Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-16 / 285. szám

Dunántúlt Tlaplö 1984. október 16., kedd 1944. október 15-e évfordulóján (3.)| SS-akció és koronatanács .X///AV.V.V.V.V.V.V.V/.V/. Válsággócok Indiában Roma Raót ünnepük Andhra Prades fővárosában Magyarország kormányzója, akit 1920 márciusában fegyve­resek asszisztenciájával válasz­tottak államfővé, uralma utolsó napján, 1944, október 15-e reg­gelén frissen, kipihenve ébred. Megkapja a moszkvai delegá­ció táviratát, és úgy dönt, hogy ismét Utassy, de immáron Ná­das ezredessel, a vezérkari had­műveleti osztályának vezetőjé­vel. este induljon útnak Sze­gedre, Malinovszkij marsallhoz. Nádas a hitleristák bizalmi em­bere, egyik előkészítője a nyi­las puccsnak, de a kormányzó vakon megbízik benne. Épp úgy, mint Vörös Jánosban, ve­zérkari főnökében. Az alkotmá­nyos formaságokhoz pedig min­denképpen ragaszkodik, nem úgy mint a Szovjetunió elleni hadüzenet esetében tette. Koranatanácsra készül, amelynek a módosított program szerint 10 órakor kellene kez­dődnie. Néhány perccel kilenc előtt előáll a gépkocsi, amellyel — három testőr kíséretében — a kormányzó fia az Eskü térre autózik. A kormányzó nem tud fiának erről a vállalkozásáról. Azt a házat, amelyben az iro­da van, Skorzeny már kora haj­nalban körülvéteti embereivel. Némelyik SS-legény sárga csil­lagot varr civil ruhájára, így álcázva üldögél az Eskü téri padokon. A 8230-as Gestapo-ügynök magához veszi a partizán ve­zérkari főnök nevében és pe­csétjével hamisított iratot, amelyben őt „megbízza" a tár­gyalásokkal. Felmegy a házba, s rövidesen szemben ül a kor­mányzó fiával. Átadja neki a „megbízólevelet”. A kormányzó fiának azonban még annyi ideje sincs, hogy tüzetesebben szemügyre vegye az iratot. Skorzeny emberei betörnek az irodába. A kis Horthy gyorsan megsemmisíti a „Sibl alezredestől" átvett do­kumentumot, hogy ne legyen bizonyíték. Pillanatok alattt zaj­lik le minden. „Október 15-én délelőtt 9 órakor ment végbe a már 14-én megbeszélt tárgyalás a fiatal H. Bornemissza és Tito követe között. A megbeszéléls színhelyéül szolgáló ház bejáratánál egy terepjáró személyautó állt, va- lószínűlea a testőrségé, amely­ben néhány katona vagy tiszt ült. A harmadik emeletre érkezve a csengetésre Bornemissza gép­kocsivezetője nyitott ajtót és azt kérdezte, mit óhajtunk. Rö­videsen megjelent Bornemissza és két szobán át bevezetett a megbeszélés színhelyére. Ott ült mór a fiatal H. és várt. Ivó bemutatkozott, mirit a jugoszláv törzskar küldötte, és közölte, hogy van nála egy írás Ju­goszlávia törzskarától, amely a tervezett megbeszélések ke­reteit tartalmazza, és eszerint, ha magyar részről az az óhaj állna fenn, hogy megegyezésre jussanak, szükség volna, ha ezeket a sorokat a fiatal H. a legnagyobb pontossággal ta­nulmányozná, és választ adna rá még aznap, Bornemisszán keresztül. Ez körülbelül 5 percet vett igénybe. Ebben a pillanatban csengettek. Bornemissza úr azonnal felállt, és szó szerint ezt mondta: „Ki lehet az?”, er­re a fiatal H. felállt, felhúzta revolverének ravaszát és a má­sik szobábq ment. Rögtön utá­na hallatszott a kiáltás: „Ke­zeket fel!” A letartóztatások megtörténtek a többi ismere­tes. Az utcán rövid tűzharcra ke­rül sor: a három kísérő testőr közül egy halálos, egy pedig súlyos sebet kap. A harmadik rohan fel a Várba. Jelenti Lázár altábornagynak, a testőrség parancsnokának, hogy a kor­mányzó fiát elrabolták. Lázár aztán Horthyval közli a hírt. A kormányzó megrendülése ért­hető. Négy gyermeke közül az utolsót vesztette el. Közben már a levegőbe emelkedik a budaörsi repülő­térről egy repülőgép, fedélze­tén a fogoly ifj. Horthy Miklós­sal és Bornemisszával, a közve­títővel. Kettejüket a Gestapo emberei az irodában pokrócba csavarták, úgy, hogy nem lát­szottak ki belőle, s aztán, mint valami csomagot, feldobták őket a ház előtt álló teherautó­ra. A teherautó a budaörsi re­pülőtérre hajtatott, ahol már bemelegített motorral várta a szállítógép. Irány: a bécsi re­pülőtér. Fél órával azután, hogy Hor­thy értesül fia elrablásáról, Vö­rös János vezérkari főnök je­lentkezik a kormányzónál. Je­lenti: Guderiantól, a Wermacht főparancsnokságának főnökétől 12 órás ultimátumot kapott. A németek elrendelték: Magyar- ország német stratégiai terület, ahol valamennyi alakulat, a magyar csapatok is, német pa­rancsnokság alatt állnak, csak a német főparancsnokságnak van joga a magyar alakulatok­nak parancsot adni. E két esemény felborítja Hor­thy előre elkészített menetrend­jét. s háromnegyed órás késés­sel kezdődik meg az eredetileg tíz órára tervezett koronata­nács. A gondos Ambrózy egy ívre előre felírt mindent, s Hor­thy nem is téveszt el semmit. Megnyitja a koronatanács ülé­sét, s elmondja: Magyarország történelmének legnehezebb óráiban hivatta egybe a minisz­térium tagjait. A katonai hely­zet iaen súlyos Németország közeli katonai összeomlása nem kétséges, és ha ez bekövetke­zik, a szövetséges hatalmak Magyarországot egyedül talál­ják, mint szövetségest Német­ország mellett, úgy Maavar- ország esetleg, mint állam megszűnne létezni. Ezért kény­telen fegyverszünetet kérni az ellenségtől. Olyan hírei van­nak, hogy elfogadható feltéte­leket kap. Rokonok és barátok nélkül igen nehéz ma a helyzet Európában. Budapest méa áll. Kár ma minden egyes életért, amelvet feláldoznának e kilá­tástalan harcban. Ezután Vörös János ismerteti a katonai hely­zetet. Sokáig beszél, pedig nincs szükség sok szóra.' Ele­gendő lenne annyi, amivel kez­di: ,.Az orosz csaoatok napok alatt Budapest alá érkezhet­nek." Az előre megbeszélt menet­rend szerint Lakatos beterjeszti a kormány lemondását. Horthy elfogadja, s azután újból ki­nevezi az egész kormányt. Ma­rad minden a régiben, de új esküt kell tenniük a miniszte­reknek. Az eskütétellel azonban várniuk kell. Déli 12-re fordul közben az óra mutatója. Vee- senmayer követ megérkezik az előző nap megbeszélt audien­ciára. Horthy dolgozószobájában Lakatos, Ambrózy és Vattay je­lenlétében fogadja a birodalmi megbízottat. Arca vörös a fel­háborodástól, kiabál, ingerült. Felelősségre vonja Veesenma- yert fia elhurcolásáért. Hitler megbízottja nem veszti el a nyugalmát. Vállalja a kor­mányzó fiának elrablását. — Az ellenséggel cimboráit, le kellett tartóztatni! — mond­ja nyugodtan. A kormányzó elédobia az asztalra a tölténytárát, amelyet a hírhozó testőr az Eskü téren talált, s közli, hogy kilép a há­borúból, fegyverszünetet kötött. Veesenmayer megőrzi nyugal­mát. — Ez öngyilkosság! — mond­ja, és arra kéri Horthyt, hogy fogadja Rahn nagykövetet, aki Hitler külön megbízatásával ér­kezett Budapestre. — Fogadom, de ez már nem fog elhatározásomon változtat­ni! — adja a tántoríthatatlant a kormányzó. Horthy Istvánná főméltóságú asszony harisnyájában, hogy a cipője zajt ne üssön, hallgató­zik a dolgozószoba ajtajánál, s abban a pillanatban, ami­kor apósa kiejti Veesenmayer előtt a „fegyverszünet” szót, azonnal átadja Hlatkynak a proklamáció szövegét. Hlatky kocsiba ül, ráparancsol a so­főrre, vigye őt a Rádióhoz. Pintér István A tűzoltás, tudjuk jó!, a legveszélyesebb foglalkozások egyike: bátorságot, gyorsasá­got, elszánt akaratot igénylő hivatás. így igaz ez átvitt ér­telemben is, ha társadalmi tűzfészek kioltásáról, gazdasá­gi, nemzetiségi válsághelyze­tek feloldásáról van szó. A hatalmas ázsiai állam, In­dia vezetőinek az elmúlt idő­szakban bizony sokszor volt szükségük e merészségre. In­dira Gandhi miniszterelnök kormányzatát az utóbbi hóna­pok során egyre többször érte olyan kihívás, amely elenged­hetetlenné tette az azonnali közbelépést, a kontinensnyi országot kínzó ezernyi ellentét enyhítését. A feszültség mérté­kére jellemző, hogy augusztus végén az új-delhi parlament elfogadta az úgynevezett ter­rorizmusellenes törvényt. A hi­vatalos indoklás szerint erre azért került sor, mert „az or­szág egyes területein a törvé­nyes rend olyan mértékű meg­bontása tapasztalható, hogy az igazságszolgáltatás hagyo­mányos formái nehezen al­kalmazhatóak". S valóban: az indiai vál­sággócok vázlatos áttekintése is jelzi, hogy Indira Gandhi helyzete most, a közelgő vá­lasztások előtt érezhetően megingott. A miniszterelnök­asszony változatlanul szembe kell hogy nézzen a szikh szél­sőségesek tevékenységével, amely az északi, Pakisztánnal szomszédos, kényes stratégiai pozícióban lévő Pandzsábot hosszú hónapokig zűrzavarba taszította. A nyár eleji fegyve­res akció, a hadsereg beveté­se Amritszár szent városában katonai szempontból viszony­lagos megnyugvást hozott ugyan, ám politikai értelem­ben még most sem oldódott meg a helyzet. Az orvlövészek még ma is szedik áldozatai­kat, merényletekre napjaink­ban is sűrűn sor kerül, a mér­sékeltebb szikh vezetőkkel foly­tatott párbeszéd mozgástere viszont érthetően alaposan le­szűkült. A kormányzat kényte­len volt betiltani a szeptem­berre tervezett „szikh világ- találkozót", attól tartva, hogy a kiélezett körülmények között az óhatatlanul a szakadár tö­rekvések fórumává válhat. Viharos események színhe­lyévé vált a dél-indiai Andhra Prades is. A szövetségi állam főkormányzója augusztus kö­zepén menesztette a helyi par­lamentben kormányzó, s Gandhi asszony Nemzeti Kong­resszus Pártjával szembenálló politkai csoport vezetőjét. A főminiszter, Rama Rao levál­tása véres tiltakozó hullámot robbantott ki, a számos állam­ra kiterjedő összecsapások A meghatározás Francis Blanchardtól, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fő­igazgatójától ered. Dolgoznak bányákban, gyárakban, építke­zéseken, ültetvényeken, néha embertelenül nehéz körülmé­nyek között, kora reggeltől ké­ső estig — nagyon kevés fizet­ségért. Holott iskolapadban lenne a helyük, napfényes gondtalanságot érdemelnének, kötetlen szaladgálást szabad­idejükben — hiszen akikről szó van, valamennyien 15 éven aluli gyerekek. Világszerte legalább 75 millióra — egyes források 100 millióra becsülik számukat. Helyzetükkel nem­zetközi szervezetek, szövetsé­gek foglalkoznak, riasztó pél­dákat sorakoztatnak fel, ‘mégis, számtalan ok miatt a puszta felmérésnél tovább nemigen jutnak. Nem általában véve tartja például a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet elítélendőnek a gyermekmunkát; sok helyen, főként falun a gyerekek mun­több tucat halálos áldozatot követeltek. Az ellenzék azzal vádolta a kormányfőt, hogy ő ösztönözte Rama Rano eltá­volítását, s hoqy ez a lépés (hasonló politikai húzásokkal egvüttl saját pártja egyed­uralmát volt hivatva biztosí­tani. A jogi huzavona több hétig tartott, s az eltávolított poli­tikus hívei már azzal fenyege­tőztek, hogy országos méretű tiltakozó akciókat szerveznek, amennyiben Rama Raót nem helyezik vissza pozíciójába. Erre végül is épp egyhónapos krízis után, szeptember köze­pén került sor. Nehéz egyelő­re megítélni, hogy az új-delhi kormányzat presztízsvesztesége a nagyobb, vagy az a nyere- séq, amit az Andhra Prades-i válság elszámolása hozhat. Pandzsáb és Andhra Prades mellett azonban ió néhány égető válság jelentkezik a 700 milliós ország különböző kör­zeteiben. Szikkimet - Pand- zsábhoz hasonlóan — közvet­len irányítás alá kellett he­lyezni. Kasmírban szintén le­váltották a helyi kormány ve­zetőjét. Asszamban, ahol a Bangladesből áramló beván­dorlók ügye okoz évek óta megoldhatatlan problémát, úgy tűnik, csak átmenetileg si­került úrrá lenni az indulato­kon. Csakúgy, mint más észak­keleti államokban, például Tripurában és Nagaföldön, ahol a hivatalos források kül­földi beavatkozás bizonyítékai­ra is felhívják a figyelmet. Potenciálisan azonban még ennél is nagyobb a veszélye a hindu és muzulmán közössé­gek közti ellentétek kiéleződé­sének. Tavasszal Bombay-ben és környékén robbantak ki vé­res zavargások, de az elmúlt hetekben már az ország más körzeteiből is hasonló jelenté­sek érkeztek. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Indira Gan­kába állítása révén adják to­vább a szülők szakmai hozzá­értésüket, olyan fortélyokat, amelyek máshonnan nem sa­játíthatók el. A mértékkel vég­zett munka nem megerőltető, különösen, ha a szülői ház gondoskodik az iskoláztatás­ról és a szabadidőről is. Bot­rányos viszont, ha a gyerme­keket elviselhetetlen körülmé­nyek között dolgoztatják, mun­kaerejüket valósággal kiszipo­lyozzák. s a kiszolgáltatott gye­rekek egészsége és szellemi fejlődése helyrehozhatatlanul károsodik. Nehéz felmérni, mennyire elterjedt ez a gyakorlat. A gyermekmunkát ugyanis a leg­több helyen a törvény tiltja, így mindazok, akiknek közük van hozzá-, titkolják a valós adatokat. Mégis, egy-egy bot­rány. vagy az annak kapcsán indított vizsgálat nyomán ki­szivárognak adatok. Az ILO becslése szerint például Ko­lumbiában 3 millió gyerek dol­gozik, többségük szénbónyák­dhi számára a gazdasági el­maradottság, a gyengénfej- lettség leküzdésének korszakos feladatai és a külpolitikai teendők mellett az utóbbi idő­ben egvre inkább előtérbe ke­rült India egységének kérdé­se. A szakértők megfogalma­zása szerint megerősödött a helyi, nacionalista mozgalmak vonzereje, s elsősorban a sok­színű, heterogén ország határ­vidékein figyelhető meg a köz­ponti adminisztrációval való szembehelyezkedés térhódítá­sa. Ez persze nem tompítja je­lentősen az ellene irányuló kritika hangnemét. Sőt az el­lenzék - részben érzékelve, hogy Indira Gandhi változat­lanul az egyetlen igazán ki­terjedt, országos bázist élvező vezető — igyekszik az összefo­gás lehetőségét kihasználni az elsődleges cél, a Nemzeti Kongresszus Párt (I) háttérbe szorítására. Ennek jeleként, alig néhány nappal azután, hogy televíziós nyilatkozatban elhangzott a választások ja­nuári megrendezésének terve, máris megtörténtek az első próbálkozások egy valameny nyire is tartós és ütőképes el­lenzéki szövetség kikovácsolá­sára. A pártkoalícióhoz elő­ször három csoport csatlako­zott, de később bejelentették, hogy összesen nyolc párt vesz részt az ellenzéki front közös stratégiájának kidolgozásá­ban. Konkrét esélyekről valószí­nűleg korai lenne még szót ej­teni. Az azonban tény, hogy a szaporodó válsággócok az el­lenzék malmára hajtják a vi­zet, s hogy az állandósult tűz­oltó-politika kapkodásra kény­szeríti Gandhi asszonyt, a na­gyobb, átfogó jellegű politikai szerepléstől vonva el a minisz­terelnök energiáját. ban, 300 méterrel a föld fel­színe alatt. Az indiai Tamil Nadu államban, Sivakasi vá­roskában 4—5 ezer gyermeket gyűjtenek össze hajnalonta a buszok és visznek a környék gyufa- és robbanóanyag gyá­raiba. E nem éppen baleset- mentes és semmiképpen se gyerekeknek való munkahelye­ken azután napi 15 órát töl­tenek. És ők még jobb helyzet­ben vannak, mint mondjuk a thaiföldi társaik: ők ugyanis legalább a szülői házban lak­nak. Bangkokban viszont leg­alább 5 ezer olyan, engedély nélkül működő, sehol be nem jegyzett üzem van, amelynek gyermekmunkásait magánügy­nökségek szedik össze — a szó szoros értelmében. Ezek a gyerekek azután teljesen ki vannak szolgáltatva a tulaj­donos kénye-kedvének. Thaiföld .szegény vidékeiről tömegesen érkeznek Bangkok­ba a gyerekek szerencsét pró­bálni — sok esetben szüleik ösztönzésére. A főpályaudva­Az elektronikus kor útlevele 1985-től a Közös Piac terü­letén kívülre utazó nyugatné­met állampolgároknak új tí­pusú, laminált, „hamisításbiz­tos” útlevelet kell majd be­szerezniük. A Nyugat-Német- országban most a Közös Piac területén való utazáshoz meg­követelt személyazonossági kártyákhoz hasonlóan, az új útlevél számítógép számára „elolvasható" lesz, amitől a bűnüldöző szervek azt remé­lik, hogy véle korlátok közé szoríthatják a nemzetközi ter­roristamozgalmat. Mind a két dokumentumról, a személyazonossági kártyáról is, az új útlevélről is azt mond­ják, hogy gyakorlatilag hami­síthatatlan. Az útlevél tulajdo­nosának adatait és fényképét tartalmazó oldal úgy van la­minálva, hogy nem lehet bab­rálni könnyű felfedeztetés nél­kül. Az új útlevelet úgy tervez­ték, hogy a határellenőrző pon­tokon számítógép ellenőrzi. Vé­gül is valamennyi határellen- órző állomáson lesznek pásztá­zó terminálok, amelyek közvet­lenül össze lesznek kötve a Szövetségi Bűnügyi Hivatal központi számítógépével. Ha az útlevelet ráhelyezik a pász­tázó üveglapjára, a tulajdo­nosról szóló információ auto­matikusan továbbítódik a bűn-, ügyi nyilvántartással való ösz- szehasonlítás céljából. Ha az útlevél tulajdonosa szökésben van, a határőrséget másod­perceken belül riasztják. Cápák és repülők A cápák bőrét tanulmányo­zó tudósok — mint ismeretes, ezek a tengeri ragadozók rendkívül gyorsan úsznak — arra a felfedezésre jutottak, hogy a cápa „felépítését" fel lehet használni a repülőgépek repülési tulajdonságainak ja­vítására. Ha a repülőgép bur­kolatának felületét kis karco­lásokkal látják el, nem kevés, közel 10 százalék üzemanya­got lehet megtakarítani. Ezek az alig látható rovátkák ugyanis kedvezően befolyásol­ják a légörvények formáját, melyek csökkentik a sugárhaj­tású repülőgépek számára fel­tétlenül szükséges gyorsaságot és növelik az üzemanyag-fo­gyasztást. Ezeket a rovátkákat be lehet „vésni" a burkolat­ba, de előnyösebb, ha a re­pülőgép törzsére a cápabőr mintájára elkészített redőzött fémlapot ragasztanak. ron a nap minden órájában tucatjával csellengenek, arra várva, hogy valamelyik magán­munkaközvetítő »ügynöke fel­szedje őket. Ezek az ügynök­ségek elsősorban a qyermek- rriunkások toborzásából élnek. Igaz, a toborzás inkább az emberkereskedelemhez hason­lít: a szülőknek előre kifizet­nek egy bizonyos összeget, többnyire a gyerek egyévi munkájáért — töredékét an­nak, amit ők azután a mun­káltatóktól bezsebelnek. Ez utóbbiak még így is jóval ol­csóbban jutnak munkaerőhöz, mintha felnőtteket alkalmaz­nának, akik ráadásul nem biztos, hoqy belenyugodnak az embertelen feltételekbe. A jelenséq nemcsak a fejlő­dő világ sajátossága, bár ott a legelterjedtebb. A faji meg­különböztetés felszámolására alakult ENSZ-bizottsáa egyik jelentésében beszámolt arról, hoqy az Egyesült Államokban egymillió mexikói gyermeket alkalmaznak, főként szezon­munkára. Olaszországban 500 ezerre becsülik a rossz körül­mények között dolgoztatott gyerekek számát. Szászi Júlia Szegő Gábor RöviWrágos kizsákmányoltak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents