Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-28 / 267. szám
1984. szeptember 28,, péntek Dunántúli napló 3 Néhány óra családiház-épitők között Azért feláll a ház OTP-hitelre támaszkodva, családi összefogással Legnagyobb gond az anyagbeszerzés Kirchner János háza már felállt Formálódik a domboldal arca; főleg innen a hatos útról impozáns a kép. Pécsvárad új családi lakóházas telepén sorra nőnek ki a szebbnél-szebb „paloták” a földből, két-, három- és négyszintes épületek. A gesztenyési lakótelep csupán egy az ország családiházas lakótelepei közül, de hű tükre lehet a többinek is. Itt is OTP-hitelekre támaszkodva, családi összefogással, szom- széddal-baráttal kiegészülve dolgoznak, s szinte mindenütt ott a fröccsöspohár, az üvegbe előre elkészített málna ... És az állandó feszültség. Kirchner János lovászhetényi fiatalember, de a pécsváradi ktsz-nél sofőr. Felesége szintén itt dolgozik — most éppen párhónapos kisfiát neveli otthon —, ezért választották leendő lakóhelyüknek a nagyközséget. A háza már felállt: a tetőn ott az ácsolat, fölhordva a vörös pala. A válaszfalakat csinálják: ott a komaasszony, az após, a nagymama, a rokon, az ismerős. — Sietni kell — mondja. - Szeretnénk téliesíteni, hogy aztán tavasztól ismét dolgozhassunk. Az OTP-határidő 1985 júliusa, addigra meg kell szerezni a lakhatási engedélyt. — Sikerülni fog? Rágyújt idegesen. Látom rajta, hogy keresi a szavakat, hol is kezdje a majd megállíthatatlan panaszáradatát. Aztán dühösen legyint: — Idegölő az anyagbeszerzés! Tíz—tizenöt helyre el kell mennem, míg megkapom a keresett anyagot. Csúszóval, áru- kapcsolással. Egy hirtelen jövő, gyors felsorolás: járt Véménden, Má- zaszászváron, Siklóson, Báta- széken, Szentlőrincen, Bonyhá- don, Hidason, Pécsett, Pakson, Mágocson, Dunaújvárosban, Erdősmecskén, Barcson stb., stb. ... És az ország ki tudja még hány pontján — az a szerencsém, mondja, hogy gépkocsivezető vagyok és a hivatalos utakat is összeköthettem az anyagbeszerzéssel — sokszor hiába. Az egyik rokon közbeszól: — Ahogyan a bátaszéki téglát megszereztük, az újságba való . .. így igaz. A porotron téglát, amire több hónapot vártak, csak úgy kapták meg, ha egyszerre kiviszik a telepről a megrendelt mennyiséget. (?!) Ha nem, megkapja más. A raktáros — isteni hatalom birtokosa — még azt sem engedte meg, hogy egy kocsit megrakjanak, kivigyék a telepről, lerakják a telep mellett, aztán visszamenjenek a maradékért. A kocsit úgy megrakták, hogy majd szétment — a gépkocsigumik laposra nyomódtak —, s így jöttek ki a telepről. Szitkozódtak, átkozódtak, majdnem verekedés lett az ügyből . . . Aztán már a kapun kívül lepakolhattak, s a nagymama ott maradt őrizni a téglát... — Palaszöget nagy nehezen kaptam egy maszektól, de úgy, ha viharkapcsot is viszek. A viharkapocs megvolt, de mit tehettem . . . Végül meglett a bátaszéki tégla Kirchner János 27 éves, de mint mondja, legalább tíz évet öregedett. És hol van még a vége . . .? Azért készségesen megmutatja a házat: típusterv, de minden igényt kielégít. A hasznos alapterülete 199 négyzet- méter. Néhány telekkel odébb alapoznak: Keller József épít házat a katonafiának. Ott a kőMindennap új hit és egy-két tabletta nyugtató • • • műves, a sógor, a másik fiú, néhány ismerős. Borral kínálnak, s szinte érzem, jó alkalom arra, hogy „kipanaszkod- ják” ami bennük van. — Házat építeni ma? Mindennap új hit és minden este egy-két tabletta nyugtató — mondja Józsi bácsi. — De lakni csak kell! Feri bácsi, a sógor példálózik : — Én 59-ben építettem a saját házamat, de az álom volt a mostani építkezésekhez képest. Akkor csak cement nem volt . . . Ö egy sorral odébb szintén most épít a fiának, Kelleréktől segítséget kapott, s most visz- szasegít. Papp Ferenc pécsváradi kőműves bekapcsolódik a beszélgetésbe : — Tudja, mi kell ma ide? — s mutat a kiásott alapokra. — Sok pénz és jó összeköttetés. Ismeretség még arra is, hogy tudja az ember, hogy kinek kell a kenőt adni, s hogy milyen vastag legyen a boríték. — ön tudja? Mosolyogva bólint. — Többnyire tudom. Ez terjed. Az egyik ember mondja a másiknak. Ebben az utcában sokan építkeznek, sok az információ. — Mekkora a csúszó? — Attól függ . . . Néha duplán meg kell fizetni az anyagot. Én is építkezem, a magam részére, de higgye el, köny- nyebb a másét csinálni. Ha megvan a malter, a tégla, rakom a falat. De nekem magamnak kell mindenért utána járni . . . — Mi a hiánycikk? Kacag; ezt igazán jó kérdésnek tartja. Tulajdonképpen semmi és mégis minden. Ha ez van, az nincs, ha itt nem, akkor ott, vagy megint másutt. — Pécsen megnyitották a Fészek Áruházat — jegyzi meg — s tudja mit ér...? Legyint. Keller József a fia házához megrendelt minden anyagot; mindent egy helyen, a TÜZÉP- en. — Mennyire bízhat benne? Megvonja a vállát. Ez a válasza is. Leteszi a malteroskanalat a másik Keller fiú: — Hetvennyolcban fizettem be itt Pécsváradon egy társas- ház-építkezésbe, a ktsz a kivitelező. Még mindig nem lakom ott. A legutóbbi határidő 1985. Akkor ez még jobb. Vagy nem . . .? Ki tudja. Azért feláll a ház, ez is, az is, a másik is. Masszív, gyönyörű épületek. Roppant erőfeszítéseket takar mindegyik. Bár ez kívülről ritkán látszik meg. * A gesztenyési lakótelep csupán egy az ország családiházas lakótelepe közül, s innen a hatos útról, impozáns a látvány. A panorámát persze csak az tudja igazán értékelni, aki e munkának részese volt. Vagy itt, vagy másutt t.. Kozma Ferenc Proksza László felvételei Ükapja Bem apó kocsisa volt Harminchét év Hag^morlzágért Jelics László alapító munkásőr Neve, személye közismert Sellyén, hiszen munkásságának utóbbi három évtizede ehhez a településhez kötődik. Jelics László tavaly ment nyugdíjba az „Ormánság" MgTsz- től, ahol párttitkár volt jó néhány éven keresztül. Nyugdíjasként is folytatja azonban társadalmi megbízatását, a fegyveres szolgálatot a munkásőrségben: a siklósi „idősb Kréth Imre" munkásőregység egyik századának a parancsnoka. Sellyéi otthonában, még mielőtt belemerültünk volna a beszélgetésbe, horvátos hangzású nevének helyes írásáról érdeklődtem. Kiderült, hogy ez az apróságnak tűnő kérdés Jelics László visszaemlékezéseinek egyik fő fonala lesz. — Nevem nemcsak horvát hangzású, hanem valóban az is. Életemben többféleképpen írták, illetve kellett írnom — kezd bele élettörténetébe. — Sárokon születtem 1923-ban, az orszáq legdélibb fekvésű aaró községében, s annak is a legutolsó házában. A ..legutolsó” kétfélekéopen is igaz: a kertek alatt húzódott az országhatár, s a ház, ahol születtem, pásztorház volt, egyike a legszegényebbeknek a faluban. Apám horvát volt, édesanyám sváb, ennek ellenére mindketten mélyen magyar ér- zelműek. A családi leaenda szerint egyik ükapám 1849-ben Bem apó kocsisa volt a szabadságharcban. Ám olyan idők iórtak akkoriban. hogy egy ilyen hannzású név eleve aya- nakvást keltett, ötéves lehettem. amikor Sátorhelyre költöztünk. ahol aoám Frigyes fő- hercea uradalmában hadirokkantként mindenes irodaszolqa lett. Épp hoav csak elvégeztem az elemi iskolát, amikor apámnak kitellett a becsülete az uradalomban, mert nem volt hajlandó magyarosítani a nevét, s nem iónunk templomba. ahoay elvárták. Jelics László számára ekkor kezdődtek a mozaalmas, nehéz esztendők. Apja egy időre Ercsi körnvékén talált munkát, maid Friqyes főherceq halála után örököse, Albrecht főherceg hercegszőlősi birtokára került vissza Baranvába a család. Jelics László itt fejezte be a boanár-mesterséo tanulását, s lett belőle segéd. 1944 auausztusának véqén Sas-behívót kapott, s eav munkaszolgálatos utászzászlóaliban került ki a frontra. Négv év múltán jutott haza: a fegyvertelen egységet a német csapatok monukkal hurcolták a visszavonulás során, s 1944 februárjában Lengyelországban esett szoviet hadifogságba, s onnan 1948 májusában térhetett haza. — Az idáia én nem politizáltam. A hadifogsáq egy kicsit politikai nevelőiskola is volt sokunk számára. A hadi- foalyoknak szervezett antifasiszta körök tanfolyamain ismerhettem meg a marxizmus- leninizmus legalapvetőbb tanításait. Időközben szülei Maqyar- bólvban kaptak földet, ott gazdálkodtak öt holdon. Bátyja már 1945-ben beléoett a kommunista pártba. Részben az ő hatására, részben szovjet- unióbeli tapasztalatok alapján Jelics László egyike lesz a ma- gyarbólyi termelőszövetkezeti csooort szervezőinek és meq- alanítóinak: munkaversenyfelelős és EPOSZ-titkár. Sikeres propagandista. Nem sokkal később a MINSZ siklósi szervezetének titkárává választják mea. 1950-ben Pécsett lesz az MDP tagja. Ugyanebben az évben az EPOSZ Baranya megyei Bizottságának titkárává, majd a DISZ Baranya megyei Bizottsága szervező titkárává választják meg. 1954-ig tölti be ezt a tisztséget, sok mun- kamozgcrlmi szervezési siker fűződik a nevéhez, amely eqyes fülekben mégis gyanúsan cseng. Ráadásul úgy tudják, rokonai élnek Jugoszláviában. A Baranya megyei Tanácshoz került propagandistának és DISZ-titkórnak, majd még abban az évben Sellyéi Járási Tanács elnökhelyettese lesz. A járás megszűnéséig, 1963-ig tölti be ezt a tisztséaet. Itt Sellyén éri 1956 őszének ellen- forradalmi vihara is. — Ebben a közséaben is megpróbálták az ellenforradalmárok a maquk javára fordítani a hatalmat és közhangulatot. Én is azon harmincegyné- hány ember között voltam, akiket munkáiukból, hivatalukból menesztettek, s akik rákerültek az ellenforradalmárok halál-listáiára. November 4-e után sikerült fegyvereket gyűjtenünk, s harminceqynéhányan létrehoztunk egy rendfenntartó alakulatot. Akkor úgv hívtuk: Vörös őrség. Voltak közöttünk munkások, parasztok, értelmi- séniek, párttaaok és pártonkí- vüliek eqyaránt. Visszaállítottuk a törvényes rendet, biztosítottuk a termelőmunka zavar- talansáoát, s felvilágosító propagandával igyekeztünk megnyerni az embereket. A mi kis csooortunk volt a magja az 1957. március 15-én meoala- kult sellyei önálló munkásőr- századnak. Fegyveresen, s már egyenruhásán sorakozott fel a század a kastély udvarán, utána oediq véqigmeneteltünk az utcákon: megmutattuk az erőnket. Jelics László alapító munkásőr a testületben szolqálatveze- tő feavvermesterként kezdte, utána hét évig szakaszoarancs- nok-helyettes volt. 1965-től szá- zadparancsnok. Két fia is munkásőr lett. A járási tanács measzűnte után sem akart elköltözni Sellyéről. Tizenenv évia a Selv- lyei Építőipari Szövetkezet elnöke volt, maid a szövetkezet feloszlása után került át az '„Ormánság” MgTsiz-be személyzeti előadónak. Munkássá,, gát, közéleti, munkásőri tevékenységét ez idáig is számos kitüntetéssel — többek között a „Haza Szolgálatáért” érdemrend arany fokozatával — ismerték el. Idén a fegyveres erők napja alkalmából Jelics Lászlót az egyik legmagasabb elismeréssel, a „Szocialista Magyarországért Érdemrend”- del tüntették ki. D. I.
