Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-23 / 262. szám
1984. szeptember 23„ vasárnap Dunántúlt napló 3 Eszék—Pécs autósvetélkedő Valcsics Péterné és Zastavája az eszéki pályán Az engedélyeket a városi tanácsok adják ki Segítik a mozgás- korlátozottak közlekedését Júliustól számos kedvezmény illeti meg a közlekedésben a mozgáskorlátozottakat. A mozgáskorlátozott személyek (illetve az őket vivő járművek vezetői) többek között olyan helyeken is várakozhatnak, ahol ezt tábla tiltja. A kijelölt rakodóhelyre vonatkozó tiltás azonban rájuk is vonatkozik. A „várakozóhely" tábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla jelzi, illetve jelezheti, hogy a várakozóhelyet mozgáskorlátozottak részére tartják fenn. Az említett kedvezményeket engedéllyel lehet igénybe venni. Ezeket az engedélyeket — kérelemre - a városi tanácsok egészségügyi osztályai, illetve Pécsett a Pécs városi Tanács v. b. hivatala állítja ki. Az engedélyeket az Orvosszakértői Intézet szakvéleménye alapján adják ki, illetve ez nem szükséges azoknál, akiknél a mozgáskorlátozottság egyértelműen megállapítható. Az új engedélyek kiadásával egyidőben a régi parkolási engedélyeket bevonják. Az új engedélyt pedig a jármű belső részén - kivéve a szélvédőt — jól látható helyen kell elhelyezni. Az engedély érvényességi ideje: három év. Jobbak voltak a jugoszlávok Tenkes-túra — huszadszor A főzőverseny résztvevői a kistőtfalui völgyben Fotó: Läufer László 3000 fiatal a jubileumi túrán Vendégek Schwerinbol és Eszékről Nagy érdeklődés kísérte a hagyományos Eszék—Pécs autósvetélkedőt, amit tegnap tizenötödik alkalommal rendezett a Magyar Autóklub Baranya megyei Szervezete, az AMD Sla- vonac Osijek és a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. Erre a találkozóra minden évben sor kerül, így túl azon, hogy a két testvérváros autósai összemérik tudásukat, ügyességüket, e találkozók a barátságot is ápolják, egymás jobb megértését is elősegítik. Az autósvetélkedő vezetőit, szervezőit pénteken este Huber Zseljko, az Eszék városi képviselőcsoport elnöke fogadta, aki rövid beszédében annak az óhajának adott hangot, hogy sokáig tartson a két város autósainak találkozása, s éljen meg nagy jubileumokat ez a rendezvény. Litványi Tibor, a Manyar Autóklub Baranya megyei Szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy ez az autósvetélkedő is hozzájárul úgy Jugoszláviában, mint nálunk a közlekedés biztonságának fokozásához. A verseny szombaton kora reggel kezdődött az eszéki téglagyár melletti autóparkolóban, ahol a résztvevő 25 magyar és 25 jugoszláv autó és autós egy nagyon jó vonalvezetésű szlalompályán mérte össze tudását. Természetesen a kis kocsikkal indulók könnyebben „gyűrték le”, az akadályokat de a nagyobb kocsik vezetői is nagy biztonsággal és jó időkkel autózták végig a pályát. Jellemző a színvonalra, hogy alig-alig történt bójadöntés. A versenyzők miután végeztek az ügyességivel, azonnal indultak Pécsre, de közben két időellenőrző állomáson, Donji Mi- holjacon és Drávaszabolcson kellett jelentkezniök. Pécsett a délutáni órákban bonyolították le a második ügyességi versenyt, melynek színhelye az Engel János út volt. A pécsi szervezők játékkal is tarkították a szlalomozást, többek között az autóból kiszállva kellett teniszlabdákat egy kosárba dobni. A szakadó eső ellenére sokan kíváncsiak voltak a vizes úton csúszkáló, faroló autókra. A versenyzők KRESZ tesztlapot is kitöltöttek, számot adva közlekedési ' ismereteikből. Fodor Dezső és Valcsics Péter már sokadszor jött el az Eszék—Pécs autósvetélkedőre. Vajon miért? — Nagyobb versenyre az ember nem tud elmenni, így az ügyességi marad, mely nem teszi tönkre az autót, s olyan rutint szerezhetünk, melyet a mindennapi forgalomban kamatoztathatunk. A verseny végén Harkányban került sor az ünnepélyes díjkiosztóra. A hat kategória győztesei: Beher Josip, Dinics Borislav, Karase Brankó, Gabo- ra Pero, Deqavics Zelko és Nesek Jana. így hát a tizenötödik Eszék—Pécs autósvetélkedő teljes jugoszláv sikert hozott. Roszprim Nándor A közelgő fegyveres erők napja tiszteletére 20. alkalommal rendezték meg szombaton a Tenkes-túrát a Siklós határában magasodó dél-baranyai hegyvidéken. A kuruc szabadságharcosok legendás hírű hajdani búvóhelyén, a Tenkes hegy oldalában kanyargó négy túraútvonalon. Az ország minden pontjáról jöttek a természetjárás és a turisztika kedvelői Siklósra, a huszadik Tenkes-túrára. A hazai csapatok mellett Jugoszláviából és az NDK-ból is érkeztek vendégek. Eszékről ötven, Schwerinbol 8 fiú és lány. Az országosan is meghirdetett túrán szombaton csaknem háromezer fiatal vett részt, 100 csapat küzdött a Tenkes-túra Kupáért és a „Legjobb szakács” címért. Három kategóriában versenyeztek az úttörők, középiskolások és a dolgozó fiatalok. Négy útvonal közül választhattak, de a szervezők gondoltak azokra is, akik túrázni jöttek, nekik egy ötödik sétálóutat jelöltek ki. A jubileumi Tenkes-túrára meghívták az előzőek rendezőit és szervezőit is. Fél hét. A siklósi sportpályán gyülekeznek a résztvevők. Lassan megtelik a zöld gyep zsibongó lányokkal, fiúkkal, úttörőkkel, férfiakkal és nőkkel. Mindenki izgatott. Az indító- állomáson már kész a honvédelmi akadálypálya. Indul az első csapat. A várakozókat pol- beatműsor szórakoztatja. A kistőtfalui Malomvölgyben már készülnek a „mesterszakácsok” ínycsiklandozó ételei. Itt egész nap szól a zene. Sárkányrepülők színesítik az égboltot. A Közlekedésbiztonsági-tanács autós ügyességi versenyén többen bizonyítják tudásukat. Játékos sportvetélkedőn vesznek részt azok, akik nem túráznak a már célba ért csapatokkal közösen. Leszállt az este. Már csak a sátortábor hangos, pol-beat- énekesek hangját viszi messze a szél. Sz. K. Nyolc hétvégén négyezer vonatos turista HDN-vonatok ’84 Olcsó, élményt nyújtó szombati kirándulások Ismét dolgozik a karcagi rizshántoló Befejeződött a nagy nyári karbantartás a karcagi rizshán- tolóban. Az ország legnagyobb rizshántolójának gépei, berendezései máris dolgoznak, a még raktáron levő tavalyi rizst dolgozzák fel. Az új termés megérkezéséig két műszakban napi 180 tonna vízigabonát hántolnak, csiszolnak és készítenek elő kereskedelmi csomagolásra. A jelzések szerint rizsből a következő hetekben, hónapokban sem lesz hiány, mert az órizst követően október 5 körül megkezdik az új termés szárítását és feldolgozását. Az ország vízigabonájának a kétharmadát termő Nagykunságban ezúttal két-három héttel később érik be a rizs, de a lecsapolt táblákon szórványosan már szeptember utolsó hetében megindulnak a kombájnok. A Dunántúli Napló szerkesztősége és a MÁV Pécsi Igazgatósága az elmúlt év nyarán először szervezte meg a hétvégi HDN-kirándulóvo- natokat. A tavalyi akció sikere bizonyította, hogy olvasóink igénylik ezeket a programokat. _ A kezdeményezés egyedülálló volt, melyhez hasonlót azóta sem szerveztek másutt az országban. Ebben az évben tovább folytattuk e sajátos találkozókat olvasóinkkal. Az akció a Hétfői Dunántúli Naplóról kapta nevét, azzal a ki nem mondott céllal, hogy ezzel is növeljük a Dunántúli Napló és a HDN iránt érdeklődők körét, olvasóink táborát. A HDN-vonatok, ’84 akció lebonyolításában jó partner volt a MÁV Pécsi Igazgatósága és mindazon szervek, amelyek különböző formában nyújtottak segítséget számunkra nyolc szombaton át. így a Dr. Doktor Sándor— Zsolnay Művelődési Központ, a Baranya megyei Testnevelési és Sporthivatal, az Utasellátó Vállalat területi igazgatósága, a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a Centrum Áruház, a Pécsi Nemzeti Színház művészei, a Bóbita Bábszínház, az MHSZ hőlégballon, repülőmodellező és sárkányrepülő szakosztályai, az idegenforgalmi hivatalok, vendéglátó vállalatok, a Baranya megyei Fürdő Vállalat, a Mohácsi Révátkelési Vállalati a Volán és nem utolsósorban a MÁV „Sziklai Sándor” KISZ-szervezetének lelkes aktivistái, akik valamennyi HDN-vonaton ott voltak és segítették a programok lebonyolítását. Nyolc hétvége, nyolc HDN- vonat; mintegy négyezer, vonatos turista. Röviden ennyi lenne a mérleg, ám az említett számok sok mindent takarnak. Heteken át tartó szervezőmunkát, közel negyven aktíva lelkes segítségét: amatőr és hivatásos művészek fellépését, hőlégballon, repülőmodellezők és sárkányrepülők bemutatóját, sporvtetél- kedőket, a dél-dunántúli régió nevezetes helységeinek jobb megismerését célzó szellemi totót és még sorolhatnánk . . . Ismét bebizonyosodott, hogy rohanó korunkban az emberek vágynak a szervezett programokra, egyben a szabad idő kötetlen eltöltésére. Az volt a célunk, hogy a kisebb jövedelmű családok számára is elérhetővé váljon egy-egy kellemes szombati kirándulás, de ehhez ma már többet kell nyújtani az élményt adó szórakozás érdekében. Az utasokat tehát szórakoztatni is kívántuk, miközben megismerhették Dél-Dunántúl különböző kirándulóhelyeit. így Harkányt, Gunarast, Szigetvárt, Gemencet, Baját, Keszthelyt, Hévízt, Badacsonyt, Balaton- fenyvest és Mohácsot. Kétségkívül nagy vonzerő volt a kirándulók számára, hogy a MÁV jelentős kedvezményt nyújtott az utazásokhoz, de előfordultak az utazók részéről különböző észrevételek, amelyeket a továbbiakban illő megszívlelni. A HDN-vonatok, ’84 akció lezárult. Köszönet mindazoknak, akik segédkezet nyújtottak a szervezésben. Köszönet a különböző szerveknek, művészeknek, sportolóknak és nem utolsósorban a vasutasoknak, akik szombatonként a HDN-emblémós szerelvényeken teljesítettek szolgálatot. Salamon Gyula Hét város fiataljai között Gondolatok a soproni diáktalálkozóról Ezer diáktorokból zengett fel az ének este kilenckor a soproni Lővérek erdejének szívében, a Deák-kúti tisztáson, ahol 1827 óta tarka jókedvvel, vidám hangulatban búcsúzik el az alma matertől a végzős soproni fiatalság. Ezen az esten nem a búcsúzás, hanem a találkozás öröme zengte át az erdőt. A soproni diákok itt köszöntötték Debrecen, Esztergom, Kecskemét, Pápa, Pécs, Sárospatak ősi diákváros második országos találkozójának résztvevőit, hogy azután közös fogadalommal tegyenek hitető testvériség, a honszeretet és a szellemi haladás eszméjének ápolására. Nemcsak megkapó, de megható is volt az erdő fáinak feketeségét feloldó fáklyák fényében a diákok ajkáról föl- harsanó ének: Ahol sok diák együtt van, s jól érzed magad, Biztos te is rátalálsz barátaidra. A sok élmény elkísér, minden emlék kincset ér. A soproniak részéről nagy gonddal és anyagi áldozattal mintaszerűen szervezett program első állomásaként mindegyik város ifjúsági csoportjához már Naqycenken olyan kísérő csatlakozott, aki a programpontok és helyek ismeretében teljes táiékoztatást nyújtott. Vezetésükkel — Naqycen- ken lévén — a tanulóifjúság meqhatottan tisztelgett a legnagyobb magyar tetemét magába reitő kriptasír előtt. Az első naD esti programjának kieaészítéseként a Liszt Ferenc művelődési Központ hangversenytermében a soproni Testvériséq nemzetiségi NéD- táncegyüttes és a Moby Dick- eavüttes szórakoztatta a fiatalokat. Másutt verseket mondtak, réai diákdalokat, táncokat tanítottak az érdeklődőknek. Fel- szabadultság, iókedv, sziporkázó humor uralkodott mindenütt. Másnao a diákság hagyományait kutató szakemberek a diákságnak a társadalmi életben régen és ma betöltött szerepét, a diákönkormányzat kérdéseit vitatták mea — diákifjúság nélkül. Róluk volt szó, de nélkülük. E tanácskozással egyidejűleg ugyanis a hét város csapata tréfás, vidám fejtörők megfeitésén ügyeskedett, holott e helyett részt vehetett volna az ifjúság problémáit őszintén feltáró előadásokon. De sor kerülhetett volna Sopron kulturális, történeti és művészeti értékeit ismertető sétára is. Mert Sopronban voltak ugyan diákjaink, vajmi keveset tudtak meg mégis a város közép-, illetve barokk kori képéről, réai diákiairól (Faludy Ferenc, Batsányi János, Berzsenyi Dániel stb.) és az itt munkálkodó Széchenyi Istvánról, az itt silbakoló Petőfi Sándorról. És nem látogattak mea egyetlen múzeumot sem! Pediq célszerű lett volna a sok vidámságot (gyakran primitív pajzánságot) ismeretterjesztő programmal változatosabbá tenni. A Fő téren bemutatott színpadi apróbb jelenetek — néha vaskos humorukkal — harsogó derűt fakasztottak, de némelyikük távol állt a diákélet világától, és ízetlenkedésbe fulladt. Jó volna e téren is erősebb tartalmi nívóra törekedni! Az éjfél utánig elhúzódó, néha egymással vetekedő számok nagy érdeklődést keltettek (főleg a debreceni Tücsök együttes és táncháza, a Garabonciások ötletes jelenetei, a Hírős- táncklub vérpezsdítő latin^nme- rikai táncaival.) A sajnálatosan sokáig elhúzódó eredményhirdetés és díjkiosztás után a pécsi Royal Dixieland Band számai arattak osztatlan sikert. írnunk sem kell, hogy a pécsiek más szerepléseikkel sem vallottak szégyent. T. I.
