Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-08 / 247. szám
1984. szeptember 8., szombat DunantTilt napló 13 Garamvölgyi Miklós kitüntetése Az Elnöki Tanács, Garamvölgyi Miklósnak 70. születésnapja alkalmából, a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A magas elismerést tegnap a megyei pártbizottság székházában Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára adta át. Egyben átnyújtotta Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának köszöntő levelét. Lukács János elismeréssel szólt arról, hogy Garamvölgyi Miklós negyedszázados vezetői tisztségében eredményesen irányította négy megyében a postai szolgáltatást. Érdemeket szerzett a korszerű távközlési technika bevezetésében és meghonosításában. A Crossbar- rendszerű távbeszélő központ és a tv adóállomás létrehozásában. Hosszú ideig tagja volt a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának. Nyugdíjazásáig elnöke volt az MSZMP Pécs városi fegyelmi bizottságának. Garamvölgyi Miklós nyugdíjazása után sem szakadt el a közéleti munkától, továbbra is dolgozik a fegyelmi bizottságban. Az ünnepségen részt vett Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság titkára, dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese, Juhari ktvánné, a Magyar Posta postaforgalmi igazgatója. Ott voltak a Pécsi Postaigazgatóság vezetői és a pécsi l-es számú lakóterületi pártvezetőség képviselője. N. I. flz eddigi eredmények biztatók {/ Kapcsolataink mélyíthetik, gazdagíthatok Interjú Ivan Reljanovic-csal, a JKSZ Eszéki községközi Elnökségének elnökével / A szerda óta megyénkben tartózkodó eszéki pártküldöttség tegnap Siklóson, az MSZMP Siklós városi Bizottságát keresA II. ütemben Zágon Gyula kiállítása a várban rendezik a terepet Napközis étterem épül Orfűn Orfű kisközség — 610-en élnek itt. A társközségek — Bános, Mecsekrákos, Mecseksza- kál, Tekeres — még ennél is kisebb lélekszámúak. Ebből arányosan következik, hogy kevés a kisgyerek. Az óvodába és az iskolába is harmincketten járnak. Az óvodások ellátása jobb: számukra á 100 adagos konyhában főzik naponta az ebédet. Mivel az iskola, és a tanács sem rendelkezik saját konyhával, a dolgozók és a tanulók étkeztetése szintén az óvodai konyhából történik. A szolgálati lakásból kialakított két tantermes iskolának kicsi melegítőkonyhája van. A tantermek végében állították fel az ebédlőasztalokat. A harminckét alsó tagozatos ugyanott étkezik, ahol a mindennapos tudnivalókat elsajátítja. Ezen az áldatlan áHapoton kívánt a helyi tanács változtatni. A Baranya megyei Tanács 400 000 forint támogatásával és 1,5 millió forintnyi saiát fejlesztési alappal múlt év novemberében hozzáláttak az iskolai napközis étterem alapozásának. Kora tavasszal folytatták tovább a hideg beállta miatt abbahagyott munkát a sásdi Költségvetési üzem dolgozói. Az épület már tető alatt van. '“lenleg a villcrnv-, és víz- szerelési munkákat végzik. November véaéig elkészülnek a belső vakolással, burkolással, festéssel és mázolással. Az épület körüli járda lefektetését, külső vakolást és a parkosítást már társadalmi munkával, a szülők segítségével szeretnék megoldani. Ezzel egyidejűleg készült el a tanács és az iskola központi fűtésének szerelése. Az orfűi tanács elnyerte azt a félmillió forintot, amit a BMT energiaracionalizálási pályázatára tűzött ki. Így sikerült megszabadulni az olaj, illetve a szénfűtéstől. Tervezték, hogy a tanévkezdésre befejeződik az építkezés, a tanulók már esztétikus körülmények között étkezhetnek. Nem számítottak arra, hogy nem sikerült a társadalmi munkát megszervezni. A beígért segítség ugyanis elmaradt, így közköltségen szerelték a villanyt és a vizet; a későn megrendelt munka pedig elhúzódott. Ennek ellenére a sásdiok nincsenek késésben, hisz az előzetes számítások szerint egy hónappal hamarabb, november végén már átadják a napközi éttermét. Utána a közel négyezer négyzetméternyi — iskolához tartozó — terepet fogják rendezni. Parkosítiák. iátszótérszerűvé varázsolják, bekerítik és egy szabadtéri vetítőtermet is kialakítanak. Lehet, hogy a megvalósítás évekig tart, de ha a lakosság segít, minden hónapokkal, évekkel előbb valóra válhat. A. E. Képünkön Zágon Gyula gyűjteményes kiállításán, 25 éves a Szigetvári Várbaráti Kér Csak az egriek előzték meg a szigetváriakat 25 évvel ezelőtt, várbaráti körük megalapításakor. Fischer János, Baranya megye Tanácsának művelődési osztályvezetője szavaival, a szigetváriak az elsők között tettek úttörőlépéseket egyesületük megalakításával a magyar művelődésügy megújhodásának korszakában. A Szigetvári Várbaráti Kör 25 éves jubileuma alkalmából zajlott le tegnap délelőtt a Zrínyi filmszínházban a kör ünnepi közgyűlése, a tagság, a helyi diákság és számos meghívott jelenlétében. Molnár Imre. a kör elnöke és fáradhatatlan mozgatója számolt be ezúttal az egyesület tevékenységéről. Elmondta, hogy csekély anyagi támogatással, jórészt saját erőből sikerült létrehozni anyagi bázisukat, megjelentetni eddigi 14 kiadványukat, amelyek igen népszerűek országszerte és külföldön is. A kör széleskörű tevékenységévéi jelen van a városban, maradandó érdemeket szerzett Szigetvár idegenforgalmának kiépítésében, hallatta hangját a városvédelem ügyében. Nemcsak a rövidesen elkészülő főtéri dzsámi vagy az omladozó várfalak védelmében emelték fel szavukat, hanem legutóbb fotókkal dokumentált műemlék- és szoborjegyzéket is letettek FILMJEGYZET Jelentem a Mária-nap című, új magyar film alapján Mária napján, hogy 1866. szeptember 8-án (plusz—mínusz két nap) rendkívül rossz volt az emberek közérzete. Nem csoda, tizenhét esztendő telt el a segesvári csata, sőt a világosi fegyverletétel óto, s még kettő van vissza a kiegyezésig. Ha valakinek ez nem lenne elég az akkori közérzetéhez, hát még ott von a kolera, ami el is viszi szegény címadó Máriát, akinek ünneplésére pedig összegyűlik majdnem az egész család: ott van Szendrey Ignác, Szendrey Júlia, Horváth Árpád, Gyulai Pál és Petőfi István, valamint a gyerekek és a cselédség. Ez utóbbi egyik fiatal nőtagjának eleinte nem olyan rossz a közérzete, különösképpen amikor az erdőben csupaszon szaladgálhat, az ugyancsak csupasz szeretőjével, maid különösen nem, amikor ugyancsak csupaszon ledőlnek az avarra — még marfdja valaki, hogy a magyar filmek Mária-napi közérzet tele vannak ágyjelenetekkel. De aztán a cselédlány közérzetét is meghatározza, hogy a kolera elviszi (az erdőből) szeretőjét: láthatjuk tehát, hogy össznépi közérzettel állunk szemben. Azután jelentem a Mária- nap című film megnézése után, hogy 1984 Mária-napján is rendkívül rossz a közérzet, elvégre tizenhét éve még egy év volt vissza az új gazdasági mechanizmus bevezetéséig, Joncsó Miklós akkoriban roppantul forradalmi filmeket forgatott, a svéd Bergman meg roppantul elemezte egzisztencialista alapról az elidegenedést, ami tudvalévőén XIX. századi filozófiai találmány, s ennyiben korhű. Mármint a Mária-nap problémaérzékenysége. Ma már Jancsó is rezignáltabb, keserűbb filmeket készít — hova lett tizenhét évvel eezlőtti forradalmunk —, ráadásul halvány elképzelésünk sincs, mi lesz két év múlva — hát nem elég ennyi a moi közérzetünköz? Bár igaz, hogy nincs kolera, de a cserearányromlás sem kutya. S még mindig vannak, akik az erdőbe járnak szerelmeskedni — na ugye. Meg vannak értelmiségiek, akik nem tudják, mivégre is vannak a világon a forradalom után, és két évvel a nem tudni mi előtt. Meg különben is, Bergmain is oly jól tud keseregni a kapitalista társadalomban élők közérzete felett, miért ne fusson neki tehát ismét a magyar filmgyártás a mi közérzetünknek. Nos, nem akarom sem a Szendrey család, sem a mi közérzetünk érdemeit lebecsülni, de van egy olyan érzésem, hogy a közérzet úgy általában mindig rossz. (Ha már így vetjük fel a kérdést.) Pusztán a formális logika szabályai szerint gondolom el a dolgot: ha ugyanis lett volna a Földön oly hely és idő, amikor jó lett volna az emberek közérzete, hát azt biztoson megbecsülték volna. Ha teszem azt, Kelet-Afrika szavannáin jó lett volna a közérzete az előembernek, hát bizonyára a fán marad, semmint, hogy leszállva onnan, felegyenesedve magára szabadítsa a rossz közérzetet. Vagy ha teszem azt, oz Etelközben tört volna ránk a jó közérzet, hát ott maradtunk volno, s István (a király) sem bajlódott volna annyit az államalapítássol, ha akkor, de már itt, jó lett volna a magyarság közérzete. Ügy általában persze, mert ha konkrétan vennénk adott kor viszonyait, akkor — ugyancsak korhű, azaz XIX. századi kifejezéssel élve, dialektikusabbon keseregnénk közérzetünk ellentmondásain. Dehát e magyar film, a Mária-nap (rendező Elek Judit) nagyobb kérdésekkel van elfoglalva, mint ami dialektikát és történelmiséget feltételezne. Az különben sem nagyon sikk manapság filmes körökben. Bodó László a! város asztalára. Munkálkodásukat mindig hathatósan támogatta, jelenleg 5000 forinttal segítette Baranya megye Tanácsa, a Szigetvári városi Tanács, amely most 30 000 forintot adott a jubiláló körnek; segítőjük, a Szigetvári Konzervgyár, továbbá kiadványaik meajelentetésében a Zrínyi Katonai Akadémia. De a város más szervei, üzemei, szocialista brigádjai is mindig készen álltak a közös ügy, a szigetvári hagyományok ápolásának támogatására. Nemkülönben a kör tagdíjat fizető 841 tagja. Ezután adták át a Szigetvári Várbaráti Kör ezüst jelvényeit, 21 olyan személy, köztük Kovács Sándor Iván. történész és Klaniczay Tibor irodalomtörténész, valamint dr. Simon Sándor vezérőrnagy, a Zrínyi Katonai Akadémia parancsnoka számára akik tevékenységükkel segítették a szigetvári hagyományok ápolását. Fischer János ezután Molnár Imre, a kör elnöke, továbbá Zágon Gyulá- né számára nyújtotta át a művelődési miniszter ,,A szocialista kultúráért” kitüntetését, majd Halas Ilona, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága titkárhelyettese adta át a HNF Országos Titkársága „Kiváló társadalmi munkáért” plakettjét a Szigetvári Várbaráti Körnek, valamint a „Kiváló társadalmi munkás” kitüntetést a kör hét tagjának. Az ünnepi közgyűlés ezután szekcióülésekkel zárult. Ezen a napon egy másik kulturális eseménynek is helyet adott Szigetvár: a vár dzsámijában nyitották mea délután a 80 esztendős Zágon Gyula festőművész gyűjteményes kiállítását. amely átfogó képet nyújt az idős alkotó sok évtizedes tevékenységéről. Gállos Orsolya te fel, ahol Illés István, a párt- bizottság első titkára adott tájékoztatót. A küldöttséget útjára elkísérte Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, aki késő délután a drávaszabolcsi határállomáson vett búcsút az eszéki pártdelegációtól. Pécsi elutazása előtt adott interjút lapunknak a delegáció vezetője, Ivan Reljanovic, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége eszéki községközi elnökségének elnöke, akit elsőként arról kérdeztünk, hogy milyen konkrét célja volt a látogatásnak. — Látogatásunk célja alapvetően az volt, hogy azt a gyümölcsöző kapcsolatot, ami Eszék és Pécs, illetve a két terület között régóta létezik, elmélyítsük, s új vonásokkal gazdagítsuk. Éppen az a sokszínűség teszi lehetővé, hogy az együttműködés új útjait keressük, akár a határ menti áruforgalomról legyen szó, vagy a kultúráról, sportról. Ez az út ugyanis a barátság útja, s hozzájárul ahhoz, hogy a két régió néoei jobbon megismerjék egymást. Ez azért is szükséges, mert azonos a sorsunk, s mert egymásra vagyunk utalva. Hangsúlyoznom kell, hogy valamennyi kérdésben közös álláspontra jutottunk vendéglátóinkkal, Pécs és Baranya párt- és állami vezetőivel, s ezt tolmácsolni kötelességem a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége eszéki Elnökségének is. — Kérem, tájékoztassa a Dunántúli Napló olvasóit Szla- vónia-Baranva életéről. — A mi helyzetünk sem tér el lényegesen Jugoszlávia más vidékeinek életétől, ugyanazokkal a gondokkal kell megbirkóznunk: ez pedig a gazdasági stabilizáció hosszú távra való megteremtése. A JKSZ KB legutóbbi plénumán meghatározott feladatokat magukévá tették a párttagjaink és megértésre találtak a dolaozó tömegekben: az ő odaadó munkájuk által valósítható meg ez a stabilizáció. Az eddigi eredmények biztatóak, s ez is jelzi, hoay Jugoszlávia néoei, ezen belül Szlavónia lakói tudatában vannak annak, hogy a nehézségek erőteljes munkával legyőzhetők. — Milyen személyes benyomásokat szerzett pécs-bara- nyai látogatása során? Hogyan kamatoztathatók ezek a kapcsolatainkban? — Vendéglátóink gazdag proaramot állítottak össze számunkra, látogatást tehettünk eay sor aazdasági egységnél, és kulturális intézményekben. Sok gondjukat a mieinkéhez hasonlónak találtam, de ami megnyerte a tetszésemet, az az, hogy úgy tapasztaltam, önök az előre elhatározott feladataikat tervszerűen hajtják végre. Mi a magyar nép minden sikerének örülünk, hiszen ez is az együttműködés rugója. Látogatásunk második napján találkoztunk az önök kereskedelmi kamarájának déldunántúli vezetőivel. A beszélgetésen kialakult közös álláspontunk az, hogy a határ menti áruforgalomban ugyan nagy eredményeket értünk el, de nagyon nagyok még az ebben rejlő tartalékok. Ezek kibontakozása érdekében például hatásosabban kell fellépnünk a hátráltató adminisztratív nehézségekkel szemben. B. L.
