Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-30 / 299. szám
1984. október 30., kedd Dunántúli napló 3 Elbocsátás helyett átképzés Átképzés o Szentlőrinci Költségvetési Üzem ipari részlegében: bőrruhákat varrnak a lányok, asz- szonyok. Ipargazdasági konferencia Siófokon A tisztességtelen gazdasági tevékenységet tiltó új törvény értelmezéséről, érvényesítéséről és várható hatásairól rendezett eszmecserét Siófokon a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, a Magyar Kereskedelmi Kamara, A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és az MTESZ. Hétfőn, a tanácskozás megnyitó ülésén hangsúlyozták, hogy a törvény életbe lépését követően növekednie kell a hazai piac becsületének és fokozódnia a fogyasztók érdekvédelmének. A vásárlók korrektebb kiszolgálásához tartozik a pontos és közérthető áruismertetés, a jól időzített reklám. A tanácskozáson hangsúlyozták: a belföldi ellátás javítása — ami megköveteli a termelő vállalatok iobb együttműködését, a szállítási határidők pontos betartását, a szerződéses fegyelem erősítését — közvetve kihat az exportra is. Pécsi szakembereit ígéretes kísérletei Újszerű megoldás a téglagyártásban Pótlégáram a kemencékbe, tökéletesebb égés A téglaipar nem győzi gyártani, az építkezők meg lankadatlan kitartással keresik a téglát. Az egyik fél érdeke, hogy minél többet, minél jobb minőségben és minél olcsóbban gyártson, míg a másiké, hogy bármikor vehessen elegendőt, jó minőségűt és minél olcsóbban fuvaroztathassa azt az építkezéshez. A Televízió a HÉT műsorában nemrég rácsodálkozhattunk a Balatonszetgyörgyi Téglagyárra: lám, mennyi Bőrruliák a Szentlőrinci Költségvetési üzemből * Uj varroda - gyorsan megtérülő beruházás Termelési együttműködés a pécsi Hunorral Rendszeres a munkaerő-átcsoportosítás a Szentlőrinci Költségvetési özem 107 fős ipari telepén. A dolgozók legkevesebb egyharmada 5—6 hónaponként új feladatot lát el. Ez folytonos szakmai megújulásra, átképzésekre kényszeríti a kollektívát. — Nem volna erre szükség — mondja Czingelly Imre telépve- zető —, hogyha 25—30 embertől megválnánk, de ezt a későbbiekben sem tesszük. Együtt teljesítjük a rövid határidőre szóló, kis tételes megrendeléseket, hogy nőjjön a termelési érték és a nyereség. Havonta 40—50 céget keresünk fel, hogy elegendő munkához juthassunk. Két esztendeje gyorsak a profilváltások, mert az igények is hirtelen változnak. A Pécsi Bútorgyárnak immár nem készítenek furnír lemezt, a drávafoki varrodát eladták a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak, csökkent a kereslet a qokartautók, az anyagmozgató eszközök iránt, kevesebb korrózióvédelmi és lakatosmunkára nyílik lehetőség. Néhány ipari együttműködés maradt csak jövedelmező, így például a Budanesti Járműgyártó és -Javító, Szol- oáltató Ipari Szövetkezettel, a DÉDÁSZ-s^al, a Medicor Művekkel, a Mechanikai Laboratórium pécsi gyáregységével, a MÉV-vel, az Országos Kőolaj- és GáziDari Tröszttel kialakított kapcsolat. A kiesések pótlására újabb vállalkozásba fogtak. Alig háromnegyed millió forintért (ebből félmillió a betanítás) júliusban varrodát nyitottak ezúttal az ipari telepen. A Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat bőrruházati gyáregységétől veszik a kiszabott anyagot,1 amit a 23 asszony megvarr, összeállít, vasal és csomagol. Készítettek minisortot, hosszú bőrnadrágot, most hétnyolcados bélelt bőrkabátok hagyják el a szalagot. Két esztendeje a kesztyűgyáriak nem fogadták el a szentlőrinci ajánlatot, napjainkban azonban szükségük van újabb munkáskezekre. — Először kesztyűbélést varrattak velünk — magyarázza Nagy Ferencné varrodavezető. — Aztán a pécsi betanítás közben mind jobban felfigyeltek ránk. Jó a minőségünk. Egyik alkalommal az 569 nadrágból csak kettő lett másod-, míg egy harmadosztályú. A jövő évtől néhány termékünk exportra is eljut. A 23 asszony és lány közül hét az új dolgozó. Ennyien mentek el, mert nem vállalták az új munkakört, a három hónapos betanítást, a szigorú teljesítménybérezést. Kistóth Ernőné varrodai szalagvezető lett. — Két év alatt gokartot, szállítóeszközt szereltem, korrózió- védelmi munkát láttam ei, fur- nírt ragasztottam, vágtam. Átlag 3500 forintot kerestem, most többre számítok. Persze ez attól is függ, hogy a szalagrendszerben teljesítés: közben milyen összhangot alkotunk. Pillanatnyilag hét műveletet végez egy műszakban ifjú Krá- nicz 'Tivadarné. Megéri, mert 3200-ról 4000 forintra nőhet a fizetése. Előtte gokartokat gyártott, maid a Mechlabor pécsi aváránnk dolgozott be. Bagó Jánosné, Bódis Gyuláné, Tóth Lászlóné szerint a magas minőségi követelmények miatt nehezebbnek ígérkezik a munkavégzés. Számukra szokatlan, hogy gyakran változnak a modellek, ami újabb munkaműveletek elsajátításával jár. Állandóan oda kell figyelni, mert bőrfelületen nem szüntethető meg a varró- si hiba. Más helyre mégsem kérik az áthelyezésüket. A szentlőrinci vállalkozók biztosak a beruházás sikerében, sőt a folytatáson fáradoznak. Másfél millióért épül az új, 400 négyzetméteres műhelycsarnok, ahová 40 Textima varrógépet vásárolnak 800 000 forintért. Jövőre a varrodában már hatvanon dolgoznak. A munkaerő- utánDÓtlás megvan, hisz többségében Pécsre bejáró dolgozók jelentkeznek. Jövőre az ipari telepen 30 milliós termelési értékkel, a jelenlegi kétszeresével és 3 millió forintos nyereséggel számolnak, elsősorban az új varroda felfutása révén. Az ösz- szesen 3 milliós befektetés két esztendő múlva megtérül. Csuti J. Búza alá szánt a Pécsi Állami Gazdaság „hármas fogata" a lothárdi határban. Fotó: Erb János Sürget a búzavetés! Két napra elcsendesedett a baranyai határ, kiadós eső áztatta a földeket. A 25—30 milliméter csapadék iái jött a szépen kikelt árpának és a most kibújó búzának. A mezőgazda- sági munkákat jócskán hátráltatta. — Nem várhatunk a teljes felszáradásra — mondja Tormási Sándor, a Pécsi Á. G. II. kerületének a traktorosai, akivel a Csokoládépuszta melletti dűlőben találkoztunk tegnap fél tízkor. — Sürget a búzavetés. A Kirovecemmel mától őszi mélyszántást végzek. Szombaton még búza alá tárcsáztam. Ha nem ver ki az eső, vasárnap is dolgozom. Az erőgép nehezen húzta az ekéket, lassan haladt előre. Az A. G. II. kerületének a gépei hasonló körülmények közepette szántottak az Erzsébeti út mentén. Feszített a munkarend, még 56 hektár búza vár elvetésre. A pécsváradi tsz-ben, amelynek a földjein 18 milliméter csapadék hullott, hétfőn kora délután beálltak a kukoricatáblákba a kombájnok Lovászhetény közelében. A búzát csak pár nap múlva vetik. Eddig kész 420 hektár, még hátra van 180 hektár, ezzel november 5-re akarnak végezni. A tavalyi befejezési időpont október 28. volt. Az elnök szerint egy héttel később jobban örültek volna az esőnek. Kátolyon 19 milliméter esőt mértek, használt a búzának. A tsz 420 hektáros búzaterületéből még 90 hektáron nem került földbe a mag. Nagyon nedves a talaj, pár naipos kényszerszünet következik, de október 31-re véget ér a vetés. A kukorica- betakarítás késése jobban foglalkoztatja a tsz-vezetést. Dan- kó László főágazat-vezetőtől megtudtuk, rosszul állnak, ugyanis az 576 hektáros területnek legfeljebb egynegyedéről takarították be a kukoricát. Hétfőn is öt kombájn állt munkába vizes talajon a pécsváradi határban. Bérszárítást végeztetnek egyebek között Geresdla- kon, Mohácson, Pécsváradon, mivel nincs szárítójuk és a nedvességtartalom még mindig magas. A szederkényiek hétfő déltől ismét tárcsáztak, hengereztek. A tsz-ben a komplett magágyelőkészítés — kukorica után — éjjel sem szünetel. Az 550 hektáros búzaterületen csak 110 hektárt vetettek el. A vetőszántásnak kedvezett az eső, a megtaposott talajt könyebb megmozgatni. Gyorsíthatnak a tempón. Derűsebben fogalmaz Szlavi- nics László, a Pécsi Á. G. I. kerületének traktorosa. Hétfő reggel hétre őszi mélyszántáshoz irányították át társaival, Me/sz- ter Józseffel és Unterberger Tivadarral a lothárdi határba. — Eddig vetőszántáson vettünk részt napi két műszakban. Egy műszak 12 órás. Sikerült biztosítanunk a búza vetésterületét, pedig legtöbbször lekom- bójnolt kukoricatáblákban dolgoztunk. Mától csak egy műszakban szántunk, személyenként 7—8 hektáron végzünk naponta. A baranyai »sz-ek csaknem 52 000 hektár búzaterületet terveztek, körülbelül 30 000 hektáron földben a mag. Elsőként Lippó jelentette a vetés befejezését a múlt hét közepén. Péntekre Baksa. Dunaszekcső, Majs, Pécs-Reménypuszta következett. Várhatóan, szerdán, csütörtökön ismét munkába állnak a vetőgépek. A legtöbb helyen attól is fügq a vetési tempó gyorsítása, hogy miként haladnak a kukorica és a szója kom- bájnolásával. Cs. J. Gondok a Szellőző Művek mázaszászvári gyárában A villanymotorok hiánya Keserves napokat élnek át a Szellőző Művek mázaszászvári gyáregységében. A helyzet az, hogy ez idő szerint képtelenek a szükséges villanymotorokat beszerezni, emiatt késlekedik az általuk gyártott munkavédelmi berendezések szállítása. Termelési értékben aligha tudják hozni a tervezettet, arról a kellemetlenségről nem is beszélve, hogy az exportszerződésekben kikötött határidőket sem tudják tartani. Csilléry Gyula gyárvezető szerint immár akkor sincs lehetőségük behozni a lemaradást, ha netán megkapnák a szükséges villanymotorokat. Az 1979 április elseje óta működő gyáregység fennállásának akadályozza a termelést öt éve alatt a kezdeti 40 milliós termelését mostanáig 55 millió forintra emelte. Az itt gyártott kis- és középméretű szellőzőberendezések igen keresettek, elsősorban a nagyüzemekben, bányákban, festőműhelyekben, nagy alapterületű raktárakkal rendelkező vállalatoknál, poros és egyéb légszennyeződéssel működő üzemekben. Visz- szatérő nagy megrendelőjük a Ganz-MAVAG és a Magyar Hajó- és Darugyár. Az évente elkészülő csaknem 3000 szellőző- berendezés 85 százaléka hazai piacokon talál vevőt, míg 15 százaléka fele-fele arányban dollár-, illetve rubelelszámolású országokban. A gyáregység szakemberei minden munkafázist — az idomcsövek szabásától a forgácsoláson át a hegesztésig maguk végeznek, kivéve a villanymotorgyártást. Újabban gondot jelent a festék beszerzése is, ugyanis a Budalakk által gyártott festék alapanyaga importból származik. Végül is a legjobban hiányzó motorokat az ÉVIG — Egyesült Villamosgépgyár — gyártja. Úgy tűnik, saját exportkötelezettségeit teljesítve nem képes a hazai igények kielégítésére. A probléma azonban az, hogy a vele szerződésben álló magyar vállalatok, melyeknek szintén vannak államközi exportszerződéseik, a motorok hiányából eredően kötelezettségeiknek így ők sem tudnak eleget tenni. Právicz L. még a kiaknázatlan lehetőség a téglagyár(ak)ban. A következőkből kiderül, a lehetőségek között még a levegővel is számolni lehet. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola (PMMF) Szilikát és Vegyipari Gépészeti Intézetének igazgatóhelyettese, Németh Miklós főiskolai tanár több éves kísérletezéssel két új megoldást dolgozott ki. E két téglagyártási eredményjavító módszer lényege, hogy a kemencében a tégla égetéséhez és hűtéséhez az eddiginél is több levegő kell. A pótlevegővel szenet, hulladékhőt lehet megtakarítani, javul a tégla minősége, az eddiginél is jobban ki lehet használni az égetőkemencét, növelni a gépek (targoncák) élettartamát, csökkenteni a gyártási költséget, mérsékelni a dolgozók munkahelyi ártalmait. A Görcsönyi Téglagyárban végzett kísérlet eredeti célja az volt, hogy az égetőkemence utolsó részéből, a hűtőzónából minél több meleg levegőt (szaknyelven: hűlő meleget) szívjanak el a nyerstégla szárításához. Az ilyen pótlégára- mú hűtés másik haszna: any- nyira csökkentik a tégla hőmérsékletét, hogy azt ki lehet hozni a kemencéből. Ám csodák csodájára a pótlégáram hatására nem hűlt, hanem tovább melegedett a tégla, a levegő hatására újra izzásba jött a nyerstéglába kevert, és az égetőtérben még ki nem égett szén. A nyers téglatömeg 10 százalékát teszi ki a belékevert szén, s jó, ha annak fele kiég a hagyományos kemencében. Mit tesznek ilyenkor? A tökéletesebb égés céljából vagy több szenet kevernek az agyagba, vagy a tüzelőnyílósokon lapátolják be a többletszenet, hogy a kemencében elérjék az ideális hőmérsékletet. Ebből a felemás helyzetből csak a pótlégáram jelenthet kiutat. A kísérletek során a kemence boltozatán kialakított tüzelőnyílásokon keresztül ventillátor nyomta be a szükséges többletlevegőt az égő- térbe. így tökéletesebb lett az égés, és majd felére csökkent az el nem égett szénmaradvány — Görcsönyben ezáltal naponta több mint egy tonna szenet takarítanak meg —, javult a minőség, kevesebb lett a selejt, tehát csökkent a gyártási költség. A másik levegős kísérlet a Nagykanizsai 1. számú Téglagyárban ez év februárjától már jelentős eredményjavulást biztosít: csökkent az égetési idő, ezzel a kemencekapacitás növekedett, és a kemencéből kikerülő késztermék hőmérséklete is lényegesen alacsonyabb. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat felkérésére Németh Miklósnak és az általa irányított munkacsapatnak azt kellett megoldania, hogy az iker égetőalagúttá átalakított kemencéből kikerülő termék hőmérsékletét elviselhetőre csökkentse. (A kihordásnál a forró téglahalmok hője egészségileg károsította a dolgozókat és idő előtt tönkretette a targoncákat.) A megoldás? A kemencefalak átfúrásával csöveket vezettek be, és azok külső végén szabályozni (vagy elzárni) lehet a levegő beáramlását. A PMMF szolgálati szabadalmaként bejelentett megoldással jobban hűthető a termék, több a szárításra hasznosítható hulladékhő, javultak a munkakörülmények, könnyebb az ember dolga, tovább bírják a targoncák, és a kemence is többre képes. Ez utóbbi módszer országos szakmai bemutatóját október 31-én rendezik Nagykanizsán, az 1. számú téglagyárban. Murányi László Eső után a földeken
