Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-26 / 295. szám

1984. október 26., péntek Dunántúlt napló 5 Egymástól tanulva Belvárosi rekonstrukció az NDK-ban Günther Kabus professzor előadása Pécsett — Mióta lehet programnak mondani az NDK-ban a régi városrészek rekonstrukcióját? — Azt kell mondjam: ezzel kezdtük a háború után is, pél­da rá Rostock, Leipzig. Prog­ramnak 1971 óta nevezhetjük, akkor nőtt meg az igény a ré­gi épületek megmentése, a vá­roskép megőrzése iránt. A pé­csiek elsősorban Schwerint is­merik, így erről a városról: mintegy 10 éve kezdődött a bel­város rekonstrukciója. Nehéz körülményekkel kellett megbir­kózni, elsősorban a kedvezőt­len altalaj miatt, öt éve gya­korlat itt: a városképi szem­pontból fontos épületet — ha annyira rossz, hogy le kell bon­tani — eredeti formájában építjük újjá. — Az NDK-ban nagyobb ha­gyományai vannak a belvárosi rekonstrukciónak. Mi az, amit feltétlenül a magyar, közelebb­ről a baranyai szakemberek fi­gyelmébe ajánlana? — Ez a témája előadásom­nak is. Ha komplex felújításra van szükség, ütemterv alapján megy a munka. Ami fontos: ahol lehet, a lakókat nem köl­töztetjük ki, ahol erre nincsen mód, iqyekszünk nagyon hamar végezni. A gyors munka érde­kében előreqyártott elemeket is felhasználunk, különösen ott, ahol korábban már volt felújí­tási munka. Persze, először a pincében és a tetőtérben szük­séges munkákkal végzünk, ha itt minden kész. csak akkor meavünk a lakásokba, így vi­szont két—három otthonra elég két—három nap. — Legfontosabb magyaror­szági tapasztalata? — Az itteni szakemberek ta­pasztalataiból sokat szeretnénk átvenni annak érdekében, hogy a rekonstrukció során javulion az aránv a lebontott és a fel­újított éoíiletek között. M. A. Ha csak arra hívjuk fel a fi­gyelmet, hogy Günther Kabus professzor, az NDK Építésügyi Akadémia Városépítési és Épí­tészeti Intézete városrendezési osztályának vezetője élénken érdeklődött a pécsi pincegon­dok megoldása felől — az NDK-ban is van hasonló prob­lémákkal küszködő város —, másrészt a belvárosi rekonst­rukció gyakorlatából számos újdonságot tudott tegnap dél­után mondani a baranyai szak­embereknek, már komoly hasz­na volt a professzor meghívá­sának: tartson előadást Pécsett — a MÉSZ Dél-dunántúli, il­letve az ÉTÉ Baranya megyei Szervezetének meghívására — részint az NDK lakásépítési gyakorlatáról, részint a régi épületek felújításáról. — Nálunk — válaszolta kér­désünkre Günther Kabus — a kettő elválaszthatatlan: a vá­rosrekonstrukcióval eqyúttal a lakáshelyzeten is javítani kívá­nunk. Hozzá kell tegyem: mennyiségileg az igények ki­elégítettek, ma már a minősé­gen van a hangsúly, ami alatt értem a régi épületek — kul­turális örökségünk egy részéről van szó — megmentését, s korszerűsítését. — Van olyan városa az NDK-nak, amelyet mintaként lehet említeni? — Jó néhány példát tudnék mondani, ahol komoly eredmé­nyeket értek el, mégpedig két elv alapján. Ahol a — mond­juk egy belváros — műemlék- védelem alatt áll, ott elsősor­ban a meglévő épületeket re­konstruáljuk. Más esetekben a régi megőrzése csak akkor cél, ha ezt a városkép indo­kolja. Előfordul az is, hogy csak a homlokzat kapja vissza eredeti formáját, ami mögötte van, már előregyártott elemek­ből készül el, bár ez ritka meg­oldás. (Munkatársunk telefonjelentése) A jövő évben életbe lépő új bérszabályozási rendszert nagy vonalakban már ismerik a vál­lalatok, a konkrét lehetőségek még eddig nem kerültek nyil­vánosságra. Az új lehetőségek kidolgozásában az eredmé­nyeikkel sokat segítettek azok a vállalatok, melyeknél már második éve, avagy idén ve­zették be a kísérleti bérszabá­lyozást. Milyen tapasztalatokat ho­zott a kísérleti bérszabályozás? Egyebek között ezt tekintette át tegnap a Bonyhádi Zománc- árugyárban kihelyezett elnök­ségi ülését tartó Magyar Ke­reskedelmi Kamara Dél-dunán­túli Bizottsága (MKK DDB) Gu­lyás József, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat vezérgiazgatójának elnökleté­vel. A DDB területéről 13 tagvál­lalat vesz részt a kísérletben, a taoasztalatait kilenc gazdál­kodó eqység küldte meg, így ha minden részletre nem is kaphatunk választ, azért a ta­pasztalatok általánosak — emelte ki az összegzést véqző dr. Vasas István, a DDB köz- gazdasági munkabizottság ve­zetője, a Bonvhádi Zománcáru- gyár igazgatója. Lássuk a tagvállalatok — köztük Baranyából a sásdi Bú­zakalász Tsz, a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát és a Pécsi Bőrgyár — véleményét is ma­gában foglaló tapasztalatokat. Az érintett tagvállalatoknál 4— 7 százalékkal csökkent a lét­szám, a bérek ugyanakkor 5— 16 százalékkal növekedtek. Az átlaqos éves bérfejlesztés meg­közelítőleg 10 százalékos, ami legalább kétszerese a nem kí­sérleti szabálvozásban résztve­vők lehetőségének. Jelentősen javult az élőmunka kihaszná­lás, a munkaszervezés színvo­nala és a munkaintenzitás. A belső szabályozás és az érde­keltség különböző módon ösz­tönöz uqyan, de közös bennük, hogy erőteljesen differenciálnak és a bérfejlesztés jelentős há- nvada mozgóbérként kerül ki­fizetésre. Lám, az ösztönzés! Hatására növekedett a rugalmasság, ja­vult a hatékonyság, erősödött a tulajdonosi szemlélet. Mert mivel mással lehetne ezt job­ban bizonyítani, mint a költ­ségcsökkentés, az anyag- és energiatakarékosság, a minő­ségjavítás elért eredményeivel? A központi célokhoz, azok el­éréséhez kapcsolták a középve­zetők érdekeltségét, a részlegek prémiumát a tényleges ered­ményektől tették függővé, sok helyütt lehetővé téve a részleg- vezetőknek a bérutalványozási jogot. Tehát az ösztönzés ha­tására javult a hatékonyság, és a kiáramlott bérek mögött ott a teliesítménvfedezet. A meqfelelő ösztönzés a leg­eredményesebb eszköz a gyors és hatékony tartalék feltárásra. A kísérleti bérszabályozás ezért sem tűri meg a bázisszemléle­tet, és a fölösleges munkaerőt. A gazdálkodás hatékonysága a mérvadó. A január elsejétől életbe lépő új bérszabályozási rendszer figyelembe veszi majd a kísérleti bérszabályozásba vont vállalatok tapasztalatait. A Magyar Kereskedelmi Ka­mara Dél-dunántúli Bizottságc tegnapi bonyhádi elnökségi ülésén részt vett és felszólalt Túli Lajos, az MKK területi bi­zottságok osztályának vezetője és dr. Heim György, a Baranya megyei Tanács ipari osztályá­nak vezetője. M. L. Országos bánya- egészségügyi konferencia Pécsett Kutatók, orvosok a bányászok egészségéért Ma harmadik napja zajlik Pécsett az országos bánya­egészségügyi konferencia, mely ugyancsak nagy érdeklő­dést váltott ki, hiszen a hazai szakembereken kívül az NSZK- ból, NDK-ból, Csehszlovákiá­ból, Szovjetunióból és Lengyel- országból jöttek résztvevők. A tegnapi napon két szekció­ban folytatódott a tanácsko­zás. Délelőtt a porártalom, a szilikózis problémáiról, vala­mint a bányabalesetek, égési sérültek ellátásáról, délután pedig a bányászati sugárvéde­lemről szóltak az előadások. Dél-dunántúli népművészeti hét Képünkön a magyarlukafai Néprajzi Műhely kiállítása Erb János felvétele Népi ipar­rf r I ■ a művészetünk jelene Az új népművészeti hullám felerősödésével párhuzamosan 1970 óta évente rendezik meg a dél-dunántúli népművészeti hét fórumát. Ennek keretében tegnap délelőtt kétnapos kon­ferencia kezdődött meg a pé­csi Mozgalmi Házban. A ta­nácskozást, amelynek témája népi iparművészetünk a mában, Takács Gyula, Baranya megye Tanácsának elnökhelyettese nyitotta meg. Elmondta, milyen fontos Baranyában a természe­ti, történeti, táji és népművé­szeti értékekhez való ragaszko­mniirrmifffinnnm Ifjúsági parlament a Gyógyszertári Központban Á dolgozók új javaslata az intézkedési tervben A központi egységekkel és az ötvennyolc gyógyszertárral együtt összesen 64 munkahelyi egység képviseltette magát tegnap délelőtt a Baranya me­gyei Tanács Gyógyszertári Központjának ifjúsági parla­mentjén. Ami a szervezést és a lebonyolítást illeti, igen rugal­masan oldották meg: a többi ifjúsági parlamenttől eltérően ezúttal nem olvasták föl az írásban előre kiadatott teljes beszámolót, csupán szóbeli ki­egészítést fűzött hozzá dr. Kő­hegyi Imréné igazgató. Ez azért is volt elegendő, mert korábban körlevélben kértek minden egységet, hogy értékeljék a beszámolót, s ja­vaslataikat tegyék meg. Ez megtörtént, s ennek alapján készült el az intézkedési terv is, amelyet tegnap még há­rom ponttal kiegészítettek. A gyógyszertári központhoz tartozó dolgozóknak igen nagy része, 48,3 százaléka 35 év alatti. Tehát itt is, mint a leg­több munkahelyen, sok múlik a fiatalok szakképzettségén, lel­kesedésén, munka- és szakma­szeretetén. Az előző ifjúsági parlamenten elhangzott kéré­sek többségét azóta már telje­sítették. 1981 óta sok változás tör­tént, ilyen volt például az, hogy bevezették az ötnapos munkahetet, a gyógyászati se­gédeszközök és a gyógypre- mixek forgalmazását átvették. Szorosan vett szakmai problé­mákról itt most nem szólunk, de feltétlenül meg kel! emlí­teni a gyógyszerellátás folya­matosságának zavaraiból adó­dó problémákat, amelyek a parlamenten is nagy hang­súlyt kaptak. Ha a vevő nem kapja meg a keresett gyógy­szert, türelmetlen, ingerlékeny, nemegyszer igen csúnya jele­netek játszódnak le a gyógy­szertárakban. Emiatt a gyógy­szerészek és az asszisztensek idegállapota és tűrőképessége esetenként elérkezik a végső határhoz; sokszor félóránként kell váltani azokat, akik gyógy­szerkiadással foglalkoznak. Mert gyógyszert biztonságosan csak jó idegállapotban lehet kiadni. Az ifjúsági parlamenten el­hangzottak közül néhány olyan témacsoportot emelünk ki, amelyek a leginkább foglal­koztatják a gyógyszertári köz­pont fiataljait. Ilyen volt a 40 órás munkahét bevezetése, amely egyelőre nem várható ezen a munkaterületen, jó da­rabig marad még a negyven­két órás munkahét. Sokan fel­vetették az ügyeleti és készen­léti díjak kérdését, amelyet évek óta nem sikerült rendez­ni, most azonban ígéretet kap­tak rá, hogy jövőre módosíta­nak ezen. A kérdés felvetése jogos volt, hiszen egy gyógy­szerész, akinek zárás után ott kell maradnia a gyógyszertár­ban készenlétben, ezért ha­vonta mindössze ötszáz forin­tot kap. Mindenki, aki az üdü­léssel, művelődéssel, sporttal kapcsolatos kérdéseket vetette föl, úgyszintén választ kapott, ugyanakkor a vezetőség — jog­gal — is kifejezte azt az igé­nyét, hogy ha a fiatalok ké­résére megszerveznek valamit, arra jöjjenek is el. Az intézke­dési tervet a jelenlévők elfo­gadták, a már három említett kiegészítéssel, melyek a téma­bank felújítására, az újítások­ra és a rugalmas munkaidőre vonatkoztak. D. Cs. dós. A múzeumi, levéltári ku­tatások, a műemlékvédelem, a honismereti és a népművészeti mozgalom is ezt az azonosulást kívánja erősíteni. Ennek révén kisebb tájegységek, helyiségek is felmutathatják országos vagy nemzetközi méretekben is helytálló értékeiket, mint ahogy az a zengővárkonyi tájház és szövőház esetében is történik. Ezek a népművészeti értékek így — egy ottani tanácsi vezető szavaival élve — népességmeg­tartó erővé válhatnak. Ahogy a ma megnyíló kásá- di sokác tájház is utal erre, Baranyában a nemzetiségek népművészete is helyet talál ebben a komplex programban. A régi értékeknek a mában va­ló újraéledését szolgáljuk az olyan fórumok, mint az orfűi fafaragótábor vagy a magyar­lukafai Néprajzi Műhely. Az utóbbinak a konferencia hely­színén nyitotta meg kiállítását tegnap délután Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazgató­ja­Népi iparművészetünknek a mában tapasztalható reneszán­szát, ugyanakkor az 50—60 000 embert mozgósító amatőr mű­vészeti mozgalom gondjait, problémáit elemezték a konfe­rencia előadásain dr. Balassa Tibor, a Néprajzi Társaság el­nöke, dr. Bodrogi Tibor, dr. Fü­zes Endre és Kerékgyártó Ist­ván, továbbá a hozzászólók. Délután 5 órakor dr. Füzes Endre, az MTA néprajzi kuta­tócsoportjának főmunkatársa a Pécsi Galériában megnyitotta a Népi kézművesség Baranyában című kiállítást, majd este 6 óra­kor a Dél-Dunántúl folklórjából tartottak bemutatót az Ifjúsági Házban Somogy, Tolna, Bara­nya és Zala megye együttesei és szólistái. G. O. Dr. Kovács Sándort, a POTE Kórélettani Intézetének vezető­jét, mint a PAB bányaegész­ségügyi és bányászati ergonó­miai munkabizottság elnökét kértük meg, foglalja össze, mi­lyen eredményekről számol­hatnak be a bányászok egész­ségével, munkakörülményeivel foglalkozó kutatók, orvosok, biológusok, itt e konferencián. — Az már régóta kiderült, hogy a bányászatban előrelé­pés a jövőben csak akkor le­hetséges, ha többet törődnek a bányászok egészségével. De hogyan törődjünk jobban, ha nem is ismerjük pontosan a problémákat? A szilikózist, a mecseki bányászokat legin­kább sújtó betegséget már régóta ismerjük, de ezenkívül nagyon sok egyéb, az egész­séget veszélyeztető tényező is van. Most ezek megismerésére a POTE — amely 1981-től kap­csolódott a bányaegészségügyi programba — komplex vizsgá­latsorozatot indított. Vasas Bá­nyaüzem valamennyi dolgozó­ját vizsgáltuk a legkülönfélébb szempontok szerint. Teljes la­boratóriumi és immunológiai, mozgásszervi, röntgen és bel­gyógyászati vizsgálaton vettek részt. Speciális műszereken mértük a tüdőkeringést, a lég­zést. Figyeltük a szív működé­sét, nyugalmi állapotban és munkavégzés közben. Ebből hatalmas mennyiségű adathal­maz született, amelynek számí- tóqépes feldolgozása most fo­lyik. — A vizsgálatoknak rendkí­vüli nagy gyakorlati haszna volt már menet közben. Kide­rült, van olyan, akinél nyugal­mi helyzetben a szívműködés normális, legkisebb terhelésnél viszont nagymértékű kóros el­változást mutat. Azonnal jelez­tük az üzemorvosnak és java- so'tuk a fizikai munka alóli fel­mentését. Más esetben a megállapított kórkép alapján azonnal meg lehetett kezdeni a gyógyító kezelést. A komolex szűrővizsgálatokat csak akkor tudjuk elvégezni, ha ebben kellő partner az üzem vezető­je és az üzem orvosa. — A komplex vizsgálatokkal párhuzamosan kísérlet folyik olyan problémák megoldására, amivel az ércbányászatban állnak szemben. Itt némelyik fejtésben olyan mélységekben dolgoznak, ahol már iqen ma­gas a kőzethőmérséklet. Az ember szervezete ugyan képes a hőterheléshez alkalmazkod­ni, azonban csak fokozatos előkészítés után. Ezt az előké­szítést kívánja magára vállal­ni a Kórélettani Intézet. A külföldi résztvevők között elismert szaktekintély a moszk­vai Bányászati Egyetem ipar- gazdasági és -szervezési tan­székének vezetője, M. A. Re- vazov, állami-díjas professzor. A Dunántúli Naplónak adott rövid interjúban elmondta, in­tézete a bányászat emberi té­nyezőit és a gazdaságosságot vizsgálja. Mint mondta, min­den embernek joga van egész­séges körülmények között dol­gozni, egészségesen élni. A bánya azonban olyan munka­hely, amely nagy mértékben kockáztatja az ember egészsé­gét. Nem könnyű egyenlőséget tenni a mérleg két serpenyője között: gazdaságosan termelni — és az emberek egészségét óvni. A világ valamennyi bá­nyászati szakemberének gond­ja, megtalálni azt az optimu­mot, ahol egyik sincs kockáz­tatva a másik rovására. S. Zs. A kísérleti bérszabályozás -. vállalati tapasztalatai -' Kereskedelmi kamarai tanácskozás Bonyhádon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents