Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-25 / 264. szám
1984. szeptember 25., kedd Dunántúlt napló 3 Sikeres hulladékhasznosítás A selejtes téglákat először porrá zúzzák Selejttéglából falazóblokk Görcsönyben Az országban egyedülálló hulladékhasznosítási kísérlet fejeződött be a görcsönyi téglagyárban. A selejttéglát eddig útépítéshez használták fel, nyártól egy önálló gazdasági munkaközösséggel együttműködve megőrlik, az őrleményből falazóblokk, födémbélés és válaszfal készül. Fóliások I 11 11 ■■ KOZOTT, a Dráva mentén Közvetlenül a piacra viszik a zöldséget Lassan vége a fóliaszezonnak, jó alkalom, hogy útnak induljunk, s megkérjük azokat az őstermelőket, akik a Dráva mentén szinte beleszülettek a zöldségtermesztésbe, vonják meg az idei szezon mérlegét, hol, még inkább: mennyiért tudták eladni kimerítő, nagy szorgalmat és minden napjukat lekötő munkájuk gyümölcsét? Eperjes — Sokan nem tudják és nem is hiszik, mit jelent 400 négyszögöl fólia alatt termeszteni paprikát, uborkát, káposztát, salátát, zöldséget, krumplit, hagymát, retket — sóhajt fel Hebér István eperjesi őstermelő, nem panaszkodva, csak mintegy tiszteletet támasztva munkája iránt. — Ketten vagyunk a feleségemmel, a gyerekek már „kirepültek”, csak magunkra számíthatunk. A legtöbbet paprikából termesztünk, az idén 100 mázsa volt, most szedjük az utóját. Erre a szezonra nem szerződtem, s jövőre sem fogok. Hetenként kétszer járok be Pécsre, a kertvárosi ABC-kbe, ahol tisztességes áron átvesznek tőlem mindent. Amíg az áfésszel volt szerződésem, a sokszor igen alacsony felvásárlási árat ők szabták meg, most viszont előttem zajlik minden, s korrekt feltételek mellett én is diktálhatok. Higgye el, ebből nem lehet meggazdagodni. Ha tehetném, mást csinálnék. Most 55 éves vagyok, nyugdíjunk nem lesz, ha nem tudok a fólia alatt kapálni, beköltözünk Siklósra a gyerekekhez, aztán elmegyek éjjeliőrnek ... Keselyűsfapuszta Eperjestől 4 kilométerre, a határ mentén fekszik Keselyűs- fapuszta. Mindössze három házból áll a település, de a porták mögött fóliaerdő, jelezvén az itt élők kenyerét. Grün- felder Jánosék négy 28 méteres fólia alatt termesztenek kelkáposztát, karfiolt, salátát, zöldbabot, paradicsomot, uborkát, és az ég tudja, még mit nem. A munka nagyját a feleség végzi, aki éppen az egyik fólia alól bújik elő érkeztünkkor. — Nem minden év sikerült ilyen jól, mint az idei. A paprikának és burgonyának jó ára volt. Tulajdonképpen kora tavasztól késő őszig nincs megállás, kezdtük a salátával, a retekkel, aztán folytattuk a többivel, érés szerint. Már hosszú évek óta én járok a pécsi piacokra, szerződést nem kötünk, így legalább személyes kapcsolatom van a vevőkkel. Az árak évenként változnak, mindig kockáztatunk. A mostaJakab Lajosné fóliája Mattyon ni szezonban elég sok paprikánk megbetegedett. Hagyományos módszerrel termelünk, a fóliákat nem fűtjük, csak áprilisban rakjuk ki a palántákat. Ha csak lehet, nem használok növényvédő szereket. A piacon csak azt kínálom, amit én is megennék. Hatty Gyűrűspusztán át Mattyra vezet .utunk. Jakab Lajosné 200 négyszögölön fóliázik. Paprikát, uborkát, karalábét, kelkáposztát termeszt. — A fiam kocsit vett és jövőre már mi is tudunk közvetlenül a piacon árulni. Már régóta a Tenkesalja Áfésszel szerződök, idén az elsőosztályú paprikát 10 forintért vették át, bizony ennyiért nem kifizetődő ... — Hát nem tudom, mi lesz, ha majd a mi korosztályunk kihal, tudja, mert a mai fiatalok már felszámolják a saját munkájuk bérét is. Itt ezek az idős asszonyok ezt soha nem számolták — fogadott Tóth Istvánná. Óidon vagyunk, asszonyok gyűrűjében. — Mi sajnos nem tudunk piacozni, nincs autónk, az áfész meg keveset fizet, a hasion nem a miénk ... — mondják kicsit keserűen —, de hát mi ebből élünk, csinálnunk kell. Old Katona Lajosék 400 négy-* szögölön termesztenek, amit csak lehet. — Az oldiak nagyon szorgalmas emberek, tudja, reggel bemegyünk a fólia alá, aztán csak a tv-híradóra érünk ki. Én a pécsi vásárcsarnokban bérelek helyet már régóta, nem mondom, kifizetődő, de milyen áron . .. ? Nem panaszkodom, nekünk megéri, most vettem egy utánfutót, sajnálom az autót. Itt állatot nem tartanak, mindenki fóliázik, mi már ebben nőttünk fel ... Baranya zöldségeskertjét végigjárva hallottunk elégedetten és kesernyésen megnyilatkozó őstermelőket. Egy bizonyos: aki csak teheti, maga szeretné árulni portékáját, nyilván a jogos haszon reményében, miután az áfésszel vagy más felvásárlókkal kötött üzletek számukra többnyire előnytelenek. Továbbá az is tény, hogy nincs elegendő vállalkozó fiatal, aki folytathatná őseik foglalkozását. Mindenesetre, akik még ezt örökölték, már nem hagyják abba. Právicz L. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny kapcsán egyik vállalását ezzel idő- előtt teljesítette a Baranya— Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat görcsönyi téglagyárának 120 fős kollektívája. Az ötletet a nyolc szocialista brigád nyári klubja kezdeményezte és a csatlakozó közösségek december 31-ig ígérték annak megvalósítását. — Hamarább teljesítettük a versenyfeladatot és már háromféle minőségű őrleményt állítunk elő, mert négyen vállalati gazdasági munkaközösségbe tömörültünk — mondja Papp József az őrlő-törő gmk tagja. — Pár hónap alatt kialakítottuk a gyárunk udvarán az őrlő- rendszert, amelyhez a gépeket az önálló gmk biztosította. A kőbányából vásárolt berendezések közül többet önerőből továbbfejlesztettünk. Még akkor is megérte a műszaki beavatkozás, ha csak béreljük az eszközöket. A segítő gmk tőkéje nélkül aligha léphettünk volna, hogy a nyolc éve dédelgetett elképzelésünk valóság legyen. A vállalati gmk még nem dolgozza fel az ösz- szes hulladéktéglát, de ez a cél. Megéri teljes kapacitással dolgozni, hisz az újdonságok kelendőek. Annyira vásárolják," hogy az őrleményből újabb termékek gyártását tervezik, így hamarosan kínálják majd a típusgarázsokhoz való blokkot, a teniszpályák fedésére alkalmas finom zúzalékot, valamint a vakoló és falazó habarcs homokját helyettesítő adalékanyagot. A görcsönyi téglaipari szocialista brigádok az országos munkaversenyhez csatlakozva ezenkívül felajánlották azt is, hogy az olajfelhasználás évi 400—500 ezer forintos összegét decemberig a felére csökkentik, sőt jövő tavaszra végleg megszűnik az égetőkemencék olaj- rásegítéses fűtése. De ez csak akkor sikerül, ha a kemencéket egyenletesen szolgálják ki. A termelés folyamatosabbá tétele végett augusztusban újabb két vgmk alakult. A számuk most már hat.A vállalat gyárai közül eddig még csak Görcsönyben működnek gazdasági munkaközösségek. A csaknem 30 dolgozó a napi munkája elvégzése után még 2—3 órát dolgozik, illetve a szabadnapi lehetőséget használja ki. — Nem volt könnyű embereket toborozni a gmk-ba — magyarázza Légrádi Ferenc, a 14 fős 2-es gmk képviselője —, hisz folyamatos a munkarend, nehéz a fizikai munka, a géppark elavult, gondot jelent az is, hogy a B—30-as falazó blokktéglánkhoz szükséges anyag rossz minőségű. A piac pedig több és egyre jobb minőségű téglát igényel. A gmk- ba beálló emberek ennek tudatában vállalták a plusz terhelést, a személyenkénti havi 30—35 órát darabbérért, ami nagyobb odafigyeléssel és felelőséggel jár.-A kisüzem idén 31 millió téglát gyárt. Jelenleg a 20 milliónál tart, pedig közben sor került egy kéthetes nem várt műszaki, technológiai karbantartásra. A tervet mindenképpen teljesíteni akarja a közösség. Csuti J. Mi a tisztességtelen? „Az illetőnek gyönyörű lakása van Pesten, csodálatos villát épített a Balatonnál, nyugati kocsin közlekedik. Hogy mire lenne még szüksége? A vállalati revizorok szerint egy kis alibire” — olvasom egyik gazdaságpolitikai hetilapunk humor-rovatában. A valóság azonban — mint rendesen — sokkal gazdagabb és távolról sem ennyire mulatságos. A valóságot — tömören és szárazon: úgy, amilyen — e szavakkal foglalhatni össze: egyenes arányban azzal, ahogy gazdálkodásunk feltételei nehezednek, szaporodnak a gazdaság r jellegű vétségek, többek között a tisztességtelen haszon szerzésének — vagy az erre való határozott törekvésnek — esetei. De hát mi minősül a gazdaságban — az erkölcsi szférából kölcsönzött szóval — tisztességtelennek? Hogyan lesz, hogyan lehet ebből a nagyon is képlékeny, nehezen meghatározható fogalomból a gazdasági életre is érvényesíthető, konkrét és — lehetőleg — a számok egzakt nyelvén is kifejezhető kategória? Gazdasági életünk - most már kodifikáltan is — alacsony hatékonyságnak minősíti, ha egy gazdálkodó nyeresége, haszna nem éri el a befektetett értékek legalább 6—8 százalékát. Alighanem erre — erre is - gondolt az a közgazdász, aki a közelmúltban, a vállalkozás feltételeivel, összetevőivel foglalkozó pécsi konferencián így fogalmazott: „Tisztességtelen haszon: a kis haszon..." Igen ám, de tapasztalataink — az árdrágítások, a fogyasztó becsapása, a téves számlázás, az „ugyanazt drágábban” esetei — azt mutatják, hogy kis és nagy haszon egyformán lehet tisztességtelen: az előbbi — többnyire — akkor, ha a tevékenység mögött nem áll igazi, piacképes kezdeményezés, az utóbbi pedig akkor, ha a kezdeményezés megvan ugyan, de rossz irányú: nem ügyesség, hanem ügyeskedés, nem valós, mérhető ráfordítások jogos eredménye, hanem a bürokrácia, az ügymenet buktatói közti lavíro- zás, kisebb-nagyobb visszaélések, vagy akár tévedés, hanyagság következménye. Baj nem is ZC van, ha — mint fenti példánkban — egy „illető" a lavírozó, ügyeskedő, hanem egy kisebb-nagyobb csoport, termelő kollektíva minősül ilyennek. Egy tsz hatalmas mennyiségű, nemlétező terményt ad el a felvásárlónak, később, magasabb áron, visszaveszi tőle, és ezzel az „apró manőverrel" elkerüli a veszteséget. . . Egy építőipari cég kétszer számláz le az építtetőnek egy különleges berendezést — az építtető (az összes külső és belső műszaki szem- lész aláírására) fizet, jelentős részben állami pénzből . . . Egy fogyasztási szövetkezet „automatikusan" harmadosztályúnak minősíti negyedosztályú éttermét, így adja bérbe szerződéses ügyfelének ... A sor végén sörért álló vevők észre sem veszik, miért fizettek minden egyes korsóért 12 forint helyett tizenhatot. . . A kereskedelmi, pénzügyi és népi ellenőrök — legáltalánosabban szólva — azt mondják: minden gazdasági tett, lépés tisztességes, ha érvényes jogszabályba nem ütközik. Igen ám, de a gazdasági bírság érvényesítéséhez vagy akár a szabálysértési eljáráshoz hiába szolgál jogszabály, ha nincs bizonyíték. Márpedig egyértelmű bizonyíték rendszerint nincs: legalábbis nem lehet eldönteni, hogy a dolog szándékos volt-e vagy véletlen, hanyagság vagy egyszerű tévedés. A felelősség a legritkább esetben mutatható ki egy-két ember hanyagságaként, szándékos elírásaként, mert működésbe lép a csoportérdek, s a mesterkedők gyakran egy cégen belül tolják egymásra a felelősséget. Nem szerencsés az sem, hogy a bejelentések döntő többsége kívülről, utólag — és nem például a vevőtől, fogyasztótól — érkezik, sőt az sem ritka, hogy a partner, a szerződő fél maga is érdekelt a szabálytalanságok elkendőzésében és fenntartásában. A lelkiismeretlen gazdálkodók a terheket így rendszerint a harmadik vagy negyedik félre hárítják — ez lehet egy másik partner, de többnyire a fogyasztó, a gazdasági kormányzat, az egész társadalom. Az ekként — az érthetőség kedvéért talán túl summá- san — jellemzett helyzet azonban nem végleges: megváltoztatható. Mindenekelőtt maga a jogi szabályozás is változik: szigorodik; ebbe az irányba mutat eddig is a bírságalap és a — személyekre vonatkozó — elévülési idő hosszabbodása, illetve növekedése. Sőt, további szigorítások várhatók: a tisztességtelen gazdasági tevékenység szabályozásáról hamarosan új jogszabályok jelennek meg. Csupán elrettentőekkel — semmire sem megyünk a bosszantó, jogos felháborodást kiváltó jelenségek megelőzésében. Amit a jog szankcionál, az csupán a „jéghegy csúcsa”, a többit az érdekszövetségek mesterkedésének, a stiklik elkendőzésének jótékony homálya fedi. Mert mindig van egy vagy több közreműködő, aki érdekelt. . . Mit lehet ezzel szembeállítani? Egy vagy több másik érdeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kínálati piac hiánya, a versenyhiány, az, hogy partnert, gyártót, építőt stb. nem választhatok — mindez valóságos melegágya a tisztességtelen haszonra törekvésnek. Vagy ahogy egyik nagyüzemünk vezetője fogalmazott: „A jelenlegi gazdasági szabályozás nem ösztönöz a teljesítmények fokozására. Inkább spekulációra és manipulációra késztet...” Egyszóval, az egészséges verseny, konkurencia a legfőbb őre gazdaságunk egészséges fejlődésének. Ugyanez a szerződéses fegyelem betartásának természetes ösztönzője, szabályozója is. Hazai viszonyaink között hasznosan csatlakozhat ehhez — mintegy megelőzésképpen - a gazdálkodók belső, döntéseinek tisztessége és szakszerűsége éppen úgy, mint a jobban, felelősebben figyelő és ennek érdekében — nem utolsósorban - alaposabban, nyíltabban tájékoztatott közvélemény. Varga János Üflegéri, nem éri? Fotó: Proksza László
