Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-24 / 293. szám

1984. október 24., szerda Dunántúlt napló 3 Életmód és egészség Az egészségnevelés sze­repe az alapellátásban, az életmódból adódó kocká­zati tényezők. Erről tárgyal a XIII. Országos Egészség- nevelési Tudományos Kon­ferencia október 24—26. között. A konferencia a két té­mát együttesen tárgyalja. A témák időszerűségét egyrészt az adta, hogy az Egészségügyi Világszerve­zet 1978. alma-atai dekla­rációjában az egészség- ügyi gondozás elsődleges szerepét hirdette meg. Ez a program a fejlett or­szágok egészségügyében — a civilizációs ártalmak és az életmódból adódó kockázati tényezők meg­szaporodása miatt — fon­tos feladat. Hazai egész­ségügyi ellátásunk problé­máinak megoldásában kulcskérdés: mennyire tud­juk az egészségügy szer­kezetében az alapellátást minden tekintetben olyan szintre hozni, hogy felada­tának meg tudjon felelni? Szükséges azonban, hogy a gazdasági-politikai té­nyezők, a társadalom cso­portjainak szerepét és fel­adatát is világosan meg­fogalmazzuk. A konferencia fővédnö­ke az egészségügyi mi­niszter, védnökei a Belke­reskedelmi, a Művelődési, a Mezőgazdasági és Élel­mezési Minisztérium mi­niszterhelyettesei, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitká­ra és a MÁV Egészségügyi Szolgálat igazgatója. Kor- referátumokat nemcsak az egészségügyi alapellátás egy-egy szakmai képvise­lője tart, hanem az együttműködő gazdasági, szolgáltató és társadalmi szervek küldöttei is. Ezek a szervek a konferencia ideje alatt kiállításon is bemutatják az egészség- neveléshez fűződő kap­csolatokat. A konferencia fő tárgya­lási formája — a munka- csoportok keretében — a vita. öt egészségügyi alapellátási ágazatnak megfelelően: körzeti egészségügyi szolgálati, körzeti gyermek- és iskola­egészségügyi szolgálati, üzemegészségügyi szolgá­lati, fogászati és gyógy­szerészeti munkacsoportok tevékenykednek az adott szakma, valamint az egészségnevelés egy-egy képviselőjének vezetésé­vel. Egy-egy munkacso­portban húsz-huszonöt em­ber — orvosok, egészség- ügyi szakdolgozók, műve­lődési szakemberek, társa­dalmi szervezetekben, tö­megkommunikációban, gazdasági, szolgáltató szervekben dolgozók — vesznek részt. A munkacsoportok fel­adata, hogy a megadott fő témákban (dohányzás, korszerű táplálkozás, túl­zott gyógyszerfogyasztás, fizikai aktivitás) saját szakmai területük egész­ségnevelési problémáit vi­tassák meg. Továbbá en­nek alapján olyan reális, konkrét állásfoglalásokat, javaslatokat, ajánlásokat dolgozzanak ki, amelyeket a konferencia záróülésén a plénum elé terjesszenek, megjelölve, hogy a javas­latokat, mely egészség- ügyi, politikai, gazdasági, szolgáltató vagy társadal­mi szerv, intézmény részére tartják szükségesnek to­vábbítani. A konferencia témáját az Egészségügyi Világszer­vezet Európai Irodája olyan jelentősnek tartja, hogy az országos konfe­renciával egyidejűleg nemzetközi szemináriumot szervez Budapesten. Dr. Bágyoni Attila, az Orsz. Egészségnev.-i Intézet igazgatója Felkészülés a pályaválasztásra A Pécsi Faipari Szövetkezet új, korszerű tanműhelye a Nagyárpá­di úton. Fotó: Läufer László Lelki beszélgetések A nevelés dilemmái Hétvégi szeminárium szülőknek Hová tovább? Továbbtanulási lehetőségek az általános iskolát elvégzett tanulóknak A szakma- és iskolaválasztás minden ember életében több­ször is előtérbe kerül: gyer­mekként a saját továbbtanu­lása, szülőként a gyermeke pá­lyaválasztása adhat gondot. Ma a gyakorlat azt igazolja, hogy o szülők foglalkoznak legtöbbet, a pedagógusok a legtudatosabban és a gyermek a legkevesebbet törődik ai to­vábbtanulásával, hisz 13—14 évesen többségében még nem érték él a pályaválasztási érettséget. Pedig tudományo­san megállapított és a gya­korlatban bebizonyított tény, hogy 14 éves korban — folya­matos, rendszeres felkészülés­sel —, elérhető olyan önisme­ret, pályaismeret és valóságér­zet, mely a továbbtanulás vi­szonylagos helyességét eldönt­heti. Vizsgáljuk meg most részle­tesen, hogyan döntött, hová je­lentkezett továbbtanulásra Ba­ranya és Pécs város általános iskoláiból az élmúlt tanévben végzett 5245 tanuló. Viszonylaa legtöbben szak­mát okarnak tanulni, így 2404 fiatal szakmunkásképző inté­zetbe jelentkezett. Ez a végzet­tek 45,8%-a, mégis a terve­zettnél 491 fővel kevesebb. A szakközépiskolába a felvételi tervszámoknál viszont 166-tal többen, azaz 1526-an jelent­keztek. Akik létszám felett vol­tak, vagy a felvételin gyen­gébben szerepeltek, gimná­ziumba, illetve szakmunkás­képző intézetbe nyertek felvé­telt. Ugyancsak évek óta túl- ielentkezett az Egészségügyi Szakiskola és a Gépíró és Gyorsíró Iskola. Az Egészség- ügyi Szakiskolába 75 férőhely­re 125-en. a Gépíró és Gyors­író Iskolába 33 helyre 63 fiatal akart bejutni. A tervezettnél kevesebben jelentkeztek első helyen gimnáziumba. Most is 1041 helyre csak 929 tanuló pályázott. Természetesen ez a létszám a második hely figye­lembe vételével megváltozott. A végzett összes tanuló közül 198 eleve nem akart tovább­tanulni. Ök többségében túl­koros tanulók és már termelő- munkába álltak. A pályaválasztási döntést akkor tarthatjuk jónak, ha a továbbtanulási lapon megje­lölt első, illetve második hely­re felvették a tanulót. Az el­múlt tanévben a továbbtanu­lásra jelentkezett tanulók kö­zül 311 fiatalt utasítottak el az első két helyről. Ez a végzett 8. osztályos tanulók 5,9%-a. Az ő továbbtanulási lapjukat a középfokú iskolák a Baranya megyei Pedagógiai Intézet Pá­lyaválasztási Osztályára küld­ték. Itt a szülők és a tanulók kérésére lehetőséget tudtak ajánlani a továbbtanulásra olyan szakmákra1, ahol volt még hely. A felkínált továbbta­nulási lehetőséggel 132 tanu­ló nem kívánt élni. A fő nond a fiataloknál — mint ez T. Sándor, D. János és K. Zsolt és sok más fiatalnál megállapítható —, hogy kevés szakmát ismertek meg. Hogyan lehetne ezen segíteni? Csakis úgy, hogy a tanulók maguk érezzék annak a szükségét, hogy több szakma- és iskola követelményeivel ismerkedjenek meg. Milyen lehetőségek vannak erre? A családban, a rokon­ságban, az ismerősök körében kell kezdeni. Az iskolában rendszeresen szerveznek üzem- és intézménylátogatásokat. Az úttörő- és KISZ-szervezet él­ménybeszámolót tart az ifjú szakemberek felkérésével. No­vember, december hónapban a ,,Megyei ifjúmunkás és szak­munkástanuló napok" kereté­ben a középfokú iskolák meg­hívják az általános iskolák végzős tanulóit óralátogatásra, nyílt napokra, pályaválasztási kiállításokra. A pécsi és a komlói Úttörőházban és más közművelődési intézményben rendszeresen foglalkoznak a pályaválasztási klubokban szakma-, pálya-, iskola ismer­tetéssel. A szakma, pálya követelmé­nyeit érdemes szakkönyvben is elolvasni. Két jó könyvet ajánl­hatunk ehhez: „Mi lehet?" Mi legyen?" pályaválasztási tájé­koztató a középfokú szakkép­zésről; „Szellemi foglalkozások" felsőfokú végzettséghez kötött pálcákról pályaválasztóknak. Ezeket és más könyveket az isko­lában az osztályfőnöktől, a pá­lyaválasztási felelős tanártól vagy az iskola könyvtárából le­het kölcsönözni. Közvetlen szó­beli segítségért, szakleírásért, tanácsért a tanulók és szülők a Pedagógiai Intézet Pályavá­lasztási Osztályához fordulhat­nak. (Pécs, Széchenyi tér 9.) A pályaválasztásról tájékoz­tató szakcikk jelenik meg az Élet és Tudomány című heti­lap november 9-i számában. Ezt is érdemes elolvasni. Nagy segítséget jelentett szülőknek, tanulóknak és a pe­dagógusoknak egyaránt a to- v^hbtanulás reális eldöntésé­nél a „Pályaválasztási és to­vábbtanulási tájékoztató 1984—85" cimű kiadvány. Eb­ben a tájékoztatóban a to­vábbtanulás és a munkábaál- lás módját, lehetőségeit ismer­hetik meg. A tájékoztató még kapható Baranya megye és Pécs város valamennyi általá­nos isko'ájában is. Az 1985/86-os tanévben a továbbtanulási változásokról (új szakok, osztályok) a közel­jövőben megjelenő kiegészítő ad tájékoztatót. Szerencsére a tanulók túl­nyomó többsége jól választja meg a továbbtanulást. A vég­ső döntésnél a szülő. az osz­tályfőnök és a tanuló ismeretei a meghatározók. A tanuló sa­ját magát, a képességeit-ta- nulmányi eredményét, testi- szellemi-erkölcsi tulajdonságait egyezteti az iskolai követelmé­nyeivel. Az osztályfőnök a ta­nuló személyiségét a beisko­lázási lehetőségekkel veti egy­be. A szülő vagy azt helyette­sítő gyám, nevelő — a gyer­mek és az iskola ismeretén kí­vül a leendő munkalehetősé­get. az iskola elvégzése utáni elhelyezkedést latolgatja. Ezek adják a lehetőséget a viszonylag helyes döntéshez. Boros János Napjaink­ban közhely­ként emlege­tett, hogy a társadalmi változások ha­tására átala­kulóban van a család szerkezete, struktúrája és normarendszere. Régi érté­kek megkérdőjeleződnek, a ha­gyományos nevelési módszerek nem elégségesek, újak hiányá­ban pedig nő a szülök bizony­talansága. Különösen a fiatal szülők­nek jelent gondot, hogy nin­csenek birtokában hatékony eljárásoknak, szüleik beválí nevelési sémáit pedig nem akarják átvenni, hiszen a szak­könyvekből, folyóiratokból, rá­diós meg tv-s műsorokból áramló közlések is azt sugall­ják, másként kell nevelni, pl. veréssel nem, beszabályozás­sal sem. Valójában olyan in­formációkat szerez a szülő, mit nem, a miért és főként a hogyan neveljünk kér­dés nyitva marad. A gyermeki kezdeményezés támogatása, és a „megenge­dő” szülői magatartásra buzdí­tás sokakban olyan tévhitet erősít, hogy korlátozás nélkül, mindent meg kell engedni a gyereknek. Következményeként nem csoda, ha szaporodnak a nevelési problémák és a tehe­tetlenség megoldására felelős­ségáthárítás történik: „Nevel­jenek a pedagógusok, ők mód­szert is tanultak ehhez, a gye­rek ideje nagyobb részét úgy­is óvodában, iskolában tölti.” Szociálpszichológiai vizsgá­latok eredményei azonban hangsúlyozzák, hogy a szülők­kel való együttműködés nélkül a legjobban funkcionáló iskola sem tölti be jól nevelőszerepét. A szülők értékrendszere, vi­szonyulás! módjai egymáshoz és másokhoz, nemi szerepük hiteles megvalósítása, munká­hoz való hozzáállása minta a fejlődő gyerek számára. A legkisebb kortól jelentést tanul a gyerek gesztusból, mimiká­ból, szóbeli közlésekből és utalásokból. Ezért van az, hogy a nevelés nem szűkíthető le periódusokra és alkalmakra. A nevelés bonyolult, összetett fo­lyamat, melynek elsődleges meghatározója a szülői ház légköre, hol a szülő minden megnyilvánulásával magatar­tásmintát közvetít és szemléle­tet formál. Gondolunk-e arra, milyen zavaróak a gyermek számára az olyan kétértelmű közlések, amikor a látogatóba érkező ismerőssel szívélyes szü­lők annak távozása után rosszindulatú megjegyzést tesz­nek rá; vagy a szülő hangula­tától függő eljárások, amikor ugyanazon „vétség” miatt egyik alkalommal szigorú bün­tetés, máskor csupán: „ejnye- ejnye” — a lerendezés módja. Természetesen nincs olyan szülő, aki azzal az elhatáro­zással ébredne: „Ma elvisel­hetetlenné teszem a gyerme­kem napját.” Sokszor azt is el­határozzuk: „Ma türelmesebb leszek.” Aztán valami felborít­ja a jól induló nap nyugalmát. Azon vesszük észre magunkat, hogy olyanokat mondunk gyer­mekünknek, amiket magunk sem gondolunk komolyan és olyan hangnemben, amit ma­gunk sem szeretünk. Nyomá­ban megszégyenülést és bűn­tudatot érzünk. Ez gyakran csak úgy viselhető el, ha a gyermekre vetítjük indulatun­kat — őt téve felelőssé a ki­alakult helyzetért... és a „rossz kör” bezárul. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke okos, kedves, ki­egyensúlyozottan boldog len­ne. Nincs olvan anya vagy apa, aki szándékosan töreked­ne arra, hogy gyermeke félénk, esetlen, bizalmatlan vagy ag­resszív legyen. A fejlődés során mégsem mindig elképzeléseink szerint alakulnak gyermekeink, és eb­ben nekünk, szülőknek is ré­szünk van. Gyerekeink iránt érzett szeretetünkön kívül tu­datosság is szükséges a szülő­szerep jó megvalósításához. Ehhez kínál fogódzókat a: hétvégi szeminárium szülőknek. A program minden korosztály szülői számára javasolt. A foglalkozások előadásokból és azt követően csoportos beszél­getésekből állnak, ahol a hal­lott nevelési elveket, módszere­ket és gyakorlati megoldási sémákat vitatják meg a részt­vevők. A szeminárium időpont­ja: november 9-10-11-én dél­után. Helye: Pécs, Apáczai Központ. Jelentkezés: szemé­lyesen vagy telefonon az Apá­czai Központ Művelődési Há­zában, Laczkó Juditnál (Tel.: 41-233/48) Határidő: 1984. ok­tóber 30-ig. A szeminárium ideje alatt a kisgyermekek játékos foglal­koztatása is biztosított. Szilágyi Vera Tűzesetek A szeptember fekete hónap az idei tűzkárstatisztikában: a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát bári keltetőüzemében pusztító lángok 30 millió forintra be­csült értéket tettek tönkre. A rekord kárt okozó tűz okának vizsgálata még folyik. A szigetvári családi házat rommá változtató pb-gázrob- banás szomorú tanulsága: a szivárgó palackot mielőbb vissza kell cserélni, s ha ez va­lamiért nem oldható meg. ak­kor semmi körülmények között nem szabad azt zárt helyen tá­rolni, A hibás palackot a kam­rába tették, a kiszökő gáz meg­töltötte a helyiséget, a konyhát is, s amikor a konyhai gáztűz­helyen a kávé alá gyújtottak, bekövetkezett a robbanás. Ket­ten megsérültek, egy ház romba dőlt, félmilliós a becsült kár. A szeptember a konyhatüzek terén is rekordot döntött, ennyi bekapcsolt tűzhelyen felejtett étel nem mostanában lángolt. Ketten megégtek, amikor a már lángoló szalonnát vették le a lángról. Másutt a bekapcsolt villanytűzhely sütőjében hagy­ták az ételt és elmentek hazul­ról. A nyugdíjas nő a tűzhelyen felejtett, és már lángoló ételtől szenvedett harmadfokú égési sérüléseket, s a konyha beren­dezése is tüzet fogott. A főzés közben kifolyó és meggyulladó olaj is majdnem végzetessé vált. A szigetvári tragikus ese­tet két másik pb-gázzal kap­csolatos feledékenység is majdnem megismételte: a férfi sem a palackot, sem a lángró­zsát nem zárta el teljesen, az újragyújtásnál belobbant a ki- szivárgott gázelegy. Szilváson hibás tömítéssel üzmeltették a palackot, egy személy megsé­rült. Szinte hihetetlen, hogy meny­nyi veszélynek vagyunk kitéve a saját, biztonságosnak hitt ott­honunkban. Pedig önmagában nem a lakás, a konyha a lu­das, sokkal inkább a saját fele- dékenységünket, meggondolat­lanságunkat okolhatjuk a meg­történt tűzesetek, tűztragédiák után. Ami fát nagy gonddal ki­vágtak, az a meggondolatlan­ságnak esett áldozatul Zálog­pusztán, a gallyakat és a vágá­si hulladékot égették, és a ki­termelt 12 köbméternyi fa is a lángok martaléka lett. Hogy miként került izzó vas a fafor­gáccsal teli üzemi porzsákok­ba, azt ma még nem tudni, de a 120 porzsák mind elégett Mo­hácson. Hiába volt a nagy munka, a nedvesen kazlazott és nem szellőztetett kémesi szénakazallal az öngyulladás végzett. A komlói építkezésen bitument melegítettek, de az a figyelmetlenség következtében túlhevült és meggyulladt. Talán unalmas, talán túl jó hangula­tú volt a kisvaszari diszkó, az onnan hazatartó fiatalok emlé­kezetessé tették az estét: heccből meggyújtották a szal­makazlat. Drága balhé volt. A munkásszállón ittasan ágyban dohányzó férfi jó melegen ágyazott magának: égett a he­verő, a paplant nyaldosták a lángok. Alsószentmártonban két 4 éves gyerek addig játsza­dozott a gyufával, amíg leégett a melléképület tetőszerkezete. Mágocson ugyancsak a gyere­kek kezébe kerülő gyufa által ítéltetett tűzhalálra a szénaka­zal, a disznóól, az istálló fö­démszerkezete. (Máqocson né­hány éve gyerekáldozatot is követelt az ilyen gyufás-játsza- dozás!) A vétlen (?) elkövetők majd­nem áldozatokká váltak. A mű­szaki meghibásodások miatt ke­letkezett tűzeseteknél nehéz meghatározni utólag azt a pil­lanatot, rosszul végzett munkát, vagy karbantartási hiányossá­got, ami egyszer csak meg­bosszulja magát, Orfűn leégett a Tó büfé (rövidzárlat), Vejti- ben tűz keletkezett a Bábolna típusú terményszárítóban (csak a gyors közbeavatkozás men­tette meg a nagyértékű beren­dezést a porrá égéstől), a frissen tankolt segédmotorke­rékpár tanksapkája leesett, a kifröccsenő benzintől leégett a Jawa és vezetője is megsérült. A Moszkvics elektromos veze­tékrendszere, utastere és mű­szerfala, a Zaporozsec motorte­re is rövidzárlat következtében kapott lángra, s feltételezhető­en ugyanilyen okból égett ki teljesen egy új Zastava—101-es személyautó. Szeptemberben öten megsé­rültek, a tüzek okozta becsült kár eléri a 31 millió forintot. Megkezdődött a fűtési szezon. Félő, sok munkája lesz a tűzol­tóknak. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents