Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-08 / 247. szám
Oj távlatok a mezőgazdaságban / Kiaknázni v az újszerűség előnyeit! Állattenyésztési kutatásban a nemzetközi mezőny élén állunk - Gyakorlati eredményekre koncentrált vállalkozás Kaposváron Hogyan is állunk azzal a nyelvtanítással? Augusztus 22-én a reggeli adásban a rádió az idegen- forgalom, az idegenvezetők munkájával kapcsolatban szólaltatta meg a hallgatókat. Ha a vezetők is hallgatták az adást, hát volt mit hallaniok: a turisták szenvedélyes hangon főleg az idegenvezetők gyenge nyelvismeretét, alacsony általános műveltségét emlegették, a pálya szélére szorult idegen- vezetők azon keseregtek, hogy kiváló nyelvismereteik ellenére nem küldik őket külföldre, volt olyan hang is, amely nem csodálkozott azon, hogy 15 forintos órabérért nem az IBUSZ felé vonulnak a nyelvzsenik és így tovább. Egyben valamennyien egyetértettek: Magyarországon az idegen nyelvek tanítása „közismerten" alacsony szinten fill. Ez a folyton visszatérő vád lassan a római szenátornak, Catónak a replikáira emlékeztet, aki minden beszédét így fejezte be: „Egyébként azt vélem] Kar- tháqót el kell pusztítani.” Jó dolog, hogy a nagy idegenforgalom, a sok utazás, az egyre szorosabb és egyre élénkebb nemzetközi kereskedelmi, tudományos és egyéb kapcsolatok eredményeképpen a nyelvtanulás egyik központi kérdésünk lett. Ma már senki nem vonja kétségbe, ha azt állítjuk, hogy a korszerű műveltséghez hozzátartozik legalább egy világnyelvnek az ismerete. Ha azt írom „ismerete”, akkor meg kell magyaráznom, mit értek raita, Nyelvet olyan célkitűzéssel is lehet tanulni, hogy egy adott nyelven olvasni akarom a szakvagy szépirodalmat, a sajtót, tehát az idegen nyelven első. sorban olvasni akarok. Nyelvtudós ez? De mennyire!! A nyelveket tudók abszolút többsége nyelvi ismereteit 80%-ban szövegek olvasásában kamatoztatja. És ezen a vonalon kerül a legintenzívebb kapcsolatba a nyelvhordozta idegen kultúrával. (Tulajdonképpen sajnálni kell azokat az embereket, akik I világnyelvrangú anyanyelvűk birtokában abban tetszelegnek, hogy nincs szükségük más nyelvre.) A nyelvismeretnek ezt a síkját azonban fura módon a közvélemény nem tekinti nyelvtudásnak. Pedig e téren nem is állunk olyan rosszul, pontosabban szólva nem állnánk rosszul, ha fiataljaink zöme a középiskola elvégzése után nem hagyna fel a nyelvtanulással. A nyelvtudásnak ezt a szintjét az iskola biztosíthatja azoknak, akik a nyelvet tanulni akarják és nemcsak jegyre pályáznak. A közvélemény azonban csak az aktív, élő, a beszélt nyelvtudóst fogadja el. Ezt azonban az iskola egymagában nem képes garantálni. csak az alapokat képes megvetni. Elcsépelt igazság, hogy beszélni csak az tud, aki beszél. Bármennyire biztonságosan is olvas valaki idegen szöveget, de ha nincs a beszédben gyakorlata, egyszerre dadogni és hebegni kezd, ha meg kell szólalnia. Számítsuk csak ki, hány órát beszél a tanuló egy év során az idegen nyelvi órán a tanult nyelven. Mivel nyelvi órán , az idő felében a tanár szokott beszélni (gyakran csak magyarul!), a tanulókra, ha egy húszfős csoportot veszünk, egyenként és óránként valamivel több, mint egy perc jut az aktív szereplésre. Egy évre átszámítva ez felkerekítve két óra. Egy nyelvpszichológus szerint viszont a nyelvtanulás során 150 órát kell aktívan beszélni, hogy beszélni tudjunk. Ha feltesz- szük, hogy a diák csak a tanórán beszéli az idegen nyelvet, könnyű kiszámítani, hogy 75 évre lenne szükség a kívánt gyakorlás teljesítéséhez. Ez ugye nem megy? S mi a teendő? Az iskolának, a szülői háznak, a kultúrott- honoknak és más intézményeknek oda kell hatni, hogy gyermekeink az órán kívül is aktivizálják magukat. Ennek a módszereiről itt nem kívánok szólni. Amikor úton-útfélen a hazai idegennyelvi oktatást csapnivalónak ócsárolják, mindig arra gondolok, hogy az senkinek sem jut eszébe, hogy a középiskola kész biológusokat, kész fizikusokat bocsásson ki falai közül. Egyedül a nyelvoktatásunktól várja el a társadalom, hogy kész embereket adjon. A szakemberek tudják, hirdetik is, hogy egy nyelv értő és beszédszintű tanulása nagy szorgalmat, kitartást követel, sok évet vesz igénybe, szenvedéllyel művelendő és sohasem fejezhető be. Erre az iskolának alapot és indítást kell adnia, de maga nem végezheti el. Aki a vidéki idegenforgalmi irodák idegennyelvű kiadványait olvassa, joqqal teheti fel a kérdést: valóban ilyen rosszul állunk az idegen nyelvekkel? Nem hiszem, fő- leq Pécsett nem, ahol az egyetemen angol, német, orosz, délszláv tanszékek vannak ahol szakmailag különböző irónvú lektorátusok működnek. Tehát minden előfeltétele meqvan annak, hogy az ismertetők fordítása kifogástalan legyen. Nem mindegy. hoavan mutatkozunk be a külföldi vendégnek. Nem mindegy, hoay németül Frem- denführunqot vagy Fremd- führuna-ot írunk. (Utóbbit évekkel ezelőtt egyik vidéki városunk ideaenforqalmi hivatala felett olvastam), mert ez „elcsábítást” jelent. Ámbár ki tudja, nem ezt akar- tók-e? Selymes Ferenc Kézikönyv iskolai számítógépekhez Bemutatót tartottak Budapesten a fővárosi szállodák főszakácsainak. Egy borjúhúsfajtát mutattak be: teljesen fehér, vörösödés nincs, rendkívül lágy. Mondják, a Gellért főszakácsa elképedt: „Ilyet Magyar- országon még nem láttam." A szállodák azonnal 4000—5000 borjú fogadására jelentették be készségüket, pedig 140 forint a hús kilója. A főszakácsokat a Kaposvári Állattenyésztési Kutatási-Fej- lesztési-Termelési Vállalat hívta össze, azoknak a tudományos kutatási eredményeknek egyikét vezették fel a piacon, amelyeket ők ültettek át a gyakorlatba. S a fehér borjúhús a kutatási eredmények között —csak melléktermék. Eredményt, létszám helyett! A Kaposvári Kutatási-Fejlesz- tési-Termelési Vállalatot két éve szervezték meg. „Feladatunk — mondja Cserháti Pál igazgató — elősegíteni a hazai és külföldi kutatások adaptálását a gyakorlatban, Kísérlet ez a vállalkozás arra, hogy alkalmas-e meggyorsítani az innovációs folyamatot." Harminchat vállalat, tsz és intézmény hozta létre és biztosította azt az alaptőkét, ami ilyen vállalkozásnál nélkülözhetetlen. A tagok — Baranyából Lippó és Egyházaskozár — _kétmilliós betéttel léptek be, a MÉM évi 15 milliót bocsát a rendelkezésükre. — Rájöttünk arra —, állítjo az igazgató —, ha érdemi eredményt akarunk felmutatni, akkor ez nem is kis pénz. Érdemi eredmény alatt azt értem, ne az legyen a funkciója, hogy intézményi létszámot tartson el és ne kötődjön szeméihez. A rendelkezésükre álló tőke lehetővé teszi belföldön és külföldön fejlesztett berendezések bérbeadását kockázatvállalás mellett, egy alap képzését, hoay a kutatásban vagy a szabadalomban érintett feltalálókat, kutatókat anyagi elismerésben részesítsék. Módjuk van, egy haszonrészesedési alap képzésére is — az ered- ményes kutatói vagy feltalálói tevékenység esetén létrejött eredményből részesülnek a résztvevő kutatók. „Ez rendkívül megnyitotta az érdeklődést vállalatunk iránt." Osztoznak A vállalat profilja az állat- tenyésztés a tenyésztéstől az élelmiszerfeldolgozásig, ami elég tág teret biztosít ahhoz, hoqy egy ilyen vállalkozás megtalálja a maga helyét. Mivel az állattenyésztésben a kaposvári főiskola kutatómunkájának színvonala kimagasló, a minisztérium úgy döntött, hogy a vállalat a kaposvári főiskolához kapcsolódjék és székhelye Kaposváron legyen. Ez nem jelent beszűkülést, igen sok más kutatóintézettel is együtt dolgoznak. De van-e mit adaptálni? — Az a benyomásunk, hogy Magyarországon az állattenyésztési kutatásban lényegében a nemzetközi mezőny élén állunk — mondta Cserháti Pál. — Egészen speciális kérdésekben is megdöbbentően jól felkészült a magyar kutatógárda, lelkészült szakemberek állnak startra készen, például a génsebészetben is — ami Amerikában is azért a jövő útja. A vállalat a gyakorlatban hasznosítható kutatásokat segíti elő és a gyakorlatban hasznosítja a kutatási eredményeket. — Természetesen nem haszon nélkül. — A haszonban, amit elérünk, osztozunk a kutatóval, s érdekeltséget igyekszünk megvalósítani a továbbfejlesztésben is. Ebből következik, hogy hallatlan gyakorlati eredményekre koncentrált vállalkozás vagyunk. A mezőgazdasági üzemek szakembereiből bizottságokat állítanak össze, amelyek a kutatási témákat meghatározzák és megbízást adnak. A kutatóknak be kell számolniuk az eredményekről. A bizottságok javasolhatják, hogy a téma kutatását szüntessék be, mert nem látnak benne gyakorlati eredményt, meghatározzák a kutató jutalmát, ha munkája eredményt hoz. „Hallatlanul jól meg tudják ítélni azt a kérdést, aminek elébe kell menni." Plusz egy A 28 témában hat kutatási eredmény született, amitagya- korlatban is tudtak alkalmazni. „Nem rossz eredmény" — mondja Cserháti Pál. Ismeretes, hogy a tehénállomány a háztájiban évről évre jelentősen csökken. Ez a tejtermelésben még nem okoz gondot, de a húsexportban már érezni. A kérdés az, hogyan lehetne növelni a húsex. port árualapját. A húsipari vállalatok hetvenezer üszőt vásárolnak fel évente a háztájiból és zömét levágják. Ez nagy luxus! Kétharmada — mondják Kaposváron — alkalmas lenne, hogy szaporulatot adjon, s akkor még min- diq növendékminőségben mehetne exportra az idős állat árának kétszereséért. A hús ugyanis 30 hónapos korban kezd változni. Megfelelő keresztezéssel és más módszerekkel biztosítják o 22—23 hónapos korban történő el lést, azt, hogy az ellés megfelelően könnyű legyen, lehetőleg bikaborjú szülessék, és kiváló exportáru minőségű. A KSZKV a kutatási-fejlesztési vállalat menedzselésében mór az idén a Dél-Dunántúl öt megyéjében 5000 üszőnél alkalmazza ezt az eljárást — ez 2000—2500 tonna húst jelent. A tejtermelő állománynál is lehet egy plusz szaporulatot nyerni —az életteljesítmény veszélyeztetése nélkül. Az állat, a korai első ellés után csak szoptat. A második borjút, követi aztán az első tejtermelő laktáció az megfelelő takarmányozás mellett már megközelíti a csúcsot. — Most kísérlet, jövőre kerül az üzemekbe. Fehér borjúhús A fehér borjúhús kutatási ■ melléktermék. A kaposvári főiskola tanára Franciaországban járt. Feltűnt neki hogv a tejüzemek mellett mindenütt borjút ^hizlalnak. A dolog egyszerű: a feldolgozás során elfolyó és a boltokból visszaszállított tejet — nem kevés, az összes tej 4—5 százaléka — legcélszerűbb borjúval hasznosítani. A tejet nemes kultúrával beoltják, aludttejet kapnak, amelyben a kóros organizmusok nem szaporodnak el. A tejelő állományok — pl. holsteinfríz — bikaborjait, ha felnevelik, nem szívesen veszik meg külföldön, viszont hathónapos korig rendkívüli a fejlődési erélyűk. Ezt hasznosítják a kaposváriak. Csak tejet itatnak, ez a borjú egyetlen tápláléka, s hathónapos korára . 150—160 kilós, húsa tiszto fehér, rendkívül lágy —, ebből lesz az Igazi bécsi szelet. Micsoda szóm lenne, ha az összes elfolyó tejet borjúhizlalásra használnák! Somogy, Baranya, Zola és Győr megyékben most szervezik. A nagyüzemi sertéstelepek átka a híg trágya. — Volt. A Gépkísérleti Intézet egy gépet konstruált, amely talajlazítással egybekötve a trágyalét 30 cm mélyen juttatja a földbe, s ott minden káros hatása megszűnik. Közvetlenül a gyűjtőak- nából szállítják ki és úgy adagolják, mint a folyékony műtrágyát. A berendezést és eljárást az ősszel mutatják be La- joskomáromban. A műtrágyaköltség 20—30 százalékkal csökkenthető. Például Lippón Hasonló gond az elhullott állatok és húsipari melléktermékek sorsa. Erre a Lápg Gépgyár berendezése kíngl megoldást. A ka- daver folyamatos felfőzésével húspépet állítanak elő. Fertőzés kizárva, az eljárás gazdaságos. Egy-egy nagyobb sertéstelep mellé telepítve 30—40 kilométeres körzetet láthat el. Három referenciaüzem épül három különböző technológiával, márciusban helyezik üzembe a kislángi tsz-ben, a Délsomogyi és a Hőgyészi Állami Gazdaságban. A 12—13 millió forintos üzem másfél év alatt megtérül. Az ipari vért a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola szabadalmával fogják hasznosítani — például Lippón és a Dél-Somogyi Állami Gazdaságban. A vér ideális fehérjehordozó, óriási mennyiségű fehérjeimportot válthatna' ki, de nem hasznosítják, mert magas víztartalma miatt drága a szállítás. Lippóra 40—45 százalékos véralvadék kerül, a vérsavó nincs már benne. Ezt takarmánylisztre, korpára viszik rá, és 14 százalékos nedvességtartalmú takarmányt állítanak elő, amely 30 napig is eltartható. Füst helyett penész Szaporodnak a baromfihús alapanyagú készítmények: töltelékáru, húskotlet, szárazáru. A szalámi új módszerrel is készülhet: a húst nemes penészszel beoltják — rövidebb érlelés, jobb íz az eredménye, s nem kell annyira kiszárítani. Már alkalmazzák sertésnél Győrben, libánál, pulykánál Zalaegerszegen és Kiskunhalason, tyúkféléknél Törökszent- miklóson és Sárváron. A Baranya megyei Húsipari Vállalat a szója félhasználásában is a számítógépes fehérjeoptimalizálásban működik együtt Kaposvárral. A fehérjeoptimalizálást egyébként már nyolc üzem alkalmazza, s az egész gyártási folyamatot megváltoztatja. A rózsalai tsz sertéstelepén egy fermentációs eljárást vezetnek be. A takormányhasz- nosulás 5—6 százalékkal nő. Ebből és a fehérjemegtakarításból származó haszon várhatóan 200—300 forint sertésenként. Kényszer a nagy haszonra Minden új találmánynál alapkövetelmény az átlagon felüli nyereségkitermelő-képes- ség. Az új technológiákhoz a berendezéseket kérésre a Kaposvári Kutatási-Fejlesztési Vállalat bérbe adja partnereinek, de a bérleti díjban éppen az újszerűség előnyeinek kiaknázása érdekében magas hasznosulást kötnek ki. S ez a gazdasági kényszer a magas hatékonyságra legalább olyan szimpatikus vonós közgazdasá- qi szempontból, mint kulinárisán a bécsi szelet fehér borjúhúsból. A vállalkozás már az első évben 4,5 millió forint nyereséget hozott. Egy év alatt megtanultak megélni a saját lábukon. < Az iskolai számítógépek használatához segítséget nyújtó tanári kézikönyvet jelentetett meg az új tanév kezdetére a fővárosi és a Szolnok megyei Pedagógiai Intézet. A könyv anyagát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetében a számítástechnikai tanszék alkotó munkaközössége készítette Kőhegyi János vezetésével. A módszertani kézikönyv lehetőséget teremt arra, hogy a pedagógusok önálló tanulással elsajátítsák a középiskolákban rendszeresített ,ht 1080z számítógép alkalmazását az oktatásban. Az egyes fejezetekben a szerzők ismertetik a programozáshoz szükséges alapvető tudnivalókat és a basic programozási nyelv „szókincsét", azaz utasításait és parancsait. Részletesen tárgyalják a számítógép adta szemléltetési lehetőségeket, amelyek elsősorban a matematika, fizika és biológia tantárgyak tanításakor hasznosíthatók. Emellett a könyv feladatkiválasztásával igazodik a középiskolai tananyaghoz, s témajavaslataival segíti az iskolai számítástechnikai szakkörök munkáját. Eddig hasonló témájú kiadvány még nem állt a .pedagógusok rendelkezésére. A kézikönyvet természetesen nemcsak a tanárok, hanem a számítástechnikd iránt érdeklődő diá'kok is eredményesen forgathatják. A számítástechnikai kézikönyvet a szolnoki nyomda ötezer példányban készítette el. A Szolnok megyei Pedagógiai Intézet a megyei Pedagógiai Intézetek hálózatán keresztül szeptember első napjaiban a megrendelt példányokat az ország valamennyi érdekelt iskolájához eljuttatja. HÉTVÉGE 3. Az egyházaskozári tsz is riszt vesz a „Plusz egy borjú" programban, üszőik 23 hónapos korukban ellenek.
