Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-27 / 296. szám
/ Operettfelújítás a Pécsi Nemzeti Színházban Feldúsított Oi rkuszhercegnő Amikor 1926-ban Pesten is bemutatták a már világhírneve teljében sütkérező Kálmán Imre újabb — sorrendben tizedik — operettjét, a kritika nem fogadta olyan egyértelmű ovációval, mint a korábbiakat. Lányi Viktort kiadóson fölingerelte az előadás: „ßrammer és Grünwald, a darab librettistái elérkezettnek látták az időt, hogy a második fináléban tömjén gomolyogjon a bécsi operett giccsmennyországa felé ... Hit, remény, szeretet/.. . Rot, weiss, grün!... Egy a Giccs és Kálmán az ő prófétája!..." — menydörögte a Nyugatban premier után a jeles komponista, műfordító és zenekritikus, ami egy csöppet meglepő számomra. Nem mintha nem lenne igaza. A Cirkuszhercegnő szövegkönyve, többszöri átigazítás után, mai formájában is tömény giccs. Cselekményszövése mesterkélt, döcögős; konfliktusa drama- turgiailag zavaros, noha Bé- keffi István átdolgozása bizonyára sokat javított rajta, s nyilván neki köszönhető, hogy a darabot ma is felújítják. Akkor is, ha Kálmán műgonddal komponált operettjében a népszerű Mister X-belépőn kívül nemigen csendülnek ismerősen a melódiák — ami mégis, az máshonnan való. Idézett sorokon azért csodálkoztam, mert a nagy hírű Nyugat ugyanolyan szigorú mércével közelít a szórakoztató műfaj egy kevésbé sikerült termékéhez, mintha az is a színház- művészet valós, mélyebb értékeit hordozhatná. Vagy akkor még talán valóban úgy hitték, hogy a giccstől, amely minden korban újratermeli önmagát, könnyen, gyorsan sikerül megszabadulnunk? ... Mielőtt az ágyúval verébre lövöldözés bűnébe esnénk, sietek előrebocsátani, hogy a Cirkuszhercegnőt is szórakoztató műfajú darabnak tekintem, akkor is, ha előadása nem tudott eléggé szórakoztatni. Meséje kiagyaltságát és több alakjának, helyzetének motiválatlanságát a földúsított muzsika, a máshonnan átemelt slágerek sem tudják feledtetni. A produkciót vegyes impresz- sziókkal néztem, hiszen a vendégrendező Csemer Géza bizony, nem jeleskedik a darab gyöngéinek elkendőzésében. Szokványos operettsémókban gondolkodik, és görcsös erőfeszítéssel „halálkomolyan” veszi magukat. (Szerencsére ez nem mindenkinél sikerül.) A három felvonást végiglengi az ötletszegénység, a rendezői lelemény, a rendezői humor hiáy nya. ' . Amin mégis jót kacagunk, az elsősorban a szöveg poénjaiból s egyik-másik komikus figura egyéni szerepfelfogásából adódik. Az I. felvonás színpadképe viszont abszurdum. Egy „csavarnélküli", a hagyo8. HÉTVÉGE Sípos László és N. Szabó Sándor mányos operetteszménybe feledkező rendezés a váltakozó helyszínű jeleneteket egyvégté- ben egy páholyfolyosón játszatja — ami hol cirkuszi páholysor, előtér, hol büfé vagy éppen porondbejárat — „sültrealista” díszletelemek között. Az egészben jólesne valami apró jel, valami összekacsintás velünk; a groteszk vagy ironikus humornak valami halovány jelenléte; valami ötletszikra vagy gondolat, ami csupán egyetlen szereplőnél valósult meg, egyéni ötletből. A vendégrendező eme munkájában Egyetlen őt követő nemzedék sem tudta kikerülni, hogy így vagy úgy ne tegyen róla vallomást. Kétszázhiiszonöt évvel ezelőtt, 1859. október 27-én született a Bihar megyei Ér- semlyénben. Kazinczy Ferencet családja literátus embernek szánta. Ö volt talán , az első magyar író, aki eny- S nyire eleve tudatosan, elté- ] ríthetetlenül irodalmárnak | készült. Irodalmi működését a szentimentalizmus jegyében kezdte: Bácsmegyeinek ösz- vegyűjtött levelei című regényét németből dolgozta át magyarra, hogy benne az új érzékenység, a feudális társadalommal szembeszegülő polgári érzésvilágot fejezze ki. Szervezte az irodalmi éle- I tét — közreműködött a tör- I ténelmi jelentőségű Kassai Magyar Múzeum című folyóirat megalapításában, sajátot alapított Orpheus címen. I Shakespeare-t, Goethé-t for- I dított, a magyar színház lét- I rehozatala körül tevékenykedett. E lázas tevékenységet I szakította félbe 1794-ben a ■ jakobinus szervezkedésben I való részvétele miatt történő letartóztatása, a hosszú fogság. újfent igazolódik egy régi igazság: a rendezés is szakmai... Ami mégis értékeket csillantott meg, s helyenként élvezetessé tette számomra az előadást, az elsősorban néhány szépen, igényesen megoldott zenei részlet... Az első szereposztásban: Dankó Klára és Harmath Albert kiváló énekkultúrájú előadásában. (További szereposztásokban Bu- váry Lívia és Cseh Mária, illetve Mester István és Jankovits József m. v.) Élvezetes továbbá a zenekar játéka és a finálék árnyalt, muzikális színpadra vitele, főleg Károly Róbert érzékeny zenei gondozásában és vezénylésével. Sipos László adjutánsa fölfedező erejű élmény. Az egyetlen figura, amely úgy istenigazában ki van találva. Remek érzékkel karikírozza a (cári) főtisztet; egyetlen mozdulata, ahogyan pihenj !-be „vágja magát" — egyetemes értékű szatíra. N. Szabó Sándor (nagyherceg) korrekt alakítás, egyéni színek nélkül. Krasznói Klára (Mabei) szubrettalakítása hasonló minőségű, partnere azonban, a vendégszereplő Bars József, halványabb nála. Ezért épp a felszabadult komédiázással maradnak adósaink. (Krasznói szerepében Unger Pálmát és Dévényi Ildikót is láthatjuk majd.) A III. felvonásban Fa- ludy László és Péter Gizi, illetve Takács Margit keltettek jóízű derültséget. Kisebb szerepükben Kovács Dénes és Lang Györgyi nevét említhetjük. Pili- nyi Márta m. v. jelmezei szépek, hozzájárultak a záróképek látványosságához. Wallinger Endre Két hangverseny ' / Leningrádi Filharmonikusok Bizony, ritkán adódik Pécs zenei életében ilyen ünnepinek mondható esemény, hogy a világ élvonalába tartozó nagy szimfonikus zenekarok egyike látogasson hozzánk. Az Országos Filharmónia zenekari bérleténeik idei nyitó hangversenyén a nagymúltú és -hírű Leningrádi Filharmonikusokat hallhattuk a POTE aulájában. Napjainkban nagyon sok szimfonikus zenekar működik szerte a világban. Néhány ezek közül olyan színvonalat képvisel (a londoni, berlini, bécsi és a leningrádi filharmonikusakra gondolván), amelyek meghatározzák a zenekari hangzás mértékét, és mércét állítanak a mindenkori zenekari játék elé. Vajon mi teszi ezen együttesek játékát különösen egyedivé? A tradíció, amely hosszú fennállásuk alatt kialakult vagy egy nagy egyéniség, vezető karmester meghatározó szerepe? Voló- színű, mindezek közrejátszanak, de ezek a zenekarok ma már önálló életet élnek művészi és szervezeti téren egyaránt és alapvetően nem változnak a különböző karmesteri igények hatására. A leningrádiak esetében sem elhanyagolható Mrjdvinszkij munkássága, kinek több évtizedes igényes vezetése alatt a most hallott hangzáskép a zenekar sajátjává vált. E hangzás titkait kutatva végtelenül egyszerű dolgokra bukkanunk: mindenkor megfelelni az éppen előadott mű arányrendszeréneik. Vagy: hangszeres egyéniségemet, karakteremet megtartván hallatlan fegyelemmel azonosuljak az együttes játékával, hangzásával. Bár alapvető, mégsem egyszerűen megvalósítható igény ez. A zenekor minden egyes tagjánál azonos technikai és művészi felkészültséget feltételez, ha szükséges, szólista erényekkel, de minden pillanatban kamarazenei intenzitással venni részt a produkció egészében. Csak az ilyen módon kitárulkozó művészi önfegyelem képes a Leningrádi Filharmonikusoktól hallott csodálatos egység létrehozására. öröm volt hallani, hogy a fúvós kar, amely Schubert: c-moll .szimfóniájában — jól illeszkedve a mű szelleméhez — hallatlanul puhán, mégsem visszafogottan játszott, Ravel: La Val- se-ának forgatagában fényessé, virtuózzá és erőteljessé vált; hogy a vonóskar minden egyes szólamában, az első pulttól az utolsóig tökéletesen azonos játékmódot alkalmaztak; hogy a basszus szólamok természetesen áthidalva hangszerük tehetetlenségi tényezőit, nagyon pontosan szólaltak meg; hogy a tisztaság daliami és harmóniai aspektusban egyaránt evidenciává vált. Bár a hangverseny élvezését némileg beárnyékolta az aula közismerten fénytelen és tompa akusztikája, a zenekari hangzás részleteinek és egészének szépsége átsütött az akusztikai fogyatékosságokon; minden pillanatban élményt adó volt. (A hangverseny tapasztalatai alapján sokat segítene a hely Jkoncertcélú hangzásán egy dobogórendszer létrehozása. Minden hangszer, amely emelvényre került, természetesebben és fényesebben szólt.) Az est hangszeres szólistája, Vaszilij Sulga Bartók Brácsaversenyét játszotta. Szuggesztíven formált, gyönyörű hangon, magától értetődő virtuozitással interpretálta e viszonylag ritkán hallható, igen nehéz művet. t A hangverseny sikerének tevékeny részese Alexandr Dimit- riev, aki a leningrádiak élén lényegre koncertrált mozdulatokkal vezényelvén jól és érthetően irányította zenekarát. Művészi felfogásában a felhangzott művek valódi értékeit tolmácsolta. Kircsi László A Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa „Repülj madár, repülj, / Mé- naságra repülj, / Édes galambomnak / Gyenge vállára ülj!" — invitálta mottóként Liszt-termi hangversenyére e népdallal közönségét a pécsi Nevelők Háza kamarakórusa. Az énekesek számára ez az október végi koncert a nyarat idézte, a közép-itáliai ősi városkát, Assisit, ahol „Festa musica pro harmónia mundi" névvel rendeznek fesztivált a „világ harmóniájáért". Az idei nyár koncertjeinek, szimpozionjának „Szerelem1' az európai zenében” volt egyik témája, és ezen a világ különböző országaiból érkezett muzsikusok között szép számmal vettek részt magyarok is. A pécsi Nevelők Háza kamarakórusát érte az a megtiszteltetés, hogy bemutassa a nemzetközi közönségnek, miképp tükröződik a szerelem a magyar népköltészetben. népdalokban. A múlt szombat esti Liszt-termi hangversenyen a pécsi közönségnek is alkalma nyílott végigélvezni a rendhagyó műsort, mely merészen új hangot jelentett az együttes főleg reneszánsz és kortárs szerzők műveiből kialakított eddigi repertoárjában. És milyen vonzó, bensőséges művészettel teli hangot! Bizonyítva, hogy az ilyen magas szintű feldolgozásokból is lehet őszinte sikert kiváltó, emlékezetes produkciót felépíteni. Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy európai színvonalú hozzáértéssel és biztonsággal válogatta össze a műfaj legjelesebb alkotásait. Bátor, kísérletező kedve átáradt kórusára is, amely érzékelhető lelkesedéssel tanulta meg és énekelte Bárdos már korábban is előadott és mindig sikerszámként nyilvántartott művei (Patkóéknál, Szeged felől) mellett öt népdalkórusát, Maros Rudolf: Háros felől c. alkotását, Pászti Miklós Csángó dalát, Kodály Mátrai képek-jé- ből a két szerelmes tételt, valamint a Négy kis duettet, melyet kisegyüttes, 4 szoprán és 4 tenor szólaltatott meg. A koncert rendhagyó jellegét erősítette, ugyanakkor a műsort tovább árnyalta, színezte az együttes három tehetséges énekesének szólisztikus fejlépése: dr. Páli Eszter hitelesen tolmácsolt székely népdalokat, KoKazinczy emlékezete máromi Aliztól három, mély átéléssel előadott Kodály-népdal- feldolgozáist hallottunk, a Rádió legszínvonalasabb népdalestjein is rendszeresen szereplő Tihanyi József pedig három virágéneket adott elő országos hírnevéhez méltóan, Szilágyi Tamás gitárkíséretével, Tillai Aurél feldolgozásában. Tillai nemosak karnagyként bizonyította e műfajban való otthonosságát, hanem komponistaként is: az est legihletettebb perceit épp az általa feldolgozott Erdélyi népdalok előadása jelentette. A kórus, amely évszázadokat átívelő művek tolmácsolásával szerzett nemzetközi hírnevet, ezen az estén hitet tett a magyar népzene mellett. S bár az éneklő nép, az éneklő magyarság, Kodály nagy álma még nem mondható megvalósultnak, de — amint azt Czine Mihály irodalomtörténész bevezetőjében oly költői szavakkal kifejtette — „ahogy a pécsiek erre törekednek, az gyönyörű, és bizonyítja, hogy a kórus és Pécs közönsége ezt az álmot nem felejti el." Dr. Nádor Tamás A Fogságom naplója a magyar jakobinus mozgalom leghitelesebb leírása. 2387 napi börtön után 1801-ben szabadult. Megházasodott, az egykori Bányácskán, az általa Széphalomnak átkeresztelt falucskában telepedett le, épített házat, s szervezte leveleivel, utazásával ismét a magyar irodalmat. Levelezett és vitatkozott. Első nagy összeütközése Csokonai ügyében esett. A deb- receniség, sőt a „debrecenyi- ség” ellen kelt ki legelőször, vagyis az Ady Endre által emlegetett maradandóság ellen. Új nyelvet, új ízlést, azaz új magyarságot követelt a klasszicizmus, a* görög szépségeszmény jegyében. A hazát, az emberiséget kapcsolta össze ezzel: „A patriotizmus nem ellenkezik a kozmopolitizmussal: ez amazt csak nemesíti" — vallotta a magyar nyelvről szóló munkájában. A magyar nyelvújítás nagy mozgalma a Csokonai öröksége körüli pertől számítódik, s elsősorban Kazinczy nevéhez fűződik. Gyújtópontjában ő áll — ellene írják a Mondolatot, védelmében írja Szemere és Kölcsey a Felelet a mondolatra című éles visszavágást. Maga Kazinczy 1811-ben kiadott Tövisek és virágok című epigrammákat és költői leveleket — episztolákat tartalmazó könyvében lép fel a nyelvújítás védelmében. A klasszikus, martialisi epigrammák a mintái, éles szatirikus hang jellemzi őket — a polgári ízlésvilág nevében szólnak, a vidékiességet, a provincializmust támadják. Fordításainak kilenc kötete (1814— 1816) a nyelvújítás eszményét valósította meg, mintegy például szolgált. Kazinczy a nyelvújítók és ellenzői közti, mindjobban elmérgesedő , pörpatvart" végül kompromisszummal zárja. Ortholó- gus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányában: „Jól és szépen az ír, aki tüzes orthológus és tüzes neológus ’ egyszersmind ...” Ezután következnek fő művei, emlékiratai: a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója, e két elevenen klasszikus remekmű, a két csúcs. A húszas években lassan elveszíti vezetőszerepét, Kölcsey, s az új nemzedék lép a helyébe. 1831. augusztus 23-án a kolerajárvány áldozataként halt meg széphalmi magányában. „Neve ma gyakrabban kerül szóba műveinél — írja róla idén megjelent monográfiájában Z. Szabó László. — Helyének és szerepének megítélése ellentmondásokat szült. A kritikusi szenvedélyek hol lobogóként használták nevét, hol pejoratív szándékú tételek bizonyításaként idézték egyes műveit". Radnóti Miklós írás közben című versében így idézte: „. . . egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester”. Születésének 225. évfordulója alkalom arra, hogy műveit Kazinczy Ferenc portréja újraolvassuk, egyre jobban értsük Kölcsey, Kossuth, Petőfi, Ady és Radnóti szere- tetével. Gy. L.
