Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-30 / 269. szám

ijcsev kakas dobol. A nagy éhezéstől az anyóka olyan vékony lett, mint a nádszál. — Ej, ha a kakas itt lenne, most nem éheznénk! — kezdett sopánkodni az anyóka. Ez idő alatt a kakas bolyongva a zöld erdőben szedegette a bogarakat, és éj­szakára meghúzódott a bozótosban. Egyik nap nagy hőség volt, megszomjazott, elin­dult hát forrást keresni. Ment mendegélt, mígnem egy öreg tölgyfához ért. Néz cso­dálkozva a zöld kakas, de nem olyan a vize, mint a többié — hanem sárga színű. — Hej — mondta a kakas — az egész világot bejártam, de még ilyen vizet nem láttam. — S belegázolt. Ez nem volt más, mint arany forrás. A kakas bearanyozva lépett ki belőle. Rög­tön elindult az ösvényen hazafelé. — Visszatérek — mondogatta magá­ban — a kunyhóba. Ha jlyen sárgán meglátnak, nem fognak felismerni, hogy a régi vagyok. Kukorékolok, mint azelőtt, ébresztem az öreg apókát, ő meg hálából odadob pár szem sárga színű szemet. Éjszaka ért haza, s hajnalban kukoré­kolni kezdett. Az apóka kilépett a házból kis kosarával. Nézi — egy kakas áll a ke­rítésen, de tolla ragyog. Ahogy rázta szár­nyait a fényes kakas, eqy toll kiesett a földre. Az aoóka földre tette kosarát, le­hajolt, felvette a tollat, iái megnézte és kucsmája mellé tűzte. Felkaota a kosarat és elsietett a városba. A piacon megszó­lította az aranykereskedő, tudakolta, hon­nan ered az aranytoll. s eladja-e. — Mennyit adnál érte? — Száz aranypénzt. Az apóka kimeresztette szemeit. — Nem hiszem, A kereskedő leszámolta a pénzt. Az apóka gyorsan eltette az aranyakat, és mint a szél. repült a kunyhó felé. Az anyóka valósáaaal meqszédült az öröm- i - tői, leült és csak evett, evett eqyfolytá- ban. Két nap alatt olyan kövér lett, mint a hordó. A kakas tolláit lassanként elhordta az apóka a városba. — Nem szeretek már a kunyhóban lak­ni — mondta az anyó. — Ha nem szeretsz itt, hát építek ne­ked eav várat! — válaszolta az dnóka. Nyomban felfoaadott 200 mestert. Akik a királyi várral szemben építették fel a pa­lotát, s méahozzá olyan maaasra, hogy a kőműves leeitett simítáia kilenc hóna­pié zuhant lefelé, amíg földet ért. Ekkor Pukk királv maga elé meredt és megpukkadt mérgében. kJ !■ k ZALÁN TIBOR A mézeskalács huszár álma Majd eljön ő, s az arca is tükörszivemben tükrözik, és dél lesz majd az alkonyat. Az égen hold lesz és a nap. Zöld tótükörben tükrözik arcunk, ünnepre öltözik. Lovam virágok közt legel, s az éjre hullik száz lepel. Talán majd dél s nem alkonyat lesz épp, amikor elfogad. És tudja‘: rajtam méz a máz, s ha simogat is óv, vigyáz. Talán az égen nap ragyog, ha búcsúzom és indulok. Ő zöld kendővel integet, igy oldja zölddé az eget. DEÁK MÓR Meggypir°s Holdra nyúlt a meggyfa ága, csillaggá pattan virága. Savanyúló gyümölcslében te is benne ülsz majd, érzem. Meggypiros lesz szived sarka, meggypiros az öröm rajta, s rá ha bánat feketéink: meggypiros lesz az is félig. Fordította: Kertész Mária Gyermekrajzpályázat A Hazafias Népfront Bara­nya megyei Bizottsága és a Dunántúli Napló szerkesztő­sége „Az én hazám Magyar- ország" címmel gyermek- rajzpályázatot hirdet hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulója tiszteletére. A gyermekrajzpólyázaton részt vehet megyénkből min­den gyermek, aki a 14 éves életkort nem haladta meg. A beküldött pályamunkákat csak akkor fogadjuk el, ha annak készítését óvodai ne­velő, általános iskolai rajz­tanár vagy úttörővezető alá­írásával igazolja. A pályázat tartalmában megörökítheti az ország, a megye, a lakóhely szépségét, a gyermekek életének örö­meit. A pályamunkák 30X25 cm- es méretben készüljenek, egy pályázótól legfeljebb 3 pályamunkát fogadunk el. A pályázatokat név és cím feltüntetésével folyamatosan, de legkésőbb 1985. január 1- ig a Dunántúli Napló címére (Pécs 7601, Hunyadi út 11. Pt. 134.) kell beküldeni. A borítékon kérjük feltüntetni: „Felszabadulási gyermekrajz­pályázat". A legjobb pályamunkákat a Dunántúli Napló gyermek­rovatában közöljük. A Haza­fias Népfront Baranya me­gyei Bizottsága a legjobb pályamunkákat jutalomban részesíti és azokból 1985 májusában Pécsett megyei kiállítást rendez. Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága, Dunántúli Napló Szerkesztősége Tájékozódási futás a lakótelepen séges kellékeket (iránytű, ver­senyszám, versenykarton, tér­képvázlat). A térképvázlaton jelöljétek, melyik állomás, mi­lyen égtáj felé található a rajtvonalhoz viszonyítva. Ez­után hárompercenként indul­hatnak a gyerekek. Feladatuk, hogy az iránytű, a térképvázlat segítségével ke­ressék meg az állomásokat (2. számú rajz). A versenyző akkor hajtja jól végre a feladatokat, ha a térképre berajzolt ellen­őrzőpontokat az előírt sorrend­ben érinti, és a lehető legrö­videbb idő alatt ér a célba. Ehhez a játékos maga választ­ja meg az útvonalat. Ha a versenyző megtalálta az állo­mást, elviszi a saját számozott borítékját. Az állomások meg­találása után a versenyző a célba fut, ahol a táv teljesíté­sének idejét beírják a lapra. Az lesz a győztes, aki a leg­rövidebb idő alatt a legtöbb állomást megtalálja. A győz­tesek jutalma lehet múzeumi belépő, mozijegy vagy olcsó turistatérkép a közeli kirán­dulóhelyekről. A paraszt meg a nyúl Ez meg vajon mi lehet? — kérdezitek a cím elolvasása után. A válaszom: izgalmas, jó játék és mozgási lehetőség. Mikor a focit, a hintát és a többi játékszert meguntátok, kevés előkészítéssel érdekes versenyt szervezhettek maga­toknak. Nem szükséges ki­menni az erdőbe, erre a lakó­telep is alkalmas. A tájékozó­dási futás azért jó sport, mert mozogni, keresni, tájékozódni minden gyerek szeret. HOZZÁVALÓK Minden versenyzőnek egy versenylap, amelyen a név, az indulási, az érkezési idő szere­pel majd és az állomások szá­mai. Szükséges még egy-egy iránytű, egyszerű térképvázlat, amin az állomások vannak fel­tüntetve. S minden állomáson annyi boríték, ahány versenyző van. ELŐKÉSZÜLETEK Ketten elhelyezitek a 6 állo­mást a lakótelep területén. Utána annyi térképvázlatot és versenylapot rajzoltok (lehet sokszorosítani indigóval is), ahány versenyző indul. Minden versenyző kapjon egy verseny­számot is, amit a mellére vagy a hátára erősít. A versenyző felszereléséhez egy egyszerű iránytű is tartozik. A VERSENY LEBONYOLÍTÁSA Az indulásnál a gyerekek megkapják a versenyhez szük­(Orosz népmese) Egy szegény paraszt, miköz­ben ment keresztül a mezőn, meglátott a bokor alatt egy nyulat. Megörült, és így kez­dett beszélni: — No, ehol e a kunyhóra- való! Megfogom ezt a nyulat, agyoncsapom, aztán eladom négy altinért. A pénzen ve­szek egy kocát. Annak majd lesz tizenkét malaca. A kis malacok megnőnek, s mind­egyikük ellik újabb tizenkettőt. Leölöm valamennyit, és egy padlást megtöltök hússal. A húst eladom, a pénzen építek egy kis házat, és megnősülök. Az asszony szül majd két fiút: Vászkát meg Ványkát. A gye­rekek majd művelik a földet, én magam pedig csak ülök az ablak alatt, és osztogatom a jó tanácsokat: „Ej, ej, gyer­mekeim, Vászka, VánykalNem ártana ám keményebben dol­gozni! Meglátszik, hogy nem ismeritek a szegénységet” — kiáltom majd nekik. Amint így hangosan elkiál­totta magát a paraszt, a nyúl megijedt, és elszaladt. A ház pedig minden gazdaságával, asszonyostul, gyerekestül oda­lett. (Fordította: Grabócz Gábor) z Alföldön uszályokat építenek a hazai folyamhajó- Jkészült partvédelmi célokat szolgáló viz­még az megsemmisíti get, s ez különösen a hidakat veszélyez­teti, amelyeket a közúti forgalom során : keletkezett szennyező anyagok fokozott mértékben károsítanak. Ennél még jobban , veszélyezteti a savas eső az összes hagyo­mányos építőanyagot, a homokkőtől a betonon át a rozsdamentes acélig. (Die Presse) Százéves az Operaház 1884. szeptember 27-én tar­tották meg az ünnepélyes meg­nyitó előadást. Száz év eltel­tével az újjáépült Operaház is­mét megnyitja kapuit, szeptem­ber 27-én kerül sor a színház- avotó díszelőadásra. A jubilá­ló Operaházról emlékezünk mai rejtvényünkben. VÍZSZINTES: 1. Kiváló né­met ifjúsági író (Kari). 4. Az Operaház első főzeneigazgató­ja (Ferenc), működésének első hat hónapja alatt 25 opera és hat balett került színre. 8. Ol­csó . . .-nak híg a leve (köz­mondás). 11. Az 1950-es évek­ben a világhírű vendégéneke­sek sora lépett tel az Opera­házban. Egyikük a kitűnő olasz baritonénekes (Tito). 13. Má­zol. 16. Nagy, sós állóvíz a Szovjetunióban. 18. Bocsánatot kérek. 19. Félig lopó! 20. Könnyen, fürgén mozgó. 23. Biztatószó. 24. Kicsodák? 25. Létező. 26. Ősi húros fegyvere. 28. Számosán. 30. Madrid legnagyobb képtára. 32. Szín­padi kartáncosnő. 33. A túlol­dalra. 35. Zambiai és uruguayi autók jelzése. 36. Nemesgáz. 38. Tisztálkodóhely. 40. Már németül (SCHON). 42. László Ferenc. 44. Az utolsó előadás az Operaházban 1980. június 29-én volt. ezt a balettet adták elő. 46. Bánat. 47. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete. 49. Híres szovjet turkológus (Nyikolaj Ivanovics). 50. Légnemű anyag. 51, Ilon­ka. 52. Iqen Moszkvában. 53. Már torkig van vele. 54. Innsbruck folyója. 55. „Arra . . . Baranyában” (népköltészet). 56. Az Ipoly partjai! 58. A príma áru jele. 60. Előidéző­je. 62. Apad a daganat. 64, 1051 a régi Rómában. 66 Személygépkocsik egyik típu­sa. 68. Szovjet repülőgéptípus. 70. Az első teljes operát (Wagner műve) 1884. szep­tember 30-án adták elő, 70. A láda belseje! 73. Régi űrmér­ték. 74. Péksütemény. 75. Eu­rópa második legnagyobb fo­lyója. FÜGGŐLEGES: 1. Tragikus véget ért olasz politikus (Aldo). 2. ... Sámuel, magyar király volt. 3. Az Operaház építője, a korszak legnagyobb magyar építésze. 5. Róka1 egynemű be­tűi. 7. Egyen! 8. Kodály dal­játéka, 1926. október 17-én ke­rült bemutatásra. 9. És néme­tül. 10. Valois kanton szék­helye Svájcban. 11. Ez a ka­kas a franciák ielképe. 12. Bo­rocska. 14. Modor, szokás. 15. A katód párja. 17. ... a cso: dák csodája (mesefilm). 18. Olasz folyó. 21. Az egyik he- qedühúr. 22. Építkezésre is használják. 24. Kormányzati rövidítés. 27. A Jemeni Arab Köztársaság fővárosa. 28. Előd (fordítva). 29. Kétszeres Kos- suth-díjas, kiváló művész, az Operaház főrendezője volt (Kálmán).^ 30. Világhírű olasz operaszerző (Giacomo), aki két operájának pesti bemutatóit személyesen készítette elő az 1900-as évek elején. 31. Gól nélküli döntetlen a focimecs- csen. 32, Labdajáték. 34. Virsli mellé dukál. 35. A rend őre arqóvol, 37. Lefejti a bőrt az állat testéről. 39. Híres belga fürdőhely. 41, Attila népe volt. 43. Pest felszabadulása után, 1945. február 23-án megren­dezték az első műsoros estét, amelyen ez a kiváló olasz kar­mester is dirigált. 45. A tantál vegyjele. 46. Az első teljes magyar dalmű, amely az Ope­rában felcsendült. 1884. októ­ber 5-én. 48. Kossuth-dijas, ki­váló művész, 1921 óta volt az Operaház főrendezője. 50. Torz alakú ember. 55. Amire építeni lehet. 56. Mesterséges nem­zetközi nyelv. 57. Létezni. 59. Vonatkozó névmás. 61. 1907. október 2-án ebben a varsói Verdi operában fellépett a ki­váló olasz tenorista é$ megbu­kott. (Enrico Caruso). 63. Női hangnem. 64. Van bátorsága. 65. Miskolci színésznő. (Éva). 67. A honfoglaló vezérek egyi­ke. 70. A ceruza keménységét jelző betűk. 71. A vers vége! Holló János Beküldendő: a vízszintes 4., 11., 44., 69. és a függőleges 3., 8., 29., 30., 43., 46., 48. és 61. számú sorok megfejtése, legkésőbb október 8-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LE­VELEZŐLAPON, 7601 Pf.: 1134, Dunántúli Napló Szerkesztősé­ge, Pécs, Hunyadi út '11. cím­re. A szeptember 16-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Az emberiség nem éghet magá­ban. mint tűzliliom az éjszakai­ban. Könyvjutalmat nyertek: Egres Ernőné, Dobsza, Kisdobsza u. 65., Szata Lószlóné, Pécs, Szi- kora u. 4., Sütő Róbert, Pécs, Athinay u. 6/b., Szeles And- rásné, Komló. Fürst S. u. 14., Várnai Lilla, Baja, Szamuely T. u. 15. A nyerteseknek a jutalom­könyvet postán küldjük el. Rádió mellett... Na...?! Ha valami új — főként meg­valósult! - ötlettel találkozom, azon kapom magam, hogy szájtátva bámulom a csodát: micsoda egyszerű és nagysze­rű dolog és ezt igazán én is föltalálhattam volna, ha lett volna éppen annyi eszem. És mindegy, hogy a zseniális öt­let milyen jellegű, lehet az egy elektromos tésztaszűrő, vagy japán gyermek-verő-gép (ezt beprogramozzák, beállítják a gyereket és elveri a fenekét), én csak ülök és bámulok. Amikor feltalálták az oszlo­pos zöldségtermesztést, hazánk egyik termelőszövetkezetében, határtalan lelkesedés fogott el. Most képzeljék csak el: nem kell tíz- és százezreket kifizetni egy nyavalyás kis telekért, ahol majd paprikát, retket, epret termeszthetünk, hanem mindez megoldható „házilag” is. Mondjuk az erkélyen - már akinek van — vagy a lakás eqy világosabb zugában. A talál­mányról jómagam is beszámol­tam egy alkalommal, de an­nak idején országos lapok, to­vábbá a tévé és a rádió is is­mertette a módszert. Emlékez- tetésképpen röviden megismé­telném: tápanyaggal dúsított termőfölddel megtöltünk eqy (vagy több) nylonzsákot. Kö­zépre beleállítunk egy kilyug­gatott műanyagcsövet, amely majd a szükséges vízellátást biztosítja. Ezt követően a zsák oldalán körös-körül lyukakat vágunk és a lyukakban elültet­jük a tetszésszerinti palántá­kat. Egy hetilap fotóján láttam olyan „zsákos zöldséges ker­tet", amelyen alul paprikapa-' lánta zöldéit, fölötte paradi- csompolánta, legfelül pedig spenót vagy sóska termett. De lehet csak egvfélét is ül­tetni. Volt olyan zsák, amelyről tíz-tizenkét kiló zöldpaprikát is leszedtek, folyamatosan, mind­össze akkora területről, amelyet a zsák elfoglal az erkélyen, mert ugye a termőföld függő­leges. Ha jól emlékszem, az egyik feltaláló azt is elmon­dotta, hogy a termelőszövetke­zet — az érdeklődők részére — már előre megkevert, előkészí­tett termőföldet biztosít. Ez na­gyon fontos. É? még valami: pontosan be kell tartani a technolóaiai utasítást, többek között például a rendszeres és bőséqes öntözést, az említett csövön keresztül. A hobbikertesek széles tábo­rában eT is terjedt a módszer és igazán szép eredményekről számolhattak be. Az oszlopos zöldségtermesz­tés híre eljutott határainkon túlra is. A napokban a feltalá­lók egyike elmondotta a rádió­ban, hogy meghívták őket Cip­rus-szigetére, következéskép­pen a módszer már ott is ter­jedőben van. Egy probléma azonban felmerült: a ciprusiak egy vasat sem fizettek a sza­badalomért, márpedig ez illő lett volna. Sőt, itthon is valami nem stimmel a szabadalom kö­rül — ha jól vettem ki szavai­ból a méltatlankodást. A rá­dióriport hallatán én is össze­ráncoltam a homlokomat: itt van egy nagyszerű magyar ta­lálmány, amelynek eredmé­nyességéhez kétség nem fér­het, ám az anyagi elismerés mintha késne. Másnap reggel megint ösz- szeráncoltam a homlokomat. Szinte órákat töltöttem el meg­feszített gondolkodással, míg végre rájöttem, mit is olvastam én a közelmúltban. Nos, egy igazi amerikai krimit, amelynek a címe: „Biztosabb, ha meg­hal”. írója: "James Hadley Chase. Az áldozatokat hordó­ba zárják és bele velük a fo­lyóba. A nyomozó felkeresi a hordóboltot, érdeklődik, ki szo­kott itt vásárolni. Eljut egy farmerhez, aki a könyv 84. ol­dalán elmondja, ő vásárol hordókat, amelyeknek az olda­lát kifúrja, megtölti földdel és eperpalántát termeszt benne. A könyvet 1954-ben írták. Na?! Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents