Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-13 / 282. szám
A ház, a nyugdíjasok pécsi háza tulajdonképpen 6+1. Vagyis hat panelház és az őket összekötő ÖNO - öregek napközi otthona — szárny. Érkezzünk a Kossuth Lajos utca felől, hök- kenjünk meg a hajlat mögül kibukkanó, s a testes piros „sisak" miatt zömöknek ható, ékalakban összefutó két házsor együttesén, melyek között kis toronysüveg ágaskodik (valójában a liftet rejti), a jól tagolt megjelenésű DNO, s természetesen az egész komplexum dísze. A két házsor nem titkolja egy pillanatig sem, hogy panelról van szó, azt azonban büszkén közli, hogy merőben más akar lenni, mint a városban százszámra épült többi. Mások az erkélyek (virágtartóval kiegészítve!), szokatlan a szintszám, s még szokatlanabb, hogy magastetőt kapott, elsőként a pécsi paneles építés két évtizedes történetében- A kedvező összbenyo- -mást fokozza, hogy egy szeszélyes terepalakulatot úgy követnek az egységek, hogy ez az egyéniségüket hangsúlyozza. S ezt úgy tehette, hogy a tervező (Nyári József, DTV) szinte teljesen szakított minden előzménnyel, a meglévő elemkészletből teljesen úiat igyekezett csinálni, — sikerrel. A Felső-Ba- lokány utcai soron üzlethelyiségek kerültek a fogadószintre, mindenféle szolgáltató kisipari műhely lesz ott, nemcsak a ház, hanem az egész környék szolgálatára, a Felső-Vámhóz utcai sorban pedig házhosszúságú ún. mozgástermek. A lakások — egyszobás összkomfortosak - mind dél felé néznek, az északi oldalori^zárt folyosó van, a felső szinteken erkély- lyel. Az egész együttest úgy komponálta meg a tervező, hogy bejárható anélkül, hogy ki kellene menni az utcára. A napközi-épület a berendezése révén lett igazán attraktív. Három helyiségsor közül a középső az étterem és a melegítő- konyha a kiszolgáló mellékhelyiségekkel, ezek két oldalán az előterek a toalettel, továbbá egy-egy nagyobb, a középsőtől harmonikaajtóval leválasztható helyiség, s ezekből nyíló egy- egy kisebb, intímebb hangulatú helyiség. Ezeket klubszerűén rendezték be kényelmes fotelokkal, kanapékkal, asztalkákkal, szekrénysorokkal, tévékkel, rádiókkal. No meg a lakóktól kapott könyvekkel, virágokkal. A lakáshoz jutás feltétele eredetileg az volt, hogy a meglévő tanácsi bérlakást a tanács rendelkezésére kell bocsátani. Ez utóbb módosult azzal, hogy az is bekerülhet ide, aki magántulajdonú lakását, házát eladja, s megfizeti a négyszeres lakás- használatba-vételi díjat. Tízen költöztek be 144 000 forint lefizetése árán. A leadott lakások között voltak szép számmal összkomfortosak, többszobásak és voltak komfortosak, de voltak komfort nélküliek is- A la6. HÉTVÉGE Nyugdíjasok háza kásokat máris felhasználta a tanács. A lakásleadók közül azok, akik nagyobból költöztek ide, visszatérítést kaptak, másoknak viszont természetesen rá kellett fizetniök. Az induló lakbér 365 forint, s ehhez jönnek a szokásos rezsiköltségek, amiket mindenki közvetlenül rendez a szolgáltatókkal, lévén a lakás önálló PIK-főbérlet. Mit nyújt a ház?- Erre a kérdésünkre Szilasi Pálné, az intézmény vezetője — a lakók számára első naptól fogva egyszerűen csak Tériké — válaszol. „Igen, PIK-főbérlet, kiegészítve a szociális gondosszociális otthon. Érezze mindenki, hogy itt is a maga ura, tevékenykedjék a kedvére, Így legalább nem ér rá az állapotával foglalkozni." A napközi egyébként reggel 7-től este 7- ig van nyitva, de utána is szakképzett gondozónő tart ügyeletet. Orvosi rendelő is működik a házban. Dr. Trick Mária naponta 11—13-ig rendel itt. Az időponttal nem nagyon elégedettek, hiszen pont az ebédidőre esik. Tőle tudom, hogy a ház lakóinak az egészségi állapota a korosztályuknak megfelelő (az átlagéletkor 68 év), s vannak, akik nyugdíj mellett Mindig telt ház van a napközi otthon klubjaiban. Proksza László felvételei kodással, amit 13-an látunk el, rajtam kívül 10 napközis gondozónő és két házi gondozónő. Rájuk is szükség van, hiszen mindig akadnak fekvő betegek, akikről az otthonukban kell gondoskodni. A napköziben teljes ellátást — vagyis napi háromszori étkezést nyújtunk — az ételt a Helyőrségi Művelődési Otthon főzi, normál és diétás menüket szállítanak kérés szerint, mi csak melegítünk és tálalunk — maximálisan havi 690 forintért személyenként, de sokan vannak, akik jövedelmi viszonyaik miatt kedvezményesen, vagy éppen ingyen kapják. Az étkeztetést csaknem mindenki igénybe veszi, bár senkit nem akarunk erre kényszeríteni, hiszen kinek-kinek ott a saját konyhája. És különben is, senkit semmiben ‘nem akarunk korlátozni. Az elvünk: csak annyit átvállalni, amennyi tényleg szükséges, hiszen ez nem dolgoznak, és vannak, akik állapotuk miatt gondozásra szorulnak. Mint egyébként is. A jelenlegi létszámból 23 a házaspár, a lakások bérlőinek a többsége tehát egyedülálló. A lakók közül egy házaspárt kerestem fel először. A C—14-ben laknak, vagyis a Felsővámhóz utcai harmadik épület második lakószintjén. Hollós János három éve a MÉV III. bányaüzeméből vezetőkönyvelőként vonult nyugalomba, a felesége rokkantnyugdíjasként kilenc éve súlyosan mozgáskorlátozott — „ .. ,s azóta én láttam el az egész háztartást, a nagy lakást a 39-es dandár úti hétemeletesben. Számomra tehát szinte ajándékként jött ez a lehetőség. A nagy lakás feladása árán is vállaltuk ..." Igen, a 74 négyzetméteres lakás után ez valóban kicsi, a régi életforma kereteit adó bútorok és egyéb tárgyak jó részétől meg kellett válni. Hol- lóséknak azonban sikerült átmenteni a megszokott miliőt: az egyetlen szobát úgy rendezték be, ahogyan a régi volt, így aztán egyszerűbb volt a váltás. „Persze az ismerőseink még most is csodálkoznak — folytatja Hollós János —, egyszerűen nem értik, hogyan hagyhattuk ott a régit, hiszen ezt valamiféle menhelynek képzelik..." Pedig... Horváth Józsefné egy Rákóczi úti ház elduaott udvari lakásából költözött ide, s órákszám képes álldogálni az erkélyen: „Egyelőre nem győzök eleget gyönyörködni a napfényben, a csillagos égben, amit a régi lakásból alig láttam..." Sokan vannak a nyugdíjasok háza lakói között, akiknek a számára ez az új otthon az élet alkonyán óriási előrelépést jelent. Takács Irmának is, aki 1968 óta van nyugalomban, azelőtt szakácsnő volt a Me- csekvidékinél, s utolsó munkahelye a MÉV egyik üzemi konyhája volt. A lakás, amiből idejött (Jókai utca 19.) nem éppen kicsi, de naayon vizes volt. „Az ember azt hiszi — lelkendezik —, hogy a mennyországba került! A fürdőszoba, a W. C. is itt a lakáson belül van, és nem a folyosó végén . . ." Érdekel, hogyan is került ide. így meséli: „1981- ben igényeltem, s amikor a húgom . megtudta ezt, azt kérdezte, megbolondultam-e, hogy szociális otthonba akarok menni. Én, aki 14 éves korom óta a magam ura vagyok, s aki annyira önálló, hogy lám, most is inkább főzök magamnak! Aztán amikor épülés közben eljött velem megnézni, kedvet kapott és rögtön beadta ő is az igénylést. „Takács Irma a B—12-es lakás bérlője, Jolán húga pedig a B—2-é. Az első nyugdíjasház ez — hallottam az avatóbeszédben, s ez az egyszerű sorszám azt sugallja, hogy lesz folytatás is. Dr: Kovács Antalné, a városi szociálpolitikai csoport volt vezetője — ma már maga is nvundíins— annak ideién sokat „hajtott", hogy legalább ez az első meglegyen, s bár a maga aktív korában még el sem indult az építés, ma mégis nagyon boldog, s kérdésemre azzal válaszolt, hogy látott hasonló intézményeket nyugati országokban, de ez a pécsi, az első, azoknál sokkal szebb. És a második? Balaskó Istvántól, a városi tervosztály vezetőiétől érdeklődöm efelől, és a válasz úav hangzik, hoav a város szándéka úiabbat is éoíteni, ha ez beválik, a hetedik ötéves tervben és elfogadható, alkalmas helyen. Kisebbet, nem ilyen nagyot. Mi az, hogy „ha beválik"? Szilasiné mondja, hogy minden működési tapasztalatot fel kell iegvezni az egyesztendei kísérleti működési idő alatt, s utána ezekről be kell maid számolni a tanács végrehajtó bizottsága előtt. Méa egyet: a dócsí nyugdíjasok háza 71 millió forintba került. Hársfai István A hazugság és az igazmondás Az etika az egyik legrégibb elméleti discipline. Tárgya az erkölcs (éthosz). A rabszolgatartó társadalom ‘ kialakulásának időszakában keletkezett, a társadalom spontánköznapi erkölcs) tudatából vált ki, mint „gyakorlati” tudomány arról, hogy miként kell cselekedni. A későbbiek során magán az etikán belül elméleti1 és gyakorlati rész, filozófiai és normatív etika különül el egymástól. Az erkölcsöt általában valamilyen történelmen kívüli- princípiumból — istenből, az ember természetéből — valamiféle priori elvből vezették le. E hagyományos levezetési módok válsága a modern polgári etikának abban a tételében jut kifejezésre, amely szerint az erkölcsi eszmék elméleti megalapozása lehetetlen. A marxizmusban az erkölcs történeti szemlélete megszünteti a normatív etikának az elméleti etikával és egyúttal a tömegek erkölcsi tudatával szemben álló, autonóm tanításként való felfogását. Az erkölcsi elveket nem a különféle' irányzatokhoz tartozó egyes filozófusok állapítják meg, hanem a társadalmi gyakorlat folyamatában munkálkodnak ki, nemzedékek, a nép egészének és az egyes osztályoknak tapasztalatát tükrözve vissza. Aligha van ember, aki ne tudná, hogy a hazugság rossz dolog — és alig van ember, aki sohasem hazudott. A hétköznapi nyelv tökéletlensége többek közt abban is kifejezésre jut, hogy különböző jelenségeket ugyanazzal a névvel határoz meg. Éppen ezért az erkölcsi értékelésekben nem jelentkezik mindig világosan a hazugság különböző fajtái közti különbség, a nevelés folyamatában pedig szinte teljesen eltörlődik. A gyerekeknek meg a fiataloknak untalan ismételgetik: ne hazudj, soha ne hazudj és semmi címen ne hazudj, mondj igazat, csak az igazat és a teljes igazat. Ha ezt az utasítást összevetjük a mindennapi életből vett szituációkkal, teljesen értelmetlennek és alkalmatlannak mutatkozik, és gyakran ellentétes eredményhez vezethet. Mégis csak kevés pedagógust lehet meggyőzni róla, hogy ezt az elvet relatív és reflektív szabályként kellene feltüntetni, amely függ azoktól a helyzetektől, amelyekbe az ember kerülhet. . Az erkölcsi követelmények elvont és abszolút megfogalmazása miatt az emberek kénytelenek saját verítékük, saját tapasztalataik és belátásuk árán és útján eljutni arra a következtetésre, amelyet már korábban is megismerhettek volna. S tegyük hozzá: nem is mindenki jut megfelelő következtetésre. Nézzük meg közelebbről a hazugság és az igazmondás dialektikáját, vessünk egy pillantást a valóságra. „Egy nap hazugság nélkül” — ez volt a címe egy kitűnő francia filmnek, amelynek hősét véletlenül beoltották egy különleges, abszolút igazmondást előidéző szerrel. Az irodában elmondta főnökének és kollégáinak, hogy valójában mit gondol róluk. Ugyanezt tette családjával és az aznap őt meglátogató barátaival. Mindenki elmebetegnek tartotta, nem is szólva arról, hogy mindenkit megsértett és magára haragított. Szerencsére estére a szérum hatása megszűnt és minden visszatért a normális kerékvágásba, Környezete megkönnyebbül. | ten fellélegzett, a film hőse pedig lázas hazudozással kezdte helyrehozni azt, amit igazmondásával elrontott. A filmbeli szituáció nyilvánva- I lóan bizonyos valóságos jelenségek felnagyításán alapult, ezáltal azonban maximálisan kidomborította azokat. Hiszen a hazugság nagyon gyakran az udvariasság és a jólneveltség elengedhetetlen feltétele. Amikor a házigazda fáradt • és készül beállítani a rádiót, felgyújtani a lámpát és egy kis olvasgatás mellett pihenni, megszólal a csengő és mosolygó vendégek érkeznek. Ilyenkor fogát összeszorítva azt kell mondania, hogy nem érhette volna nagyobb öröm, mint az ő jövetelük. Próbáljunk meg ebben az esetben igazat mondani... Amikor egy kevéssé érdekes és őszintén szólva unalmas ember szeretne találkozni velünk, akkor mérhetetlen sajnálkozással állítjuk, hogy sajnos elfoqlaltságunk megakadályoz ebben. Mi történne, ha megmondanánk elutasításunk igazi okát? Mindezek a szituációk azt mutatják, hogy a mindennapi életben az apró dolgokban való hazugság megkönnyíti az emberek közötti együttélést. Rendszerint arról van szó, hogy ezek véletlen hazugságok, amelyek eredményeképpen senki sem szenved sérelmet: sok apró kényelmetlenség és kellemetlenség azonban elkerülhetővé válik. De a túlzás ezen a téren is sok rosszat okozhat. Például egy rosszul író emberben, akinek az illetékesek közül senki sem mondja meg az igazat alkotásainak értékéről, sértődött- ségi komplexus alakul ki, amikor azt tapasztalja, hogy mindenki visszadobja az írásait. Az igazság keserű szavai — ha még nincs túl késő — meqfelelő gyógyszert jelenthetnek. A mindennapi élet, a baráti kapcsolatok szférája után vizsgáljuk meg: vajon az alapvető kérdésekben, amelyek nem annyira ö jól nevelt- séagel és a szokásokkal, mint amennyire az erkölccsel kapcsolatosak, az oszthatatlan igazságnak kell uralkodnia? Vannak .súlyos és kritikus helyzetek, amelyekben gyakran egy embernek kell magádra vállalnia a felelősség súlyát, magának kell döntést hoznia, míg a közösség többi tagjai a boldog tudatlanság állapotában vannak a dolgok tényleqes állása tekintetében, így van ez például a repülőgép üzemzavara esetén, amikor a személyzet látja a veszély teljes nagyságát és igyekszik orvosolni azt, miközben az utasok mit sem sejtenek, milyen lelkierőre van szüksége annak a stewar dess-nek, aki tudja, hogy a gép egy pillanaton belül lezuhanhat, s mosolyogva hordja a kávét és az újságokat. Ilyen hősi hazugságra kényszerül gyakran az a katonai parancsnok, aki reménytelen helyzetbe kerül, és tudja, hogy az igazság feltárása pánikot kelthetne, s ezzel együtt elveszne az életben maradás legkisebb esélye is. Az igazság és a teljes igazság bevallása a Gestapónál folytatott nyomozás alatt merőben erkölcstelen cselekedet volt, míg a hazugság nagy önuralmat és hősiességet követelt. Dr. Estók Tivadar
