Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-12 / 311. szám

Szörényi Levente búcsúzik A z egész ország szereti? — Nem! Annái is többen: Szörényi Le­ventét mindenütt szeretik, ahol a ma 30—40 éves ma­gyarok élnek. A két évtizede indult magyar beatzene egyik megalapítója, a milliós kö- zönségtáború Illés-zenekar, majd az utód Fonográf zenei vezéregyénisége, a kivételes képességű, egyéni jótékú gi­táros, az István, a király ze­neszerzője — búcsúzik. De­cember 15-én a Fonográf ze­nekar Jelenkor című nagyle­mezét bemutató élő hangver­senyen utoljára játszik a kö­zönségnek, a Budapest Sport- csarnokban. Az eqész ország­ból, s a magyarlakta hatá­ron túli területekről tervezik a különbuszokat, mi pedig bú- csúbeszélqetést kértünk: — Rosszkedvű? — Nem! Ügy érzem maqa- mat, mint egy remek külföldi út végeztével: jó lesz pihen­ni, de féllábbal még odakint vagyok és tudom, hogy az emlékeim mindiq jelenidejű- ek maradnak. Élők. Végül is nem a zeneszerző és nem a Fonográf qlkotóműhelyének tagja búcsúzik, csak a szín­padi előadó. — Csak? — Jó, tudom: a zene iga­zában úgy él, hogy szemben a közönség, mi pedig ját­szunk. Hangsúlyosabban: mi őnekik játszunk! De a két évtized énfelettem is elfutott, s a hangverseny forrpontjára ma már sokkal hosszabb idő alatt emelem fel a hangula­tot, mint a nagy Illés-koncer­teken. Hiszen az utóbbi hat évben csak néhányszor ját­szottam a pódiumon. De mondom, nem érzem tragi­kusnak a búcsút. Nemcsak azért, mert kicsit még odébb van az 50. életévem. Külön­ben is, mi már többször bú­csúztunk vagy legalábbis összegeztünk, — Szép volt: lent a ragyo- qószemű ifjú tömeg, fent pe- diq a „nagy csapat”, az lllé- sék a magyar beat zenei esz­ményképei, és — szállt a nó­ta. Igaza lehet-e néhány ha­táslélektani kutatónak, hogy ilyenkor közönség és színpad között valamiféle bioáram ke­ring? — Nem tudom, mi az a hatáslélektani bioáram, de mindig éreztem valami ilyes­mit. Legjobban az első évek bensőségesebb klubműsorain, amikor szinte éreztük a kö­zönség leheletét. A bensősé­ges hangulatú, kisebb közön­ségé klubműsorok minden kezdő zenekarnak a legjobb iskolát jelenthetik. Egyébként ezt az úgynevezett bioáramot, amit én inkább a közönség lelkének neveznék, akkor is éreztük, amikor nem élt. A hiányát. Ezek a legborzalma­sabb és egyben legserken- tőbb pillanatok voltak. — Búcsúzik a színpadi elő­adó, de marad a zeneszerző, aki az István, a kiróly-ban megálmodta, kottába öntöt­te az első magyar — de a világon is harmadik! — nem­zeti-történelmi rockopera öntörvényű, szerves muzsiká­ját. A döbbenetes erejű, rég­óta nem látott mértékű siker zenei értékein túl, melyek az értékei a társadalmi gondol­kodásban? — A történelemnek vannak változó és vannak viszonylag állandó arcvonásai. Mi az utóbbit akartuk felrajzolni, de változatos helyzetbe ültetve, s a mai, megváltozott életér­zés muzsikájával: sajátosan ötvözött rockzenével. Most, a siker után, újabban csak at­tól tartok egy kicsit, hoqy az István, a király néha túlerős hatása nyomán, néhányon kissé elveszítik a realitásér­zéküket. Pedig ennek a való­ságérzéknek, egyáltalán, az életképességnek állandó fenn­tartása nemcsak a zene, ha­nem általában a művészet, a közönség felelősségét is ielenti. (Központi Sajtószolgálat) Űjabb török kori emlékek Pécsett Dzsámi állt oz Ágoston téren is Evlia Cselebi nem említette Alaprajza jól kivehető egy 1722-es térképen Az Ágoston téri templom a közelmúltbeli felújítás óta meghökkentő barnás színben uralja a környéket — szakértői vélemények szerint hajdan is ilyen lehetett a színe. A fala­kon megszaporodtak a testet­len, vakolatlan, a török kori eredetre utaló részletek. 1912- ben Szőnyi Ottó tárta fel azo­kat az ablakokat, amelyek befalazva eddig is láthatók voltak a délkeleti homlokza­ton. Az újabb kutatás eredmé­nyeiről dr. Gerő Győző régész­től, a magyarországi török emlékek jeles kutatójától kaptunk tájékoztatást. A mostani feltárás során az északnyugati főhomlokzaton a második szint magasságában került elő kőkeretes ablaknyí­lás, a délkeleti oldalon pedig ugyané magasságban egy-egy fél ablaknyílásra bukkantunk. A barokk átalakítás során, amikor az oldalkápolnákat építették, a délkeleti oldal eléggé megsérült, de a torony felőli oldalon a sarok feltárá­sával együtt így is meghatá­rozhatók a dzsámi alaprajzi méretei. A három éve feltárt előcsarnoktámfalak és a mos­tani leletek együtt lehetővé te­szik az építmény elméleti re­konstrukcióját. Ez egy négyzet­alaprajzú, félgömb kupolás, egyminarés, a magyarországi viszonylatban közepes nagysá­gú dzsámi volt. — Mi a jelentősége?- Az, hogy feltételezésem szerint ez a dzsámi a hódolt­ság utolsó szakaszának az emléke lehet. Evlia Cselebi ugyanis nem említi híres úti­rajzában, és más török forrá­sokban sincs nyoma. Ennek két oka lehet: vagy nem volt meg még Cselebi ittjártokor, vagy a falakon kívüli dzsámi elkerülte a figyelmét. Szerintem mindenképpen a 17. század vége felé, a város felszabadu­lása előtti időkben épülhetett. Egy 1722-es térképen a temp­lom közepén egyébként jól ki­rajzolódik még a dzsámi alap­rajza. Elmondta még azt is a ré­gész, hogy ez az utolsó előtti fel­tárt dzsámi Pécsett. Még egy várat magára, s a belvárosi re­konstrukció során remélhető­leg mihamarabb sor kerülhet erre is. Ez pedig Ferhád pasa dzsámija, amelynek a részle­tei ma befalazva szunnyadnak a Kossuth Lajos utca-Kazin- czy utca sarok mögött a tömb­belsőben. H. I. Zrínyi Miklós és Buffalo Bill Bölénykacsa A szakállas újszülött szárnyra kelt Ilyen furcsa patás-szarvas vízimadarat, mint amilyent a cím jelöl, természetesen nem ismer a zoológia. Annál inkább a zsurnalisztika története, hi­szen a bölénykacsa voltakép­pen a madarak osztályának a hírlapi kacsák rendjébe tarto­zó példánya. Ezek között azon­ban egyike a legkisebbeknek, hiszen mindössze egy félrehal- láson alapuló apró tévedés tette azzá. A „bölénykacsa” Pécsett kelt ki a tojásból, de a Magyar Rádió november 2-i reggeli színes hírei között kapott szárnyra. A hír lényege: a pé­csi állatkertben először szüle­tett bölényborjú; papája, a „Charlie” névre hallgató ame­rikai bölénybika Kaliforniából került a pécsi állatkertbe, s Eszékről kapott élettársakat és e sikeres frigy eredményeként jött világra a hírben szenzá­cióként szereplő bölényborjú. Mindazok, akik a hír nyomán meg akarták nézni a mecseki állatkert legifjabb lakóját, ugyancsak meglepődtek. De nemkülönben a pécsi állatkert vezetői is. A hír alapjában igaz, csak időzítése miatt té­ves, pontosabban szakállas. Charlie papa első borja — mint arról akkoriban hírt is ad­tunk — mintegy éve született, s azóta már a győri állatkert lakója! A hír persze azért keltett fel­tűnést, mert a bölény ma már sajnos egzotikus és viszonylag ritka állatnak számít. Az Észak- Amerikában honos, s egykor tízezres csordákban legelésző bölényeket Buffalo Bill és tár­sai olyan szorqalommal irtot­ták, hogy a múlt század 90-es éveire a számuk 1000 alá csökkent. Azóta rezervátumok védelmében a préri bölények száma majd 50 000-re növeke­dett. Az erdei amerikai bölény néhány száz példánya azon­ban továbbra is a rezervátu­mok ritkasáqai közé tartozik. Az eurázsiai bölény valami­kor honos volt Maqyarorszáqon is. Az utolsó példányt az 1650- es évek táján Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ejtette el eav erdélyi vadászaton. Az utolsó szabadon élő eurázsiai bölényt kontinensünkön 1926- ban lőtték le. Fennmaradását azóta csak az állatkerti szapo­rodása biztosítja, s néhány rezervátum. Ez utóbbiak közül a legjelentősebb Belorussziá­ban a bolovezsi rengeteg, ahol mintegy 100 eurázsiai bölény kapott kedvező életfeltételeket a fajta szaporodásához. D. I. Művészeti világhíradó Szőke Carmen. Milena Adiani olasz színésznő szőke hajjal játssza el Carmen, a spanyol cigánylány szere­pét, a Nem is létezett Car­men című új olasz tévéjá­tékban. (Képünkön: Milena Adiani.) Magyar tártat Becsben. Tegnap, november 11-én nagy sikerrel zárult három fiatal, de mór nemzetközi rangú magyar képzőművész közös kiállítása Bécsben. A Galerie Volkshochschule Fa­voriten termeiben három na­pon át több mint kétezer né­ző látta Csikós András, Lan­tos Györgyi és Máté István tárlatát. O Betyárjáték, bukással. Jens-Peter Ostendorf zenés színpadi művet írt Pablo Ne­ruda: Murieta című költemé­nyéből. Az afféle modern betyártörténet az oratórium, melodráma, opera és panto­mim újszerű vegyülete, szin­tetizátorral és (!) klasszikus szimfóniával is továbbele­gyítve. Nem meglepő tehát, hogy a darab kölni ősbemu­tatójáról ezt írta Klaus Um- bach, a Spiegel kritikusa: „Zavaros és felesleges". o Csodálatos nap. Paul McCartney ezzel a címmel készít filmet, amelyben el­játssza a főszerepet. Zenét is szerzett hozzá — benne né­hány örökzöld Beatles-dal is van — s a film ultramodern műfaját elnevezte kinomusi- cal-nek, vagyis mozimusical­nek. „De nem hasonlít a Csillagok háborújához, vagy az E. T.-hez — mondta. — Ezeknél sokkal líraibb és tisztább értelmű lesz." Földessy D. Kubik Anna — a különös házasságokról Miért klasszikus Mikszáth műve? Báró Dőry Mária kedd este ismét szóba kerül vagy másfél millió magyar tévénéző család­jában. Nem [óbban, mint amennyire a házasságkötések örök témája megérdemli, de hát ha másfél millió családban a házasságról beszélnek . . .? Szóval mindenképpen érdemes a különös házasságba kevere­dett Dőry Máriával a filmsoro­zat vetítése előtt is beszélgetni az életadta sokféle különös há­zasságról. Vagyis — Kubik An­nával, a Budapesti Nemzeti Színház művésznőjével. — Mióta áll a képernyőről sugárzó intim kapcsolatban a tévénézőkkel? — Szerencsés vagyok, mert már negyedéves főiskolás ko­romban eljátszottam a Cid té­véváltozatában Ximene-t, osz­tályfőnököm, Kazimir Károly rendezésében. Aztán rám osztot­ta az ödipusz Kolonoszban Iszméne, majd az idén tavasz- szal A zalameai bíró Izabell sze­repét. Adóm Ottó is rendezett en­gem képernyőre, Németh Lász­ló: Matthiasz panzió-jában. Mikszáth: Különös házasság­ának tévéváltozatát három éve forqattuk. Ilyen kiegyensúlyo­zott munkában még nem vettem részt, mint ahoqy Zsurzs Éva rendezett: felkészült, mindent mindiq előre, pontosan tud, ha­tározott útmutatást ad a sze­rephez, nem fárasztja a szí­nészt, mindenkivel kedves. — Vannak ma is különös há­zasságok? — Éppen attól klasszikus I Mikszáth műve, hogy más-más társadalomban is közel azonos emberi érzések élnek bennünk. Az ember belső világa csak a korszellem következtében tér el, de a legmélyebb lelki rúgóink egyazon érzékenységgel, egy­azon emberi irányokba hajla­nak. — A harminc évvel korábbi Különös házasság-film mint­ha könnyedébb lett volna? — Igen, megnéztem azt is. Zsurzs Éva filmje most fesze­sebb, súlyosabb, ö ugyanis nemcsak újraolvasta Mikszáth- ot, hanem korabeli házassági pereket is tanulmányozott, s azok Mikszáth regényénél is súlyosabb képet adtak. Szöveg­részeket is átvett belőlük. — Mit mond a tévélilm 1984 házasulandóinak? — A színész dolga eljátszani a szerepet, s nem a művet ele­mezni. A nézőt a játékával kell meggyőznie, nem a műről al­kotott elképzeléseivel. Nem tu­dom én, a pálya elején álló szí­nész, szavakban is uayanazt ki­fejezni. Nem akarom! Mégis... annyit: a néző vesse egybe a képernyő történetét környezete mai házasságainak belső rugói­val, s úav próbálion ma érteni, meaérteni enaem, az egykori báró Dőrv Máriát. Máskülönben most készül Ku­bik Anna úi találkozása a té­vénézőkkel : Léner Péter rende­zi Bródy: A tanítónő-iét Szabó Sándorral. Benedek Miklóssal, Bencze Ferenccel. Kovács Máriával, s az ifjú Naav sze­repében: Bubik Istvánnal. A címszereplő: Kubik Anna. Földessy Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents