Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-15 / 254. szám
Kirándulóközpont a Malomvölgyben Akkor mér javában épült a mostanra városnyira nőtt Lvov- Kertváros, amikor a Malomvölgyet „kitalálták" azzal a jelszóval, hogy „a kertvárosiak Mecsekje" legyen. 1976. októberében jártunk. Azóta átalakult a táj. * Egykor legelő volt a Kökény alatt hosszan elnyúló völgyben, amely rányílik Pécsre, a város fölé magasodó hegyekre. Most rnár a második tó télik — e csapadékszegény években igen lassan — alakulnak a 260 hektáros területen a kisebb, egymástól elkülönülő egységek, ahol az emberek (száz- és ezerszámra, egymást nem zavarva) pihenhetnek, szórakozhatnak. Erősödnek a nyolc év alatt telepített (a saját kertért mindenre elszántak által alaposan megtizedelt) fák és cserjék, mind hosszabbak a sétautak és mind' több a rönkpad és asztal. az esőbeálló. Két kilátó is emelkedik már a legmagasabb pontokon. Az újabbikból különösen szép a kilátás a városra. Kár, hogy egy kivágásra vénhedt erdei fenyő pont a torony előtt tenyerei a panorámába. Az északi tónál már működik egy csónakkölcsönző (vízibicikli és szörf is van!), a déli tó felé vezető út mentén a vidék egyetlen (maszek) falatozója hívogat egy feketére, kólára, vagy pohár sörre, esténként meg videoműsorra. Itt is, ott is van egy-egy hangulatos házacska, amelyek — úgymond — üzemi célokat szolgálnak. Vorázsosan szép parkrészek váltakoznak a dzsungelsűrű kökénnyel és más „őshonos" növényekkel. A mérhetetlen csend, amibe szinte belezuhan az ember, meditálásra késztet. * Az elmúlt hetek úgy hozták, hogy többször is bebarangoltam a kertvárosiak Mecsekjét, felfigyeltem a szépségeire, de a fogyatékosságai sem maradtak észrevétlenül. Ha most azokról lesz inkább szó, azt „érted haragszom, s nem ellened" alapon fogadja el ázol* vasó. Nem tagadhatom, hogy a nyolc esztendő felfokozott várakozást táplált bennem. Ezért amikor most a barangolás során először tettem be lábamat, lehangpltságot éreztem.. A legutóbbi is vegyes benyomásokat keltett, hiszen A LÁTOGATÁS hírére felpörgetett munkák szemtanúja lehettem. (Bár végeredményben mindeme lázas tevékenység gyümölcsének az élvezői leszünk magunk is.) A malomvölgyi kirándulóközpont lehetőségei óriásiak, erényei ma' is vitathatatlanok, fogyatékosságai éppen ezért el- kedvetlenítők. Csokorba gyűjtött közreadásuk nem mentes a célzatosságtól! A gépkocsival érkezőt Kökény előtt egy nem túl sok járműre méretezett, ám alaposan elgazosodott parkoló fogadja, ahol pedig be kell lépni a kirándulóközpont területére, tilalmi táblák sora (amelyek megismétlődnek mindenfelé, ahol elméletileg és gyakorlatilag be lehet lépni). A legfájóbb számomra az, ami a kerékpározást tiltja. Kertvárosiaknak kellemes biciklitúra lenne idejönni, de ki hagyná magara a kétkerekűjét az őrizetlen parkolóban! Valóban olyanok lennénk, hogy egy ilyen helyen egymás veszélyeztetése nélkül nem tudnánk kerekezni? Másutt az a tábla „idegesített fel", amelyik szerint „A gátra lépni tilos". Szemlátomást senki nem veszi komolyan (az előbbinek is akadnak higgadt áthágói), talán az sem, aki kihelyeztette, dehát egy ódon rendelet ezt írja elő ... Árok vezet a tó felé. Hosszú szakaszon csak sejtgni lehet a helyét a vadul burjánzó növényzetben, ’ahol meq víz is látható, ott a vízinövényzet szinte járható szőnyegként lepi el a felületet. Ez egyébként — a túltengő nádassal együtt — a déli tóra is jellemző. Pedig az amurok ugyancsak derekasan hadakoznak: ha csendben figyel az ember a vízparton, recsegve pattogó hangokat hall — esznek a halak. Különben nagyon nagy méretű halak is lehetnek már a tóban: egyik alkalommal akkora csobbanás rezzentett fel az elmélkedésből, mintha legalábbis egy delfin ugrott volna ki a vízből . .. Feleslegesen sok a gaz. Helyenként az az érzés, hogy fojtogatja a fiatal fákat, cserjéket, s a lassan terebélyesedő díszbokrokat is inkább csak sejthetni, mintsem látni. Több helyen az erdőszéli rönkpadokra sem lehet leülni az őkét körülölelő növényzet miatt, s a zúzalékos felületű utakon is egyre vastagodik a gaztakaró. Különben is olyan az összbenyomás, mintha igen nehezen teremtődne meg a természet ereje és az ember óhaja közti egyensúly. Ember. .. Nem sikerült megállapítanom, meddig terjed itt manapság a telítettség. Többszöri ittjártamkor — hétköznap és ünnepen, délelőtt és délután — egyszer sem láttam „tömeget", csak itt-ott egy-egy családot, párt, vagy pecázót. De ez a magam balszerencsés időválasztásából is eredhet. Mégis, a látottakból le merem vonni azt a következtetést, hogy túlságosan sokan soha nem „zavarhatják” itt egymást. Pedig, ha nem százak, de akár ezrek járnának ide felüdülni, akkor is szinte „elvesznének” a hatalmas" területen. De valamiért erről még szó sincs! * Balázs József, a városi tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának erdészeti főelőadója a malomvölgyi kirándulóközpont egyik megálmodója, születésének a lelkes bábája, fejlődésének, fejlesztésének a lankadatlan motorja. Az északi tó partján lévő bájos faházban (tanácsi dolgozók esetenkénti összejöveteleinek a színhelye is) találkozunk, s miközben mutatja, hogy még két méternyit kell emelkednie a víznek az északi tóban, hogy elérje az üzemi szintet, azt is megtudom, hogy az egész komplexumba ez idáig összesen mintegy 50 millió forintra tehető állami pénzeket fektettek, s hogy az itt igépybe vett társadalmi munka értéke évente félmillió forint körül lehet. Ez elképesztően kevés! Különösen akkor érzem ezt, midőn azt is megtudom, hogy csupán hat főhivatású dolgozó birkózik itt a keményen védekező természettel. Felpanaszolja, hogy köztük is csak egy van, aki kaszálni tud, márpedig sok az olyan területrész, ahol géppel, kasza nélkül nem megy a gyom, a dudva elleni hadakozás. Még megvalósítandó tervekről is szó esik. Pl. hogy az északi tó északkeleti öblében egy-két év múlva megengedhető lesz a fürdés, hogy újabb sportpályákat (köztük teniszpályákat is) létesítenek, hogy készülnek az arborétum tervei, hogy a ma még a reménypusztai tsz üzemi épületeként szolgáló „bagolyvárat” turisztikai célra kívánják igénybe venni, hogy jövőre már Péterpusztáig jár a városi autóbusz, hogy.. * Sok a terv, sok még a tennivaló (a tervek megvalósulta után is folyamatosan és nem szűnően!), hogy Malomvölgy igazából is azzá váljon, aminek a megálmodásakor szánták, s hogy az emberek vonzónak tartsák újra meq újra idejönni. Egy másik szabadidőközpont esete jár az eszemben, ahol a „bekerülés” jó felének társadalmi összefogás volt a fedezete. S ezért nem világos a számomra: itt miért rekesztődött ki a lakosság a munkából? Vajon nem érez- né-e jobban a magáénak, s nem jönne-e szívesebben és sűrűbben, ha ai maga munkáját is látná benne? Erről is váltunk szót Szabó Nándor városi tanács-elnökhélyettes- sel, aki maga is elismeri: volna — és van is — itt létjogosultsága a társadalmi munkának, különösen q kertvárosiak közreműködésének, amit meg is kell szervezni. Hársfai István Pécs esti fényei Läufer László felvételei
