Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-19 / 258. szám
6 Dunántúlt Tlcrplö 1984. szeptember 19., szerda Toliseprű Óvás óvodaügyben A hangsúly a teendőkön van Á cigánytanulók képesség - fejlesztéséről A nyaralókastély ma szociális otthon Püspökszentlászlón Ma az iskolaérettség kérdése nemcsak a szűkebb értelemben vett szakembereket, a kutatókat érdekli, hanem fontos probléma oktatáspolitikai szempontból is. Családok, egyes társadalmi rétegek vagy etikai csoportok tartós szociális és kulturális hátrányai lassíthatják, gátolhatják a gyermek testi és értelmi fejlődését, s ezáltal negatívan befolyásolják a gyermek iskolai esélyeit. Nem kétséges, hogy hazánkban a cigánygyerekek alkotják a leghátrányosabb helyzetű csoportot. Halmozott hátrányaikat tükrözik a kiugróan magas bukási arányszámok. A kisegítő iskolában a cigánygyerekek igen magas arányban találha1 tők. A cigánylakosság elmaradottságának megszüntetésére csak a felszabadulást követően történtek kezdeményezések, intézkedések. E tényt az elért eredmények és problémák elemzésekor alapvetően fontos figyelembe venni. Óvodába, amefy ellensúlyozhatná a kedvezőtlen szocio- kulturólis hátteret, a cigány- gyerekeknek mindössze 20—30 százaléka jut el. (Az óvodába járó gyerekek aránya országosan 84 százalék.) Az óvodába nem járók számára létrehozott 192 órás iskolai előkészítő — bár hasznossága vitathatatlan — általános tapasztalat szerint éppen a cigánygyerekek esetében nem elegendő a minimális iskolai esélyek megteremtéséhez, különösen elégtelen az iskola által megkívánt szokások kialakításához. Nagyon nagy mértékű szókincsük szegénysége a magyar gyerekekkel szemben. Ennek egyik (nem egyetlen) okát a cigánytelep tárgyi kultúrájának szegénységében jelölhetjük meg. A cigánygyerekek nyelve nemcsak szerkezetében tér el a többi gyerekek, s elsősorban az iskola nyelvétől. Nemcsak a nyelv absztraktabb, fogalmi elemei ismeretlenebbek, idegenebbek számára, hanem szókincséből még konkrét és a többi gyermek által nagyon is ismert tárgyak sokaságának megnevezése is hiányzik, mivel világából maguk a tárgyak hiányoznak. Vizsgálataink során sok olyan tényezőt találtunk, melyek gyökerei az intrauterin életbe nyúlnak vissza, majd a szülés után azokat a hátrányokat okozzák, melyeket úgy is nevezhetünk, mint a cigánygyermekek velükszületett negativ adottságai: a cigányanyák nagy része nagyon fiatalkorú, a cigányanyák terhesség alatti anomáliái: alkoholizálás, dohányzás, alultápláltság, vitaminhiány, sok megelőző terhességmegszakítós, csonka családban, életközösségben élnek, ami sokszor nem tartós, gyakran büntetett előéletűek, jellemző még a felelőtlen „máról holnapra" élés is. Mindezen tények ismeretében a segítés, korrekció szándékával kísérletet indítottunk az OTTKT 6-os Főirány „Képesség- fejlesztés" témakörén belül. Két csoportot indítottunk, az egyik csoportban (10 fő) csak cigányszármazású gyerekek voltak, a másik heterogén összetételű, 10 gyerekből 4 volt cigányszármazású. A fejlesztés területei: — magyar anyanyelvi alapszókészletük kialakítása, bővítése; — szokások, viselkedési formák elsajáttítatása; — közvetlen környezetük megismerése; — munkaérettségük, feladattudatuk kialakítása; — mennyiségfogalom fejlesztése; — ábrázoló és megfigyelőképességük fejlesztése; Ezzel egyidőben a szülőket is igyekeztünk megnyerni. Elfogadtatni velük az iskolázottság fontosságát, új nevelési módszereket és szokásrendeket beépíteni mindennapi életükbe. Fejlesztő foglalkozásunk eredményeként kiderült, hogy cigánytanulóink rendszerint normálisan fejlettek, csak nem érték el a felfogóképességnek azt a szintjét, amelyet az iskolai oktatás-nevelés feltételez. Ebből a vizsgálatból az is kitűnt, hogy a homogén cigánycsoportban lassabb a fejlődés, mint a heterogén összetételű gyermekek csoportjában. Nem szorul bizonyításra, hogy a cigánygyermekek iskolai nehézségeinek megoldásában a közeli és távolabbi perspektívát tekintve egyaránt rossz út a hátrányokkal való kiegyezés, az oktatás tartalmi igényeinek csökkentése. Gyakorlati vonatkozású feladatok, javaslatok: 1. Nagyon fontosnak tartjuk a a ciqánycsecsemők rosszul- tópláltságának megszüntetését, hiszen a tápláltság elégtelensége neqatívan hat az érzelmi fejlődésre, okozója különböző betegségeknek, az érzelmi élet sivárságának, közömbösségnek, magatartás és személyiségzavaroknak. 2. Mindezek elkerüléséhez szükséges a cigányteleoülések, kolóniák felszámolása. Segíteni kell őket meqfelelő lakáskultúra elsajátításában. 3. A cigányqyermekek számára nélkülözhetetlen a családban való nevelés, nem helvette- síthető — és nem segíti nevelésüket — soeciális intézménybe való irányításuk, de szükséo lenne egv gon- dozóhálózat kialakítására, mely fiayelemmel kísérné és segítené a családot valós funkciójának betöltésében. 4. Bár a cigányság felemelkedése össztársadalmi kérdés, mégis társadalmi átalakulásuk qyökerei az iskolai nevelés-oktatás talajában keresendők. Pedagógiai szervezési teendők: — Speciális tanfolyamokat kell szervezni olyan óvónők számára, akik cigánygyermekekkel foglalkoznak. — A gyermekek óvodai élete színes, figyelmet felhívó, élménygazdag legyen, keltse fel az érdeklődést, kíváncsiságot. Sok kirándulás, séta, film-, diavetítés ajánlott. — Főleg az anyanyelvi nevelésre kell hangsúlyt fektetni, szókincsük, beszéd- készségük javítására. Ha szükséges, szakképzett logopédus bevonásával. — Az oktatás adjon lehetőséget sokoldalú cseleked- tetésre, manipulációra, a szemléletes, képszerű gondolkodás kiművelése érdekében. — A manuális készség kibontakoztatására az ábrázoló foglalkozásokon túl a szabad-időben a konstrukciós játékok során sokféle eszköz biztosítósával kell törekedni. — Mozqáskészségük fejlesztéséhez a testnevelés, a szabályjátékok, ének-zene foglalkozások kínálnak változatos lehetőséget. Mindezek után felvetődik bennünk a kérdés: Vajon a 3 éves óvodai foglalkozás megoldaná-e azt a feladatot, hogy a szellemileg elmaradottabb cigányqyermekek elérjék az átfog szintet? A korlátokat figyelembe véve úqy érezzük, hoqy a 3 éves óvodai képzés, ha abban minden cigánygyermek rendszeresen részesülne, csak a probléma megoldásának közelébe vinne, de azt teljes egészében nem tudja meqoldani. A végleges megoldást a Cigányságnak a társadalomba való teljes beilleszkedése jelenti, amely felszámolja a szülői elmaradottságot, megteremti a cigányság társadalmi, politikai, gazdasóqi, szellemi felzárkózásának lehetőségét. Kerényi Klára pedagógus Baranya megye egész területén megyei tanácsi vb-hatá- rozat írta elő 1971-ben, hogy 1972-től kezdődően a községi tanácsok kötelesek minden évben krónikát vezetni, a szakig, szerv vezetője javaslatot tenni a krónikaíró személyére, s azt megbízni — előre megállapított tiszteletdíj ellenében — a községi krónika vezetésével. A község eseményeit összefoglaló munka azután minden év tavaszán tanácsülés elé kerül, ahol tanácsi határozattal fogadja el a testület az az évi összegzést. A községi krónika három részből áll. A település januártól decemberiq előforduló eseményeit — időrendi sorrendben, naponként elkülönítve — az Eseménynaptár tartalmazza, a fontosabb adatokat az ösz- szefoglaló összegzi, míg a falu életét bemutató dokumentumok a Dokumentumgyűjteményben foglalnak helyet. A jó krónikaíró a község valamennyi politikai, gazdasági, kulturális szervének adatait beleveszi a krónikájába, megtoldva a lakosság demográfiai adataival, gazdasági, kulturáPécs, Anna utca 41. Egykor Poszek Vilmos kalaposmester háza volt. 1899— 1905 között a Pécsi Munkásképző Egyet itt bérelt helyiséget. Itt szervezkedett az egylet vezetősége. Az 1901. évi rendkívüli közgyűlésen a földszinti nagyteremben megjelent Csizmadia Sándor szociáldemokrata központi vezetőségi tag, költő, és saját verseit olvasta fel. Pécs, Antal utca 11. Marczin Gusztáv szocialista nyomdász, újságíró, lakása volt. Több éven át lakásában mű- ködö't a nyomdai munkások „közvetítő csoportja.” Ezt az intézményt a szakszervezet tartotta fenn. A Pécsre érkező, vagy Pécsen keresztülvándorló nyomdászok munkaközvetítésével foglalkozott. Marczin Gusztávot „Szeresd felebarátod" című antiklerikális cikkéért ítélték el 1913-ban. Ezt követően a nyomdai munkások állásközvetítését is megtiltotta a rendőrkapitányság. Pécs, Fogaras utca 1. Közvetlenül a két munkáspárt vezetősége között létrejött meglis, kommunális gyarapodásával. A dokumentumok közül a fényképek, újságok, folyóiratok, újságcikkek, meghívók, műsorok, plakátok, nyomtatványok, kiadványok, iratmásolatok, régi iratok mellett a jó krónikaírók már diaképeket, filmfelvételeket, a község idős lakóival készült magnetofontekercseket is beküldenek, felkutatják falujuk történetét, hagyományait, népszokásait, szemügyre veszik a temetőket, felkutatják a dűlőneveket, jellegzetes ételrecepteket, viseleteket, számba veszik a falu há- zoit, jellegzetes portáit, ösz- szegzik havonként, évenként az időjárásváltozást. A krónikamozgalom megszervezését Bernics Ferenc műv. oszt.-vez. és dr. Szita László levéltárigazgató vállalta, megyei referensként Beze- rédy Győző fogta össze. A szakmai ellenőrzést azóta is a Baranya megyei Levéltár végzi, minden év május 31-ig kell beküldeni az elkészült krónikákat. 1978-tól kezdődően a hatékonyabb járási referensi rendszerre tértünk át. Megyei referens Sándor László levélóllapodás alapján elhatározták, hogy kerületenként párt- bizottságokat hoznak létre és ezek részére pártházakat jelöltek ki. A Kommunista és Szociáldemokrata Párt közösen akart pártházakat bérelni. A határozatból a szociáldemokrata párt visszalépése miatt azonban nem lett valóság. Az MKP azonban később a határozatot magára nézve kötelezőnek tartotta és 1945. július 16-án felavatták a szigeti külvárosi pártszékházat a Fogaras utca 1. szám alatt. Az tárigazgató-helyettes lett, s minden járást egy-egy levéltári munkatárs felügyel. A kiemelkedő, jó, közepes, gyenge minősítést, s a szöveges indoklást megküldjük a községi tanácsoknak, ha kell, intézkedésüket kérve. A jó krónikások jutalmazását a járási krónikaértekezleten végezzük. Számosán kapták meg o Szocialista Kultúráért kitüntetést, mások könyvcsomagot, oklevelet vehettek át. Az értekezleteken a járási referens értékelése mellett o leniobbak előadáson ismertetik módszerüket. Időszakonként megjelenik a Baranyai Króni- kaírás- c. kiadvány, ahol az arra érdemesek publikálhatnak is! Kulcsszerepben van a krónikás, minden az ő fölkészültsé- aétől, lelkesedésétől függ! Igyekszünk minden támogatást megadni nékik, s erre hívjuk föl a közvéleményt is! Meg kell becsülni ezt az egyedülálló kezdeményezést, most oz utolsó alkalom, hogy segítsünk a jövő kutatóinak. Vargha Dezső, levéltáros, krónikareferens ünnepségen az ünnepi beszédet Hajdú Gyula dr. ügyvéd, pártpolitikus mondta. A párt első titkára és a székház vezetője Izsáki József lett. Megjelent az ünnepségen Gáspár Sándor motorszerelő munkás, MKP központi vezetőségi tag, országos szakszervezeti vezető is Budapestről. Az épületben kapott később helyet 1947-ben a Magyar Kommunista Párt Pécsi Bizottságának pártiskolája is. Ezzel kapcsolatban így emlékezett meg a helyi pártbizottság lapja: ....... a megyei pártiskola F ogaras utcai szép, villaszerű épülete ismét tanulástól, előadásoktól, vitáktól hangos. Két nappal ezelőtt megkezdődött az első kommunista-szociáldemokrata közös pártiskola, amelyen 25 kommunista és szociáldemokrata funkcionárius, főleg ipari munkás vett részt. Vörös Gyuláné az iskola vezetője. Jelenleg a fő hangsúlyt az egységes munkáspárt elméleti alapjainak megteremtésére helyezik ...”. (Forrás: Szita László: Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécsett. Pécs, 1977. 53. lap.) Jeli József Mióta a férfiaknak a nőkkel való egyenjogosítására több helyütt sor került, az óvó néniken kívül beszélhetünk már óvó bácsikról is. Külföldön ez nem újdonság. Egy hazánkban járt küldöttség inkább azon csodálkozott, hogy nálunk csak néhány fiú választotta élethivatásul az „óvó bácsis” foglalkozást, vagyis a 3—6 éves gyermekek csoportos nevelését. A magam részéről kissé komikus esetként könyvelem el, hogy egy — mondjuk — harmincéves anya a gyermekére felügyelő 22 éves fiatalt „bácsizzon”, viszont valahogy szólítania kell gyermeke nevelőjét, ha az férfi. De nemcsak a képzésből, a megszólításból adódnak furcsaságok, hanem az intézmény nevének helyesírásából is. A magyar helyesírás szabályai című szabályzat valamennyi kiadása és a Helyesírási tanácsadó szótár egyöntetűen az óvoda írásmód mellett foglal állást. Keszler Borbála azonban az Édes Anyanyelvűnkben (1984. évi 1. és 3. szám) az ovoda (rövid o-s) írásmód bevezetését javasolja. Vitaindító cikke után is akadtak, akik továbbra is az óvoda írásmód megtartásához ragaszkodtak egyrészt a szónak eddigi, ilyen módon megszokott írása miatt, másrészt azért, mert az óvoda szó „intelligensebbnek is hangzik a nyelvhagyomány alapján. Kiejtési hibáinkat nem szabad a helyesírásban rögzítenünk, az torzulásra vezet. Inkább a helyesírás segítse a jó kiejtést!” Nézzük a másik tábor érveit! Egyik érvük: a gyerekszáj oví-t mond övi helyett. És bár óvó nénit és óvó bácsit emlegetünk, magát az intézményt, épületét és eszközeit sokfelé rövid o-val: óvodának, óvodainak nevezzük. E felfogás követői hivatkoznak Kodály Zoltánra, aki a Zene az óvodában című cikkében így ír: „Hogy miért írok ovodát óvoda helyett? Úszni: uszoda, írni: iroda, vívni: vivoda (Jókai), és ezek mintájára: bízni: bizalom, bírni: birodalom, fúr: furakodik, fűz: füzet... fú: fuvola stb." Keszler Borbálán kívül az ovoda írásmódot javasolja Szepesy Gyula is: „Vajon ki ejti ó-val az óvodát és ő-vel a bölcsődét? Ejtésük általánosan: ovoda, bölcsőde. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által szerkesztett A magyar nyelv értelmező szótára 5. kötetében (a 449. lapon) érdekes módon mindkét fajta írásmódot ajánlja ekként: ó - o vagy o — o. A megjelenésével erősen késő új helyesírási szabályzatban a Helyesírási Bizottság az eddigi írásmód, tehát az óvoda mellett döntött. A Helyesírási Bizottság ugyanis nem akar hagyomány- és pecséttörő lenni, táblacseréket követelni. E kényelmetlenséggel járó gyakorlati intézkedésektől — mai műszóval élve - elhatárolja magát, holott a kettős helyesírási mód lehetősége biztosította volna a választási lehetőséget. Még egy érdekességre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Pécsett, az Aradi vértanúk utcájában levő óvoda — az akadémiái döntéstől függetlenül — az épület homlokzatán a tatarozás előtt is, után is helytelen cégjelzéssel hirdeti a következőket: PÉCS VÁROS MÁTYÁS FLORIAN OVODA Sajnos, nemcsak a Flórián és az óvoda szó hosszú ó-ja rövid, az első szóról is hiányzik az ékezet. Olvastán mit is írna Horatius? „Ne nevessetek, barátaim!" Dr. T. I. Pécs, Fogaras u. 1. A felszabadulás után pártház, majd pártiskola. Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Antal utca 11. sz. Marczin Gusztáv szocialista nyomdász újságíró volt lakása. Községi krónikaírás Baranya megyében (1972-1913) Fontos kltltt a i9vő történészeinek