemes ízű granulátumot adnak. Az egyébként köny- nyen romló vér így 70-80 fokon szárítva fél évig is steril marad és közben megtartja értékes aminósav garnitúráját és mikroelemeit. Nem szükséges főzni, 100 fokon sterilizálni. Az egy- házaskozári tsz 40 mázsát gyártott le kísérleti jelleggel. Ezt a fehérjeimport-pótló takarmányt minden keverőüzemmel rendelkező tsz le tudja gyártani, olyan egyszerű a technológiája. Az oltott meszet már a vágóhídon hozzáadják, s mire a szállítmány kiér a keverőüzembe, menet közben megtörténik a plazmoluzis, vagyis a sejt- roncsolás. Ezt a találmányt nagyüzemi etetési kísérletek még nem támasztották alá, mivel az iskolának sem pénze, sem lehetősége nincs ezek beindítására. Ebből a takarmányból 1,5 mázsa pótol egy mázsa szóját. Most már csak olyan vállalkozó szellemű gazdaságokra lenne szükség, melyek fantáziát látnak a dologban és hajlandók vállalni a nagyüzemi etetési kísérletek beindítását baromfinál, sertésnél és hízómarhánál. — Rné — Bank a megújulás szolgálatában így lesz többcsatornás a pénzrendszerünk A jó menedzsment a legjobb technológiával felér Veszteség—nyereség arány 10 az l-hez H a egy vállalatnak valamely új elképzelése megvalósításához pénzre van szüksége, saját tőkéjéhez, fejlesztési forrásához nyúl, vagy egy bankhoz fordul hitelért. Ritkábban: idegen tőkét részvények, kötvények vagy esetleg külföldi vegyesvállalat alapítása formájában vesz igénybe. S ha nem egyszerűen új vállalkozásról, hanem vállalat-alapításról van szó? A helyzet akkor is nagyjából ugyanez, a saját forrás kivételével. Sőt az újonnan alakult kisvállalatoknak az utóbbi években egyre bővülő listája egyenest azt látszik bizonyítani: ha megvan az értelmes, reális cél, a tettre- kész gárda és a biztató piac, az utóbbi talán még könnyebb is... Medinvest — Transinvest — Farminvest — FILAV — NOVI- Kl— Biometod — Kerszova — Hidroexport — VÁÉV — és DÉLÉP-leányvóllalatok — VITAL Automatizálás — „Prométheusz” —• Rubik-stúdió — Parabola — „Biotechnika”: ez a korántsem teljes lista az,oké az új vállalatoké, amelyeket az utóbbi öt évben az Állami Fejlesztési Bank segített létrehozni. Megkértük dr. Gora Iván jogtanácsost, az ÁFB jogi és vállalatszervezési osztályának munkatársát, segítsen „rendet vágni” a még ennél is bővebb sorban, azaz megvilágítani a pénzintézetnek az új vállalatok létrehozásával kapcsolatos törekvéseit. — Az 1971-ben a Magyar Beruházási Bankból szervezett ÁFB-nek kezdettől fogva feladata új vállalatok alapítását kezdeményezni — mondja. — Ezt a nyolcvanas évek elejétől szorgalmazhattuk igazán, amikor a reform-folyamat — többek közt a társulási jog újraszabályozásával is — lendületet kapott. Bankunk „hivatalból” támogatója a fővállalkozásoknak, főleg olyan területeken, társulások formájában, ahol gazdálkodásunk „fehér foltjai” mutatkoztak. Úgy gondoltuk, hogy ezek — szándékunk szerint — képesek lesznek a fővállalkozások teljes kereszt- metszetét átfogni. Közülük nagyon jól megy például a Kul- túrinveszt nevű cégünk, amely fővállalkozásban hoz létre oktatási, nevelési- és sportlétesítményeket. Jelentősen kivette a részét például a budapesti iskolabővítésekből: 200 fős létszámmal az idén 300 milliós termelési értéket produkál. Nem kevésbé jelentősek azonban további üzletágaik, tevékenységi területeik. Közreműködtek mindenekelőtt számos innovációs szervezet, kisvállalat létrehozásában — mint például az Alkotó Ifjúság Egyesülés, amely most már korántsem csupán a fiatalok életképes ötleteit karolja fel, a Novotrade Rt., amely újszerű társulási forma több szempontból is, részben, mert az ÁFB-n kívül alapítója három más jelentős pénzintézet (az, MNB Innovációs Alapja, az OTP és a Külkereskedelmi Bank), részben predig, mert alaptőkéjének mintegy a fele úgynevezett kisrészvényesektől származik, végül: mert a társulás tagjai valamennyien hazaiak. Megemlíthetem a NO- VIKI-t, a KIOSZ közreműködésével létrejött szervezetet, amely a kisiparosok legjobban, legkönnyebben hasznosítható munkáit kamatoztatja. További sajátos pénintézeti tevékenységi formák: a tőke- juttatás — többnyire alapítási tőkejuttatás — az említett innovációs szervezeteknek: kisbankok létrehozása a aazdasági élet majd minden területén; vé- aül de nem utolsósorban, a legújabb: magyar—külföldi ve- gvesvállalatok létrehozása. Az előbbi — hogy csak nagyon röviden jellemezzük — azt a célt szolaálja, hoqy ha pénz, hitel szükséges, lehessen választani bank és bank között — vaavis mobilabb, reaqálóképe- sebb, ne csak egycsatornás legyen a bankrendszerünk. Az utóbbi jelzéséül most csak any- nyit: két svájci—magyar ve- avesvállalat mellett nemrég jött létre a VÁÉV (Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat) — Bramac kft. (Ausztria), s az ÁFB hozta tető alá az első ma- qyar—jaDÓn vegyesvállalatot is: a PoliFoam kft-t, amely úgynevezett térhálósított polietilénhabot fog gyártani. — A többéves munka során, miközben több tucat vállalat létrejöttét segítették, milyen általánosabb tapasztalatokat szereztek gazdaságunk megújulási készségéről? — kérdezem a jogtanácsost. — Mik a jó vagy rossz módszerek, tapasztalatok? Legpozitívabb tapasztalatom az — feleli — hogy élnek az új szervezetek, mert amit csinálnak, az többnyire hasznos, annak van piaca. Tudjuk: ha valami nem megy, vállalataink többnyire a pénzhiányra vagy a gátló jogszabályokra hivatkoznak. Az én gyakorlatom ezzel szemben azt mutatja, hogy a jogszabályok sokkal többre aanak lehetőséget, mint ameny- nyite élünk velük. A pénz pedig,^ bár valóban több kellene belőle, eddig sohasem volt szűk keresztmetszet... Azt természetesen látni kell és el kell fogadni, hogy nem minden új vállalat, illetve vállalkozás feltétlenül nyereséges. Más országbeli tapasztalatok azt mutatják: a veszteségesek és a nyereségesek aránya 10 az 1- hez, vagyis tíz közül egy hoz jelentős többletet, aminek a nyeresége fedezi a veszteségeket. — Új cégekről lévén szó, milyennek látja az indulásban az egyéniség, az egyéni kezdeményezés szerepét? — Hallatlanul fontosnak. Legjobb cégeink, hogy úgy mondjam, nulláról indulnak, épülnek fel — mint például a már említett Kultúrinveszt —, de mindegyiknek a létrejöttében, életében legdöntőbb az „iniciátor", a kezdeményező egyén szerepe. Legtöbbjüket fiatalok vezetik, rengeteg energiával, életképes ötlettel, egyéni kezdeményezéssel. Hisznek abban, amit kitalálnak és csinálnak, s többnyire maquk építik ki cégük szervezetét, egységeit, a szükségletek diktálta fejlődés természetes menete szerint. Egy mondatban: a jó „menedzsment" a legjobb technológiával felér — vagv méq annál is naayobb az értéke. Sajnos, ezt nálunk sehol sem tanítják, predig a jó vezetés, jó menedzselés — naqyrészt legalábbis — alakítható, tanítható... És méq valamit: az ÁFB vázolt törekvéseiben, munkájában nincs Budapest—vidék megkülönböztetés. Partner vállalataik működnek Veszprémben, Szegeden: betéti társulásuk Keszthelyen, kis-szövetkeze- tük Kecskeméten és Gyöngyös- solymoson ... Szívesen fogadják az invesztícióra méltó hasznos kezdeményezést, az országból bárhonnan érkezzen is. Varga János Konténerrakodók között a MÁV-nál Manapság különösen megfeszített munkát kell végeznie a MÁV-nak. Az év végi szállítási csúcs egyként próbára tesz embert, gépet. Kétségkívül, a legnagyobb energiát a mezőgazdasági termények szállítása köti le, de emellett minden más árut is célhoz kell juttatni. A MÁV pécsi körzeti igazgatósága területén dolgozó konténerbrigád munkája ugyan közvetlenül nem kapcsolódik a mezőgazdasághoz, de gyorsaságuktól függ a vagonok kihasználása, az állásidők minimumra való csökkentése. Hárman vannak: Kövi György autódaru kezelő, egyben a brigád vezetője, valamint Orosz Miklós és Bocskai Ferenc darukötözők. Munkájukat egy három évvel ezelőtt vásárolt 25 tonna teherbírású autódaru segíti. — Sajnos, a legnagyobb bajunk az, hogy a hét végén, szombaton már nem fogadnak konténereket a vállalatok - panaszkodik a brigádvezető. — Ez azt jelenti számunkra, hogy a hét első felében a megelőző hét lemaradásait kell behoznunk, s ez gyakran igen kimerítő. Nagyon nagy segítséget jelentene, ha szombaton is tudnánk konténereket küldeni a megadott címekre, mi szívesen dolgoznánk. — Vajon mi az oka annak, hogy a vállalatok nem fogadnak konténereket szombaton? — Biztos, hogy közrejátszik a szankcionálás aránytalansága — vélekedik Nádudvari Lajos, a konténerszolgálat vezetője. — Ugyanis a vagonos árunál az állásidő túllépése miatt kivetett kötbér 40-50 százalékkal magasabb, mint a konténereknél, így nyilván a bírságnak nincs kellő visszatartó ereje.- Beszélhetünk a konténerrakodásban, illetve szállításban év végi csúcsról? — Nem olyan értelemben, mint máshol, a terményszállítás területén, de mi is érezzük az utolsó negyedév feszítő ritmusát. Egyébként nálunk minden negyedév végén csúcs van, a mostani utolsó, nagy konténer dömping karácsony előtt lesz, s bizony a háromtagú rakodó brigád viszi a prímet, hiszen esőben, hóban, sárban a szabadban kell dolgozniuk. Ha nem kellene a hétvégeken állnunk a fogadók érdektelensége miatt, bizony könnyebb lenne nekünk is és nekik is ... Právicz L. Orosz Miklós és Bocskai Ferenc munka közben a pécsi főpályaudvaron Fotó: Läufer László
