Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-17 / 316. szám

1984. november 17., szombat Dunántúlt napló 13 Megtették, ami erejükből tellett Beszámoló párttaggyűlés Szabolcsfaluban Ezekben a napokban ország­szerte megkezdődnek a kom­munista közösségek beszámoló taggyűlései. Mint minden év végén, hagyományosan ismét­lődő beszámoló taggyűléseken, most is mérlegre teszik az alap­szervezetek a párttagok komp­lex tevékenységét, magatartá­sát, vizsgálják, hogy a kommu­nista közösség miként tett ele­get feladatainak. Politikai éle­tünkben idén különösen ki­emelkedő jelentősége van ezek­nek a kommunista fórumoknak, mert az MSZMP XIII. kongresz- szusára készülve nemcsak egy, hanem csaknem öt esztendő számvetését kell elvégezniük a párttagoknak, alapszervezetek­nek. E számvetés fő kérdése: hogyan valósították meg a ma­guk területén, a maguk közös­ségében a XII. pártkongresszus határozataiból adódó felada­taikat. A pécsi pártalapszervezetek között az elsők egyikeként teg­nap délután tartotta meg be­számoló taggyűlését a Sza- bolcsfalui lakóterületi pártalap- szervezet, amely egyike a város legkisebb taglétszámú lakóterü­leti alapszervezeteinek. 32-en tartoznak az alapszerve­zethez, s szinte mind nyugdíja­sok már. Tizenöten egészségi állapotuk miatt felmentést kap­tak a gyűlések látogatása alól. Ezért az a tény, hogy a teg­napi beszámoló taggyűlésen mégis 19-en vettek részt, a meg­jelenés arányát több, mint 100 százalékossá teszi. Nem magya­rázatként, inkább háttérinfor­mációként említést érdemel, hogy a szabolcsfalui alapszer­vezet tagjai közül 12-en 1945- ös párttagok! A párta la pszervezet vezető­ségének beszámolóját Pernec- ker Imre titkár terjesztette a taggyűlés elé. Ez a mérleg kö­vetkeztetéseivel épp úgy, mint felsorakoztatott tényeivel vilá­gosan érzékeltette az alap­szervezetnek a tagság átlag- életkorából fakadó jellegét, körülményeit, s a lakóterület — Szabolcsfalu — helyzetéből adódó feladatait is. Az öt­éves munka számvetéséből egyértelműen kiderül, hogy ez az alapszervezet a lakóterüle­ten lévő állami, társadalmi szervek, intézmények munkájá­nak politikai ^koordinálását mint feladatot tuffepve nem kis mértékben felvállalta a la­kóterület gazdája szerepét is. S eredményesen: az utóbbi egy-két évben jónéhány új út épült meg, illetve újítottak fel, s kimozdult a holtpontról a la­kóterület kereskedelmi ellátá­sa javításának az ügye is. Igaz, ez egyelőre mégcsak ügydarab és nem létesítmény. Ezek az eredmények annak a munkának a sikerét is igazol­ják, amellyel az alapszervezet a pártonkívülieket, elsősorban a népfrontaktivistákat meg tud­ta nyerni a lakosság előtt tekintély teremtő célkitűzései megvalósításához. A beszámo­ló ennek ellenére úgy értékel­te, hogy a közösségi munkát vállaló aktív mag a lehetséges­nél és szükségesnél jóval ki­sebb, növelése a jövő fontos feladata, épp úgy, mint párt- csoport bizalmiak munkájának erősítése, segítése, a szoro­sabb kapcsolattartás a beteg, idős párttagokkal, s az után­pótlás biztosítása. Mint, ahogy Pernecker Imre alapszervezeti titkár sommázta: „A feladato­kat teljesítettük, meqtettük amit erőnkhöz képes tehettünk, de egy ütőképesebb, fiatalabb gárdával még többre lehetne jutni.” A beszámoló vitáiéban fel­szólalók közül leqtöbben a ko­rábban már említett „gazda"- szemléletre szolgáltattak pél­dát, sorra véve a lakóterületen élőket foglalkoztató gondokat, visszásságokat: a kultúrház felújításának kérdését, a hosz- szabb idő óta kihasználatla­nul álló sütöde épületének sor­sát, s többek között azt a pa­naszt, hogv az útépítések, -fel­újítások szempontjából aya- korlatilaq a 10-es buszjárat végállomásánál húzták meg a város határát, az ezen túli te­rületre már semmi törődés nem jut. A felszólalók között akadt olyan is, aki saját kamasz­korára, a Pécs felszabadulá­sának idejére és a kommunis­ták akkori lelkes politikai ki­állására emlékezett vissza, s hangsúlyozta, hogy ma is az ilyen lelkesedés a záloga fej­lődésünk töretlenségének. Az >l. kerületi pártvezetőség ne­vében Ress József ismertette az alapszervezet minősítését, mely szerint az alapszervezet sikerrel oldotta meg feladatait a nehéz körülmények ellenére is. Az MSZMP Pécs városi Bi­zottsága nevében Bogárdi Já­nos politikai munkatárs kö­szöntötte a szabolcsfalui párt- alapszervezetet, s beszédében többek között 'hangsúlyozta, hogy a szocialista demokrácia közhatalom gyakorlásának olyan formája, amelyben a párt programjának megvalósí­tásához a párton kívüliek leg­szélesebb értelemben vett tá­borát vállalja és igényli szö­vetségesül. . A beszámolót a vitát köve­tően a tagság egyhangúlag elfogadta, majd megválasztot­ták a soron következő vezető­ségválasztó taggyűlés tisztség- viselőit, a jelölő és szavazat­szedő bizottságot, illetve azok elnökeit. A taggyűlés végén ünnepi aktusként vehette ót az MSZMP Baranya megyei Bizottsága által adományozott „Kiváló Pártmunkás” elismerő oklevelet Pernecker Imre, va­lamint Balázs László és Bózsa Lajos, a kerületi pártvezetőség által adományozott „Kiemel­kedő Pártmunkáért” elismerő oklevelet. D. I. A jobb betegellátásért A ki időt nyer, életet nyer — tartják az or­vosok. Valóban gyor­san végzetessé váló beteg­ségek: a szívinfarktus, az agyvérzés esetében percek dönthetnek az életbenmara- dás felől. Gyakran a mentő­ben töltött idő hosszúsága miatt csak elkésve tudnak beavatkozni. Sürgős esetben a beteget intenzív osztályra kell szállítani, amelyek csak a legnagyobb kórházakban és a klinikákon vannak, de ezek sok esetben távoliak. Régóta szükségessé vált, hogy ez a helyzet megváltoz­zon — a betegek érdekében az idén kiadott a 84/19-es számú egészségügyi minisz­teri rendelet értelmében a háromszáz ágynál keveseb­bel rendelkező kórházaknak úgynevezett szubintenzív részleget kell létrehozniuk a lehetőségeiktől függően. Komlón évek óta készül­Szubintenzív részleg a komlói Városi Kórházban A belgyógyászati osztály mellett működik nek a szubintenzív részleg kialakítására. A rendelkezé­sükre álló anyagiak szüksé­gessége azonban korlátozta tervük megvalósítását. Sze­rencsére segítettek társadal­mi munkával és pénzzel a komlói vállalatok: a bánya, a Carbon és a Vízmű. A tár­gyi, személyi és szervezési feltételek biztosítása hosszú időt vett igénybe. A műsze­rek beszerzése mellett gon­doskodni kellett a megfelelő szaknővérek kiképzéséről, jö­vőben ugyanis állandósított személyzet foglalkoztatását is tervezik. A társadalmi és kórházi összefogás eredményeként az elgondolás valóra vált: elké­szült a belgyógyászati osz­tály négyágyas szubintenzív részlege, a legkorszerűbb műszerekkel. Megtalálható itt az újraélesztést szolgáló defibrilátor, a regisztrálásra és riasztásra alkalmas mo- nitorkontroll. Ezzel állandó megfigyelés alatt tartható a beteg, hisz a monitor meg­bízható jelzést ad az állapo­táról. A speciális intenzív ágyak helyzete és formája igény szerint változtatható, alakítható. Itt szívinfarktusos, kómás, erősen vérző állapotban lé­vő emberek kezelését vállal­ják. Súlyosabb esetekben a legfontosabb beavatkozáso­kat elvégezve védettebben szállítják tovább a betege­ket a pécsi 400 ágyas klinika intenzív osztályára. A társ­szervek harmonikus együtt­működése a korszerű beteg- ellátást szolgálja. A részleg hétfőtől műkö­dik. A távlati tervben újabb hasonló részleg kialakításá­ra a sebészeti osztályon vál­lalkoznak a komlói városi kórházban, Máger A. Csupa üveg és beton Néptáncára a balett-teremben Fotó: Cseri László Művészeti Szakközépiskola a hegyoldalban A hegy hajlatába simuló, ke­leti hatású épület a Művészeti Szakközépiskola új műhelyei és próbatermei. Az egyszerű, de játékos megoldásokkal készült kétszintes intézményt Gettó Jó­zsef, a Pécsi Tervező Vállalat Ybl-díjas építésze tervezte. A hófehér csupa beton és üveg iskolát délről a Xavér templom környéki új városrész, nyuga­ton a Rókus-domb fái és bok­rai, északon a Pollack Mihály Műszaki Főiskola magas épü­letei határolják. Nem volt könnyű dolga az építésznek, minél egyszerűbb megoldások­kal kellett minél nagyobb te­ret nyerni. Az egyes termeket több művészeti ágnak is meg­felelően kialakítani. A növen­dékek és az igazgató, tanárok szerint sikerült. Boltíves kapualjból, lépcső vezet a bejárathoz. A belépő hatalmas aulába ér, amelyet zsibongónak, kiállítóteremnek használnak az iskola diákjai. A közeli zeneteremből klarinét hangja szűrődik ki. Az első szinten jobbra az ének-zene tagozat próbatermei. Minden tanszak külön termet kapott. Az aulából nyílik a kiváló akusztikájú kétszázötven férő­helyes hangversenyterem. Nem kell ezentúl osztálytermekben tartani ai koncerteket, sőt alka­lom lesz arra is, hogy a növen­dékek előadásait más iskolák krimi Egy jól fésült kriminek jól kell végződnie: legyenek bár­mily elvetemültek, agyafúrtak, ügyesek és megfélemlíthetetle- nek a „rosszak”, a film utolsó 5—10 percében illő lelepleződ­niük, megbűnhődniük, a tör­vény kezére jutniuk, de leg­alábbis tűzharcban meg­halniuk. Mert a „jók” náluknál is okosabbak, ügyesebbek, jobb fegyverforgatók, s külön­ben is, mellettük az igazság. S az, mint tudjuk, ha máshon­nan nem, hát a krimikből, min­dennél erősebb. Tiszteletre méltónak tartom azokat, akik felrúgják a klisé­ket, melyeket ugyan halgatóla- gosan elfogadtunk, de amelyek tulajdonképpen ránk kénysze­rítettek. Hiszen krimit nézni azért megyünk moziba, vagy azért ülünk a képernyő elé, hogy nekem igenis tessék el­fogni, leleplezni a rosszat, s a krimiket is azért készítik, hogy bebizonyítsák: megteremthető az igazság birodalma — igaz, hogy csak a filmvásznon (kép­ernyőn), s csak egy-két órára. Mert van ilyen igényünk; még a legjobban dolgozó rend­őrség sem tud kinyomozni min­den törvénysértést, bűnesetet; még a legfejlettebb jogálla­mokban is születnek megfel- lebezhető ítéletek, s még a má­sodfok sem tartalmazhatja mindig az igazságosság vala­mennyi elemét. Érdekes: minél demokratiku- sabbnak, minél szabadabbnak, minél jogállamabbnak tartja magát egy ország, annál job­ban fésült krimiket tudnak ké­szíteni filmstúdióikban. S ez legalábbis elgondolkodtató: vajon miért kell szériákban bi­zonygatni napról napra, hogy az igazságot bátor és okos fér­fiak képesek minden körülmé­nyek között megvédeni és hely­reállítani? Minimum azért, mert az állandóan megsérül a rosz- szak manipulációi által... Szóval, tisztelem azokat, akik felrúgják a kliséket. így Boramy Tioulangot is, akiről pedig mindössze annyit tudok, hogy ő rendezte a Gyilkosok utcája című filmet. S tisztelem Jean- Louis Trintignant, akit már jól ismerünk, többek között jól fé­sült krimikből is, melyekben ép­pen ő számolt már le a gono­szokkal, tisztelem, mert elvál­lalt egy olyan főszerepet, amelyben nem arathatja le az igazságosztó babérjait. Ebből már sejthető, hogy a Gyilkosok utcája nem olyan krimi, melynek végére minden jóra fordul. Sőt: a jóra hajló­kat ölik meg a rosszak, kik ke­resztülviszik önös érdekeiket. Tioulang és Trintignant ráadá­sul nemcsak úgy általában tisztelhető, mert úgy általában vetnék el a mindennapi krimik hazúgságát azon az alapon, hogy a magántulajdon a leg­nagyobb lopás, ami elképzel­hető. Bár már ezért is kalapot emelhetnénk előttük, hogy ezt ki merik jelenteni: nem egyes emberek magánelhatározása, hogy bűnözők lesznek-e vagy sem, hanem a magántulajdon­ból következik, hogy az úgyne­vezett jogrend nem is valósul­hat meg igazából, legfeljebb csak illúzióját teremthetjük meg. Nem, ők ennél konkrétab­bak: a francia becsületrend szalagja a gonosztevők gomb­lyukában, akik hatalmuk tuda­tában trónolnak a trikolór és Giscard elnök szépre színezett fényképe alatt — azok fényében vagy árnyékában. B. L. diákjai is meghallgathassák. Az ének-zene tagozat pró­batermei egy szinten vannak a tánctagozatéval. A nagy tor­naterem falai mozgathatók. A balettosok próbahelyei szem­benéznek egymással. Egy ki­csit keskenyre sikerültek, ezért a következő ütemben épülő új szárnyban egy új tízszer'tíz mé­teres próbatermet is kapnak. A második szinten a felülről meg­világított folyosó két oldalán a képző- és iparművészeti tago­zat műhelyei, szaktantermei, valamint a könyvtár, KISZ-szo- ba, igazgatói irodák, nevelői szoba. Megkérdeztük Gelencsér Gé­zát, az iskola iqazgatóját, mi a véleménye az új épületről és a körülményekről az eltelt né­hány hónap után: — A régi iskola egészségte­len, elavult, szűkös körülmé­nyei után végre jó feltételek között tanulhatnak a diákok és oktathatnak, nevelhetnek a pe- dagóusok. Az elméleti tárgya­kat még a régi iskolában ok­tatjuk, amíg az új szárny el nem készül. Nagy problé­mát nem jelent o két helyen tanítás, mert három plusz ket­tő tanítási rendszerben dol­gozunk. Minden osztály egy- időben vesz részt az elméleti és gyakorlati képzésben. Nagyvonalú, de nem túlzó az épület elrendezése. Már több külföldi delegáció is járt ná­lunk, mindegyiknek nagyon tetszett. Legnagyobb örömünk a hangversenyterem, amelyben évente csaknem húsz növen­dék-hangversenyt tarthatunk. Ezeket a koncerteket nyitottá tesszük, bárkit szívesen látunk az érdeklődő felnőtteket és a város középfokú oktatási in­tézményeinek diákjait is. Leg­közelebb december 6-án Pécs és Baranya megye felszabadu­lásának negyvenedik évfordu­lójára rendezünk növendék- koncertet. Sz. K. A közélet hitei Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken a főváros II. kerületé­be látogatott. A vendéget a pártbizottság székházában Dér­falvi István első titkár, Zavagyi Lajos tanácselnök, valamint a városrész más vezetői fogadták. A program befejezéseként Sar­lós István időszerű tudomány- politikai kérdésekről aktívaér­tekezletet tartott a városrész kutató, fejlesztő, szervező, mi­nősítő intézeteinek állami és társadalmi vezetői részére. * Pénteken a Parlamentben Papp Lajos államtitkárnak, a minisztertanács Tanácsi Hiva­tala elnökének vezetésével ér­tekezletet tartottak a fővárosi és megyei tanácselnökök. Az eszmecserén a résztvevők elő­ször tájékoztatót hallgattak meg a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó tanácsi feladatokról, majd a Magyar Hírlap taná­csokat segítő tevékenységével, a napilap törekvéseivel ismer­kedtek meg. * Bensőséges ünnepségen kö­szöntötték elöljárói és parancs­nok társai tegnap Lőrincz Sán-, dór elvtársat, a mohácsi mun­kásőr egység parancsnokát 50. születésnapja alkalmából. Me- gyaszai József megyei parancs­nok adta át részére a munkás­őrség országos parancsnoka által adományozott Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fo­kozata kitüntetést. * A minisztertanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Czilják József ny. tűzoltó alezredesnek, nyugdíj­ba vonulása alkalmából. A ki­tüntetést tegnap délután a Ba­ranya megyei Tűzoltóparancs­nokságon dr. Hazafi József, a Baranya megyei Tanács V. B. titkára adta át. Török Béla, a Baranya megyei Tűzoltó­parancsnokság parancsnoka megyei parancsnoki dicséret­ben és jutalomban részesítette Czilják Józsefet ebből az alka­lomból. * Kitüntetés. Kiemelkedő gaz­dasági munkája elismerése­ként a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki dr. Jégh Károlynét, a Cooptourist Baranya megyei kirendeltségé­nek vezetőjét. A kitüntetést Bu­dapesten vette át. * Egynapos munkalátogatás­ra érkezett tegnap a Pécs vá­rosi Közlekedésbiztonsági Ta­nácshoz az Eszéki Közlekedés- biztonsági Tanács küldöttsége. A delegációt az eszéki KBT el­nöke, Mirko Bojanic vezette. A Pécs városi KBT elnöke, dr. Garai József rendőr alezredes fogadta a vendégeket. Értékel­ték az idei év eseményeit és megtárgyalták a jövő évi együttműködési munkaprog­ramjukat. IBSSSSBI Keserű krimi

Next

/
Thumbnails
Contents