Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-27 / 296. szám

Tető alatt a szolgáltatóház a József Attila utcában Szigetvár elefántos háza? Városkép-^ formáló újdonságok Födémemeléses építkezés a volt postatömbben Ezekben a hetekben Sziget­váron kétségtelenül a Zrínyi tér hívja fel magára a figyel­met. Nem oz Ali pasa dzsámi miatt, hiszen annak a felújítá­sa rég megszokott dolog már. Sokkal inkább a Zrínyi tér 12. — az ún. Fischer ház — miatt, amely a tanács áldozatválla^ lása következtében most nyeri vissza eredeti, három és fél év­tized előtti arcát, amitől akko. riban egy hóbortos ötlet miatt részben megfosztották. Ez az ötlet akkor is és most is sok pénzbe került, egyszerűbb lett volna' tehát annak idején hoz­zá sem nyúlni. Mi is volt a költségesen hó­bortos ötlet? A félreértelmezett modernizálás. Szétverték a szép, keskeny, félköríves záró- dású kirakatokat, hogy a he­lyükre szögletes egyenkiraka. tokát tegyenek; szétverték az emeleti, a háznak egyéniséget adó ablakokat, hogy tucatab­lakokkal és oda nem illő log­giával váltsák fel azokat; le­verték az épület díszeit, hogy sima egyenhomlokzat legyen a helyükön. Szerencsére a ház kisebbik. Rákóczi úti szárnya megmaradt az eredeti formá­jában, s ez ordítóvá tette az ellentétet, ami végre könnyen elfelejthető múlttá válik: a Vá. rosaazdálkodási Vállalat no­vember 7-re készül el a ház telies felújításával. (A nagy­szerű eredmény részben már most is látható.) Ezt legalább tudni. De o Zrínyi tér 3., a volt banképü­let. melynek a helyén állt haj. dán Török Bálint, majd Ist- vánffy Miklós háza ... Félig lebontva mozdulatlanságba dermedten áll. s a helybeliek már kezdik úgy emlegetni, mint ,,a szigetvári elefántos házat". Mi is van itt? Gyors­nak ígérkező felújításként in­dult a munka, de hamarosan statikai problémák merültek fel, aztán az OMF az eredeti állapotban való helyreállítás, hoz ragaszkodott — a külsőt illetően nincs semmi kétség, de az iqényes belső boltíves falazásokhoz nincs elegendő jó kőműves .. . Szóval sok min­den összejött, ezért mostanra igencsak elbizonytalanodott az egész. Dr. Berta József tanács­elnök-helyettes viszont mégis megpróbál optimista lenni: a török alóli felszabadulás 300. évfordulójára mindenképpen túl akarnak lenni ezen a mun­kán. ami az üzletek és 12 la­kás felújításán túl egy 20 la­kásos udvari szárny építését is jelenti. Legutóbb a kivitelező vállalta: határidő-módosítás nélkül lesz kész a munkával. Hatalmas palánk rejti a Jó­zsef Attila utcában a régi pos­tatömbben zajló munkákat. Mindeddig meglehetősen las­san haladhattak a Baranya megyei Tanácsi Magas, és Mélyépítő Vállalat munkásai, hiszen 2,7 méter mélységig ta­lajcserét kellett végrehajtani az építendő ház helyén. Egy­kor védelmet nyújtott a mocsa­ras tó, amelynek a lazaszerke­zetű feneke ma rengeteg bosz- szúságot és a szokásosat meg­haladó mértékű és költségű alapozást kíván. Ezért is vo­nult ki a tömeges lakásépítés a Lenin-lakótelep területére, ami kb. 4 méterrel magasab­ban van a város más részeinél. Nos, itt a mocsár „maradvá­4. HÉTVÉGE nyát" kellett kitermelni, s a he­lyére 2,7 méter vastagságban kavics került 10 centinként! tö. mörítéssel, amint Misnics Já­nos művezető elmondja. Az építendő házat Vári Jenő (BA- RANYATERV) tervezte, s a földszintjén ruházati áruház, s a város legnagyobb ABC­áruháza lesz, továbbá ügy­védi munkaközösségi iroda, az emeletén pedia 32 OTP-lakás. Ezekhez négy lépcsőház vezet Szigetvár újjáformálódó bel­városának talán a legmutató- sabb háza lesz ez, amivel ver­senyre foq kelni a József Attila utcában a régi mozitömb he­lyén Asbóth Gyula tanulmány- terve szerint építendő ház, méllyel az építész arra kere­sett választ, hogy az alagút­zsalus szerkezet (ezzel épült a Lenin-lakótelep egy része) hogyan alkalmazható belvá­rosi foghíjbeépítésekre, s mint Szerkezetépítés a postatömbben majd (amelyek egy-egy csú­csos kis toronnyal emelkednek ki a tetőből), s ezeknek az acélváza nyújtózik a palánk fölé. A lépcsőházak lesznek az épület ún. merevítő magjai. A szűk építési teületen nem lehet darut állítani, ezért az alkal­mazandó technológia —1 Szi- getvárott először — a födém­emelés lesz, melynek fontos részei a merevítő szerkezetek. A hatalmas (pince nélküli) alaplemezen készülnek már az emelendő födémlemezek, s elő­készítették a hidraulikus eme­lőszerkezetek tucatjainak a he. lyét is. ilyen, prototípusnak fog számí­tani. Ha ez a terv megvalósul, akkor ismét valami különlege­set hoz létre. Dehát egyelőre mégcsak a bontás nyomoi lát­hatók a „mozitömbben". Csinos ház került tető alá a József Attila utca 57-es sz. tel­ken, a Híradástechnikai Kisvál­lalat erősáramú részlege és há­rom lakás lesz ott. Ez is — az előbbiekkel együtt — annak a szigetvári törekvésnek az iga­zolása, hogy városiasabbá for­málják a belváros képét anél­kül, hogy csorbát szenvedne a hagyományos kép. Hársfai István Ebéd után a társalgóban beszélgetnek a somogyhárságyi idősek napközi otthonának tag­jai. Otthonban Az egyik néni, akivel csak beszélni tudott, mindenkinek panaszkodott: mire jutottam öregségemre, be kell men­nem az otthonba! Az első nap, amikor idehozták, nem akart kiszállni az autóból. Még akkor is sírt, amikor a tízórait kínálták. Dél felé megnyugodott, délután már figyelt a többiekre és este­felé, indulás előtt ezt mond­ta1 a ggndozónőknek: holnap is eljövök, aranyoskáim. A történetet Balázs Mar­gittól, a Somogyhárságyi Községi közös Tanács elnö. kétől hallottam, akivel most együtt sétálunk a község büszkesége, az idősek nap­közi otthona felé. Szeptem­ber 3-án nyitották meg a 20 személyes otthont. Megyei támogatással és rengeteg társadalmi munkával hozták létre. A társadalmi segítés ma is tart. A mozsgói Zrínyi Termelőszövetkezet és a Szi­getvári Állami Gazdaság gépkocsival hozza, viszi a társközségekből bejáró idő­seket. Amikor utoljára itt jártunk, még javában dolgoztak a kő. művesek, de már akkor is na­gyon tetszett az öreg fenyők árnyékolta nagy udvar. Azóta eltűntek a téglarakások, a törmelékkupacok, a tiszta fü­ves udvar, a méltóságteljes fák nyugalmat árasztanak. Bent a társalgóban tízen ülnek a virágokkal díszített hosszú asztalok körül. Péntek délután lévén a helybeliek közül többen már hazamen­tek. A vásárosbéciek, kishár. ságyiak pedig várják a gép­kocsit. Kaiser Ádámné, Ko. vács Máténé és Mészáros László Kishársógyon, Keserű István, Huszár Dániel, Simon Jánosné. Junq Józsefné, Ja­kab Jánosné Vásárosbécen, Duduka Mártonné és Kasler András Somogyhárságyon la­kik. Kaiserné, Mária néni mellé ülünk le, s próbálom az arcokról megállapítani, melyikük lehetett, aki az el­ső nap olyan nehezen lépte át az otthon küszöbét. Mind. egyikük kíváncsian figyel, hallgatják Mária nénit, aki sorjában elmondja, hogy reg­gel 8 órára jön értük a mik. robusz, hogy a gépkocsive­zető felsegíti, itt a gondozó­nők bekísérik, leültetik. Ha mozdul, máris odalépnek hoz­zá, kérdezik, hogy hova in­dul, mert a jobb szemével nem lát, a ballal is csak gyengén. — Cukros vagyok lelkem — magyarázza —. talán, ha előbb megyek orvoshoz, tud­tak volna segíteni, de így már nem hiszem. Nem látok, nem tudom magam ellátni. Otthon egész nap egyedül csak azt lestem, mikor ér ha. za a lányom, akkor mertem megmozdulni. De neki épp éléq a baja, hiszen beteg a vöm, ott a munkája és még az én nyomorúságom is. Így most legalább felőlem nyu­godt lehet napközben. — Kj volt az, aki első nap nagyon sírt — kérdem mind- annyiuktól, s mitagadás meg­lep, amikor néhány pillanat­nyi csönd után a mellettem ülő, legkönnyebben beszédbe elegyedő Kaiserné mondja, hogy ő. — Nem tudtam én, mire agitál engem a doktornő. Gondoltam, hogy olyan hely­re visznek, ahol abból áll a nap, hogy szót kell fogad­nom. — Azóta már engem is idehozott a Móri —, mondja csendesen a mellette ülő Ko­vács Máténé. Addig-addig mondogatta, hogy iratkozzak be, amíg egy reggel eljöttem vele. A gyerekek dolgoznak, az unokák iskolába járnak, o férjem meghalt, nekem volt egy kisebb agyvérzésem, mit mondjak még . .. Délután, amikor a kisunokám hazafelé meay a napköziből, mindig bejön hozzám megkérdezni, hogy mit ebédeltem. Ugyan­azt amit te, mondom neki, hiszen az iskolában főznek nekünk is. A 80 éves Jung néni o Iá. nyával él együtt. A ma már 57 éves lánya kétoldali csí­pőficammal született, bottal jár. idős édesanyja próbált gondoskodni róla úgy. ahogy tudott. A lányát nem tudják behozni a napközibe, mivel olyan nehezen mozog, hogy még a kapuig sem tud egye­dül kimenni. így most ő egye­dül von otthon, Jung néni be­jár a napközibe és éthordó­ban viszi haza neki délután az ebédet. Hogy jó lesz-e ez így, vagy változtatni kell, azt majd az idő eldönti ... A somogyhárságyi Duduka Mártonnét több mint egy hé­ten át a körzeti orvos, dr. Kutnyánszky Valéria hozta, vitte a saját kocsijával, és a tanácselnökkel együtt segí­tették az autóig, illetve onnét a lakásig. Ilyen idősen, hosz- szú idő óta teljesen ellátat­lanul, annyira legyengült, hoqy szó szerint, jártányi ere­je sem volt. Szeptember eleje óta viszont felerősödött, s most már egyedül ballag el a napközibe és haza. — Itt a gyógyszereket is rendszeresen megkapják —, mondja a két gondozónő, Vangyia Ferencné és Paizs Lászlóné. — Amióta megnyílt a napközi, a doktornő min­dennap átjön legalább egy félórára, rendszeresen meg. vizsgálja őket és az utasítá­sai alapján névre szólóan kiadagoljuk a gyógyszereket. Két férfi lép a szobába, idősebb és ifjabb Disztl Mi­hály. Mint kiderül, mindket­ten az otthon tagjai, csak itt laknak a szemben levő csa­ládi házban, hát egy kicsit hazaugrottak. Az édesapa 85 éves. a fia 51. Ö rokkant nyugdíjas. A többiek szem­mel látható örömmel fogad, iák őket. s rögtön kiderül, hoav miért. Szívesen beszél­gető, tréfálkozó emberek, jó hangulatot tudnak terem­teni. Fél négyre jár az idő, itt az uzsonna: kenyér és felvá­gott paradicsommal. Négy órára jönnek a kocsik, viszik a bécieket és a kishársggyia. kát, a helybeliek együtt in­dulnak haza. Hétfőn reggel ismét találkoznak . .. Az őszi napsütésben jólesik egy kis udvari séta. Erb János felvételei A megújuló Fischer ház

Next

/
Thumbnails
Contents