Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-02 / 271. szám
6 Dunántúlt Ttoplö 1984. október 2., kedd Mit mond a jogszabály? Jogunk a csendhez Lehetőség van a zajongók megfékezésére Egyik népszerű folyóiratunk legutóbbi számában olvasható: „Minden hang' két úton jut el az agyba, az egyik a hallóközponton, a másik az egész idegrendszeren át vezet. Az idegrendszer azonban a tartós akusztikai terhelésre vegetatív zavarokkal reagál. A 60 decibelnél nagyobb zaj esetén ugyanis különös reakció lép föl az emberben: a szervezet stresszes állapotba kerül, megnő az adneralin szintje, az energia-felhasználás csökken, az egész szervezet arra vár, hogy valami történjék. A lármára ugyanúgy reagálunk, mint a kőkorszak embere: a nagy zaj tudatunk mélyén veszélyhelyzetet jelent”. Nem is lehet vitás, a csendre éppen olyan szüksége van az embernek, mint a tiszta vízre, a jó levegőre, a mocsokta- lan esztétikus környezetre, a csend igénye — talán nem túlzás ha így fogalmazunk - alapvető emberi igény. Az eddigiek nagyon egyszerűnek tűnhetnek, szinte logikusnak látszik, a csend jó, számunkra hasznos, az ember értelmes lény, mindez kellően tudatosult benne, következésképpen másokat, magunkat terhelő zajt nem keltünk, tehát csend van. Kettősség Csakugyan így van ez? Sajnos nem, ugyanúgy nem vesz körül bennünket a jótékony csend, ahogyan esztétikus környezet, jó levegő, tiszta víz. Érdekes kettősség figyelhető meg e téren. Egészségre ártalmas, zajos munkahelyeken drága, bonyolult berendezésekkel óvjuk az ott dolgozókat a zajártalomtól, a magánéletben pedig sorozatosan vétünk mások ellen önző magatartással, elviselhetetlen zajongással. Mert ugyan minek nevezhető annak a kisiparosnak a viselkedése, aki úgy döntött, hogy városunk pihenésre szánt övezetében a jövőben — kellően gépesítve - kőidomok faragásával fog foglalkozni? Vagy nem merő önzés-e az, hogy panelház negyedik emeletén próbál valaki gyermekéből távolugró bajnokot nevelni? Alig van városunkban olyan többlakásos épület, amelynek lakói alkalmanként nem vfrrasztottak át egy-egy éjszakát, mert valamelyik szomszéd gátlástalanul dáridózott. Üvöltő zene De a példázódó felsorolásból nem hagyhatjuk ki az úgynevezett zenés szórakozó helyeket sem, amelyeknek gazdái a nagyobb haszon reményében nemcsak étellel, itallal, hanem üvöltő zenével is kedveskednek a vendégnek. A szabálysértési és birtokháborítási bejelentések százai bizonyítják, hogy szenvedünk a zajtól és igenis az emberek nagy többségének igénye van a csendre az alkotó munkához, a kellő regenerálódáshoz. Igényünk tehát van, de vajon van-e jogunk is a csendhez, azaz a jog támogatja-e a csendigényt? A kérdésre egyértelműen igenlő a válasz, a jogszabályalkotó kétség kívül a túlnyomó többség pártján áll, s magasszintű, de helyi rendelkezésekkel is érvényt próbál szerezni alapvető érdekeinknek. A Polgári Törvénykönyv például így fogalmaz: „Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásban zavarják, birtokvédelem illeti meg.” Éppen e jogszabály alapján kaphatott védelmet az illetékes államigazgatási szervtől — városunkban ez a Pécs m. város Tanácsa V. B. Hivatala - az a pihenőkert tulajdonos, akinek a szomszédja intenzív kő- megmunkálásba kezdett. A birtokvédelmi eljárásban a zajon- gót általában a zajos tevékenység abbahagyására kötelezik, s ha ennek nem tesz eleget, jöhet esetleg a végrehajtási bírságok sorozata. Szabálysértés, büntetés Más eszköz is van azonban a zajongók megfékezésére. A 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 23. §-a szerint: „Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, továbbá tömegközlekedési eszközön indokolatlanul olyan zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavarja, továbbá tiltott helyen zajt- keltő tevékenységet folytat, a csendháborítás szabálysértését követi el, s 3000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható”, ötezer forint a bírság azzal szemben, aki kisipari tevékenységének gyakorlása során munkahelyének környezetében a megengedett zajterhelési vagy rezgésterhelési határértéket túllépi. Kétségtelen, hogy a fenti rendelkezés kissé tág teret hagy a joggyakorlói értelmezésnek, talán éppen emiatt határozza meg konkrétabban a helyi, lakóházak házirendjéről szóló tanácsrendelet azt, hogy különösen — nem kimerítő felsorolás — mit nem szabad, ezek szerint: A bérlőnek a nap minden szakában, de különösen 22 óra és reggel 6 óra között tartózkodni kell minden olyan zajt okozó tevékenységtől (rádió, televízió, magnó, lemezjátszó nagy hangerővel történő működtetése, zajos éneklés, kiabálás, jármű túráz- tatása, kapácsolós stb.) amely a lakótársak nyugalmát zavarja. A bérlő és a lakásban tartózkodó személyek az esetenkénti vagy házi családi rendezvények alkalmával is kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a nyugalmat és a pihenést zavarja. Mindezeken felül 20 órától reggel 7 óráig zajtkeltő eszközzel takarítani tilos. Nemcsak igényünk, jogunk is van tehát a csendhez, de nyilvánvaló, hogy ennek érvényesítéséhez a szabálysértési hatóság munkája nem lehet elegendő, a büntetéssel önmagában lényegileg a kultúrszféra területére tartozó problémák nem oldhatók meg. Harmóniában élni környezetünkkel — ezen belül egymással — egyet jelent az önzés korlátozásával, amilyen mértékben ez sikerül úgy halkulnak majd a hangok is körülöttünk. Dr. Pozsárkó István tanácsos Akció a gyalogosokért Mielőtt lép Jónak látszik ez a felszólítás, ami nem más, mint egy újabb akció szlogenje. Figyelemfelhívásra kiválóan alkalmas és újólag, immáron sokadszor kéri, ha közlekedünk (márpedig tesszük mindennap), használjuk észbeli képességeinket is. Talán a le-igekötő hiányzik, ugyanis a gyalogosok többnyire járdáról lépnek az úttestre és sajnos gyakran éppen akkor jármű is érkezik. A szabálytalankodókról van szó, a gyalogosan járók nem ritkán tudatosan elkövetett szabálysértéseiről, és a gyalogostábor másik feléről is, akik nem ismerik a biztonságos áthaladás módozatait. Természetesen utóbbiak sem kaphatnak felmentést. Az október 1-től kezdődő és december 15-ig tartó „A gyalogosközlekedés biztonságáért” elnevezésű akció meghirdetésének időszerűsége nem vitatható. Ha egy kitekintő összehasonlítást teszünk, igazolva látjuk — bevallva van anélkül — hiányos közlekedési ismeretein, két, sokszor agresszív, másokat nem tisztelő közúti magatartásunkat, életveszélybe sodró virtuózkodásainkat, figyelmetlenségeinket. Tessék csak elgondolkozni ezen: hazánkban az összes személyi sérüléssel járó baleset 30 százalékában érintett a gyalogosan járó. Karambol és koccanás A gépkocsi veszélyes üzem. Az ember az autóvétel örömteli perceiben még nem is tudja, hogy a kocsival együtt bizonyos felelősséget, sok problémát, leendő gondot is megvásárol. Ki többet, ki kevesebbet. Mert mióta közlekedünk, balesetek is érnek bennünket. A hazai közlekedés-statisztikai adatok szerint a balesetek mintegy háromnegyedéért a gépjárművezetők, húsz százalékáért a gyalogosok felelősek; a többiért pedig a műszaki hibák okolhatók. (Mivel sajnos a hazai gépkocsiállomány öregszik, az utóbbi százalék emelkedőben van.) Magyarországon majdnem hárommillió gépjármű van (közülük 1,2 millió személyautó), és évente kb. negyvenezer komolyabb közlekedési baleset történik. A statisztikai adatokban tovább tallózva megtudhatjuk, hogy az Állami Biztosító 340— 350 káresetre kb. 1,5 millió forintot fizet ki naponta. Sajnálatos tendencia, hogy évről évre emelkednek az autós károk és a kifizetett biztosítási ösz- szegek (1983-ban például — 1982-höz viszonyítva — kilenc százalékkal növekedtek a bejelentett károk, a kifizetett ösz- szeg pedig tizenkét százalékkal nőtt). Nincs két ország, ahol egyforma biztosítási rendszer lenne. Nálunk az önkéntes casco-biztosítós mellett, a minden járműre kiterjedő, díjtalan felelősségi biztosítás van érvényben, amikor a károkozó helyett fizet a biztosító, de csak abban az esetben, ha a károkozó otthagyja beismerő, és a tényállást rögzítő betétlapját. Sajnos ez — tudatlanságból vagy közömbösségből esetenként elmarad, pedig a károkozó számára sem jogi, sem anyagi kövekezményt nem von maga után. Karambol és koccanás után tehát egyaránt meg lehet indítani a megsérült jármű kárrendezésének intézését. Ugyanez különben tíz százalék. Vizsgálni lehetne példáúl a gyalogosok átkelése előtti magatartását: ideges, rohanni akaró, lábai inkább már az úttesten, mint a járdán, ha tudná, az autókat is lesöpörné az útról, csak már szaladhatna. És megtesz néhány métert... Az egyik lakónegyedünkben hatév körüli fiúcskát ápolnak a rohamkocsiban. Infúziót kap, megnyugtatnak, életben marad. Á kacskaringós kis utcák egyikében gázolták el. Úttestre szaladt játék közben, kergették. A statisztika így ír: kiemelkedő a gyermegbalesetek számszerű növekedése (hatéves korig kétszeres, 7—14 év között háromszoros emelkedés). Az ok, majd valamennyi esetnél az úttestre történő vigyázatlan, hirtelen lelépés. A legnagyobb kérdés persze továbbra is az, hogyan változtatható meg a gyalogosok helytelen magatartása? Mindenekelőtt azzal kell tisztában lenni, hogy az úttest a járműveké, a gyalogos-átkelőhely nem járda(!) és a járművezető csak az időben észlelt gyalogos számára tud elsőbbséget adni. Bármennyire is furcsán hangzik az átkelést előre meg kell tervezni. Figyelni szükséges például, hogy milyen széles az útterület, amelyen át szándékozunk menni, lámpa---------------------------- * --------------------------A gépjárművek hatósági (forgalmi) engedélyének érvényességét a megyei köziekedé, si felügyeletek időszakos vizsgálat alapján hosszabbítják meg. Ho a vizsgálat megállapítja, hogy a gépjármű eleget tesz a jogszabályban meghatározott műszaki feltételeknek, a forgalmi engedély érvényességi határidejét személyi tulajdonban levő jármű esetén a gyártási évtől számított 6 éven belül 3 évvel, 6—10 éven belül 2 évvel, 10 éven túl 1 évvel meghosszabbítja. A motorizáció nagymértékű elterjedése magával hozta azt crz igényt, hogy egyre többen rendelkezzenek saját gépjárművel. Országunk nem rendelkezik személygépkocsi gyártó iparral, emiatt külpiacról — hosszú előjegyzési idővel — elégíti ki az egyre növekvő igényeket. Az előzőek miatt a statisztika szerint is emelkedik a gépjármű- park átlagéletkora. A közelmúltban az üzemeltetőknél egyre nagyobb számban je. lentkezik egy olyan cél, amely a- jármű gyártási évét — a műszaki vizsga gyakorisága miatt — kívánja módosítani. Mi a. feltétele a gyártási év módosításának? Elsősorban cserélni kell az alvázat és a primér biztonságot érintő fődarabokat, az önhordó karosz- szériánál o felépítményt, valamint ezeken kívül a teljes fékrendszert. Ha a gépjármű előzőekben felsorolt fődarabjait ki-, vagy felcserélték, vagy felújították, a következő gyártási év engedélyezését lehet kérni: a) új fődaraboknál az átalakítás időpontját, b) új alváznál (megengedhetők a felújított fődarabok) az átalakítás időpontjától visszafelé számított 3 évet, c) használt alváznál (megengedhetők a felújított fődarabok) a használt alváz gyártási évét, d) felújított alváznál (megengedhetők a felújított fődarabok), ha az alváz életkora a 3 évet meghaladja, a felújítás időpontjától visszafelé számított három évet (pl. 1983-ban felújított alváz szabályozza-e az áthaladást vagy sem, milyen az útburkolat, száraz vagy nedves, csúszik-e az úttest, akadályozza-e a szabad kilátást épület vagy egyéb tárgy, este meg van-e világítva az átkelő vagy nincs, ha a gyalogos látja is a közeledő járművet, nem biztos, hogy annak vezetője is észleli a másik oldalra igyekvőt. És még egy sor résztényező van, ezek felsorolására itt nincs lehetőség. Ja, és ami a legfontosabb, tessék csak elolvasni a címet... Müller István esetén a gyártási évként 1980-at). Az új fődarabok létrehozásához az alkatrészek cseréje mellett nem szükséges a rugók cseréje, a merev hátsó hídtest cseréje (ha újraperselyezték). Az alváz vagy kocsiszekrény akkor tekinthető felújítottnak, ha a teherhordó-elemeknek legalább 3/4-ed részét új elemekre cserélték. A jármű állapotának az esetek többségében —* kivétel „C”-pont —új. szerűnek kell lennie, az alkatrészeken semmiféle korrózió, kopás, deformáció, repedés, törés nem lehet. A c) pont esetében elfogadható a normál üzemeltetésből adódó el- használtsági fok. És még egy igen fontos megjegyzés. A gépjármű gyártási év módosítási szándékunkat érdemes minden esetben az illetékes megyei közlekedési felügyelet szakembereivel előzetesen egyeztetni. Tóth László, Baranya megyei Tanács V. B. közlekedési osztálya STOP Csapadékcsatorna-épités miatt egy forgalmi sávon zajlik a forgalom október elejétől Pécsett, a Bor utcában. A közlekedést forgalomirányító berendezéssel irányítják, azonban a járművezetők akadályoztatással (földanyagszállítás, daruzás) számoljanak. Huszonhét baleset. Az elmúlt héten 27 személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt a megyében, kaptuk a tájékoztatást a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályától. Kettő halálos, hét súlyos, 18 pedig könnyű kimenetelű volt. Véget ért a nyári ügyeleti szolgálat az Autójavítónál Ladától a Trabantig sokféle típusú gépkocsi volt kényszerű vendége az elmúlt nyári szezonban a Pécsi Autójavító Kisvállalat hétvégi ügyeleti szolgálatának. Május elejétől szeptember végéig szombat, vasárnap és ünnepnapoként 2-2 szerelő várta a Szigeti úti szervizben a bajbajutott autósok jelentkezését, akik szükség szerint alkatrészekkel is az autósok rendelkezésére álltak. A munkafelvétel, a számlázás gyorsított ügyintézéssel történt. A szezon végi mérleg szerint 185 autós vette igénybe az Autójavító hétvégi szolgáltatását. Legtöbben gyújtás, önindító javítás, ékszíjcsere, kuplungjavítás miatt keresték a szerelőket. Egy-két élelmes pécsi autós azonban élt a lehetőséggel és a vasárnapi soronkívüliséget kihasználva olajcserét, vagy egyéb, nem azonnali beavatkozást igénylő munkát is végeztetett. Szabó Mihály, az autójavító kisvállalat igazgatóhelyettese elmondta, hogy rendszeres karbantartással, javítással nagyon sok hiba megelőzhető lett volna. A tanácsot a téli hidegek beállta előtt is érdemes az autósoknak megfogadni. Bár az ügyeleti szolgálat szerelőkapacitása nem lett teljesen kihasználva, a következő esztendő nyári szezonjában ismét jelentkezni fognak ezzel a szolgáltatással. B. Gy.--------------- * --------------Ú jfajta alkoholszonda a rendőrségnek A rendőrség újfajta alkohol- szondát használ, amely már nemcsak az elfogyasztott szeszes italt mutaja ki, hanem azt is, hogy az ellenőrzött gép- járművezető a szondát helyesen használta-e. Ha ugyanis szabályosan fújnak a szondába, az oldalán lévő vékony sárga gyűrű — amit egy különleges, hőre érzékeny anyagból festenek rá — a kilélegzett hőtől színt vált. Arra azonban nem reagál, ha netán valaki a mel- léfújóssal vagy más ügyeskedéssel próbálkozna. Ilyenkor az ellenőrzést megismétlik. A Spi- ratest nevű újfajta szonda működése egyébként hasonló a korábbiakéhoz; a fogyasztás után 10—20 perccel a vérben és a kilélegzett levegőben egyaránt megjelenő alkohol hatására töltőanyaga elszíneződik. A sárgából zöldre elszíneződött szakasz hosszából következtetni lehet a szervezet alkohol- tartalmára, amit azután orvosi vizsgálattal pontosítanak. A „választóvonalat”, a véralkohol 0,8 ezrelékes szintjét — amitől már nem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek számít az ittas vezetés — piros csík jelzi. Eljárás indítható azonban a 0,8 ezrelék alatt is, ameny- nyiben valakin akár legcsekélyebb mennyiségű alkohol elfogyasztása is az erős ittassáq orvosi tüneteit váltja ki. Az új szonda egyáltalán nem reagál az alkoholt nem tartalmazó ételekre, italokra. készítményekre — ami a korábbiaknál néha előfordult, például az Ovenall száivíz használatát követő rövid időszakban. Gyártója a Reanal Finomveavszer- gyár. A Spiratest iránt külföldiek is érdeklődnek. Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR A gépjármű gyártási évének módosítása
