Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-24 / 263. szám
Aranyparti panoráma Siófokon. Az épületek javarészét a SÁÉV építette. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat 1983 óta leányvállalati rendszert alakított ki. Futnak a SÁÉV-„leányok” Képzőművészeti világhét megnyitója Kiskunhalason, a Szilády Áron Gimnáziumban tartották meg vasárnap a képzőművészeti világhét országos megnyitóját, amelyen Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. A több mint háromszáz éves iskola a Képző- és Iparművészek Szövetségének pályázatán nyerte el a rendezés jogát, 14 megye és a főváros ötven iskolájával versenyezve. Részt vett az ünnepségen Kiss István, a Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke, jelen voltak Bács- Kiskun megye párt- és tanácsi vezetői. A vMághét alkalmából Kiskunhalason több tárlatot is nyitottak. Kapuskesztyű és ökölvívó fejvédő a- müncheni nemzetközi sportszerkiállításról Pillantás a tőkés ruházati piacokra Beszámoló a párizsi bőrhétről és a müncheni Ispóról Gmk-k nélkül is jó a fizetés Itáliában felszálltak a Liberátorok... Az ötives, gyönyörű bajai Duna-hid 1901-ben épült. Lebombázása után hat évig, 1950. december 2-ig kompon jártak ót a Dunán. Az új hidat Bebrics Ferenc közlekedési miniszter avatta föl. A képen látható régi híd Gyulavári József fotóművész archívumából való. Volt egyszer egy Duna-híd Tegnap múlt negyven éve Hogyan került fel a négyezer forint körüli áron megvásárolható műkő síremlék az évi 1,3 milliárd forint értékű terméket előállító nagyvállalat, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (SÁÉV) termékpalettájára? A múlt hét végi sajtótájékoztatón a SÁÉV igazgatója, Gyu- • lavári Tamás ismertette a 36 éves somogyi építőipari nagy- vállalat erőfeszítéseit, melynek lényege, hogy az üzleti szélcsendet követő éledező szellőt és erősödő szelet megpróbálják a vitorlájukba befogni. A SÁÉV-et 73-ban szanálni akarták, rá tíz évre kiérdemelte a kiváló vállalat címet. Igyekeztek alkalmazkodni a külső feltételekhez, talpon maradni úgy, hogy a korábbi fejlesztéseik miatt komoly adósságter- het cipelnek magukkal. Két út közül választhattak: vagy a nagyvállalatot igyekeznek megreformálni, vagy részegységekre, leányvállalatokra bomlanak. A SAÉV az utóbbit választotta, mert így tudtak rugalmasan alkalmazkodni a piaci igényekhez. S hogy jól választottak, kétségtelen. 1983. január 1-től a SÁÉV áttért a kísérleti bérszabályozásra. A leányvállalatok létrehozásával és a kísérleti bérszabályozással azóta is bizonyítják a nagyvállalat ütőképességét és létjogosultságát. Pedig — ahogy az igazgató elismerte — még messze nem aknáztak ki minden lehetőséget, a belső tartalékaik feltárásában még, nem értek el a végponthoz. A SAÉV „Zselic" épületfelújító leányvállalata 1982. július 1-én nyitotta a sort. Specializálódott épületek felújítására, tatarozására, új épületek építésére, és rugalmasságában, hatékonyságában nem csalódtak. Jövőre már 220 dolgozóval 60 milliós termelési érték létrehozását tervezik. Az elsőt újabb két leányvállalat követte: az építőipari gépellátó és szállítmányozási leányvállalat, a „Somogygép’’, és az épületfenntartó *és szolgáltató leányvállalat, a „Somogygép”. A „Somogygép” üzemelteti, tartja karban, adja bérbe az anya- vállalat mobil gépeit és szállítóeszközeit a SÁÉV-nek, más vállalatoknak és a lakosságnak, üzemelteti az Elba 60-as betongyárat és vevőt keres a szabad betongyártó kapacitásra. A Somogygép feladata a nagyvállalati ingatlanok fenntartása, karbantartása és ál- lagmeaóvása. A SÁÉV nemrég eladta 27 millióért a korábbi irodaházát és áttelepült a munkásszálló felső három emeletére, aminek használatáért bért fizet leány- vállalatának, a Somogyép-nek. A SÁÉV évi ezer panellakás előállítására képes panelüzemében, a hirtelen fölössé vált kapacitást úgy hasznosítják, hogy vasbeton födémbéléstes- tet, sírköveket, virágtartókat, szabadtéri asztalokat és padokat, ülőkéket, lépcsőelemeket, kerítésoszlopokat és lugasokat gyártanak a kisebb vállalatok és szövetkezetek, valamint a lakossági igények kielégítésére. Vállalati gmk-k nélkül is győzik a munkát, és meg tudják fizetni a dolgozóikat. (A Számlázó Vgmk az egyetlen, aminek létjogosultsága van, tavaly 3,6 millió forintot mentettek meg a vállalatnak a számlák felülvizsgálatával.) A SÁÉV megújulása a többi állami építőipari nagyvállalatnak is bebizonyította: érdemes, sőt szükséges az ötletek kiaknázása, s a megvalósításban két szempont a leglényegesebb: állandóan növelni a technológiai színvonalat (jó munkát, gyorsan és gazdaságosan), és állandóan emelni a dolgozók bérét. Murányi László Tegnap, déli fél egykor volt 40 éve, hogy az amerikai légierő lebombázta a bajai Duna. hidat. Egy hónap múlva, 1944. október 20-án a 3. Ukrán Front Bajánál elérte a Dunát. * A „Vén diófá”-ban Komáromi Gábor szakaszvezető rágyújtott: — Mélyrepülés? Gyerekek én ezt nem hiszem! De ha lő- távolba ereszkednek, akkor... bízzátok ránk! Komáromi szakaszvezetőnek elhittük. Lukács századosnak nem hittük volna el. De Komáromi ágya felett ott állt öt üveg rum, mind Porto Rico. Tulajdonképpen ez az öt üveg volt Komáromi szakaszvezető bosszúja a korszerű haditechnikán. Mert ha a magyar légvédelem Bofors lövegei és gépágyúi fel tudtak volna odáig lőni, ahol a Liberátor-bombá- zók szálltak, Komáromi gyűrűt gyűjtött volna, nem rumot. A háborúban minden lelőtt ellenséges gép után fehér karikát festettek az ágyúcsőre. Komáromi, az ördögi kezű irányzó- tüzér, biztos halált jelentett volna néhány tucat Liberátor- nak. és szép gyűrűgyűjteményt a gépágyú csövén. De az amerikai haditechnika... A lövedékek pamacsai csak a bombázók alatt robbantak, a jenkiket nyilván a frász kerülgette, de megúszták. Kivéve! Szövői kivéve akkor, ha valamilyen motorhiba miatt lejjebb ereszkedett egy Liberátor. — Ide figyeljetek, gyerekek! — szokta volt olyankor mondani Komáromi — Porto Rico?! — Lesz! — felelték neki. — Akkor Nogybaracska! — Jó| van! Nogybaracska, — és egy bácskai falu megint kapott egy amerikai bombázógépet, Komáromi Gábor magyar légvédelmi tüzér kézügyessége révén, Másfél—két perc múlva o nagybaracskoi libajegelőn letottyant egy négymotoros bombázó. Komáromi a levegőben körüllőtte, s odairá- nyítotto. Mert ha egy magyar légvédelmi tüzér megígér valamit, állja szavát. A gépre rá volt festve: „Liberator”. Magyarul: „Felszabadító", öt bombázó, öt folu, öt üveg Porto Rico-i. Lukács százados, Oz ütegparancsnok pedig nem úgy hívta már a szakaszvezetőt, hogy „Komáromi”, hanem „Komáromi úr”. Frontot megjárt ember volt, sok mindent tudott a1 háborúról, kivéve, hogy hol lehet Porto Ricát kapni. Komáromi ezt meg sem itta, csak ejjárt a’ Pandúr-szigeti lö- vegek mellől a „Vén diófá”ba és hallgatta a harmonikaszót. Az volt a nótája, hogy „Hiányzik valaki ebből az utcá. bál”. A Liberátorok meg Olaszországban, Bariban felszálltak, nagy robajjal jöttek Pécs felől, fél 11 tájban a Duna csíkja fölé repültek, azon húztak Pestre bombázni, aztán déltájt vissza. A kötelékből egyszer — szeptember 17-én — vissza- úton kivált három gép és bombákat dobott a hídra. Egyik ráesett, de alig tett kárt, a többit meg elnyelte a Duna. Akkor támadt Lukács százados ötlete: — Fiúk! Ezek csak mélyrepüléssel tudják eltalálni a hidat. Rá kell vinni a lövegeket a hídfeljárók széleire, a bombázók alá. Féltek? Komáromi, mea a többi huszonéves székesfehérvári légvédelmi tüzér nem hitt o mélyre- pü'ésben, de rátelepítették az üteget a hídfeljárók mentére. Háború volt, parancs ... És 1944. szeptember 23-án, szombaton déli fél egykor Pestről visszafelé repülve kivált a kötelékből egv bombázó raj. A híd fölé repült, aztán nagy magasból egymáshoz láncolt bombakötegek süvítettek a levegőben. A város beleremegett, és megtudta, mi a háború. Kíváncsi kisgyerek voltam, egy ce. mentgyűrűre állva néztem a süvítő láncosbombákat, de alattam is megremegett az utca, és ívben repültem a bunkerajtóba. A távolban, a híd fe'ett füsthegyeket láttunk. Sokáig eltakarták, hogy nincs többé négy elegáns kékacél ív a víz fölött és nincsenek a huszonéves fehérvári tüzérek. A Vén diófában, kegyeletből, évekig nem játszották, hogy „Hiányzik volaki ebből az utcából”. Pedia naayon hiányoztak. Szeptember 23-án Baja fe. lől néhány virágot visz mindig a Duna. Szépek leszünk egy jó világban Mű-nap süt a búzatéren „Vénetsszonyok nyarán” két fiatal hölgy hozta el a' napfényt a Búza térre. Kevésbé emelkedetten és éppen ezért érthetőbben: solarium nyílt két butik között a faházsoron. Ha maga ez a szó, hogy solarium, nem is nagyon ízlik, a dolog amit takar — ahelyett, hogy jelölné — szóval, az igen. Világéletemben irigyeltem a vakító fogsorú, télen is nap — vagy műnap — barnította embereket. Nos, ezen a vidéken mindez ■ ösz- szejöhet. Fogászat van a Lánc utcában, napfényszalon meq a Búza téren. Ha' igazán eredeti szeretnék lenni, azt írnám: egy ugrás a sugár. A napsugár. Az a napsugár, mely kékesen viliódzva, csövekből árad Rinocérosz bőrre nincs állami ár a két, egyszemélyes ágyra és egy székre. Illetve azokra, akik helyet foglalnak ezeken az alkalmatosságokon. — Ez nem olyan, mint a kvarc, nem lehet megégni tőle — mondja az egyik tulajdonos, Tománé Fejes Judit, mgementve attól, hogy sekélyes fizikatudásom zátonyra futtasson. Sorolja a tisztesre szabott tarifát. Kényes bőrre ennyi, barna bőrre annyi, bérlet is van, és így tovább. Végigsimítok az arcomon — rinocé- roszbőrre nincs állami ár, egyelőre lemondok a hollywoodi színorgiáról. Én igen, de nélkülem is fényesedik a kilincs. Érdeklődnék a törzsvendégek után. a válasz csak egy sejtelmes félmosoly. Értem ... Hiúság zárolta titok, ki hogy őrzi meg szilveszterig nyári színét, főként, ha férfiemberről van szó, aki kozmetikába, pedikűröshöz rangrejtve jár — de jár. Reggel kilenctől este nyolcig árad a fény a hajdani mézeskalácsos lecsákányolt háza környékén. Emitt levetkőzhetünk, a szomszéd butikban felöltözhetünk, odébb belemártjuk a kolbászt a mustárba és iszunk rá egy pofa sört. Szépek leszünk a jó világban. B. Cs. dekében képes a zokniját is óiegstoppolni . . . Párkányi József, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat termelési főosztályvezetője ezzel a találó fogalmazással jellemzi a nyugatnémet piacot, ami saját nyelvünkre lefordítva azt jelenti, még nincs rendben a piac, késik a gazdasági felvirágzás, az életszínvonal egyhelyben topog, a világ a ruházkodáson spórol, elhalasztja vásárlását, ennélfogva a ruházati cikkek, közöttük az olcsónak éppen nem mondható bőrholmik kereslete nyomott, az árakat a vevők diktálják. Párkányi József a közelmúltban a Tannimpex üzletkötője társaságában a sportszerek nagy nemzetközi kiállításán, a müncheni. Ispo-n járt, azonkívül sorra meglátogatták nyugatnémet vevőiket. Mit tapasztaltak? Óriási az árubőség, nagy a kínálat, a kereskedők igencsak olcsón szeretnének vásárolni, s pozíciójukat fölöttébb erősíti, hogy a távol-keleti országok potom pénzért kínálják bőrholmijaikat, olyan árért, amivel jószerivel az alapanyag sincs megfizetve, ám országukban az állam támogatja az exportot. Tárgyalásaik középpontjában így az ár állt, s bizony sajnos az a helyzet, a nyugatnémet vevők nem hajlandók magasabb áremelést elfogadni a magyar áruk esetében sem, mint amennyi — évi 3—4 százalék — náluk az infláció üteme. Divata sportáruházban? Az úgynevezett T-vonalvezetés, vagyis a kabát a hónaljban rettenetesen bő. Párkányi József érdekességként említette még, a külföldi gyártók igencsak figyelnek rájuk, pécsi újítás a bokszkesztyűk hüvelykujjvédővel való ellátása, ezt a versenytársak máris lekoppintották. Németh Vilmos, a Hunor központi gyárának igazgatója ugyancsak a közelmúltban a bőrvilág legnagyobb nemzetközi seregszemléjén, a világhírű párizsi bőrhéten fordult meg, ahol külkereskedőjük, a Tannimpex látványos kirakatot rendezett be a magyar bőrárukból, divatbemutatókkal is csalogatva a közönséget, Bemutatójukkal — a manekenek között szereplő gyönyörű szőke ikerpár jóvoltából is — nagy sikert arattak, a tömeg rögtön betódult a standra és meg akarta vásárolni a modelleket. A Hunor mindenesetre feljövőben van a francia piacon, az utóbbi időben megkétszerezte forgalmát, keresik az igényes kidolgozású pécsi kesztyűket és bőrruhákat. Egyáltalán: a franciák kedvelik, egyértelműen nagy divat a bőrholmi, a lényeg, hogy a bőr legyen puha, kényelmes, lezser öltözködést biztosítva. A divat? Színben nagyon megy a világosbarna. S ami Németh Vilmosnak' feltűnt, a virágmintától a geometrikus formákig, mindent rányomatnak a bőrre, úgy hatnak, mint a textíliák, ezenkívül lyuggatják, mintákat préselnek bele. Hoztak is haza ilyen bőröket, s felhasználják új mo- delleik készítésénél. Miklósvári Zoltán hétfői Földessy Dénes A német ember két dologról nem mond le semmiképp: az autóról és a nyári szabadság kellemes eltöltéséről, ennek ér-
