Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-01 / 270. szám
Előkerült a pécsi egyetem címere? Ánjou-liliomok, kereszt és kulcsok Állami és egyházi szimbólum az ásatásból előkerült emléken A pécsi székesegyház mögött a feltételezett első — Nagy Lajos királyunk alapította — magyar egyetem minden ásatási idényben szolgáltat meglepetést. Két éve például a páratlanul gazdag, festett szoborlelet, tavaly az Aranyos Mária kápolna, idén pedig — egy címer. Az évekkel ezelőtt feltárt magna aula — a 19 méter hosszú nagyterem — idén folytatott részletkutatásai során személy, akkor az állami jelkép jelenléte indokolatlan. — A címer korát még nem is kérdeztük ... — Azt hiszem, az Anjou-lili- omok ezt egyértelműsítik. Ezért is vélekedünk úgy, hogy egy ilyen szimbolikájú címernek köze lehetett a Nagy Lajos által alapított első magyar egyetemhez. H. I. Pályaválasztás jellegű tájékoztató Ismerkedés a bányamunkával Pécsett, a Déryné utcai Bányászati Múzeum történeti dokumentumaival, gyűjteményével a mecseki bányászkodás múltjáról és a bányászat életéről ad tájékoztatást. Számos fénykép és tárgyi emlék a fejlődés legfontosabb állomásait is bemutatja a látogatóinak. A múzeum eddigi információt most újabbakkal kívánja bővíteni, azzal a céllal, hogy a látogatókat — elsősorban általános és középiskolás fiatalokat — hozzásegítse a bányamunka jobb megismeréséhez. Ennek érdekében a szénbányák szakszervezeti bizottságának támogatásával olyan bemutatóterem kialakítását tervezi, amely lehetőséget nyújt a bányászattal és a bányamunkával kapcsolatos előadások megtartására is, ugyanakkor filmvetítéssel a mai bányászok életéről, a bányában hasznosítható egyéb szakmákról ad információt. Pécsi hangszerész-dinasztia egy világos színű kőlapra bukkantak. Körülásása és kiemelése után derült fény a szenzációra. Ugyanis a kőlap alul volt része egy hibátlan középkori címerpajzs, amelynek a szimbolikája valószínűleg válasz lehet az ásatás legfontosabb kérdésére. Milyen is a címer? A kb. 30x 30 cm-es nagyságú, alul csúcsban záródó pajzs szegély nélküli mezejében egy álló kereszt, a szárak találkozásánál pedig keresztbe rakott két kulcs van. A kereszt szárainak a végénél egy-egy Anjou-liliom található. A lelettel kapcsolatos érdeklődésünkre dr. Sándor Mária régész, az ásatás vezetője a következőket mondta: — Minden címer tartalmaz szimbolikus jelzéseket. Ez is. Ebben két fontos szimbólum is van: a korabeli államé és az egyházé. Az Anjou-liliom az akkori magyar államiságot jelképezheti, a kulcsok pedig mindenképpen a Szentszéket jelentik. ■— Lehet, hogy ez az egyetem címere? — A középkori egyetemi címerekben a XV. századtól a könyv szerepel szimbólumként, de akkor már hol volt a pécsi egyetem? Több címertani összehasonlító vizsgálatra lesz még szükség ugyanebből a korból, a dolog tisztázására. Természetesen már most felvet a címer egy nagyon lényeges kérdést: ha nem az egyetemé, akkor kié, mié? Máshonnan sem hozhatták ide, mert ez a címer mit kereshetett volna másutt az akkori Pécsen. — Szóba jöhetnek-e személyek? — Ha világi személy, akkor mit keres a címeren a szentszéki szimbólum, ha egyházi hétfői □ Mesterség ami közel áll a művészethez Zenéről beszélni tulajdonképpen önmagában való képtelenség. Minden hasonlat sántít, hiszen a zene éppen annak a kifejezésére szolgál, amihez már a szavak elégtelenek. Pécsett, a Kossuth Lajos utca 52. alatt létezik egy hangszerész műhely. Valamikor No- vákovics Istváné volt, majd a felesége özvegyi jogon 1962-ig folytatta a tevékenységet. Ekkor vette át az üzletet Boczán Béla hangszerész mester. Ma már 68 éves, s a fiával, ifjabb Boczán Bélával együtt dolgozik a műhelyben. A fiú édesapja műhelyében tanulta a mesterséget, s ezzel folytatódott a családi hagyomány, s 1980-ban, 23 évesen, a szakmában legfiatalabbként tett mestervizsgát. — Édesapám egészen fiatalon muzsikusként kezdte, de már akkor készített magának tamburákat. Később teljesen a hangszerész mesterségre adta a fejét. Zentán 1908-ban alapította meg műhelyét, majd később Belgrádban is volt egy fióküzlete. Akkor már mi is, mind a négy fia együtt dolgoztunk vele. Sőt hatan voltunk, mert édesanyám fényezte a hangszereket — meséli Boczán Béla. A négy testvér közül időközben egyet elcsábított a bútoros szakma, a legidősebb atyja örökébe lépve folytatja a mesterséget Zentán, a harmadik haláláig a szegedi hangszergyár minőségi ellenőre volt. A legifjabb testvér, Boczán Béla pályája egy időre elkanyarodott a hangszerész- ségtől: zeneakadémiát végzett énekszakon Szegeden, nyolc évig a Pécsi Nemzeti Színház kórusában énekelt, míg végre hozzájuthatott ehhez a műhelyhez. — Már apán idejében is úgy volt, hogy egy város nem tudta eltartani, munkamegbízásokkal ellátni a hangszerészt. Ahhoz legalább egy ország kell. Különösen most, hogy a házimuzsikálás szinte teljesen megszűnt — mondja az idős mester sajnálkozva. Valamikor a hegedűkészítés volt a szívé-vágya, de az olcsó gyári termékek a minimumra csökkentették a keresletet. A műhelyben most húszféle hangszert javítanak. Az idős mester pedig a tamburakészí- tésre specializálódott: a hangszer testének új formáját alakította ki. A tamburajátékosok között országszerte ismert a neve, s az általa készített hangszerek. De hát a hangszeres népzene művelése iránti lelkesedés is lanyhulóban van. Az érdeklődés pangására panaszkodik saját speciális szakterületével kapcsolatban ifjabb Boczán Béla is. Ö a reneszánsz hangszerek szerelmese. Készített már viola da gombát a Tinódi együttesnek, különféle lantokat — Benkő Dániel Bakkfark-lemezének borítóján a közreműködők közé sorolták a nevét — s olyan különlegességet is, mint az orpha- rion, a 17. század divatos pengetés hangszere, amelyből ezen kívül csak egy — megszó- líthatatlan — múzeumi darab akad Magyarországon. — Másból is meg lehetne élni, és sokkal jobban, mint ebből. De azt az örömöt, gyönyörűséget, amit egy általam készített hangszer megszólalása jelent, nem lehet megfizetni — mondja ifjabb Boczán Béla. Édesapja pedig így fogalmazta meg mesterségének ars peoticáját: — Úgy készíteni el, úgy javítani meg egy hangszert, hogy annak hangja még szebb muzsikálásra ösztönözze a rajta játszót. Az természetes, hogy mindketten zeneértő zenerajongók. Úgy tartják, hogy a muzsika a lelki műveltség folytonos gyarapításának legfontosabb eszköze. D. I. Házaspár a dolinában A Mecsekben nem ritkaság a cseppköves barlang. Zalán Béla és felesége tavasszal tán a legszebbet fedezte fel Bü- döskút és Cigányhegy között a 31 méteres zsombolyban. A 15—20 négyzetméternyi teremben csodálatos cseppkővilág található. Különlegességüket a Duó névvel illették. A meny- nyezeti képződmények jégcsapokra, lefelé csüngő lobogá- sukban megmerevedett zászlókra emlékeztetnek. Másutt zuhanás közben örökre megállt a cseppkő-vízesés. Kőtuskók és arasznyi kristálygyertyák között botorkál az ember. A felületi kristálylapok színesek, az uralkodó sárqa és barna mellett meqielenik a vörös, zöld, sőt a kékes fény. — öröm az újat feltárni — mondja a 29 éves Zalán Béla, a Baranya megyei Vízmű Vállalat dolgozója, akinek 1977 óta hobbija a barlangkutatás — felvillanyoznak a föld alatti romantika izgalmai. Feleségemmel, amikor csak tehetjük, felkerekedünk barlangtúrára ten. kési otthonunkból. Furcsa szenvedély. Baranyában nincs más barlangász házaspár. Az utóbbi évben több mint 20 barlangot tártak fel, kettesben a Nyugat-Mecsek karsztfelületén. Ott, ahol legalább 10 ezer dolina található és mindeqvik a felfedezés úiabb leh^tőséaét reiti maqá- ban. Mindketten a kőzetekbe, kövületekbe is szerelmesek. Gazdag gyűjteményt alakítottak ki. Őriznek fogasra, sündisznóra, virágra hasonlító görbe Zalánék pihenés közben, a Duó cseppkőbarlang nagytermében. (Felvétel: Rónaki László.) cseppköveket. Az aragonit-kép- ződmények a kúszás, fonott nö- vényindaformáikkal a melegvizes barlangok jellegzetes hírnökei. Legcsodálatosabb a barlangi qvöngy, ami medencében keletkezik, ahová békésen hull alá a víz, hoqy a kőáqvba bequrult kőzetszemcsét évmilliók alatt gyöngyhöz hasonlító gömböcskévé formálja. Csuti J. Rákok, csigák, bogarak A Keleti-Mecsek változatos élővilága A Keleti-Mecsek Dél-Dunán- túl egyetlen olyan területe, amelyet eddig legkevésbé értek az emberi civilizáció káros hatásai. A hegyeket-völgye- ket borító erdőségek nagy segítséget nyújtanak a közvetlen bioszféra eredeti arculatának megőrzéséhez és élőhelyül szolgálnak számos ritka rovarnak, állatfajnak. A vidék turistaút- jait felkereső látogató aligha sejti, hogv az élőlények milyen sokszínű gazdagsága veszi körül. A Mecsek-hegységben 120 csigafaj él, köztük nem egy olyan, amely már a jégkorszakban is ott volt. A kövek alatt, a kőgörgeteges hegycsúcsokon, a sziklákon, a mohapárnákon lelhető fel a sokfoqú csiga. Ez az állat melegkedvelő, míg más nagy szaporasággal előforduló fajok a bokros, árnyékos helveken. erdőkben a lehullott lombok alatt tanyáznak. A vizek környékén különféle rákok élnek. Az evezőlábú rákok például a csendes folyású források iszapját kedvelik, ahol minden élő és élettelen szerves anyagot elfogyasztanak. A vak bolharákok a barlangok lakói. Azt tartják róluk, hogy tengeri fajok leszármazottai és,^ őseik az egykor a Mecseket mo-j só tengerparti talajvizekből ke-| rültek be a felszín alatti édes.' vizekbe. A vizek élőlényei közül azonban a legjelentősebb a bo-1 garak csoportja. Szép számmal * él ezen a vidéken barázdás víztaposó, különféle csíkbogár és csíborok is. A terület jellegzetes élőlénye például a szőrös csíkbogár, amely már lárva. ' korában ragadozó. A Keleti-Mecsek élővilágáról szóló, jóval részletesebb tudnivalókat Fazekas Imre komlói :> tanár és tudományos kutató gyűjtötte kötetbe. Az alig száz oldalas könyvecskét — sorozatának ötödik köteteként — az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal jelentette meg. A dolog egyedüli szépséghibája, hogy a kiadvány nem került könyvesbolti forgalomba jelenlea egyedül a Pintérkertben, később pedig a, Máré-vári természettudományi kiállítás helyszínén kapható. Ferenci D. “ÍZ““!-—-————— Egy fán négyfajta gyümölcs Almacsokrok. Harmincat számoltam meg egy-egy ág végén. Piros cirmos, apró pöttyös, zöldessárga fürtök. Roskadozik a fa. Alsó ágain Jonathán piroslik, középütt téli alma, a teteje pedig üres már, leszüretelték a nyári almát Soós Lajos nyugdíjas bányász apró idilli kertjében az Aknász utcai portán. — Száztíz kilót szedtünk le a felső ágakról, a téliből is számítok úgy 120 kilóra, ebből a Jonathánból pedig 20 kilóra — így a házigazda. Közben a hátsó kisudvaron pompázó körtefa húzza magához a szememet. Az egyik gyümölcs apró sárga, óriási zöld a másik. A harmadik barna-pöttyös. — Négyfajta terem a fán — mutatja Soós Lajos. — Nyári Vajonc, aztán a kisebb Nyári Kálmán, az ott már a Kobak, ez a vékonyhéjú pedig a Papkörte, csak decemberre érik. Amott újabb látvány: a nyusziólból is körtefa nőtt ki. Az óltetőn csüngnek az érett gyümölcsök, körben tömött szőlőfürtök, muskotályos ízű Irsai, Olivér, Saszla, lent a lugasban Pannónia kincse, Zala gyöngye, Favorit. A tőkék között eperágyás zöldell és óriási zellerek, paprika, paradicsom pirul, rózsák ra- gyoknak. Tenyérnyi föld sincs üresen, minden helyet kihasználtak. A ház mellett lugas készül, de nem szőlőből, hanem körtefákból! A vékony ágacskák egymásba kapaszkodva futnak fel a kifeszített dróton. Két éve szemezték, idén fordul termőre, két-három fajta is van egy-egy fán. A másik oldalon szilvafa-cse- meték. Besztercei szilvát, kajszit és ringlót termők. — Ez lett a hozományom — meséli Soós Lajos —, semmink sem volt, amikor összekerültünk feleségemmel, Annuskával. — Ne bánkódjál — mondtam neki —■, ha nincs is iskolám, előállítom neked azt, amit sok tanult ember nem tudna. Nem volt nekem szakkönyvem, Annus- ka nagynénjétől lestem el a tudományt, aki kertésznél szolgált Pesten. Néztem, hogyan bűvészkedik a kertben s én is nekiálltam. Több mint 20 éve ápoljuk ezt a kertet, neveljük a fákat. — A metszést is gondosan kell elvégezni. Ha nem gondozzák a fát, olyan lesz, mint a söprű. A gallyakat virágbimbóig szükséges visszavágni. És a fagyveszély! Egyszer, évekkel ezelőtt, májusban mínusz két fokra hűlt le a levegő, nem tudtam aludni, — mit tegyek? Felkeltem hajnalban, kétség besetten megragadtam a tömlőt és öntöztem, öntöztem, amíg a Nap felkelt. Először megijedtem, jéggyümölcsök lógtak a fákon! De amikor kisütött a Nap, leolvadt a jég, megmaradt a termés. Soósék nem járnak piacra. Maguk fogyasztják el a gyümölcsöt. A zárt kert idilli zárt világ! De itt is lehet még álmodozni: — Egy fügefáról. De talpalatnyi hely sincs már. Marton Gyöngyi Szenvedélyük a barlangkutatás
