Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-09 / 248. szám

narancsfák Megnyílt a budavári panoptikum ' 1 V; — 1 ■ m ■’ A Várhegy alatti több évszá­zados barlangrendszer másfél kilométeres szakaszán a Domi­nó Pantomim Egyesület panop­tikumot létesített. A panopti­kumban a magyar őstörténet­től a korai reneszánszig lát­hatók jelenetek, melyeket há­rom év alatt újabb történeti korszakokkal bővítenék. A most látható 64 figura — történelmi személyiség — portréit szob­rászművészek mintázták meg. Az élethű alakokon a végső simításokat a Filmgyár maszk­mesterei, sminkesei végezték. / nyik István már állnak a falak, ő is bemeszeli az | egész házat. Kihaltak az utcák. Csak egy fodrász­hoz siető, törölközőbe bugyolált, hajcsa­varral teletűzdelt fejű asszonnyal talál­kozunk, és egy újsággal legyező gyerek üget el mellettünk: talán az apja küldte el cigarettáért. Nagy a meleg, jó volna valahol meg- fürdeni. Keressük a hidrái strandot! Azt mondják, a hajóállomáson túl, a szik­lák mögött van. Csak amikor már fürdőnadrágra vet­kőzve a forró betonlapokon lépdelek, akkor veszem észre, hogy a színes töröl­közőkön, a gyékény-szőnyegeken félmez­telen nők hevernek. Olyan strandra té­vedtünk, ahol a nők is csak nadrágot viselnek. Gyanítom, hogy ami Hidrán ma már természetes, előbb-utóbb nálunk is, a Balaton mellett, a folyóvizek partján meg fog honosodni. A divatnak ez a természete. S úgy is próbálom fölfogni a dolgot, mint a divatot, nem szörnyüf- ködve, nem botrónkozva, nem szégyen­kezve, nem csámcsogva, inkább elemez­ve, a jelenség közösségi és lélektani ru­góit keresve. Ami meglep, éppen ez, milyen közöm­bösen, milyen szenvtelenül napozik, he­ver és fürdik az egész strand. A vállalt fegyelem vagy a kiégettség közönye ez? A természetesség megnyilvánulása, a felnőtt, nagykorú ember győzelme az ösztönökön, a visszahódított paradicsom, vagy az érzéketlenség diadala? A ru- hátlanság, a kitárulkozó meztelenség nem fenyegeti a nőket frigiditással? Nem éppen azt veszítik el, amit el akar­nak érni, a test vonzását? Nem megítélni, megérteni akarom a jelenséget. Idegenkedem a lapos moralizálástól, az általánosítástól, az erkölcsbírói sze­reptől. Jól tudom — próbálok a képes hetilapokban olvasható orvosi tanács­adók és lelki klinikák stílusában fogal­mazni —■, hogy akinek ereiben nem sa­vó, hanem vér folyik, annak penisze a puszta gondolat hatására még a pán­célruha alatt is megmerevedik, mint ahogy egy csodálatos szépségű, mezte­len női test látásától sem kell okvetlenül és azonnal a koitusra gondolni. De azt is tudom, hogy ettől a nagykorúságtól általában még messze vagyunk. A hidrái strand népe, úgy látszik, nagykorú. Nem könnyű minderről beszélni, me­ditálni és kérdezni. Még nehezebb vá­laszolni és dönteni. Lementem a tengerre fürdeni. A par­ton szép testű, fekete hajú, barna bőrű lányok sütkéreztek a sziklákon. Nem ta­gadom, amikor befelé haladtam a ten­gerbe, a hátamra feküdtem, amikor ki­jöttem a vízből, mellúszással és lassú tempóban szeltem magam előtt a hul­lámokat. Tüskés Tibor A Lehel kürtje híres jelenete Vasárnapi magazin Pénzváltó figurája Hízelgés La Rochefoucauld az aforiz­ma műfajának legnagyobb klasszikusa volt. Az író egy szellemes gondolata szerepel á rejtvény hosszú soraiban. VÍZSZINTES: 1. Duna menti helység Jugoszláviában. 7. ... bocsát; megvételre kinál. 13. La Rochefoucauld gondo­lata (Zárt betű: Y.) 15. Ez az irat — memorandum. 17. Né­met ifjúsági regényíró (Kari.) 18. ízesített köménylikőr. 20. Ébreszt. 21. Bemázol. 23. Két­szer véve, oktatni, nevelni. 24. Belül lelóg! 25. Gőzben törté­nő puhitás. 26. Egyforma be­tűk. 27. A teljes ábécé 34. be­tűje. 29. Rövid időre pihenni tér. 31. Aszalt szélek! 32. Rejt­vény, talánv idegenből átvett szóval. 35. Fulladásos légzéssel járó betegség. 38. Nem kérek többet! 39. Becézett Ilona. 41. A 7768 irányító számú dunán­túli községből való. 42. Tarokk­ban a legerősebb kártya. 43. Kísérlet. 45. A fonógép fon­tos alkatrésze. 47. Fordított névelő. 48. Rendkívül nagy öröm okozta elragadtatás. 51. Pénzintézeti Központ. 52. A legnagvobb hazai bagoly. 54. Az ír föld alatti hadsereg. 55. Kis nyaraló. 56. Nitrogénművé­ről ismert. 57. Gyermek — né­metül. 60. Zene . . .?, nagy zaj lárma. 61. Ókorban a latinok madáriósa volt. 63. ... Mala; John Knittel regénye. 65. Mara­dék németből átvett szóval. 68. Sebesen halad a járművel. 69. Régi ágybetét. FÜGGŐLEGES: 2. Kezdetle­ges híd, bürü. 3. A tévé egyik vasárnapi műsorszáma. 4. Tyúk, tájszólással. 5. Lekvár. 6. Hi­deg, viharos erdélyi szél. 7. Fekvőhely elé terített kisebb szőnyeg. 8. Francia sziget La Rochelle közelében. 9. Nagy­hatalom. 10. üzlet. 11. Isten neve a mohamedán vallásban. 12. Válogatott labdarúgónk. 14. Menyegző. 16. La Roche­foucauld gondolatának befeje­ző része (Zárt betű: S.). 19. Műszak gyári nyelven. 21. Vá­szonba, vagy papírba gön­gyölt nagy csomag. 22. Az ő lakásán. 28. Elbűvölően szép. 30. Egyszárnyú elhúzható ab­lakfüggöny. 33. Becézett női név. 34. üres mag! 36. Vissza­ás! 37. Nincs szüksége fésűre. 39. Női név. 40. ízesített lében főz, vagy párol. 42. A kutya nősté­nye. 43. Csupasz, pucér. 44. Az a távolabbi másik. 46. Ta­nító. 49. Sírdogál. 50. E nélkül nem történik semmi. 53. Neves zongoraművész volt (Imre.) 56. Fontos állami intézmény. 58. Gól a fiatalok nyelvén. 59. Terhet vinni képes. 60. Bér távirati szóval. 62. Az FTC lab­darúgója. 63. A megteendő út legtávolabbi pontja. 64. A légköri nyomás egységének rövidítése. 65. Rakéta egyne­mű betűi. 66. Bármely dér hangsor első hangja. 67. Séta egynemű betűi. H. J. Beküldendő: a vízszintes 13. és a függőleges 16. számú so­rok megfejtése, lekkésőbb szen- tember 17-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf.: 134, Dunán­túli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. Az augusztus 26-i lapban közölt reitvény meafeitése: Ta­nú vagyok. Kenyér kell, új ruha. cipő, szabadság, pufók gyer­mek és neki a gondtalan jö­vő ez a közös megegyezés. Könwiutolmat nyertek: Bara- csi Mhályné, Pécs, Budai N. A. u 8., Bősz Katalin, Mohács, Pf: 29., Dajka László, Pécs, Kun' B. tér 3., id. Krtoocsi Józsefné Pécs. Huba u. 6., Péter Mária Boalárlelle. Kossuth L. u. 1. A könyveket postá küldjük el. Vadászat ] Megkezdődött a szarvas vadászata A vadászati idény legszebb időszakához értünk, amikor megkezdődött minden vadászat legkülönbje, a szarvas vadá­szata. Szerencsés az a vadász, akinek megadatik bőgő bikára lőni, és ezt valamennyi va­dász minden egyéb elé ren­deli. Megyénkben a bőgési időszak szeptember 6-a körül kezdődik és 20-a körül fejező­dik be. Ezt több körülmény időszakosan befolyásolhatja, mint ahogy ez évben is az elő- bőgés már augusztus közepén megkezdődött. Ebből következ­tetve várható, hogy a fő bő-v gési idő is korábban kezdőd­het. Ez az időpont döntő té­nyező, mivel megyénk vadász- társaságai az 561 szcrvasbika kilövési tervből 70 bika kilövé­sét ajánlották fel külkereske­delmi vállalatainkon keresztül külföldi vadászvendégek részé­re. Azokon a területeken, ahol külföldi vendégvadászt foga­dunk, a bőgési időszak egy ré­szére vadászati tilalmat rende­lünk el a vadásztársasági ta­gok felé, biztosítva a külföldi vadásztatás eredményességét. Gazdasági helyzetünkben dön­tő kérdés, mivel a külföldiek vadásztatása 5—6 millió forin­tot jelent vadásztársaságaink részére, amely csak trófeaér­ték, és ez mellett több mint félmillió forintot hoz húsérték­ben. A jó eredmények eléréséhez nagyon sok vadgazdálkodási szabályt és szempontot kell be­tartani. Ez a vadászatot meg­előző hónapok szakmai mun­káját jelenti. A szarvas lelö- vése csak pont a mondat vé­gén, s ennek a mondatnak a szerkesztéséhez egész éves fáradságos munka kell, és pre­cíz vadgazdálkodási munkát igényel hosszú időn keresztül. A szarvasbika kilövési terv teljesítése mellett nagy gondot kell fordítani a tarvad, vagy sutovad mielőbbi kitermelésé­re amely az állomány selejte­zésénél és az ivararány kiala­kításánál alapvető szakmai fel­adat. Külön intenzitással kell meg­szervezni a nagyvad kilövést a vadkárveszélyes területeken, mert itt mind a szarvas, mind a vaddisznó károkozását csök­kenteni keli. Ez főleg a kukoricatáblákra vonatkozik, ahol a károkozó nagyvadat lőni kell, ha erre nincs lehetőség, a gazdálkodó szervvel együttesen vadriasz­tással kell távoltartani. Ahhoz, hogy az ez évi 1529 szarvast jelentő kilövési tervün­ket teljesítsük, idejében meg kell szervezni mind a külföldi, mind a belföldi vadászatokat. Külön gondot jelent szep­temberben valamennyi nagy­vadféleségnél a lőttvad bir­tokba vétele, vagy utánkeresé- se, majd kezelése és szállítása. Ősz elején nem ritkaság a 25 —28 fokos hőmérséklet, ami­kor a lőtt nagyvad rossz keze­lés esetén befülled és érték­telenné válik. Ez megyénkben döntő kérdés, mivel vadásztár­saságaink éves bevételéből 12 millió forintot tesz ki, a lőtt­vad -értékesítésből eredő hús­érték bevétele. Egyéb bevételként ugyan­csak közel félmillió forint sze­repel vadásztársaságaink pénz­ügyi terveiben. Ez főleg a szál­lítási és ellátási költségekből tevődik össze. Az ellátási költ­ségeknél a külföldi vadászok iqényét kell teljes egészében kielégíteni, mint vadászati és kereskedelmi partnereknek, va­lamint ahol megoldható a va­dásztársaság gépjárművével történő lőttvad-beszállításból. Nagyvadas jellegű megye va­gyunk, döntő kérdés vadász­társaságainknál, hogy nagy­vad vadászati eredményeink ez év végéia milyen eredménnyel zárulnak úgy a külföldi, mirt a belföldi vadásztatások so­rán. Farkas János Rádió mellett. Méltóság A tanulságok példatárából előráncigálok egyet, ami ugyan már-már közhelyszámba megy: nyilvános helyen X. Y. úrnak ellopják a kabátját, összesza­lad a személyzet, tanakodnak, rendőrt hívnak, a károsult ne­vét is többen megismerik, de a kabát nem kerül elő. Évek múltán — népes társaságban — szóba kerül X. Y. neve, s valaki a homlokára üt: „Jha igen...! Emlékszem X. Y.-ra, neki volt valami kabátlopási ügye...!” Megbélyegezték, ta­lán egy életre. A rádió reggeli adásában ri­portot hallgatok. Egy dunántú­li ruhaipari szövetkezetről van szó: néhány milliós termeléssel kezdték évekkel ezelőtt, később új elnököt kaptak, aki — ter­mészetesen az egész nagysze­rű közreműködésével — felfut­tatta a termelést három-négy­szeresére, kiváló konfekciós árut állítanak elő exportra. A kül­földi partnerek — nyugatnémet és amerikai megrendelők — el­ismeréssel nyilatkoznak a ter­mékekről és egyre nagyobb szállítmányokra kötnek szerző­dést. Vagyis: beindult a kocsi... Az elnök szobájának falán dicsérő oklevelek függenek még régebbi keltezéssel. Amióta ő az elnök, elmaradtak az okle­velek és a zászlók. „Hogy von ez?!” — kérdi a riporter. „Irigykedés, vádaskodás . . . kí­vülről ..." — mondja az elnök letörten. Megvádolják, fejjelen­tik, hogy csal, hogy miből épí­tett házat, hogy gyanús ügyei vannak . . . De hát mi sem egy­szerűbb: vizsgálat és majd ki­derül az igazság. A rendőrség is, a népiellenőrzés is alapos munkát végzett. Semmiféle sza­bálytalanságot nem találtak. Az elnök tiszta maradt. A szövet­kezet továbbra is gyártotta a kemény valutát gyümölcsöző öltönyöket, farmernadrágokat, a külföldi partnerek továbbra is elismerően nyilatkoztak. Csak a hazai felsőbb szer­vek hallgatnak. Gyanakodnak. Még mindig gyanakodnak, még azok is, akik az elnököt vala­mikor felkérték e tisztség be­töltésére. illetve, akik az elnök személyét a szövetkezet tagsága elé terjesztették — választásra. Nem bántják, de nem is di­csérik. Az elnök negyvennyolc esztendős, egész életét tanuló korától kezdődően a szakmá­nak szentelte. De már belefá­radt. Ahogy hallgatom, hang­jában nincs felindultság, de lelkesedés sem. Teszi a dolgát, pedig a bélyeg — amelyet va­lakik a homlokára sütöttek — még mindig égeti. „Jha igen...! Volt egyszer egy ügye . . .” A következő eset annyiban hasonló az előbbihez, hogy ez­úttal is méltóságában sértik meg az embert. Embereket. Az történt, hogy egy szép erdős, tavas vidéken a községi tanács felszólított 146 újdonsült ví- kendház-tulajdonost (kis házi­kók, beültetett kertekkel), hogy azonnal bontsák le a házakat, különben büntetést kapnak. Mert ez a vidék itt üdülőterü­letté lesz nyilvánítva (!) és ak­kor ezek a házak itt útban lesz­nek. Illetve: építési engedélyt eqyik sem tud felmutató ezért el vele a sok házikóval! Ami igaz, az igaz: az épí­téshez engedély kell. De a 146 tulajdonos (kispénzű emberek) azt mondják: négy évvel ez­előtt a tanácson szóban közöl­ték velünk, nyugodtan felépít­hetjük a kis viskókat, csak arra ügyeljünk, hogy az előirt alap­területet ne lépjük túl. Most, évek múltán papíron kérik tő­lük az engedélyt, ugyanazok, akik korábban szóban enge­délyezték? Méltatlankodnak, és azt hiszem jogqal. Néhány tiszt­ségviselő meghazudtol több tu­cat kerttulajdonost. Azt állít­ják a tisztviselők, hogy ők nem is tudtak arról, hogy az említett vikendtelepen ilyen nagyarányú építkezés folyik. Még a megyei tanács előadója is ezt állítja a riporternek. És amikor rájön, hogy ez az állítás nevetséges, akkor azt mondja: menjenek a bíróságra. Mind a 146-an! Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents