Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-12 / 251. szám
1984. szeptember 12., szerda Dunántúli napló 3 Gépjármű- és híradástechnikai gyakorlat a pécsi Széchenyi Gimnáziumban Technikusképzés Lelki beszélgetések ee Önmagunk felé Szegeden Mert nem lehet, mert nem szabad megadni és feladni önmagunkat, . Mert nem élhetünk csak tisztán, szabadon és szivünkből csillag- korall-fákkal-virágzó reménnyel Mikroszámítógépek a gazdaságban Mikroszámítógépek gazdasági alkalmazását bemutató kiállítás nyílt kedden a Hilton szálló Anjou-termében. A kiállítás megnyitása előtti sajtó- tájékoztatón a szervezők, a Központi Statisztikai Hivatal és a SZÁMALK képviselői tájékoztatták az újságírókat a számítástechnika hazai alkalmazásáról. Elmondották: Magyarországon eddig 95 mikro- és miniszámítógép-típust fejlesztettek ki, amelyek közül 83 típust jelenleg gyártanak. E széles választék ellenére a kínálat még mindig jelentős mértékben elmarad a kereslettől, mivel a gyártás darabszáma igen alacsony. A múlt esztendőben 5100 mikroszámítógép készült Magyarországon, s az idén a termelés eléri a 8 ezret, 300 darab fölötti sorozatnagyságot azonban csak 4 típusnál értek el a gyártók. Az elmúlt években igen gyorsan bővült a mikroszámítógépek alkalmazása a gazdaságban. 1980-ban még csak 239 berendezés üzemelt, a múlt évben számuk meghaladta az 1300-at. Ezek a gépek elsősorban kis- és középüzemek nyilvántartási, információfeldolgozási feladatait segítenek megoldani, de mindinkább részt vesznek az elemzői-ter- vezői, döntéselőkészítői tevékenységben is. Az ipar mellett az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban is egyre sokrétűbben hasznosítják a mikroszámítógépeket. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben 400-nál több ilyen berendezés üzemel, s az élelmiszeripari vállalatok, intézmények mintegy fele rendelkezik számítógéppel. Annak ellenére, hogy 1980-hoz képest ma már ötször több mikroszámítógépet használnak a szövetkezetek, ilyen eszközökből az ellátottságuk még nem éri el a népgazdasági átlagot. Gyorsan fejlődik a számítás- technikai eszközök használatának oktatása. A középiskolai számítógép-program első lépcsője megvalósult: az ország valamennyi középiskolájában van számítógép. A program folytatása keretében jelenleg a nagyobb művelődési házak, könyvtárak és az általános iskolák kapnak személyi számítógépeket. A kiállítással párhuzamosan szeptember 12-én kétnapos nemzetközi szimpózium is kezdődik a Hilton szállóban a mikroszámítógépek alkalmazásáról, melyen hazai és külföldi szakemberek a számítástechnika államigazgatási hasznosításáról, a legújabb módszerekről és az eddig elért eredményekről számolnak be. Az új képzési forma egy sor várható előnye mellett azt az oktatáspolitikai célt is kielégíti, hogy az érintett szakközépiskolai, illetve technikusi szakokon tanulók konkrét szakmai, illetve pályaválasztását a jelenlegi 14 éves életkorról 16 évesre tolja ki, ezzel remélhetőleg az megalapozottabbá válik. Ezt szolgálja az is, hogy a tanulókat a jelenleginél nagyobb erőfeszítésre készteti a tantervi anyag, a középiskolába lépés feltétele a felvételi vizsga, illetve a technikusi ágra jutás feltétele az alapvizsga. Feltétlen növekedni fog e műszaki középréteg humán és természettudományos műveltsége,’ hiszen a közismereti tantárgyak tananyaga első lépésekben közelít, a távlatokban megegyezik az I—II. osztályokban az általános műveltséget céljaiban jobban kiszolgáló gimnáziumi tananyaggal. Erre az ötéves képzési forma a jelenleginél tágabb teret, több időt biztosít. Jelenleg problémát jelent, Pollack M. Építőipari Szakközépiskola, Pécs Vegyipari Szakközépiskola, Pécs Széchenyi I. Szakközépiskola és Gimnázium, Pécs Zipernovszky K. Ipari Szakközépiskola, Pécs Az előzetes technikusképzési tervek, a szakosítási elképzelések és ezek Baranya megyének szánt típusai megfelelő kínáhogy a szülők jelentős része nem szívesen adja 14 éves gyermekét nagyon távoli iskolába, hiszen úgy érzi, hogy a mai szakközépiskolák nem kínálnak annyival többet, hogy kiegyenlítenék a család közvetlen felügyelete alól való kiszakadás következményeit. A területi beiskolázású szakközépiskolák ma csak közvetlen környezetükből tudnak felvenni tanulókat — jelentkezés híján — ezzel környezetükben túlképzés, másutt ellátatlanság jelentkezik. A tervezett képzési formában lehetőség nyílik arra is, hogy valaki a lakóhelyéhez közeli szakközépiskolában végezze el az I—II. osztályt, majd a III. osztálytól a technikusképzésben távoli iskolában részesüljön, így csak 16 éves korában kerül távolabb a családjától. Az 1984/85. tanévtől megyénkben új típusú technikus- képzés csak a Polluck Mihály Építőipari Szakközépiskola Dolgozók Tagozatán indul Pécsett, levelező tagozaton, munkában ÉPÍTÉSI SZAKCSOPORT magasépítési mélyépítési MECHANIKAI SZAKCSOPORT — bányagépész — vegyipari gépész VEGYÉSZETI SZAKCSOPORT — általános vegyipari MECHANIKAI SZAKCSOPORT — gépjárműtechnikusi — gépjárműüzemi VILLAMOS SZAKCSOPORT — vezetékes távközlési MECHANIKAI SZAKCSOPORT — gépszerelő és karbantartó — gépgyártás-technológia VILLAMOS SZAKCSOPORT ipari elektronikai villamosenergia-ipari latot biztosítanak a szakközép- iskolákban továbbtanulni szándékozóknak, és biztosítékul szolgálnak a megyei, illetve a állók részére. Az egyéb szakokon és iskolákban a hagyományos technikusminősítési rendszer folytatódik. A képzési idő 1 év, a felvételi feltétel építőipari szakközépiskolai végzettség. A hagyományos dolgozók szakközépiskolája szervezési rendszerben történik a képzés, heti 1 vagy 2 napon, délutáni-esti órákban. A tanév részükre várhatóan szeptember végén, illetve október elején indul. Két tantárgyat tanulnak a szakon, építési ismereteket, illetve gazdaságtant. Az eddig végzett technikus minősítés is tovább folytatódik az iskolában, illetve a dolgozók 4 éves szakközépiskolai képzése is. Az 1985/86. tanévtől várhatóan nappali tagozaton is a következő iskolákban és szakokon indul képzés Baranyában. (Azokat a szakközépiskolai szakmunkás szakmákat is megjelöltük, amelyek a nappali tagozaton III. osztálytól választhatók.) általános vegyész autószerelő vezetékes távközlési technikai műszerész gépszerelő és karbantartó gépi forgácsoló elektronikai műszerész villamos berendezés- és hálózatszerelő elektrolakatos régió középfokú szakember-ellátottságához is. Július elején a Svájcban működő Kultúraközi Kommunikáció Központja nevű szervezet, valamint a Magyar Pszichológiai Társaság szervezésében egy rendkívül lelkesült hangulatú találkozó zajlott le Szegeden, 200 külföldi és 100 magyar résztvevővel. Jelen volt a 82 éves Carl Rogérs, akinek életműve a mai pszichológiában jól ismert. Tevékenysége a „Humanista pszichológia” vagy a „Harmadik erő pszichológiája" néven ismert mozgalomba illeszkedik, nevéhez fűződik az úgynevezett „személyközpontú pszichoterápia", melynek a pszichoterápiával foglalkozó kézikönyvek — a pszichoanalízis és a viselkedésterápiák mellett — a legnagyobb részt szentelik. Azt írtam, hogy jelen volt, ugyanis nem tartott előadásokat, nem volt vezetője a találkozónak, és mégis az általa képviselt pszichológia humánuma, emberbe vetett hite, optimizmusa hatotta át a találkozó minden résztvevőjét. Hogy ez érthetővé váljon, néhány szót kell szólnom Rogers pszichológiájáról és az elmélete mögött meghúzódó filozófiáról. Tevékenységében és írásaiban azt igyekszik tisztázni, hogy miképpen lehetünk önmagunk, mikor nem lehetünk azok, mert társadalmi viszonyaink, az illem, a nyelv, a közösségek szüntelenül deformálnak bennünket. Rogers bizalmatlan az ideológiákkal, teóriákkal szemben és bízik az egyénben, a hétköznapi konkrét emberben, képesnek tartja arra, hogy bátran szembenézzen létezése föloldhatatlannak látszó dilemmáival. Az ember lényege a megismételhetetlen egyszerisé- ge, és örök vágya arra, hogy kibújjon minden rászabott maszk alól. Az embert alapvetően pozitív lénynek tartja. A humanista pszichológusok vetették fel először azt, hogy a pszichológia majdnem minden eredményéta betegek vizsgálatából nyerte, így rejtett módon azt feltételezte, hogy az ember veleszületetten „rossz", ezzel a pesszimizmussal a humanisztikusok szembeszegülnek. Szerintük a destrukció, az agresszió, az ellenségesség nem tartoznak az ember lényegéhez, hanem azok a környezeti körülmények függvényei, akkor jelennek meg, amikor az alapvető szükségletek (fiziológiai szükségletek, szeretet, biztonság stb.), külső gátló tényezők miatt nem tudnak ki- elégülni, frusztrálódnak. Az ember és az alkotás közé mintegy egyenlőségjelet tesznek. Szerintük a kreativitás mindenkinek adottsága, de sajnos a legtöbben elveszítik ezt a képességüket. A kultúra szerepeket diktál, ezekhez alkalmazkodunk, és az alkalmazodás során elveszítjük az önmegvalósítás igényét. A kreativitás alatt nem kizárólag művészi, tudományos alkotást értenek, hajjem olyan friss látásmódot, gyermeki rácsodálko- zás képességét, új összefüggések meglátását, ami a mindennapokat átszövi. Az emberben megvan a képesség arra, hogy irányítsa, szabályozza saját magát, de ssz a Juhász Ferenc képesség csak akkor működik, ha bizonyos feltételek adottak. Rogers népszerű hasonlata: Ha a mag jó földbe kerül, akkor egészséges, fejlett növény lesz belőle. A pszichoterápia lényege ezek szerint az emberben eleve meglévő öhmegvalósitási tendencia felszabadítása, az akadályok elhárítása. Az ilyen elveket valló terápeuta nem mint valamilyen személytelen szakértő szerepel a páciensével való kapcsolatban, hanem inkább mint egyfajta társ, akinek a célja az, hogy a másik felfedezze saját fejlődésének belső forrásait. Milyen feltételei vannak egy ilyen kapcsolatnak? A fejlődést elősegítő „klíma” három feltételen nyugszik. Az első elem az őszinteséghez, valódisághoz, hitelességhez köthető. A terápeuta önmagát adja a kapcsolatban, nem épít szakmai „kulisz- szát" önmaga elé, szinte áttetszővé teszi magát. A második a feltétel nélküli elfogadás. A terápeuta tiszteli a másikban az embert, annak egyediségét, és sem pozitív sem negatív irányban nem értékeli, nem ítéli meg. Nem birtokló jellegű a gondoskodása. A harmadik elem az empátia, ami azt jelenti, hogy a terápeuta pontosan átéli a páciens világát, mintha az a sajátja lenne, de nem veszíti el az érzékelésnek a „mintha” minőségét. Ha valaki a fenti feltételeknek megfelelő kapcsolatba kerül, akkor abban az élményben lesz része, hogy fokozatosan — és nem minden fájdalom nélkül — a korábbinál autonómabb, spontánabb, önmagában szilárdabban bízó emberré válik. Átéli azt a szabadságot, hogy minden védekezés és félelem nélkül azonos lehet saját énjével. Ezek az elvek természetesen nem csak terápeuta és páciens viszonyára, hanem szülő és gyermek, tanár és diák, vezető és beosztott, valamint csoportok tagjainak egymás közötti viszonyára is érvényesek. Rogers eszményei nem tűnnek ismeretlennek, hiszen századunk minden humanista művészénél valamiképpen megtalálhatók ugyanezen gondolatok. Amit Rogers tett az az, hogy a pszichológiát é#annak gyakorlatát átitatta ezen humanista gondolatokkal, és megélhető valósággá tette. Ezt élték meg a Szegeden összegyűltek és ezt éltem meg én is. Az egy hét végén a legnagyobb gondja minden jelenlevőnek az volt, hogy hogyan viheti magával, hogyan adhatja át azt az élményt, amit ott átélt. Erről az egyik magyar résztvevő a következőképpen beszélt: ,, . . . a legértékesebb dolog, amit itt kaptunk, az a csend. Ez végre olyan csend, ami nem az óceán csendje és nem az erdő csendje, hanem egy emberek által képviselt csend. És pontosan erre van szükség ahhoz, hoqy másoknak szabadságot adjunk, hogy meg tudják élni jelenüket, és el tudjanak indulni önmaguk felé.” Dr. Parádi József POTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinika Czuczor József Harminc éve utcaseprő Erdődi Ferencit© Emberáradat özönlik ki és be a pécsi nagyállomás épületébe. Fürge járású asszonyka cikázik közöttük. Többen nekimennek, szinte észre sem veszik. Áldatlan szélmalom-harcot vív. Keze nyomán tisztaság támad, az áradat meg szemetel. Senkinek nem szól. összeszorított ajakkal, makacsul takarít. A buszok elmentek, papírzsebkendők, csikkek eltűntek a járdáról. Végre Erdődi Fe- rencné is leülhet. Beszélgetni kezdünk. — Felsőszentmártonban laktunk. Ott jártam iskolába is. A mostoháim ütöttek, vertek. Többször megszöktem. Mindig visszavittek, de nem változott semmi. Pécsre költöztünk. Amikor az apám eladta a házát, nekem semmit sem adott. A férjemmel itt a közelben lakunk egy kicsi albérleti szobában. Ö kőműves, gyerekeim nincsenek. Elhallgat. Szemei a távolba tekintenek. Visszaemlékezik a gyermekkorára, a nagy telekre, a menekülésekre, egész életére. — Három és fél évig bányában dolgoztam. Nehéz a munka a föld alatt, szilikózist kaptam. 1954-ben a közterület-tisztításhoz kerültem, s immár harminc éve söprőm az utcákat, tereket, csákányolom a jeget. Csoportban kezdtem, de látták, hogy jól dolgozom, így saját területet kaptam. Még villamosok jártak Pécsett, én mór az állomás környékét takarítottam. — Nem könnyű élet ' a miénk. Éjt nappallá téve söpörhetnék, akkor sem lenne rend és tisztaság. A járókelők mindent eldobálnak. Nagy ívben kikerülik a szeméttartókat. Régen is így volt! A pályaudvarnál a sofőrök is az útra söprik a szemetet. Régebben még szóltam. Semmibe vették. Belefáradtam, nem szólok. Minek? Kezébe fogja seprűjét, dolgozni indul, a megállókban újra összegyűlt a szemét. — Éjszakánként csavargók, munkakerülők lepik el a környéket — mondja söprés közben. — A padokon alszanak, esznek, isznak. Elképzelheti, hogy mi marad reggelre utánuk! Nemrég elmentem szabadságra. Egy hétig helyettesítettek, de a renddel nem sokat törődtek. Visftajöttem, első nap megállás nélkül takarítottam. Nagyon elfáradtam. A lábaim is fájnak már. Sokat kell -itt mennem. — S ha nyugdíjba megy? — Csokonyavisontára, meg Szigetvárra járok a fürdőkbe. Az jót tesz a lábaimnak. Szalai Kornélia Iskolák Technikusi szak — ágazat Szakma villamosgép- és berendezési
