Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-27 / 266. szám

e Dunántúli napló 1984. szeptember 27., csütörtök l!*IMl**iÄI Ma: a DN Szentlőrineen •>': Tizennyolcféle gyermek. és kiegészítő bútort kínál már az áfész faipari üzemének színes prospektusa. Valamennyi Tikos Pál üzemvezető tervei alapján készült. — A legújabbak? — Az ágyneműtartó és két­féle cipős szekrény. — A slágertermék? — A tanulóasztal és a két új típus, de szinte naponta vin­nék valamennyit. Nagyon kere­settek a gyerekbútorok. Napon­ta megy a kamion 50—54 da­rabbal, 140—150 000 forint ér­tékű bútort küldünk a BUBIV- nak. Nem győzzük a megren­deléseket. — Mennyi lenne az igény? — Tavaly százmilliós volt a megrendelés. Három-négy éve harminckétmillióval zárunk. Ennyire vagyunk most képesek. — Most költözködik az üzem ,.. — Folyamatosan szállítjuk a gépparkot az ipari telepre. Ok­tóber 1-től ott dolgozik a lak­kozó és felületkezelő műhely, Érthető, ha a Szentlőrinc ut­cáin sétáló idegen nehezen rendszerezi benyomásait. Mert nem könnyű eldönteni: szép ez a nagyközség, vagy sem. A közelmúltban készült el az új állomásépület — Az átépítés ... — Csikesz József állomásfőnök homloka ráncba szalad. Tétova utasok a „romok" előtt. Szentlőrinc csomópont, jönnek-mennek a vonatok, néha egyik érkezésé­től a másik indulásáig akár órák telnek el, s az emberek ezekben a hetekben leülni sem tudnak. — Várhatóan két év. múlva fejeződik be az átépí­tés. Csak azt tudjuk csinálni, hogy korrekt tájékoztatást adunk az utasoknak . . . — Mennyinek egy-egy nap? — Az átlagos forgalom — azokról beszélek, akik itt vál­tanak jegyet — mintegy 3000 ember. Az utóbbi években — mondjuk így: a városiasodás egyik kísérőiéként — alaposan megnőtt a forgalmunk. Sokan telepedtek le Szentlőrincen, sok diák utazik, számosán jár­nak bevásárolni Pécsre. Na­ponta 60-62 személyvonat köz­lekedik a megyeszékhely, illet­ve Dombóvár, Szigetvár, Sellye felé. Nem kis feladatot jelent. — Hány embernek? — Nyolcvanegy vasutasnak, ideértve az üzemegységhez tar­tozó Bicsérdet, Bükkösdöt, Szentdénest, Nagypeterdet, Cserdi-Helesfát, Királyegyhá­zát, Rigópusztát is. — Áruforgalom? — Egy-egy évben átlagosan 35—40 000 tonnáról beszélhe­tünk. Sok műtrágya, mezőgaz­dasági termék, szén, építő­anyag érkezik az állomásunk­ra. Csak cukorrépa mintegy 15 000 tonna.- Mit jelent a vasút Szent­lőrincen? — Most a villamosítást, az­az a korszerűbb közlekedés „érkezését". Ügy tervezzük, hogy jövő év július első vasár­napján, a vasutasnapra gördül be az első villamosvontatású szerelvény. Ez a jövő. A jelen és a múlt? Az a bizonyos nosztalgiavonat két évvel ez­előtt megállt nálunk. Szentlő- rincnek a vasúti közlekedésben is rangja van. Szemben a hiánycikkekkel Van munkaerő - mégis hiányzik? — Ki szeretne varrni? — a kérdés mindennaposnak mond­ható a nagyközségben. S nem csak azért, mert több cég — a Fővárosi Kézműipari Vállalat helyi telepe, az áfész védőruha­üzeme, a Cipőgyár — műhelyei­ben tucatszám kattognak-sur- rognak a varrógépek, hanem azért is, mert Szentlőrincen jó néhány olyan asszony van, aki dolgozni szeretne. Ám a kínálat egyértelműen a varrodák felől érkezik, ők pedig — legalábbis döntő többségük — szívesebben vállalnának más munkát. Hogy miért? Sok oka van. Például még az is közrejátszik, hogy többen bányászfeleségek, a viszonylaq jól kereső férjek fizetése mellett a varrodákban teljesítmény alapján elérhető jövedelmet nem tekintik vonzó­nak. Bizonyos fokig szolgálhat erre elfogadható magyarázatul az, hoqy a varrodai munka nem könnyű, időt igényel a betanulás is, vaqyis egyenletesen magas teljesítményt elérni, s ennek alapján fizetést kapni, türelmet igényel. Vagyis az alapképlet: Szent­lőrincen van szabad munkaerő, van igény is erre, de a kettő nem fedi egymást. Éppen a kö­zelmúltban végzett egy felmé­rést a nagyközségi közös tanács munkaügyi előadója, Lovász Mártonná. — Panelházakban lévő laká­sokba kopogtattunk be, ahol jó­részt vasutas- és bányászfele­ségek vannak. Mintegy 20—25 asszony mondta: szívesen dol­gozna, s ugyanennyien vannak gyesen, akik majd később sze­retnének munkát vállalni. Ez az egyik oldal. A másik: szentlő­rinci telephellyel rendelkező cé- qek minden évben tudatják a tanáccsal munkaerő-igényüket. Idén csak az áfész munkaruha­készítő üzeme jelezte: 20 be­dolgozóra lenne szüksége. De ez_is varrás ... — Mi a megoldás? — Legfeljebb körvonalazni tudom: valamelyik pécsi üzem fióktelepet alakíthatna ki Szent­lőrincen, ahol aránylag finom szerelési munkát végezhetnének az asszonyok. Mi ehhez a köz­művesített épületet biztosítani tudjuk. — ■ — ■ ....... * — H á ny éves lehet a település? Tulajdonkép­pen csak fel kell ütni a lexikont, kiolvas­ni az adatot — ám az ember keze meg­torpan a mozdulat közben, mert tekintete sokkal többet mondó számokon akad meg: a nagyköz­ség 7000 lakója között 1100 az általános iskolás, és nagyon sok az óvodás. Azután újabb tény, ami arra késztet, ne a múltat idézzük: az az átfogó, a jövő évezredre is átnyúló fejlesztési koncepció, amelynek alapján évtizedekre előre tudják az itt élők: mit akarnak megcsinálni, mit akarnak elérni, milyennek kell majd lennie Szentlőrincnek. Nem erős a kifejezés: kell? Meggyőző bizonyí­tékokat talál az érdeklődő a céltudatosságra, a „hivatalos" lehetőségekre és az önerőre támasz­kodó építkezésre. Az a benyomásom: ha jól ala­posan körbenézünk, csak egy végeredményre jut­hatunk. Arra tudniillik, hogy Szentlőrinc — a jövő települése. * — Á község politika kulcskérdése Hétezer ember él ma Szent­lőrincen. 1980-tól ezren költöz­tek a nagyközségbe, jövőre újabb százhúsz lakásba, újabb ezer ember. És két társtelepü­lés, Kacsóta, Csonkamindszent, mintegy négyszáz fő. A községpolitika kulcskérdé­se ma az intézményhálózat fej­lesztése, úgy, hogy nyolcezer ember jól érezze magát a nagyközségben. Az építkezé­sek, átalakítások megfontolt, tervszerű láncolata kezdődött az előző években, egy-két év és helyére kerül óvoda, böl­csőde, iskola. Jóval kedvezőbb körülmények között. A közelmúltban átadták az egészségügyi centrumot, pon­tosabban egy részét, mert az építkezés folytatódik: labora­tórium, fogászati röntgen, fizi­koterápia lesz itt, és új helyet, nagyobb teret kap a gyógy­szertár. A gyógyszertár áttele­pítése után bővítik a zeneisko­la helyiségeit, mert az idén önállóvá vált intézmény ma három helyen dolgozik. A régi óvodában pedig hétmillió fo­rintot költenek a bővítésre, há­rom új csoport indulhat majd. Az óvoda után, jövőre bővüL hét a bölcsőde, amelyben két­szer annyi kicsit fogadnak majd, mint ma. Nemcsak mennyiségében bő­vül az iskolahálózat: négy tan­termes gimnáziumot építenek Szentlőrincen. (Ma 1100 álta­lános iskolása és 400 óvodása van a nagyközségnek). Az idő­sek elhelyezésére szép napkö­zi létesült a centrumban, a tervek szerint hetes napközivé bővítik. A kereskedelmi és szolgálta­tó hálózatot elfogadhatónak minősítik a nagyközség lakói, óm terv egy bevásárlóköz­pont, amely főként a ruházati cikkek kínálatában jelentene változatosságot. Az áfész fa­ipari üzeme már költözködik az ipartelepre, mert mostani helyén lesz az áruház. A következő öt év program­ja a földmunkáké: a szenny­víz- és csapadékcsatorna-há­lózatot építik ki. S ezután már érdemes a község szépítésére gondolni. Sőt, így érdemes. 3000 ember, 40000 tonna egyelőre a végszerelő csarnok marad itt a községközpontban. Jövőre, reméljük az új telepen dolgozik az egész üzem. Akkor kétszer ennyi, 130—140 ember­nek adunk munkát, és a keres­kedőnek több bútort. — Hol kaphatók a bútorok? — Hetven százalékuk Buda­pestre megy, de a Domusban és a Meruker boltokban is meg­vásárolható, Somogybán és Ba­ranyában Siklóson, Komlón és Pécsett. No, és az áfész itteni vasboltjában ... Játékok - komolyan Következik a külső Ha csak az „igen" és a „nem" válaszok állnak rendelkezésre, akkor azt kell mondjuk: nem. Lépten-nvomon az alakulás ké­pét látjuk, azt, hogy épületek emelkednek, terek változnak, intézmények költözködnek, s talán még arra is felfigyelünk: „mozoq” a község központja. — Lényegében csak moz­gott ... — mondja Gy őrvári Márk, a Nagyközségi Közös Tanács elnöke. — A cél az' — akár úgy is mondhatom: volt, hogy igazodva a nagyközség különböző területein a lakás- építkezés alapján sűrűsödő né­pességhez, az intézményeket, a bevásárlás lehetőségeit is a lakóhelyek közelébe vigyük. Nagyjából kialakult egy „kifli", ami a régi faluközponttól az új részek felé húzódik, s most ezt lehet a nagyközség elnyúj­tott centrumának tekinteni. Ha azt mondtuk: most nem szép, akkor gyorsan azt is hoz­zá kell tenni: szép lesz Szent­lőrinc. A magyarázat? Az utóbbi évek gyors felfutása — mintha bizony múltja alig, ám jövője annál inkább lenne en­nek a községnek — megemész­ti a rendelkezésre álló pénzt. Nem lehet egyszerre sokat és szépet csinálni, pontosabban: várni kellett a küllem megte­remtésével. Természetesen köz­ségi szinten. Éppen a közel­múltban hallottam egy ott dol­gozó kitűnő kertészmérnöktől: itt az ideje — s nagy örömet okoz ez neki —, hogy Szent­lőrinc ne csak épüljön, hanem szépüljön is. A park, a strand, a vásártér kiköltöztetése, az utcák rend­betétele, az itt dolgozó gazda­sági egységek, intézmények környezetük szépítésére irá­nyuló munkája, a nagyközség hangulatát megteremteni szán­dékozó társadalmi erőfeszíté­sek — olyan jelek, amelyek azt sugallják: a szentlőrinciek kel­lemes helyen akarnak élni. Mint a folyamat jelzőpontjai, bukkanhatunk a nagyközség utcáin szépen rendbetett régi épületekre, gondosan kivitele­zett újakra — s már „csak" e pontok összekötése hiányzik. Ám jól érzékelhető: meglesz ez is. — Színes építőjátékot tervez­tünk a gyerekekkel közösen: 5—6 színből, 45 elemből áll. A prototípust a tanulók értékelték, és el is fogadták. Ez a tanév a piackutatásé. A jövő év máso­dik felében szerződést kötünk a TRIÁL-lal, — mondja Szalai Lajos, az 1-es számú Általános Iskola termelésirányító igazga­tóhelyettese. — Mennyit küldenek a keres­kedelemnek? — Évente háromezer játékot készítünk az iskola ipari műhe­lyében. A Skála-Coop hálózat értékesíti. Iskolák, óvodák a megrendelők, az építőjátékain­kat már jól ismerik. — Újabb játékterv? — Rajzon már megvannak az összerakható állatfigurák. — A gyerekek terveznek, ter­melnek, értékesítenek. Mire köl­tik a pénzt? — A gazdasági élet három nagy területét megismerik, tu­lajdonképpen gyakorolják itt. Közösen gazdálkodunk. Az ipa­ri műhelyen kívül mezőgazda­sággal is foglalkozunk. Most építjük a fűthatő fóliasátrat, pa­lántákat, dísznövényt termesz­tünk. A mindenkori hatodikosok a fő mezőgazdászok. Az iskola­boltban a diákok a kereske­dők: idén már szendvicset is ké- szítenek-árulnak. Jövőre a tan­könyvbeszerzést is megoldják. A pénz egyharmadát a nyers­anyagra, másik harmadát kö­zösségi kiadósokra költjük. Hoz­zájárultunk az úttörőházunk épí­téséhez. Orfűn a táborunkat építjük. Idén fürdőt-mosdót, ké­sőbb újabb faházakat. A nyol­cadikos diákokat pedig egy- egy takarékkönyvvel búcsúztat­juk, és van, akinek a továbbta­nulását is segítettük. — A szentlőrinci kísérleti is­kola országszerte ismert, hiszen Gáspár László nevelési prog­ramját valósítja meg 1970 óta. Az eredményessége nyilvánva­lóan abban mérhető le, hogyan állják meg a helyüket az itt végzett gyerekek. Horváth István igazgatóhe­lyettes az elmúlt hat év sta­tisztikáját mutatja: — 260 végzős növendékből 103 tanult tovább gimnázium­ban és szakközépiskolában, 134 ment szakmunkásképző intézet­be, a többiek egészségügyi szakközépiskolába, a gyors- és gépíróba. 8 nem tanult tovább. A középiskolában mindössze 5- en buktak, a szakmunkásképző­ben is csak a 11 százalékuk. A szakmunkásképzők véleménye pedig az, hogy a gyerekeink a qyakorlati munkában, a mun­kahelyen kiválóan megállják a helyüket... Játékokat készítenek a műhelyfoglalkozásokon a gyerekek Az oldalt irta: Gáldonyi Magdolna és Mészáros Attila. Läufer László felvételei Készülnek a népszerű szekrények

Next

/
Thumbnails
Contents