Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-27 / 266. szám
1984. szeptember 27., csütörtök Dunántúli napló 3 4 nyomok az alsó tagozatba vezetnek Hiányos alapok sabb összefüggések megértéA z általános műveltség sokkal több vita tárgya volt a múlt évtizedekben, mint az alapműveltség. Ezt, kevés kivételtől eltekintve, nem tartotta senki vitathatónak; az általános műveltség minden meghatározása abból indul ki, hogy adottnak veszi az alaptudást, az alapkultúrát, az alapkészségeket. Hogy is lehetne másként megszerezni az általános műveltséget, mint az alapokra építve? Az alapokat pe- diq az általános iskola rakja le. « * — irni-olvasni-számolni mindenkinek meg kell tanulnia az általános iskolában, pontosabban már az alsó tagozatban. Erre épülve meg kell tanulni fogalmazni, értelmezni írott szöveget (ami azt is magában foglalja, hogy meg kell tudni különböztetni szépirodalmi, leíró és tudományos olvasmányt) és olyan számítás-számolás , technikát kell ismerni, amelyre a magasabb matematikai összefüggések ráépíthetők. Ez azonban még nem alap- műveltség. Ez csupán valami előfeltételnek nevezhető kiindulópont. A mai általános iskola többek között abban különbözik a háború előtti elemi iskolától, hogy ott — ha nem is bevallottan — igen széles tömegek iskolázottsági szintje ezen a ponton meg is állt. Egy 1938-as keltezésű tankerületi jelentés szerint az elemi iskolát végzett gyermekeknek nagy része le tudta írni a nevét, el tudta olvasni — szótagolva — az újságck címeit —, s úgy ahogy, tudott összeadni, kivonni, szorozni és osztani legfeljebb néhány számjegyig. Az 1954-ben kiteljesedett általános iskolai oktatás ennél sokkal magasabb célokat tűzött maga elé. Sokáig azt hittük, a tudás egyszerű növelése kialakítja az emberek általános műveltségét, az alapók gondozásával nincs semmi probléma: egyszerűen rá kell rakni magasabb ismeretanyagot, és megy minden a maga — didaktikai — útján. Ma már tudjuk, hogy az általános műveltség és az alapműveltség között az összefüggés nem ilyen egyszerű, nem ilyen egyenes vonalú. Az általános műveltség szintje nem attól függ. hogy mennyi új elemet teszünk hozzá az alánhoz, teszem azt történelemből irodalomból és mate- mat'kából. Ugyanis a mennyi itt igen gyakran attól függ, milvenek az alapok: qyatra olvasási készségre nem lehet irodalmat, történelmet, természettudományos ismeretelemet rárakni; kezdetleaes szinten megrekedt gondolkodási képességekre nem lehet magasét alapozni. A gondolkodási képesség és az olvasási készség — a beszéddel együtt — nagyon szorosan függ össze. A megértésben a kettőnek együtt van óriási szerepe. A megértés tehát a szellemi képességnek az a foka, amelyre el kell juttatni a tanulókat elég korán, nagyjából az általános iskola alsó tagozatán, hogy az alapműveltség elemei biztos bázison álljanak. A következő lépés a tudásszint egyszerű emelése, tudáselemek összerakása magyarán az ismeretkörök bővítése. A negyedik. majd főleg az ötödik osztályos tantárgyak frontálisan igyekeznek eleget tenni ennek a feladatnak. Hangsúlyozzuk: elméletileg. Ugyanis a gyakorlatban a zavarok ebben az időpontban, illetve ezen munka közben a legszembeötlőbbek. A negyedik, ötödik osztályban veszi észre a pedagógus először, hogy a tanulók nagy része nem tud olvasni, nem tud gondolkodni, nincs a megértésnek olyan fokán, hogy a tanítás zavartalanul mehetne tovább. A jelzések ugyan még csak szórványosak, a nevelők inkább a lehetetlennel próbálkoznak: a megértés hiányában is megpróbálják megtanítani tananyaguk ismeretmorzsáit. Ekkor következik be az egyik igen tragikus pedagógiai hiba: a gyermekek verbálisán megtanulják a tananyagot, anélkül, hogy megértenék. A felső tagozaton ez a folyamat most már öntörvényűén megy tovább. Bővül a tantárgyak köre és az egyes tantár- ayak ismeretanyaga. Tanulni és tanulni minden áron: csak ez az út járható a diákok számára és tanítani, tanítani minden áron: ez a tanító pedagógusok egyetlen lehetséges feladata. A kiegyenlítési törekvés azonban óhatatlanul a színvonal leszállítására kényszeríti a pedagógust: mindig a tudós minimumát tűzheti ki célul, mert az elmélyült gondolkodás feltételei hiányoznak. Tehát, lefelé nivellál, tegyük hozzá, kényszerből. Eszmefuttatásunk korántsem elméleti: ezt iaazolják a felvételi vizsgákról szóló jelentések az eqvéni tapasztalatok, a tanulók olvasási készségét firtató felmérések, a növekvő tanítási gondok a felsőoktatás első éveiben, az érettségi vizsqák, eqvre kínosabb feleletei; ma már ott tartunk, hogy az érettségi elnök nem mer kérdezni olyasmit, ami az e'őbb szóban viszonylag értelmesen elmondottak alkalmazását feltételezné Az általános műveltség kialakítása ma na- avon problematikus, és ennek oka az alapműveltség hiányossága. Ez pedig az általános iskola alsó tagozatának hibáira vezethető vissza. Sarkadi László Társadalomtudományi műhely a Nevelési Központban Új kezdeményezésről kaptunk hírt: társadalomtudományi műhelyt szerveznek a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központban. A műhely kapcsolódik a központ meglévő műhelyrendszeréhez. Létrehozásának célja a társadalomtudományok, a társadalomtudományi folyamatok megismertetése, népszerűsítése. Közönségként elsősorban a Lvov-Kertvárosban lakókra számítanak. Mindezt több csatornán keresztül és olyan módon, hogy a résztvevők ne csak passzívan, hanem aktívan és alkotó tevékenységgel is bekapcsolódjanak a közös munkába. Az első és hagyományosnak mondható csatorna az előadások sorozata, amely ,,A mai magyar valóság” címet viseli, és szó lesz, többek között, identitástudatról, szociálpolitikáról, a rétegzettségről, az értékrendszerekről. Az előadásokkal átfogó képet szeretnének adni napjaink kérdéseiről. A második módszer a vitafórumok sorozata. Mindenkit érdeklő témákról szeretnének beszélgetni, ilyenek a lakótelep környezetvédelme, a második, harmadik gazdaság, a rekreáció. A harmadik, már rendszeres összejöveteleket föltételező munkaforma a tevékenységi körök programja. Ezekben a csoportokban is — nevezhetjük őket akár szemináriumoknak, szakköröknek —, megvitatnak egyes témákat, és publikációs lehetőséget is biztosítanak a tagoknak. Ezeken kívül a kábeltelevízió adásaiban is teret kap a műhely, a város társadalomtudományi életének megismertetése. A műhely vezetője dr. Csefkó Ferenc, az MTA Regionális Kutatások Központjának ügyvezető igazgatója. A szervezők együttműködnek a város köz- művelődési intézményeivel is. S várnak minden hasznosítható ötletet, javaslatot. Az első előadást október 11-én, 19 órakor tartja Csepeli György szociálpszichológus. Címe: „A nemzeti identitás- és történelemtudat dilemmái". Falusi megálló a könyvtárbusz számára Mozgókönyvtár a Siklós környéki kis községekben Filmklub az Ifjúsági Házban E héten a pécsi Ifjúsági Ház kezdi meg őszi filmklub sorozatát, melyben Bergman, Jancsó, Saura, Kurosawa, Resnais, Mangozzi, Guerra, Schell, Herz és Wallace egy-egy filmje szerepel. A sorozat a Titokzatos történetek címet viseli. Ugyancsak az Ifjúsági Házban indul a középiskolások filmklubja, melyben a magyar és a szovjet filmművészet olyan kiemelkedő alkotásai kaptak helyet, mint például az Álmodozások kora, az Ezek a fiatalok, vagy a Stalker és az Agónia. Mindkét sorozat első vetítése pénteken, szeptember 28-án lesz. Nemzetközi oktató-televíziós szeminárium A televízió és a nemzedékek közötti kapcsolat összefüggéseivel foglalkozó nemzetközi oktató-televíziós szemináriumot rendeznek Egerben. Az október 4-én kezdődő ötnapos tanácskozáson a magyar szakemberekkel együtt 16 ország, valamint két nemzetközi televíziós szervezet képviselői vesznek részt. Az eszmecsere immár másfél évtizede hagyományos rendezvénye Egernek: a televízió és az oktatás szakemberei kétévenként ebben a városban ülnek össze, hogy kicseréljék tapasztalataikat és megbeszéljék a feladatokat. A volt siklósi járás híres volt arról, hogy nagyon sok, apró község van a területén, és ezek nagy részében gyenge vagy nem kielégítő a könyvtári ellátás. 1978-tól körzetesített eljárást vezettek be, a siklósi városi könyvtár 44 települést lát el. Van azonban tizenhét olyan település, ahol semmilyen lehetőséq sincsen állandó könyvtár kialakítására. A siklósi városi könyvtár igazgatójának, Rozsnyai Ilonának régi álma, a mozgókönyvtári ellátás hivatott ezen segíteni. Az elképzelések ez év augusztus elsejétől valóra váltak. A siklósi városi tanács, a párt- bizottság, tíz termelőszövetkezet és a lakosság anyagi támogatásával sikerült ha nem is bibliobuszt, de egy Barkas gépkocsit vásárolni, és azt mozgókönyvtárrá átalakítani.* Két konténerben helyezték el a könyveket. A polcok egy sínnel mozgathatók, kihúzhatok, így az olvasók elé tárulnak a könyvek, lehet közülük válogatni, beleolvasgatni egyikbe. másikba. A mozgókönyvtár anyagát két év óta módszeresen qyűjtik, alapállománya hatszáz kötet: gyermek-, ifjúsági és felnőtt irodalom. De a letéti könyvtár hetvenezer kötetből áll. Visznek magukkal bekötött folyóiratokat is, friss kiadványokat, sikerkönyveket. Füzetet vezetnek az egyes községekben fölmerült olvasói kívánságokról, s ezek alapján bővítik a választékukat. A Barkas hetente kétszer indul. egy-egy községre négyhetente eqyszer kerül sor. Az érdeklődés a várakozásokat fölülmúlta. Besence 98 lakosából oé'dául harminchaton kölcsönöztek könyvet mór az első alkalommal. Készítettek plakátokat és szórólapokat amelyek tartalmazzák a szükséges tudnivalókat, a kölcsönzési időket, ezekhez alkalmazkodnak a községek lakói. De a mozgóA Tolbuhini Kamarazenekar estje Pécsett Nagy siker volt Emlékezetes, szép hangversennyel vette kezdetét a múlt héten a pécsi hangversenyévad. Az a Tolbuhini Kamara- zenekar látogatott el a Mecsek aljára, amely a fővárosban korábban a bolgár kultúra hazai napjait megnyitotta, igaz, csupán a pécsi műsor két számával. A bolgár nép kultúráját, művészetét — akár csak1 más rokonnépekét is —, valljuk be: kissé felületesen ismerjük. Leginkább talán a zenekultúra kivétel ez alól, hiszen sokan emlékeznek Kozsuharov, a fiatal, tehetséges bolgár karmester évekkel ezelőtti, karmesterversenybeli sikerére, a kitűnő Dimov-kvartett koncertjeire, s a pécsi kórusfesztiválokon is régóta szívesen látott vendégek a bolgár kórusok. Nos, a Tolbuhini Kamarazenekar bebizonyította, hogy nem kevésbé kiváló muzsikusokból áll, mint az említettek. Mind a tizenötük szólistaként is „elkelne” — kiderült ez mindjárt abból, ahogy Mozart remekét, a 136-os Köchel-szá- mú D-dúr divertimentót megszólaltatták. A zenetörténészek egyike-mási,ka szerint a valójában olasz „szimfóniának" íródott, háromtételes — menüettet sem tartalmazó — kényes mű előadását finom hangzás, pontos, nagyívű formálás, árnyalatos dinamika jellemezte. A szokottnál kissé gyorsabbra vett zárótétel, a fugatoszerű kidolgozási rész pontos belépéseivel igazi, elsőrangú minőség volt, a bárminemű pontatlanság halvány árnyéka nélkül. Ami a Mozart-műből „kimaradt", bő kárpótlást talált Schubert öt menüettjében, amelyek hangulatosan idézték fel a darabok jellegzetesen bécsi hangulatát: nevükben menüettek, valójában különféle — kerti, báli — szórakoztató zenék a múlt század első feléből. Színekben, formálásban igen érett előadásban csendült fel Csajkovszkij Vonósszerenádja is, ezt megelőzően pedig a karmester, Jordan Dafov, több rangos bolgár együttes vezetője mutatta meg, hogy nemcsak karmesternek, hanem zeneszerzőnek is kiváló: Reggeli Zenéje úgy ötvözött különféle zenei elemeket és stíluseszközöket, hogy modern műve az est legnagyobb sikerét aratta! Tény azonban az is, hogy a Csontváry Múzeum nagyterme nem mindenre bizonyult alkalmasnak abból, amit az együttes megvalósítani szándékozott. A legfinomabb hangzások a forte felé tolódtak el, és bár az első ráadással azt bizonyították, hogy — Csajkovszkij után — a preklasszikus előadásban is elsőrangúak, a másodikként játszott Schumann- átirat már több szempontból sem volt szerencsés. Mindez azonban szinte semmit sem von le e kiváló együttes produkciójának értékéből. Varga J. könyvtár is alkalmazkodik hozzájuk, s ha kell, tudnak módosítani a már kialakult kölcsönzési időpontokon is. A megyei tanácstól kaptak egy gépkocsivezetői státuszt, de a gépkocsivezető látja el a mozgókönyvtárosi feladatokat is. Az első utakra a városi könyvtár szakképzett dolgozói is elkísérték, hogy átadják a tapasztalatokat, segítsék a munkáját. A városi könyvtár kétoldalú szerződést kötött az ellátott községekkel, így is biztosítva a fenntartást, a könyv- beszerzés anyagi háttérért. Az új szolgáltatás sikeres. A siklósiak már az újabb bővítésen is gondolkodnak, szeretnének a későbbiekben még egy Barkast mozgókönyvtárrá alakítani. B. A. II eWH Pipás Pista és társai Jegyzetírónak semmi baja Sas Józseffel és műsoraival, kíváncsiságból valószínű, meg is nézte volna ötnegyed órás show-ját szombaton este, ha másért nem, azért, hogy mi is az, amit a nézők túlnyomó többsége szombaton, főműsoridőben fogyaszt. Am gondolkodás nélkül a Pipás Pista és társai című dokumentumfilmet választotta, a műfaj okán is, a téma okán is, arról nem is beszélve, hogy vidéki stúdió ritkán készít kilencvenhat perces filmet, mint most a szegediek, s ritkán kap ilyen előkelő műsoridőt, ha a második csatornán is, persze. Nem nehéz feltételezni, hogy a kisebbség töltötte a szombat estét a szegedi tanyavilágban, míg a többség Sas Józsefen derült, ami persze önmagában (tényleg!) nem baj, a baj az, hogy az úgynevezett tömegműsor rendre „kilövi”, semlegesíti az úgynevezett rétegműsorokat, ha utóbbiak egyáltalán eljutnak a főműsoridőig. így a televízió akarva-akaratlan tápot ad annak a gyanúnak, hogy kiszolgál (sőt: „alulminősít”) egy tömeg ízlést az egyesen, s megkísérli ugyanezt alakítani, változtatni, emelni a kettesen. Mindezt nem a múlt szombati párosításró/, csak e párosítás — és más furcsa párosítások — kapcsán mondom, és azért, mert a műsorszerkesztés, ha akaria, ritka gonddal és leleményességgel tudia ezeket az ütközéseket elkerülni. Most is megtehette volna, hoqy illő nézettséaet biztosít eqy figyelemreméltó vállalkozásnak, Ember Judit és Bubrvnák István dokumentumfilmjének. Pipás Pista, azaz Rieger Pálné legendás, utóbb mitikussá növesztett figurája volt a szenedi tanvaviláanak. 1919-ben Bör- csök Istvánt, 1922-ben Dobók Antalt akasztotta föl némi se- oítséaqel, mindkét esetben a feleség kívánságára. Ez a tanyasi „ítéletvéarehaitó” férfiruhában járt, férfimódra dolgozott, ivott, viselkedett. A nép tudott az esetekről, kiszínezte, suttogott róla éveken át, asz- szonyok ijesztgették részeges férjeiket a Pipás Pistával, aki csak tíz év múlva s egész véletlenül került törvény elé. A kényelmes tempójú, részletező dokumentumfilmben lassan bomlik ki a téma s a történet háttere, idős emberek, rokonok, ismerősök emlékeznek. Hamar kiderül, hogy az alkotókat nem az eset, a „krimi” érdekli tulajdonképpen, hanem, hogy hoavan él az áldozatok és a gyilkos Pista asszonv tragédiája az utódok emlékezetében. És az, hogy mennyire színes, eleven ez az emlékezet, öre- qek beszélnek szabódva, nehézkesen, s mert a kamerának „van ideje", egyre jobban belelendülnek. Az idegenkedés, a közömbösség, a szégyen alól lassan előtörnek az emlékek, részletek, epizódok, persze, önmagukban lényegtelenek s ezekből szép komótosan ösz- szeáll a film. Egyik mondatukkal lerombolják, a másikkal újrateremtik a mítoszt, ahogy az emlékezetben is szétválasztha- tatlanul keveredik profán és emelkedett, humoros és tragikus. Hogy milyen volt Pipás Pista valójában, aligha derül ki valaha is. A filmnek sem a direkt és meglehetősen ellentmondó információi az érdekesek, sokkal inkább, hogy hogyan képződik és hogyan működik a legenda. Érdekes, jó produkció volt o Pipás Pista és társai. Valódi dokumentumfilm volt, érzékeny, türelmes, prekoncepciók nélküli. Csak remélhető, hogy ismétlésével nem vár sokáig a televízió. Parti Nagy Lajos
