Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-07 / 246. szám

1984. szeptember 7., péntek Kamarai segítséggel Magyar­olasz kisüzemi kapcsolatok Még a nyár elején történt: olasz küldöttséget fogadtak a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúi bizottsága pécsi székházéban. Az egyik magán kisvállalkozásokat tömörítő szö­vetség és a baloldali szövetke­zeti szövetség képviselői, vala­mint az Olasz Nagykövetség budapesti kereskedelmi irodá­jának vezetője a magyar és az o'asz kis- és középvállalatok közötti kereskedelmi és terme­lési együttműködések lehetősé­geiről tárgyalt a jelenlévő ba­ranyai és Somogy megyei ipari szövetkezetek képviselőivel, akik rögtönzött kiállításon mutatták be, milyen termékekkel jelent­keznének az olasz piacon, eset­leg közös gyártást szervezve a harmadik piacokon. Hogy a nyár eleji pécsi ta­lálkozó nem pusztán udvarias- sági látogatás, amolyan ven­dégeskedés volt, annak bizo­nyítéka az azóta megindult üz­leti levelezés. Nerio Bentivogli, a 25 ezer termelőt tömörítő magán kisvállalkozások szövet­ségének elnöke dr. Kéri István­nak, az MKK dél-dunántúli bi­zottsága tikárának írt levelé­ben közli, a cégeket már infor­málta a szerzett tapasztalatok­ról, reméli, lesz visszajelzés. Még konkrétabb az Olasz Nagykövetség Kereskedelmi Irodájától Pécsre érkezett le­vél, melyben közlik, a manto- vai Iteco cég hajlandó hasz­nált vagy új vízgazdálkodási, mezőgazdasági, élelmiszeripari, faipari gépeket és berendezé­seket szállítani, továbbá ta­nácsadással is szolgálni, s le­hetségesnek tartja, hogy mind­ezt az érdeklődő magyar szö­vetkezetek áruszállításokkal egyenlítsék ki. í Ezt a levelet az érdekelt ipari szövetkezeteknek is megküld­ték, s máris érkeznek a konk­rét igénybejelentések. A Bara­nya megyei Népművészeti Szö­vetkezet például használt fa­ipari felsőmarógépet szeretne vásárolni, a Fonyódi Építőipari Szövetkezet együttműködő tár­sat keres a műanyagfeldolgo­zásban. Az ajánlatokat továb­bították a követség Kereske­delmi Irodájához. [me, a kamara kereskedelem­fejlesztési tevékenységének pél­dája, az első és biztató lépé­sek a magyar és olasz kis- és középüzemek közötti együttmű­ködés előmozdítására. Folyta­tása következik. M. Z. EGYENLŰSDI Pécsről Siklós felé tartok, s a reptérnél utolérem a személy­autó-oszlopot. Ladák, Skodák, Trabantok és nyugati rendszá­mú autócsodák visszafogott ló­erőkkel tartják az ötven-hatva- nas tempót: a több tucat kocsi előtt pótkocsis IFA ballag, azt egy busz követi. Nagy a szem- beforgalom, előzésre nemigen nyílik lehetőség. Mögöttem is gyűlnek az autók. Sietnék — gondolom, az előttem haladók is —, de nem lehet. Az IFA lassan vezeti a mind népesebb konvojt, rákényszerít­ve akaratát — sebességét, ha­ladási képességét — a mögöt­te haladókra. Lám, ezek sze­rint az IFA van olyan gyors, mint a Mercedes, a BMW, a Lada, legalább is innen az oszlopból nézve. így aztán ki­Dunantult napló Mártsak kismértékben nyereséges Sza rvasma r ha ta rtás a Bólyi Kombinátban Feltárják a belső tartalékokat Több terhet már oem bír el az ágazat A megye legnagyobb tej- és marhahústermelő gazdaságát nem lehet megkerülni, ha nagyüzemi szarvasmarhatartás jövedelmezőségéről van szó. Nem lehet közömbös, hogy az évi 12,5 millió liter tejet és 1000 tonna marhahúst előál­lító Bólyi Mezőgazdasági Kom­binátban, ahol 6500 szarvas­marhát, ezen belül 2000 tehe­net tartanak, és az egy tehén­re eső éves átlagos tejterme­lésben meghaladták a 6000 li­tert, hogyan ítélik meq az ágazat helyzetét, Bizonyos jelekből ítélve nem túl optimista ez a megítélés. A kombinát az utóbbi hóna­pokban 500 magas vérhánya­dú, holstein friz keresztezett tenyészüszőt adott el darabon­ként 40 000 forintos átlagáron a Fertődi Állami Gazdaságnak. Kétségtelenül jó üzletet csinál­tak. Ma kevés a vevő, és en­elv. hogy azt az ágazatot, amelyik nem éri el az üzemi átlagnyereséget, nem érdemes fejleszteni. A szarvasmarha a mega 8 százalékával az üzemi átlag felét sem érte el. S az idén még ennyire sem jók a kilátások. Fejlesztés helyett tehát létszám kismérvű redu­káláshoz folyamodtak. Nagyobb mérvű csökkentést azonban nem terveznek szá­mos ok miatt. Például a szarvasmarha teszi lehetővé, hogy szakszerű talajerő-gazdál­kodás követelményeinek meg­felelően évente 2000—2500 hektáron istállótrágyázást vé­gezzenek. Vagy öt évvel ezelőtt C. C. M.-et készítenek, tehát a cső alatt 10 centiméterrel le- váqják és besilózzák csővel együtt a teljes kukoricanövényt. Silókukoricából hektáronként 40—50 tonnát, lucernából 10 —11 tonnát termelnek. így vi­szonylag alacsony a takarmá­nyok önköltsége. Bármilyen jól is csinálják a bólyi kombinát állattenyésztői, közgazdaságilag a szarvas- marha nem versenyképes a többi ágazattal. Óriási az esz­köz- és területlekötése. Az ágazatban dolgozók igyekeznek minden belső tar­talékot megmozgatni, és Boly­ban van még ilyen tartalék. \ Ü^j . Wmm m ■ ... -:W A Bólyi Kombinát püspökbólyi tehenészetének egy részlete nél jóval alacsonyabb áron is nehezen lehet üszőt eladni. A másik: év végére 2000 tehe­ne lesz a kombinátnak, 140- ne| kevesebb, mint tavaly. A tejprémium megszűnt, a költségek pediq meredeken fel­szöktek. Timotity István, a kom­binát állattenyésztési főosztá­lyának vezetője kiszámította, hogy csak a< megemelt SZTK- járulék 14 fillérrel drágította meg minden liter tej önköltsé­gét. Minden begyűrűző több­letköltség a végterméket ter­heli, az egy liter tej előállítá­sát drágítja, s mivel a tejter­melői ár kötött, ezeket nem gyűrűztethetik tovább. Tavaly, amikor a tej szűkített önköltsé­ge 5,62 forint volt, méq 12 mil­lió forint nyereséget sikerült az ágazatból elérni. Ez magas­nak tűnik, pedig az ágazat 160,5 millió forintos termelési értékének mindössze 8 száza­léka. A kombinát évi árbevétele valamivel több mint 1,9 mil­liárd volt, az üzemi átlagnye­reség pediq 18 százalék. Régi a tejprémium ,,felfutó" szaka­szában meglehetősen elköte­lezték magukat, Beremenden 140 millió forintot invesztáltak az 1200 férőhelyes csipőteleki modern tehenészeti telep meg­építésébe. Ezen a koncentrált telepen termelik meg a tej 60 százalékát. A növekvő költségeket első­sorban a takarmányfelhaszná­láson igyekeznek megfogni. Na­gyon kevés a legelőjük — a 17 000 hektárból mindössze 700 —, de azt intenzíven ki: használják. Békáspusztán 100 üszőt nevelnek az öntözött le­gelőn. Áprilistól novemberig az üszők csak füvet esznek. Tavaly az üszőtartáson már ha nem is sok, de 700 000 forint tiszta nyereségük volt. A tehe­neket abraktakarékosan takar- mánypzzák, tavaly egy liter tejet 29 deka pótabrakból ál­lítottak elő. A tehenek alap- takarmánya nagyon magas energiatartalmú siló. Ezt kap­ják télen-nyáron. A hibridku­korica melléktermékét, az apa­sorokat is lesilózzák. Ezenkívül A keresztezési programban most 70 százaléknál tartanak, ha* befejezik a fajta teljes át­alakítását, ez tovább javítja a máris magas genetikai alapo­kat. A tehenek abrakjába nem tesznek drága komponensekét, a vetőmagüzem melléktermé­két, a „borsóaljat" etetik fel a tejelő állatokkal. Nagy gon­dot fordítanak az állatok sza- poraságára, hogy ily módon is csökkentsék az egyébként igencsak megdrágult sperma­felhasználást. A szakszerűbb szénakészítés, -betakarítás sincs teljesen megoldva, még a kombinátban ehhez azon­ban gépek kellenek, vagyis na- qyobb jövedelem az ágazat­ban. Bolyban a szarvasmarha­tartás kismértékben még nye­reséges. Több terhet azonban már nem nagyon bír el. A BMK állattenyésztési főosztály- vezetője szerint: „Legfőbb ide­je központilag segíteni o ne­héz helyzetbe került ágaza­ton." —Rné— Szilánkok alakul az úton az egyenlősdi, a 'kényszer-egyenlősdi az adott feltételek között, melyek bénít­ják a fürge kocsikat. Az, hogy közülük melyik mennyire képes, itt és most egyátalán nem je­lent semmit. Addig cammognak oz IFA mögött, amíg az le nem tér az útról, vagy nem nyílik le­hetőség az előzésre. KÖTBÉREZZÜNK? Félő, nem készül el határ- jdőre a létesítmény, és az nem rajtunk múlik — morogja» a fő­mérnök. Ha valóban mindent elkövet­tek, akkor is rajtuk verik el o port* mert a tervező megál­modta bútorok hiánya miatt meghiúsul az átadás, tehát ők nem tudják időben készre je­lenteni azt, amivel tulajdon­képpen vétkezték. Hiába ren­delték meg időben a bútoro­kat, a gyártó cég ilyen-olyan okokra hivatkozva egyre csak késlelteti a szállítást. Kötbérezzük meg őket? — kérdi szinte önmagától. — Az­zal mit érünk el? Attól még nem küldik időre a bútort. A kötbérezés azok ellen fegy­ver, akik fittyet hánynak a szerződésben vállalt kötelezett­ségeikre. De, ha az ígéretét nem teljesítő monopolhelyzet­ben van, hoavan lehet kény­szeríteni? Félő, sehogy. Mert kifizetik a kötbért, de utána a kiszolgáltatott és máskor is rá­juk utalt, tőlük függő cég issza meg a levét az egésznek. Mit lehet tenni, ha mondjuk a határidőt végleg elúsztatja a bútor hiánya? A kiszolgáltatott megrendelő kénytelen eltűrni, hogy ő leqyen a bűnbak — er­kölcsi és anyagi vonatkozás­ban. ÚJ AUTÓ Hogy, vártuk, lestük hétről hétre, hogy uqrik-e a kiválasz­tott típus sorszáma. Tavaly szinte eaész évben állt, idén aztán meglódult. Lapunk is rendszeresen közli a legfrissebb 3 Újmecsekalja szomszédságában Békepark Fafaragványokat helyeznek el a nyírfaligetben Évekkel ezelőtt született a gondolat, hogy Újmecsekalja szomszédságában közparkot kellene létesíteni. A hely is kí­nálkozott: Kovácstelep mögött mintegy 6 hektárnyi terület, amely a vasút menti sportpá­lyáktól északkeleti irányban nyúlik el. A terület a remény­pusztai tsz-é volt, s aligha mű­velhette nagy lelkesedéssel a nagyüzemi körülmények számá­ra előnytelen földdarabot, ezért sem támasztott nehézséget a ta­nács kisajátítási kezdeményezé­se elé. A gondolat születésekor az „Emlékpark" nevet kapta a maj­dani park (ilyen néven szerepel a pécsi várostérképen is), de ma már Békeparknak mondjuk. A névváltozás viszont érintetle­nül hagyta az eredeti elkép­zelést, hogy a parkban egy-egy emlékfát ültessenek el a város nevezetes hazai és külföldi ven­dégei. E célra ma is megvan­nak a fenntartott területrészek. A Békepark módszeresen, nem elsietett gyorsasággal ala­kul, erre a pénzügyi feltételek kezdettől fogva nem adtak le­hetőséget. De aki hosszabb idő után keresi fel e helyet, kelle­mes meglepetésben részesül. A Gyöngyvirág utca felől ér­demes bemenni. Az út végén magasívű híd visz át az ürögi patak fölött, onnan már nem éppen jó az út, viszont elénk tárul a park ún. I. üteme (a terv három megvalósítási ütem­re bontja a hosszúkás területet, most már a középső, azaz a II. ütemen dolgoznak, a III. ütem sorsa még bizonytalan), ahol minden fa, minden bokor a he­lyén van, virágok nyílnak, üde­zöld a pázsit és kellemesen ka­nyargó sétautak szelik ót a te­rületet ... Az attrakció persze itt is — mint oly sok más helyütt még Pécsett — a panoráma, s ha másért nem, már ennek a köz­kinccsé tételéért is érdemes volt belevágni ebbe a vállalkozás­ba. A terület végében látni a 6-os úton elsuhanó autókat, mögöttük a Gyógyszertári Köz­pont épületét, majd a parkot mintegy lezárni látszik a Ma- kár-hegy kétdombú íve, amely fölé a Mecsek vonulata maga­sodik. A II. ütem uralkodó eleme a majdani tónak kimélyített „kat­lan”, ahol egyelőre sportpálya lesz, s tóvá csak akkor fejlőd­het, ha valamikor^kiépül az ürögi patak mentén a szenny­vízcsatorna, s e vízfolyásba többé nem kerülhet szennyvíz. Ugyanis a patak vizével tölte­nék fel a tavat. Kissé távolabb innen — néhány nyírfa áll már egy csoportban — helyezik el majd azt a Béke-kaput, ame­lyet — egyéb idekerülő fafa- ragványokkal együtt — Szatyor Győző fafaragó népművész ké­szített el; ezek jelenleg a Szi­geti-tanyán vannak, s a felállí­tásukat, mint Kalla Gábortól, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettesétől megtudtuk, október­re tervezik. Ami pedig a park elkészültét illeti, a város fel- szabadulásának a 40. évfordu­lójára szeretnék avatásra kész állapotba hozni. H. I. Merkur-sorszámokat, ezek ol­vastán mind nagyobb örömmel vártuk a csodát, hoqy a miénk következik. Két hete megjelent sorszám­táblázatot nézve pánikba es­tem: az a miénket már egy tu­cattal meghaladta, de én érte­sítőt nem kaptam. Telefon a Me/kurhoz Győrbe, hogy mi van ilyenkor. Megnyugtattak, a kiértesítést a budqpesti központ küldi és az minden bizonnyal már postán van. (Közölték, hogy rajtam kívül hasonló aggódás­sal mások is tucatjával hívják, keresik őket.) Megszoktuk, hogy nálunk nem lehet úgy új autót venni, mint mondjuk kenyeret: az em­ber bemegy az autóboltba, ki­választja a kedvére való típust a megálmodott színben, kifizeti, beleül és elhajt vele. Nehéz megszokni az éveken át tartó várakozást, az örökös kompromisszumot, a magyaráz­kodást, hogy ez meg az a gyár sem küldi a szerződésben lekö­tött mennyiséget, olyan színben szállít, ami éppen eszébe jut és azt kell elfogadni, ha tetszik, ha nem. Talán egyszer az autópiacon is megkezdődik az egészséges konkurrencia, vagy márkaharc. Talán eqyszer majd mi, vevők diktáljuk a feltételeket a pén­zünkért, hogy milyen autót akarunk, illetye vagyunk csak hajlandók meqvenni. Beme­gyünk az autóboltba és olyat veszünk, ami nekünk tetszik és amiért élére állítottuk a forint­jainkat. És az egész adás-vétel összesen csak néhány percet vesz majd igénybe. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents