Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-28 / 297. szám
1984. október 28., vasárnap Dunántúli napló 5 IV. ország diaporáms vitafórum A diaporáma külföldöt} és hazánkban is ismert, elismert és közkedvelt műfajjá vált. A Pécsi Ifjúsági Házban kilenc éve működik a Diaporáma Stúdió és az Ifjúsági Ház már negyedik alkalommal ad otthont a kétévenként megrendezendő országos diaporáma vitafórumnak. A mostani vitafórum szombaton kezdődött és vasárnap fejeződik be. Az ország több részéből érkező résztvevőket először Halász Rudolf, az Ifjúsági Ház vizuális műhelyének vezetője köszöntötte, majd az IH igazgatója, Nagy Sándor nyitotta meg a találkozót. Dozvald János, a Magyar Diaporáma és Multivízió Egyesület alelnöke előadást tartott a diaporáma alkotói gondolkodásmódjáról. Az előadás utáni vitát nyilvános bemutató követte, már díjnyertes műveket láthattak az érdeklődők. A késő esti órákban értékelték a beküldött pályamunkákat. A vitafórum célkitűzéseiről és a diaporáma műfajának jelenlegi helyzetéről, az alkotói csoportok létszámáról, munkájáról a pécsi Diaporáma Stúdió egyik tagjával, Harnóczy Örssel beszélgettünk, kértük, mondja el minderről a véleményét. — A vitafórumok állandó célja, hogy fórumot teremtsen a diaporáma művelőinek, kicseréljék tapasztalataikat, új ötletekkel gazdagodjanak. Az eltelt tíz év alatt a diaporáma elért egy jó szintet. Magyar- országon kialakultak diaporáma stúdiók, körök, de számuk nem gyarapodik túlzottan. A technikai feltételek megteremtésének nehézségén kívül ehhez az is hozzájárul, hogy a kezdők mindjárt sikereket akarnak elérni, holott a már kialakult színvonalat előbb meg kell közelíteni, vagy azon túllépni. Az is bebizonyosodott, hogy a diaporáma csapatmunkát kíván, így kerekedhetnek igazán értékes dolgok. A diaporáma egyébként sokak által kedvelt vizuális műfaj, tehát „eladható”, például sok művelődési ház kér ilyen összeállításokat. S kialakult egy jellegzetes „magyar stílus” a dia- porámában: a gondolatok rövid, frappáns megfogalmazása, a humor, a poén „alkalmazása". Külföldön ezzel szemben egyfajta lágyabb stílust honosítottak meg. A mostani vitafórumon, gondolom, arról is szó esik majd, hogy örülve a jelenlegi színvonalnak, miként lehet azt még tovább növelni. Gyenge eredmény a tegnapi hasznosanyag-gyűjtési akción Kifulladt a Cselekedjünk együtt! hasznosanyag-gyűjtési akció? Vagy a lakosság jobban szereti a személynek szóló kérést és előnyben részesíti a vasat és fémet, papírt, háztartási textilhulladékot a lakások- ból^személyesen elkérő gyerekeket? Azt hiszem — és a tegnapi akció is ezt bizonyította —, hogy az úttörők gyűjtése mindenképpen eredményesebb. Tegnapra hirdette meg a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága a társadalmi és a tömegszervezetek vezetőségeivel karöltve a Cselekedjünk együtt! hasznosanyag-gyűitési akciót. Kéréssel fordultak Pécs belvárosának a Széchenyi tér, Mártírok útja, Újmecsekalja által határolt részén lakókhoz, hogy a feleslegessé vált vasat, fémet, papírt, textilt szombat reggel tegyék ki a házuk elé, azt a MÉH teherautói elszállítják és a hasznos anyagok árával a lakosság hozzájárul a pécsi úttörőház építéséhez. Egy hónapja kezdték szervezni a gyűjtést, a HNF körzeti elnökök és az úttörők által minden lakásba bedobott röpcédulák segítségével. Tegnap kora reggel szemle- útra indultam az érintett belvárosi rész utcáin. Elvétve láttam csak itt-ott kapu elé kirakott hasznos anyagot. A HNF Pécs városi Bizottságán ügyeletet tartók — Markovics Antal, a HNF főelőadója, Fernengel Ernő, a Dél-dunántúli MÉH Vállalat kereskedelmi osztály- vezetője és az eredményre kíváncsi Burgmann György, a KISZ Pécs városi Bizottságának első titkára — csalódással vették tudomásul a MÉH-telepről 9.30 órakor kapott értékelést: a 8 MÉH-es teherautó, a rakodásban segítő vállalati KISZAmi utólag derült ki: az iskolák is gyűjtésre készülnek esekkel együtt 880 kiló vasat, 280 kiló papírt és 60 kiló háztartási textilhulladékot szedett addig össze a lakóházak elől. A MÉH Gomba utcai telepén Tóth Miklós telepvezetőhelyettes irányította a teherautókat és az embereket, s amikor déltájban elkészítette a végeredményt, nem kellett sokat számolnia. Az akció során 1030. kiló vasat, 310 kiló papírt és 60 kiló háztartási textilhulladékot hoztak be, ez megközelítően kétezer forint érték. Mindössze ennyivel gyarapszik a pécsi úttörőház egyszámlaszáma. Senki se hitte volna előre, hogy csak ilyen eredményt hoz a szombati Cselekedjünk együtt! hasznosanyag-gyűjtési akció. Mivel magyarázható e nemvárt, gyengének mondható eredmény? A legkézenfekvőbb magyarázatot Tóth Miklós adta, amikor asztali naptáráról olvasni kezdte, hogy a meghirdetett akció területén lévő általános iskolák mikor is rendeztek, illetve fognak tartani iskolai gyűjtést. Szeptember végén a Köztársaság téri és a Belvárosi, Októberben a Mátyás király utcai, a hó közepén a Jókai utcai és a múlt héten az Alkotmány utcai pajtások gyűjtöttek össze a környékükről, amit csak lehetett, a közeljövőben a Felsővámház utcai, a Szigeti úti és az Egyetem utcai tanulók járnak házról házra, hogy mindenhova becsöngetve, elkérjék a lakásokban összegyűlt papírt, rongyot és fémet. A gyerekek gyűjtésének ellenértéke az iskola úttörőcsapatáé, abból fedezik a táborozást, sok mindent, és talán az úttörőház támogatására is jut belőle. Az úttörőgyűjtés eredményesebb és gazdaságosabb, mint a mindenkihez és épp ezért személyesen senkihez se szóló kérés. Az úttörők gyűjtési eredménye viszont nem számít bele a HNF-akció- ba. A cél — a népgazdasági is —, hogy a fölöslegessé vált hasznos anyagot visszajuttassuk a feldolgozó iparnak. A lakossági gyűjtés legszakavatottabb „mesterei” viszont — épp eredményeik alapján az úttörők. Tegnap 8 MÉH-es teherautón 15 gépkocsivezető és rakodó rótta a város kijelölt részeit, két teherautó egy gramm anyagot se talált, a többi is alig-alig szedett össze valamit. Az igencsak drága szombati műszak sehogy sem térül meg a MÉH-nek a kétezer forintos forgalommal. M. L. Az összegyűjtött, kevés papír is o MÉH pécsi, Gomba utcai telepére került Tíz éve alakult meg a pécsi Szélkiáltó együttes. Ebből az alkalomból szombaton este a pécsi Liszt Teremben jubileumi koncertet tartott a népszerű együttes. Baranya népművészete XIX. századi baranyai mesteremberek munkáit tekintik meg a látogatók Fotó: Lauer Györgyi Megnyílt Pécsett a néprajzi állandó kiállítás Hosszú ideig, teljes három évig nélkülöztük a megyeszékhelyen a Baranya népeinek művészetét bemutató állandó kiállítást. Igaz, hogy a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán, a Rákóczi út 15. szám alatt ekkor is tartottak néprajzi témájú közművelődési programokat, a megye népeinek tárgyi emlékeit bemutató kiállítást azonban ez nem pótolhatta. Tegnap délelőtt végre megnyitotta ..apuit a múzeumlátogatók előtt a Rákóczi úti épület. A Zengő együttes szép muzsikája és Freppán Csilla népdaléneke után Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész mondott megnyitó szavakat. — A magyar nép és szűkebb hazánk, Baranya népe csodálatra méltó, értékes kincseket hagyott ránk. Nemcsak a magyar nép, hanem mindazon népek fiai, akik a történelem folyamán otthont találtak ezen a tájon. Baranya népművészete e sokféleségnél fogva így színesebb, gazdagabb, miot az ország más tájaié, és a zárt, aprófalvas településrendszer sokáig képes volt megőrizni ezeket a múltbéli emlékeket. Erdélyi Zoltán szólt arról, hogy pár éve ismét jobban ápoljuk mindazt, ami néphagyomány, ám ezt a tevékenységet jobbára a múzeumok, a lelkes hozzáértők művelik. A népművészet divatja azt is magával hozta, hogy különösebb azonosulás nélkül, pusztán divatból jelennek meg majd minden otthonban a népművészeti tárgyak, és a falvakban még mindig felbukkannak a busás bevétel reményében a népművészet kufárjai. Az ilyenfajta „gyűjtés" sajnos nem mentőakció, hanem valamiféle kényszerpálya, amelyen értékeink kallódnak el. Ezért fontos minél több alkalmat teremteni falun és városon állandó és alkalmi kiállítások megrendezésével, hogy a ma élő emberek felfedezhessék valódi értékeinket. A nagy műgonddal és hozzáértéssel megrendezett állandó kiállítás most valóban méltó a Baranyában termett népművészethez. A hófehér, tapasztott falak hiteles hátteret adnak a baranyai szőttesek, hímzések, fazekasmunkák és bútorok legszebb darabjaihoz a kiállítás földszinti részében, ahol rácsodálkozhatunk a hímzett ruhadarabokra, ládákra, tálasokra, kerámiákra. Ebből a kiállítóteremből egy olyan helyiségbe vezet a lépcső, ahol a látogató maga is kipróbálhatja a szövést az ott felállított szövőszékeken. Az emeleten ismét berendezve áll az ormánsági ház- befső, a kamra, a konyha és a lakószoba az odaillő egykori használati tárgyakkal. Ugyanezen a szinten még nyitásra vár a fazekasműhely, ahol a szövőteremhez hasonlóan a korongozást, a fazekasmunkát is kipróbálhatják a látogatók. A kiállított darabok mindegyike a néprajzi osztály restaurátorainak hozzáértő munkáját dicséri, maga a kiállítás pedig a rendezők, elsősorban dr. Andrásfalvy Bertalan és Bego- vácz Rózsa elkötelezettségét Baranya népművészete iránt. Gállos Orsolya Rádió mellett... Jatt Hangja után ítélve feltehetően fiatal férfi vállalkozott arra, hogy a mikrofon előtt elcsevegjen egy kicsit a „jatt”-ról, ami ugyan eredetileg borravalót jelent, ám tágabb értelemben — mondjuk a szállítók szűkebb körében — a lopással azonos. Azért mondom, hogy szűkebb körben, mert igazságtalanság volna lopással vádolni a szállítómunkások egész társadalmát. Hallatlanul fontos munkát végeznek, nap mint nap milliós értékű árut szállítanak ki a raktárakból a boltokba. Tehát az árut: hiánytalanul, épségben, pontos időben. A fiatalember azt mondja: „Mindenki szereti a pénzt." Ősi igazság ez, ami ugyan sántíthat is, lehet tagadni, lehet s:é- gyenleni, be lehet vallani is, de ettől még mint „elv” — marad. Egyesek erre építenek. Mindig akad olyan raktáros, akinek időnként „kihagy az agya”, elterelődik (esetleg mások által) a figyelme, és rakodás közben a drága konzer- veket tartalmazó kartondobozok közé becsúszik egy — mondjuk gyufás karton. A kartonok mérete, formája, színe is alig hogy eltérő. Az így nyert plusz kartonárut útközben aztán ott teszik le, ahol akarják. Akár a lakáson, akár egy másik boltosnál, ahol a „jatton” osztoznak. „Mindenki jól járt” — alapon. Megvan a módja annak is, hogyan lehet láda sörökkel manipulálni, hogyan lehet a göngyöleggel együtt felrakni a kocsira tele sörös rekeszt, amit aztán ismét egy másik boltban eladni „féláron”. Csak ki kell használni az egyik boltos figyelmetlenségét és a másik boltos hajlandóságát arra, hogy a „szajrét” átveszi. A szállítókat — s ez már szinte az egész országban mindenütt szokás — akár a boltban, akár a vendéglátó hálózatban megkínálják. „Mit kérnek, Józsikám?” — hangzik a kérdés és akkor a „Józsikám” vagyis a rakodó, meq a sofőr választ: fröccsöt, sört, vagy doboz cigarettát. „Belefér a rezsibe!” — mondia a kereskedő. És ha nem kínálja meg a nehéz fiúkat? „Akkor a boltos körülnézhet, mikor és hogyan köp árut leqközeiebb ...” — valiia a fiatalember a riporter kérdésére. Ha van „jatt", akkor nincs az a nagy távolság a teherautó és a raktár között, amit a szállítók — a portékát cipelve — meg ne tennének szívesen. „Főnök úr, van néhány fölösleges szalámink!” — „Oké, átveszem, hozzátok csak be!" S osztoznak. De a szűkmarkú boltos, — ajaj, ne adj isten — ha kiesik a „pikszisből”, kaphatja az árut ömlesztve is, ledobálva a járdaszélre, a raktárajtóba, vagy egymás hegyére hányva, de az is előfordulhat, hogy a legközelebbi „túrajárat” elkerüli a boltot, a kereskedő pedig széttárja a kezét: „Sajnos, nem érkezett meg a járat, nem tudom, mi van velük ...” Ugye, ismerősek ezek a szavak? Pedig az áru „nem vész el”, csak „jatt”-ként lepakolják másutt. És a legkritikusabb időben: nem érkezik meg a sör a nyári nagy kánikulában. Vagy ünnepek előtt. Vagy a téli déli- gyümölcsszállítások időszakában. A szállítók tudják, mikor, kit és hogyan kell büntetni. A fahordók korában — ez már klasszikus példa, — értették a módját, hogyan lehet sört csapolni a dongába vert vastag vasszöggel, és a nyílást eltömni hurkapálcikával, ami beledagadt a hordóba. Egy ki- szuperált, szétesett söröshordó belseje olyan volt, mint a tüskés disznó, a sok pálcikától. Vagy a pótkerékkel manipulálni, a primőrrel megrakott és a mázsára ráhajtott teherautóval. „Belefér a rezsibe” — mondja a boltos, meg a szállító. Milyen rezsibe? A hiányt nem ők, hanem a vásárló nyelte le. Illetve lenyelték ők, és a vásárló fizette . . . Rab Ferenc
