Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-15 / 314. szám

1984. november 15., csütörtök Dunántúli Tlaplo 3 Hiányoznak az alkalmassági vizsgálatok Rátermettség és (vagy) szorgalom Felvételi vizsgák a szakmai középiskolákban Kétszázezer könyv, fonotéka Délelőtti forgalom az új könyvtárban Fotó: Läufer László Látogatás a szakszervezeti könyvtárban A z SZMT könyvtár szeptember elejétől nyilvános közmű­velődési könyvtárként is működik. Ezzel a ténnyel az Uránváros is könyvtárhoz jutott, mégha az a városrész határán helyezkedik is el, az Athinay utcában, mindenesetre a város, a megye olvasói is gazdagodtak egy bő választékú könyvtárral. Az általános iskolákban ki­váló tanulmányi eredményt produkáló tanulót valószínűleg ugyanúgy felvennék ma akár- hová: egészségügyi. közgaz­dasági, ipari, mezőgazdasági és bármilyen szakközépiskolá­ba, azaz alkalmasnak ítélnék ápolónőnek, közgazdásznak, állattenyésztőnek, vegyész­nek, esztergályosnak, villany- szerelőnek, bárminek. Könnyen érzékelhető pedig, , hogy ezek a pályák alapve­tően más és más készségű embereket igényelnek, eltérő szellemi és fizikai követelmé­nyeket támasztanak és külön­féle személyiségeket kívánnak. A felvételről döntő bizott­ság vagy személy ma elsődle­gesen, gyakran kizárólagosan az általános iskolai osztályza­tokat veszi figyelembe, az in­tellektuális képességeknek és a munkamorálnak számjegyekbe öntött képét. Pedig a beválás, a pálya szempontjából való megfelelés miatt ez nem lehet az egyedüli és kizárólagos fel­vételi kritérium. Miért dönt ma a szakmai középiskola felvételről csak a memóriaképességek és a szor­galom alapján? Mert a közép­fokú iskolák mindegyike egy­részt az úgynevezett „problé­mamentes iskolai morálra" tö­rekszik, amelynek alapjául a jó intellektuális képességekkel rendelkező és (vagy) szorgal­mas tanulót fogadja el, más­részt csak a képzési időszak négy évében gondolkodik. A középfokú iskola kevésbé törődik a megelőző, az általá­nos iskolai időszakkal, amiből egy dolognak tulajdonít nagy jelentőséget, a szándéknak, amivel a tanuló az adott sza­kot választotta. Ez a szándék az egyedüli „rátermettségi vizsgálat”, illetve az eljárást helyettesítő állapot. Ezzel a kö­zépfok a választás, illetve rá­termettségi megfelelés teljes kockázatát és felelősségét a tanulóra és mikrokörnyezetére hárítja. Azon fiatalok egy részénél, akiknek rátermettségét a szak(ma) szempontjából soha senki nem vizsgálta, az igazi problémák a munkahelyeken, a munkavállaláskor jelentkez­nek — természetesen többüknél az egyetem vagy főiskola el­végzése után, de ez lényegé­ben ugyanaz. Ilyenkor emi­nens, illetve vezető tanulmányi eredmény után törés következ­het be a fiatal pályáján. „Rátermettség vizsgálata” címén a szakközépiskolák egy része a régi technikumok ha­gyományai alapján tart felvé­teli vizsgát a tanulók kiválasz­tására. Ez párosul elemi ráter­mettségi vizsgálatokkal is. A felvételi vizsgák a — szak­irány szempontjából — mér­tékadó tantárgyakból feladat- megoldó képességet és egyéb, általában intellektuális isme­retet mérnek. A „rátermettségi vizsgála­tok" köre a tanuló gyakorlati készségéről elemi jelzést ad csupán. Például valamely mű­szaki szaknak való megfelelést nem lehet azzal eldönteni, hogy az úgynevezett gyakorlati felvételi vizsgán a tanuló egy- egy alkatrészt, gépet felismer-e vagy sem. A szakmai középiskolák fel­vételi vizsgái-vizsgálatai ma elsősorban a jelentkezési la­pon feltüntetett tanulmányi eredményt, illetve az általános iskolai jellemzést kontrollálják — saját követelményeik, elvá­rásaik alapján mintegy felül­vizsgálják annak hitelét — egy­szeri „ellenőrző aktus” alap­ján. Problémát jelent az is, hogy az iskola a szak számára leg­inkább megfelelő tanulók ki­választását nem pozitív meg­közelítésből, hanem kizárásos úton végzi, azaz nem veszik fel azokat, akik egészségügyi okok miatt, a felvételi feladatok megoldásában elért rossz ered­mény, az általános iskolában elért gyenge tanulmányi ered­mény, nem megfelelő munka­morál, illetve bizonyos szemé­lyiségjegyek alapján nem fe­lelnek meg. Az egész problémakört sú­lyosbítja a szakmunkásképzők­be való felvétel, mivel oda lé­nyegesen specializáltabb szak­mára kell — kellene — a legin­kább megfelelőeket kiválasz­tani, irányítani és felvenni. A megoldást a tömegesen és hatékonyan alkalmazható vizs­gálati módszerek jelentenék, amelyek az adott iskola körül­ményeinek, a szak általános és speciális megfelelési igé­nyeinek figyelembevételével mérnek és értékelnek. Ez szol­gálhatna döntési alapul. A rátermettség, a leginkább megfelelés, a kölcsönös kom­patibilitás az iskola utáni be­válásnak is elengedhetetlen feltétele, és ezért is felelőssé­get kell vállalnia az iskolának. Czuczor József" Vonzó a könyvtár külső és belső képe is. Egyedileg terve­zett bútorok, kellemes színha­tás. 202 867 kötetből lehet vá­logatni, ha végiglapozzuk a ka­talógusokat. A köralakú, sötét­barna fogadópult egyben a fo­notéka technikai berendezéseit is magában foglalja, ez az „irányító-központja”. Klasszikus zene, vers, próza, könnyűzene, mese, orosz, angol, német, olasz, francia nyelvlemezek, ka­zetták hallgathatók a kis asz­talkák mellett. Hét magneto­fonból négyet használhatnak közvetlenül a látogatók. Az asztalokon izgalmas, villogó kis berendezések. Érintésre hallkít- ják, erősítik a zenét. Most éppen két leányzó ül­dögél a fotelekben, fejhallga­tókkal és beat zenére olvasgat­nak. Mutoaatom eqvikőiüknek, veqve le a fejhallgatót, beszél­gessünk kicsit. — A barátnőm — mutat át a másik asztalho’ — délelőtt már iárt itt a sulival, és most engem is elhívott. — És hogy tetszik a könyv­tár, mennyire vagy megeléged­ve a választékkal? — Rengeteg könyv van itt és tetszik, hogy mégis ilyen pici, hangulatos. A túl nagy könyv­tár nekem kicsit riasztó. A le­mezválaszték még biztos bővül, több könnyűzenét szeretnék. — Eljössz máskor is? — Biztosan. Még néhány osztálytársamnak is megmu­tatom — feleli Ónodi Enikő, a Leöwey Gimnázium negyedikes tanulója. Ä másik kislány, Kiss Ildikó szintén odajár, s a könyvtárkezelői fakultatív óra keretében jártak is délelőtt. — Modern könyvtár, és ez­után sűrűn fogok idejárni — aztán olvassa tovább az Ida regényét. Sétálgatok a polcok között. Művelődéstörténet, szépiroda­lom, társadalomtudományi szakkönyvek, közgazdaságtudo­mány, kertészet, hobbi, gyer­mek- és ifjúsági irodalom, mű­vészetek, néprajz, helytörténet — fölsorolni hosszú volna a vá­lasztékot, hiszen a könyvtár lé­nyegében a magyar könyvki­adás teljességét gyűjti régóta. Saját tapasztalataimra támasz­kodva is állíthatom, a már dol­gozó emberek felsőfokú okta­tásában való részvételét is ha­tékonyan segítik. A könyvtár 1952 óta működik. Eddig a 106 üzemi könyvtárt és a megye szakszervezeti könyvtárainak a módszertani irányítását látták el, de most már bárki kölcsö­nözhet. 143-féle folyóiratot, na­pilapot is gyűjtenek, helyben is lehet ezeket tanulmányozni. Egy kis üröm az öröm mellett, a raktár nagysága nem teszi le­hetővé, hogy a folyóiratokat öt éven túl tárolják, így öt évnél régebbi folyóiratot nem tud­nak majd az olvasó kezébe adni. A könyvtár a hajdani Kos­suth utcai székhely megszűné­se után a Vasút utca egyik ba­rakképületében vészelte át az új épület elkészüléséig tartó időt. A költözést kilenc válla­lat, intézmény is segítette. Az épületben Papp Béla igazgató és Havasréti Józselné igazgatóhelyettes kalauzol. A ruhatár és az irodák mellett egy kis konyha is meghúzódik, megkönnyítve a könyvtárosok étkezését. Végül az igazgatói irodába pillantok be. Óriási ke­rek asztal áll a fő helyen, Itt zajlanak a szükséges tanács­kozások, értekezletek. A polco­kon pedig, feltárásra várva, a megye egykori munkás egyle­teinek megmaradt könyvállo­mánya. Mindent figyelembe véve elé­gedetten távozom. Egy jó könyv­tár kellemes, feladatához mél­tó környezetbe került. S talán egy kis reklámot megengednek nekem. A nyitvatartási idő: hét­fő: 11—19., kedd: szünnap, szerda: 11—19, csütörtök: 13— 19, péntek: 11—19, szombat: 9—16. Barlahidai Andrea Bemutatjuk az új egyetemi vezetőket & JPTE tanárképző kar Dékán: dr. Kozma László A művelődési miniszter 1984. július elsejével dr. Kozma Lász­lót, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem tanárképző kará­nak dékánjává nevezte ki. Két évvel ezelőtt még Szegeden egyetemi tanár, a tavalyi tan­évtől a pécsi egyetem fizika tanszékének vezető professzora - a hazai lézerkutatás egyik is­mert szakembere. Fizikusként a pécsi orvosbiológiai kutatá­sokkal kapcsolatba kerülve jó lehetőségeket lát az együttmű­ködésre, melynek gyakorlati eredményei az orvosi diagnosz­tikában alkalmazhatók. A szervezés, menedzselés nem ismeretlen terület Kozma László számára, hiszen Szege­den a fizika tanszék egyik nagy létszámú munkacsoport­jának volt a vezetője. S bár volt gyakorlata a vezetésben, a dékáni megbízatást csak hosszas gondolkodás után vál­lalta el. — A tanítás nagyon fontos számomra, mert úgy vélem, az egyetemi hallgatók oktatása különleges feladat, és külön­leges lehetőség. Néhány év­vel ezelőtt meghívtak egy jó lehetőségekkel, felszereltség­gel rendelkező ipari kutatóin­tézetbe. Hogy nemet mond­tam, annak egyetlen oka volt: le kellett volna mondanom a tanításról. — Az egyetemmé válás a ta­nárképző kar életében hozta a legjelentősebb változást mind az oktatás tartalmában, mind szervezeti téren. Milyen gon­dokkal kell szembenéznie az új kari vezetésnek? — Az egyetemmé válás azt eredményezte, hogy hirtelen túlzott figyelem fordult a tu­dományos kutatómunka felé. Tény, hogy másként tud hatni a hallgatókra az olyan oktató, aki intenzíven részt vesz a szakmai közéletben, publiká­ciói jelennek meg, nemzetközi konferenciákon szerepel. Azon­ban a főiskolai oktatás nem kerülhet hátrányba, az egye­tem adta lehetőségeknek a fő­iskolai képzés minőségében is meg kell mutatkozniuk. A ka­ron folyó egységes tanárképzé­si modell kidolgozása országos pedagógiai kísérlet, s kiterjesz­tése a közeljövőben várható más szakpárosításokra is. A tervek szerint kislétszámú cso­portokat indítunk a következő tanévben olasz-francia szak- párosítással, de a későbbiek­ben szeretnénk a természettu­dományos tárgyakat is kombi­nálni a társadalomtudomá­nyiakkal s a nyelvekkel. — Megvan-e a gazdasági háttér a tervek megvalósításá­hoz? — Terveinket kemény gazda­sági feltételek között kell meg­valósítanunk. A gondokat nö­veli, hogy az oktatási épület rekonstrukció előtt áll, a kivi­telezés részletekben történik majd. Nehéz lesz nemhogy az ideális, hanem az oktatás nor­mális feltételeit is biztosítani az átépítés alatt. Az épület ál­laga miatt a rekonstrukciót nem lehet tovább halasztani. — ön Szegeden tíz évig volt az egyetem kollégiumának igazgatója, s bizonyára jól is­merte az egyetemi közéletet is. Milyennek látja az egyetemi hallgatók és az oktatók kap­csolatát? — Nem olyan nyílt és köz­vetlen itt ez a viszony, mint a szegedi. Pedig a szakma mel­lett sok egyébre is meg kell tanítani a hallgatókat. El kel­lene sajátítaniuk a szellemi vezetés felelősségét is, hiszen a rájuk bízott húsz-harminc kis­iskolás szellemi fejlődéséért el­sősorban ők lesznek felelősek. A kollégiumi önkormányzat, az egyetemi közéletben, a KISZ- alapszervezetek munkájában való részvétel kiváló iskola er­re. Sok mindenről szó esett még a beszélgetésen. További cé­lok fogalmazódtak meg - mint például a regionális kutatások­ba való beépülés szükségessé­ge — s ugyanakkor hiányérze­tek is: kevés a műszer, kielé­gítetlen a könyvigény, kellene képmagnó, kis számítógép a karon. A szűk lehetőségeket egyes kutatócsoportok megbí­zásos munkák vállalásával tá­gítják, ugyanis a jövőben a hiányok pótlásának ez az egyik legreálisabb módja. Csefkó J. Tériszony Filmet, tévéjátékot forgatni kamaszokról alighanem nagyon nehéz. Profikkal, mégoly fiatol színészekkel is, eljátszatni a figurákat anakronisztikus,, ama­tőrökkel, valódi kamaszokkal sem könnyebb, természetes, hi­teles gesztusaik rendre failsot kapnak a felvevőgép előtt, a görcs, hogy „magukat adják” mesterkéltségben oldódik fel s a felnőtt stáb elvárásaiban, az elengedhetetlen rendezői pre­koncepcióban. Úgynevezett „ifjúsági” filmet pedig, mely elsősorban kamaszoknak szól s ráadásul a jelenben játszó­dik, s ráadásul „jó" — szinte lehetetlen csinálni. Minden gesztus, kiszólás, trikófelirat, autómárka a jogos kamasz­érzékenység patikamérlegén méretik le, szigorúan és kriti­kusan. És jaj annak a bármi­lyen aktuális és valós konflik­tusnak, mely nem tudja ilyen apró és fontos tényekkel hitele­síteni magát. Azaz nem „jaj", csak a réteg, korosztály, amit megcélzott egyszerűen nem ve­szi komolyan. Jegyzetíró itt el­akad, hisz bőven kinőve a fent nevezett korból, illetékességét lassan beleérzéssel kénytelen pótolni, más szóval találgat; hogyan is tetszhetett egy 14— 15 éves fiatal embernek az író Thiery Árpád és a rendező Caál Albert Tériszony c. tévé­játéka szombat délután. Solti András (Koroknay László játsz- sza Fazekas István hangján — kiválóan) gátlásos, befeléfor­duló kamasz fiú, elsős gimna­zista. Szülei eminens igényei­nek éppúgy nem tud megfe­lelni. mint az osztly „belső” törvényeinek. A kétfajta érték­rend között kamaszfejjel szinte lehe‘etlen választani, András nem idomul, nem is esik szét, hanem ha nehezen is, saiát törvényeket szab magának. Fé­lelmét leayőzve, bátorságát bi­zonyítandó kiugrik a tanterem első emeleti ablakából. Az utolsó képekből seithetően nem esik baja, nem azért, mert kisebb magasságokból már gyakorolta az ugrást, hanem, mert — szerencséje van. „A te tériszonyodat Halásznak hívják” — mondia neki apja, mikor a fiú fő ellenfeléről, az osztály fenegyerekéről Danasz- kodik neki. A címadó ..tér­iszony" az aDa tanmeséjében szerepel; egyik vob katonatár- sa tériszonvát legyőzve lett ej­tőernyős. Mármost gverekes-e András „nyaktörő" vállalkozá­sa? Józan, felnőtt feiiel talán az, kamasz-szemszögből viszont nagyon is „felnőHes" — alig­hanem honorálja is az osztály, ellentétben a szülői és tanári karral. S tegyem hozzá: ennek is. annak is iaaza van. Legfő- kéoo Andrásnak, aki majd fel­nőtt feiiel fogalmazza meq. most csak érzi, többről van itt szó, nem maga az ugrás, az extrém cse'ekvés a fontos, ha­nem a próba, melynek tétié már nem mások elismerése, hanem az önbecsülés. Ezzel válik Thiery Árpád és Gaál Al­bert tévéjátéka példázattá, tantörténePé. a lényeget te­kintve minden bántó gügyögés, didaxis nélkül. Szóval jó, cél- ratartó, összefogott produk­ciónak érzem a Tériszonyt, Ko- roknay László alakítása tiszta, hiteles pillanatokat teremtett. Kétségeim főleg ama fontos részleteket illetően vannak, némelyiket nehéz lenne igazol­ni, de például a párbeszédek lehettek volna élőbbek, érde­kesebbek, kevésbé illedelme­sek, aztán a mellékszereplők, főleg a felnőtt figurák kidolgo­zása megrekedt a Családi kör színvonalán. Ezzel együtt re­mélem, hogy tetszett a tévé­játék a középiskolák töprengő Solti Andrásainak, s remélem, nemcsak az „ugrás” fontossá­gára éreztek rá, hanem arra is, hogy az „ugrás” csupán — metafora. Parti Nagy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents