Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-17 / 286. szám

a Dunántúlt Tlaplö 1984. október 17.. szerda 1944. október 15-e évfordulóján (4.) „Idiótából" nemzetvezető (Folytatás az 1. oldalról) A találkozón Kádár János áttekintést adott a magyar gaz­daság helyzetéről, eredmé­nyeiről és szólt gazdaságpoli­tikánk legfontosabb törekvései­ről. A beszélgetésen szóba ke­rült, hogy a magyar—francia gazdasági együttműködés el­marad a két ország politikai A sajtóértekezletet Mitter­rand elnök nyitotta meg, aki bevezető szavaival üdvözölte Kádár Jánost, és hangsúlyozta, hogy megbeszéléseik nagyon érdekesek és hasznosak voltak. A megbeszéléseken szó volt a nemzetközi helyzetről és a két­oldalú kapcsolatokról. A nem­zetközi kérdések megítélésében és elemzésében természetesen nem mindenben értettek egyet, de a problémák megvitatása mégis hasznos volt, és az a jó személyi kapcsolat, amely köz­te és Kádár János között eddi­gi találkozóik során kialakult, nagyban hozzájárult az eszme­csere hasznosságához. A kétoldalú kapcsolatokról megállapították, hogy az elmúlt években haladást értek el. Kü­lönösen kulturális téren. Gaz­dasági téren is van némi ha­ladás, de ezt még fokozni kell. A két ország közötti árucsere­forgalom nagyon alacsony szintről indult el. S az eddigi előrehaladás még korántsem kielégítő. A gazdasági kapcso­latokat fejleszteni kell, hogy azok megfeleljenek a tényleges strukturális adottságoknak. Az elnök ezzel kapcsolatban rámutatott a kölcsönös idegen- forgalom fejlesztésének fontos­ságára is. Hangsúlyozta, hogy mind Franciaországban, mind Magyarországon nagyon sok az érdekes látnivaló. Kádár János bevezetőben hangsúlyozta a magyar—fran­cia kapcsolatok fontosságát. Majd így folytatta: — Azzal a céllal jöttem ide, hogy újabb lendületet adjunk kapcsolataink fejlesztésének, s élve az alkalommal, szót vált­sunk a bennünket közösen ér­deklő nagyon fontos nemzet­közi kérdésekről. A találkozók ennek megfe­lelően zajlottak le és már most elmondhatom, hogy eredmé­nyesek voltak. Mindenkivel min­denről nyíltan, jó szellemben, konstruktív megközelítéssel tud­tunk beszélgetni. Külön szólni kívánok a Mit­terrand köztársasági elnök úr­ral folytatott tárgyalásról, amelyet nagy mértékben meg- könnyített — ahogyan ő is mondotta, — , hogy nem el­ső ízben találkozunk és be­szélgetünk, ismerősök vagyunk. Én tiszteletre méltó, korrekt és jó tárgyalópartnernek tartot­tam eddig is Mitterrand elnök urat. És ezt tapasztaltam most is. Ami kapcsolatainkat 'lleti, ennek megítélésében köztünk teljes egyetértés volt. A nem­zetközi helyzet bizonyos kér­déseiben eltérő az álláspon­tunk, ami tulajdonképpen ab­ból is következik, hogy más-más szövetségi rendszerhez tarto­zunk. Mégis egyetértéssel álla­pítottuk meg, nogy a nemzet­közi helyzet bonyolult, feszült. Az okokat illetően eltérő a véleményünk, de egyetértünk abban, hogy a helyzet rendkí­vüli figyelmet, nagy felelőssé­get kíván. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a fegyverkezési verseny leféke­ződjék. Érdemi tárgyalások út­ján olyan megegyezések szüles­senek, amelyek tartósan bizto­sítják Európa és az emberiség számára a jövőben is a békés korszakot. A két félnek ez az alapállása lehetővé tette az igen jó szellemű és konstruk­tív megbeszéléseket. Amikor én most elköszönök Párizsból, őszintén remélem, hogy Mitterrand köztársasági elnök úrral a jövőben folytatni fogjuk a tárgyalásokat. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és természetesen a ma­gam nevében is tisztelettel meghívtam az elnök urat ma­gyarországi látogatásra. Viszo­nozni szeretném azt a vendég­szeretetet, amelyben itt részem volt. kapcsolatainak szintjétől. Egyetértés nyilvánult meg ab­ban, hogy mindkét részről na­gyobb erőfeszítésekre, kezde­ményezésekre van szükség a gazdasági együttműködés köl­csönös előnyökkel járó fejlesz­tése érdekében. Kádár János és Francois Mit­terrand kedden délután sajtó­Kérdésekre válaszolva Kádár János a többi között szólott nazank külpolitikájáról. A magyar külpolitikai min­den torenvese o magyar nép érdekeinek megteieioen arra összpontosul, nogy a beke tar­lós legyen es a nemzetközi fe­szültség csökkenjen — mon­dotta. t politika meghatározó tenyezóje, nogy a Magyar NepKoztarsasag a Varsói özer- zoaés szervezetének korrekt, reielos tagallama. Ugyanakkor szuksegesneK ej romosnak tatjuk a legszélesebb kapcso­latrendszert a különböző or­szágokkal. Ideértve az elterő társadalmi rendszerű államo­kat is. Az a véleményünk — hang­súlyozta —, hogy ezek a kap­csolatok létfontosságúak, hi­szen a bonyolult nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján lehet és kell megoldani. Ezért Magyarország olyan aktív nemzetközi tevékenységet foly. tat. amellyel hozzájárulhat a tárgyalások, a megállapodá­sok megfelelő légkörének ki­alakításához. Teszi ezt annpk tudatában, hogy a jelenlegi helyzet valamennyi ország — kisebb és nagyobb állam — felelős vezetőitől nagy figyel­met és teljes odaadást köve­tel. A cél az, hogy elkerüljük a feszültség végzetes követ­kezményeit és megoldást tai- láljunk azokra a kérdésekre, amelyek döntőek az európai népek, az emberiséq nyugodt élete, fejlődése szempontjából. Kádár János ezzel össze­függésben — egy kérdésre reagálva — rámutatott: szé­les körű nemzetközi értekezle­teken lehetséges, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok a valamennyi nép érdekét szolgáló, közös cé­lokért külön-külön, de egy­azon szándékkal tevékenyked­jenek, illetve együttesen is fel­lépjenek. A társadalom építésének magyarországi tapasztalatai­ról érdeklődő kérdésre vála­szolva Kádár János kijelentet­te: az úgynevezett magyar modell nem létezik. A mi or­szágunk szocialista állam — mondotta —■. népünk szocia­lista társadalmat épít. S ez az építőmunka csak akkor lehet eredményes, ha az általános érvényű elveket, egyszersmind az ország adottságait, és tör­ténelmi hagyományait is figye­lembe vesszük. Hazánkban — tette hozzá —-, a szocialista építés kezdeti szakaszában ez nem így történt. S amikor e helyzeten változtatnunk kel­lett, akkor a konkrét kérdések sokaságát igyekeztünk a való­sággal szembenézve jobban, hatékonyabban, rugalmasab­ban megoldani. Lépéseink összességükben valóban mu­tatnak bizonyos sajátosságo­kat. S ez természetes is: az alapvetően közös vonások mellett valamennyi szocialista ország előrehaladása magán viseli ennek az útnak egyéni, sajátos jellemzőit. Mint ahogy Angliának és Franciaország­nak is azonos a társadalmi rendszere, mégsem téveszti össze őket senki, s nemcsak különböző nyelvük miatt. Külföldön gyakran mondják a politikánkra, hogy pragma­tista — tette hozzá Kádár János. Valóban gyakorlatiasak vagyunk és személy szerint is az a véleményem, hogy az el­méletek annyit érnek, omeny- nyire a gyakorlatban szolgál­ják a népek javát. Egyébként senkinek sem ajánljuk, hogy a mi gyakorlatunkat lemásol­ja, mert minden országnak a saját valóságos helyzetével, körülményeivel, adottságaival értekezletet tartott az Elysée- palotában, amelyen nagy számban jelentek meg francia és a Párizsban akkreditált kül­földi újságírók. A sajtókonferencián előbb Francois Mitterrand, majd Ká­dár János rövid bevezető nyi­latkozatot tett, s ezután kér­désekre válaszoltak. kell szembenéznie, s megtalál­nia a helyes megoldásokat. Mi Maqyarországoni erre törek­szünk — mondotta. Francois Mitterrand elnök arra a kérdésre válaszolva, vajon van-e különös jelentő­sége annak, hogy a szocialis­ta országok közül elsőnek Ma­gyarországra látogatott el és a szocialista vezetők közül el­sőként Kádár Jánost látta vendégül Párizsban, rámuta­tott: a két ország kölcsönösen nagy érdeklődést tanúsít egy­más iránt. Hozzátette, hogy szándékában áll más szocia­lista országokba, így Bulgá­riába is ellátogatni. Mitterrand elnök a továb- bakban arról beszélt, hogy bár a két ország különböző szö­vetségi rendszerekhez tartozik, mégis lehet együtt haladniuk, és együtt munkálkodniuk a nemzetközi bizalom megerősí­tése érdekében. Persze, Ma­gyarországnak megvannak a maga sajátos érdekei, mint ahogy Franciaországnak is. De ezek az érdekek kiegészíthe­tik egymást. Együttműködhet­nek abban, hogy a stockholmi konferencia pozitív eredmény­nyel járjon. Ugyancsak lehe­tőség kínálkozik az együttmű­ködésre olyan területeken, mint az űrfegyverkezés meg­akadályozása, a vegyi és bio­lógiai fegyverek betiltása. Ezekben a kérdésekben mind­két részről olyan állásponto­kat képviseltünk, amelyek na­gyon közelállnak egymáshoz. Természetesen vannak kérdé­sek, amelyekben véleményünk nem egyforma. így például az európai rakétatelepítéssel, a Pershing-rakéták kérdésével kapcsolatban. A nukleáris fegyverekről szólva az elnök hangoztatta, hogy a két vezető nukleáris hatalomnak tovább kell foly­tatnia a tárgyalásokat, és meg kell találnia az olyan megol­dást, ami lehetővé teszi a fegyverzet alacsonyabb szinten való kiegyensúlyozását. Kedden Pekingbe érkezett Leonyid lljicsov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes, aki az államközi kapcsolatok norma­lizálásáról folyó kínai-szovjet konzultációkon részt vevő szov­jet küldöttséget vezeti. A kül­ügyminiszter-helyettesi kon­zultációk következő, ötödik for­dulója csütörtökön kezdődik Pekingben. Iljicsovot és kísé­retét a pekingi repülőtéren Csien Csi-csen külügyminisz­ter-helyettes, a kínai tárgyaló­fél vezetője üdvözölte. Leonyid lljicsov megérkezése után újságíróknak kijelentette, Mitterrand elnök az írói munkásságával kapcsolatos magyar kérdésre válaszolva el­mondta, hogy sajnos nincs ideje az írásra, de ha lenne, akkor most a következő gon­dolatok vezetnék az írás köz­ben: a magyar nép évezredes viszontagságai közepette min­dig hű maradt önmagához, megőrizte nemzeti eredetisé­gét, hagyományait. Ehhez rendkívüli kitartásra és bátor­ságra van szükség. Magyar- országot az első világháború után nagyon súlyos csapások érték, de az ország továbbra is életben maradt. A magyar nép ma helytáll a nemzetközi versenyben és jelentős sikere­ket ér el. Egy ilyen nép, egy ilyen társadalom képviselőivel folytattam most tárgyalásokat, - ezek a gondolatok vezetné­nek, ha naplót írnék. Kádár János franciaországi látogatásának utolsó pontja­ként udvariassági látogatást tett a nemzetgyűlésben, ahol fogadta Louis Mermaz, a fran­cia nemzetgyűlés elnöke. A ta­lálkozón kifejezésre jutott a két ország törvényhozó testü­letéi közötti kapcsolatok to­vábbi erősítésének fontossága. Hét óra után három perccel szállt fel Orly repülőteréről az MSZMP KB első titkárát és kí­séretét szállító különrepülőgép. Kádár Jánost és kíséretét a repülőtéren Gaston Defferre államminiszter búcsúztatta. * Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának tagja kíséreté­vel együtt kedden hazaérke­zett Franciaországból, ahol Francois Mitterrand-nak, a Francia Köztársaság elnöké­nek meghívására hivatalos munkalátogatást tett. Kádár János kíséretében volt Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Nagy Já­nos külügyi és Török István külkereskedelmi államtitkár, Karvalics László, az MSZMP KB agitációs és propaganda- osztályának helyettes vezetője. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bi­zottság titkára, Várkonyi Pé­ter külügyminiszter, Horváth István belügyminiszter, a Köz­ponti Bizottság tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter és Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Jelen volt Yves Gaudeul, a Francia Köz­társaság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője. hogy a világ érdeklődése jo­gos a kínai—szovjet viszony normalizálása iránt, hisz két nagy országról van szó. Mind a kínai, mind a szovjet fél ér­dekelt a kapcsolatok fejlesz­tésében azokon a területeken, ahol a két fél érdekei talál­koznak. lljicsov hasznosnak, tárgyszerűnek és nyíltnak minősítette Andrej Gromiko szovjet és Vu Hszüe-csien ki nai- külügyminiszter kétszeri megbeszélését New Yorkban. Mint mondotta, a két külügy­miniszter a kérdések széles körében cserélt véleményt. Hlatky Endre, a Rádió kor­mánybiztosa, a kormányzó bi­zalmi embere még oda sem ér a stúdióhoz, amikor alig 20 perccel Veesenmayer távozása után Rahn nagykövet, Hitler külön megbízottja jelentkezik kihallgatásra. Nem támad go­rombán Horthyra, hanem hig­gadtan azt magyarázza neki, hogy most a szovjet csapatok a németek hátába kerülhetnek, s így a kormányzó tulajdonkép­pen hátba támadta szövetsé­gesét. A kormányzó ingadozni kezd, azt mondja, elismeri, hogy politikai ügyetlenség tör­tént, a legszívesebben vissza­csinálná az egészet, de ezt már aligha teheti meg ... Valóban, a kormányzónak er­re nincs módja, mert miközben Rahnnal tárgyal, a rádió ép­pen beolvassa a proklamációt, amelyből előző este — Laka­tos javaslatára és Horthy hoz­zájárulásával — Ambrózy ki­húzta a legfontosabb monda­tot, amely a Moszkvában vál­lalt kötelezettségre, a néme­tekkel való szembefordulásra utalt volna. A nevezetes szó­zat első részében Horthy szá­nalmasan gyenge érveket igyekszik mentségére felhozni, s azt magyarázgatja, hogy a „geográfiai helyzet" az oka, hogy „belesodródott' az ország a háborúba. Hol van már az a Horthy, aki 1941 júniusában kijelentette, hogy lesülne a bőr az arcáról, ha kimaradna a Szovjetunió elleni hadjáratból! Igyekszik mentegetni Csehszlo­vákia és Jugoszlávia megtáma­dását, majd rátér a lényegre. „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek kö­vetkeztetéseit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bis­marck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel maqát a szövet­ségesük oltárán. Történelmi fe­lelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már el­veszett háborúban szolgalelkű- séqgel, idegen érdekek védel­mében utóvédharcok színteré­vé engedné tenni apáitól örö­költ földjét, elvesztené a világ előtt megbecsülését”.. A proklamáció végén Horthy a „nemzet becsületének meg­őrzésére” hivatkozva bejelenti, hogy közölte „a Német Biroda­lom itteni képviselőivel, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, és ve­lük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folyto­nosságának, békés céljainak megvalósítását biztosítani”. E kétértelmű szöveg eleve le­hetőséget biztosít a parancs­nokságot átvett nyilasoknak, hogy folytassák a szovjetek el­leni harcot. S a honvédekhez intézett külön hadparancs sem szól arról, hogy meq kell tá­madni a németeket. Csupán ar­ra, hogy „a honvédség minden egyes taq|a e súlyos helyzet­ben kötelességtudó és végső­kig menő fegyelmezett maga­tartást tanúsítson”. Horthy kínos perceket él át, amíg véqre Rahn távozik. A Führer küldötte megérti, hogy hiába tárgyal tovább Horthy- val, olyan emberrel áll szem­ben, akinek kezéből kicsúszott az események irányítása. Horthy, miután kézfogással búcsúzik Rahntól, visszatér mi­niszterei körébe, akiktől kiveszi az esküt. Azután, mivel itt az ebéd ideje, elbocsátia őket, s maga is az ebédlőjébe vonul. Csupán Vörös János számára szab még egy teendőt: meg- hagyia neki, juttassák el a csa­patokhoz azt a titkos jelszót, amelynek értelmét már ismerik a hadseregparancsnokok: „1920. március 1-i rendeletem végrehajtandó". Ez annyit je­lent, hogy végre kell hajtani az 1. és 2. magyar hadsereg parancsnokainál lévő titkos pa­rancsot. Be kell szüntetni a harcot a szovjet csapatokkal, fel kell venni velük az érintke­zést és meg kell kezdeni a né­metek elleni harcot. A parancs tartalmát a 2. magyar hadsereg parancsnokának összekötő tisztje már előzőleg elárulta a németeknek. így a vezérkari főnökségen a nyilas zsoldban álló tisztek megakadályozzák a távmondat kiadását. A kormányzó felkapja a fe­jét — ez vajon mit jelent? Jön Vörös János, megkérdez­heti tőle magától. A vezérkari főnök azt állítja, hogy a had­parancs hamisítvány. A kor­mányzónak eszébe sem jut, hogy azt vissza kellene von­ni, s más parancsot adni a csapatoknak. Egyetlen óhaja van: Utassy és Nádas ezrede­sek induljanak útnak Szeged­re Malinovszkijhoz, hiszen a szovjetek a részletek megbe­szélésére már napokkal előbb megfelelően tájékozott tiszte­ket kértek. S most már hiába próbálja fejét a homokba dugni Horthy, kénytelen tudomásul venni az egyre-másra érkező kellemetlen jelentéseket. A hitleristák meg­szállták nemcsak a Rádiót, ha­nem a főváros valamennyi fontos pontját. Mit tesz most a kormányzó? Egyetlen katonai intézkedést hoz: megparancsolja Lázárnak, hogy szervezze meg a Vár vé­delmét. A Várat körülveszik ak­nákkal. Az aknák lehetetlenné teszik, hogy Utassy ezredes és Nádas ezredes elhagyja a Várat, útnak induljon Mali- novszkij marsallhoz. Igaz, Ná­das ezredesben amúgy sincs nagy hajlandóság erre az uta­zásra. Ö azokkal tart, akik most szembefordulnak Horthy- val, hűségesebbek a német szövetségeshez, mint hozzá. S amikor sorra érkeznek a jelen­tések, amelyek közlik: a tiszti­kar nagy része a németekkel tart, vajon gondol-e arra, mi­lyen figyelmeztetést kapott esz­tendőkkel előbb Bajcsy-Zsi- linszky Endrétől, milyen vesze­delmet jelent neki magának is a németbarát, nyilas érzelmű tisztikar? Igaz, vannak, akik hűek ma­radnak hozzá most is. Lakatos jelentkezik, s azt indítványoz­za, hogy ajánlják fel: ha a né­metek szabadon engedik a kormányzó fiát és Bakay Szi- lárdot, a csapatok tovább har­colnak — egyébként úgyis ezt teszik. Horthy hálásan mond igent, s Lakatos elmegy Vee- senmayerhez, akinek természe­tesen nem megfelelő ez a ne­vetséges ajánlat. Ő már tud­ja, amit Horthy és Lakatos még legfeljebb csak sejt: Szálasi már ott ül a német követségen, készül a nyilas kormány, amely minden feltétel nélkül hajlan­dó az utolsó csepp magyar vé­rig harcolni a hitleri Német­ország oldalán. A birodalmi megbízott azonban szeretné, ha Horthy átadná Szálasinak a hatalmat, és aláírná kinevezé­sét: a „jogfolytonosság" és „alkotmányosság” látszata nem mellékes szempont számá­ra. Szálasi nagyobb ellenállás­sal számolhat, ha a kormány­zó akarata ellenére költözik be a Várba. Este háromnegyed tíz tóiban elhangzik a Rádióban Szálasi kiáltványa. Ebben a főnyilas nyíltan megtagadja szellemi nevelőapját, Horthy Miklóst: „öncélú érdekcimboraság élősködött eddig nemzetünk életén ... Ez a cimboraság volt az, amely a kormányzót önös érdekeinek eszközévé tet­te, őt a nemzettel szembeállí­totta. Nemzetünk élniakarása eltávolítja a létét veszélyeztető akadályokat". Horthy dühösen hallgatja az „idióta” sértegetéseit És aztán másnap, amikor a németek azt ígérik, hogy őt és családját biztonságba helyezik és rang­jukhoz méltó körülményeket biztosítanak számukra, lemond a javára és "megbízza őt „a nemzeti összefogás kormányá­nak megalakításával”. Kelt Budapesten, 1944. évi október havának 16. napján. És utána következik Horthy éle­tének utolsó korrríányzói alá­írása. Horthy ment, jött Szála­si, a „nemzetvezető", tovább vérzett az ország. Ez azonban már egy másik tragikus törté­net. Kádár János és Francois Mitterrand sajtóértekezlete lljicsov Pekingben

Next

/
Thumbnails
Contents