Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-11 / 220. szám

A szocialista országok életéből Szovjet régészek Az ochtini csoda a magyar őshaza nyomában Kedves, gyönyörű, különle­ges.. . ilyen és hasonló jelzők­kel illetik a barlangászok, de a laikusok is az ochtini ara­Vlagyimir Ivanov történést, a történelemtudományok kandidá­tusa a közelmúltban érdekes ösz- szefoglalót készített arról a mun­káról, amelyet a szovjet régé­szek végeznek a magyar ősha­zakutatással kapcsolatban. Az orosz évkönyvek először 898-ban tesznek említést az ugorokról. 'Egy kijevi szerzetes a következőket írja róluk kró­nikájában: „...Az ugorok el­haladtak Kijev mellett, azon a hegyen keresztül, amelynek ne­ve ma Ugor-hegy, eljutottak a Dnyeperhez, és nomád tábo­rokban telepeitek meg." A szerző a továbbiakban beszá­mol a honfoglalás körülmé­nyeiről, s közli, hogy az alsó- Duna-medencét „azóta Ugor­földnek nevezik”. Ám, hogy a magyarok honnan érkezhettek orosz földre, arról nem tud a krónikaíró. A legendás őshaza, a Mag­na Hungária pontos helyét a XI—XII. századi magyar króni­kák sem említik, csak valahol az Etel folyón (Volgán) túl je­lölik meg. Éppen erre a vi­dékre, a „szkíta földre” in­dult a XIH. század» harmincas éveiben Julianus barát, a do­monkos rendi szerzetes, hogy megkeresse Magna Hungáriát. Julianus hihetetlen nélkülözé­sek árán, útitársait is elveszít­ve 1236-ban érte el a Volgát. És itt „a nagy Etel folyó kö­zelében” meglelte a magyar nyelven beszélő közösséget. Persze Magna »Hungáriáról szó sincs, mivel a Volga-vidéki ma­gyarok — mint Julianus írta — kisszámú nomád törzsek voltak. Az ő«i hagyományok szerint azok a magyarok, akik a Du­na mellé vándoroltak, a Volga- vidéki törzsekből származtak. »Maguk a volgai magyarok pe­dig Julianus szerint: ........pogá-> ny ok, földet nem művelnek, ló- búst esznek, tejet és vért isz­nak. Lóban és fegyverben gaz­dagok, és a háborúkban rend­kívül merészek.” Hajdani tudósításával a magyar szerzetes igen nehéz feladatot rótt korunk kutatóira, mivel — bár hitelesen igazol­ta, hogy a XIII. században él­tek magyarok a Volga mentén — nem közölte pontosan azt a helyet, a-hol találkozott a tör­zsekkel. A Volga-vidéki ma­gyar törzsek valószínű táboro­zási helyéről hosszú évek óta érdekes szakmai viták folynak tudományos körökben. Az' orosz és a magyar nyel­vészek még a század elején több mint 200 olyan szót fe­deztek fel a magyarban, ame­lyet nyilvánvalóan a volgai bol­gár-törökök nyelvéből vettek át. Az etnográfusok azután meoállapították, hogy számos baskír nemzetség-törzsnévnek szintén megvan a maga meg­felelője a magyaroknál. Ilyen például a jurmati, jenej, tar- han, misar, kesző, nagman, ju- laman. Ilyen jellegű átvétel csakis az ősmagyarok, a bol­gár-törökök és a baskírok kö­zötti huzamos és szoros kap­csolat alapján jöhetett létre, s csakis ott, ahol ez a három nép egymás közvetlen közelsé­gében élt. Czt a területet a kutatók az JJral és a Volga-vi- dék legkülönbözőbb körzeteire, a mai Udmurt, Tatár és Baskír a mai Udmurt, Tatár és Baskír Autonóm Köztársaság területé­re tették. Ám gondot okozott, hogy ebben a hatalmas tér­ségben sokáig nem találtak olyan régészeti leleteket, ame­lyeket kapcsolatba lehetett vol­na hozni az ősmagyar emlé­kekkel. Halikova, kazanyi archeoló­gusnő azonban megoldotta a problémát, amikor 1974-ben Bolsije Tyigani tatár falu mel­lett megvizsgált egy, a IX-XIM. századból származó temetkezé­si helyet, amelynek anyaga je­lentősen különbözött a Volga- vidéken és az Uraiban isme­retes, korabeli más régészeti emlékektől. A temetési szertar­tás nyomai, az előkerült ék­szerek és fegyverek meglepő hasonlóságot mutattak a IX—X. századi Duna menti magyar te­metkezési helyekkel. Haliko- váék ebből arra következtettek, hogy a Bolsije Tyigani-i temet­kezési helyet a magyarok egy olyan csoportja hagyta az utó­korra, amely a XI. század el­ső felében a Kóma folyó alsó szakasza mentén élt. (A Kóma a mai Volgográdnál éri el a Volgát.) Röviddel ezután Baskíriában is hasonló régészeti leletekre bukkantak. A domb alakú le­lőhelyek mindegyikében 1-től 30-ig terjed a sírok száma. A halottakat a felszínhez - közel, fejjel nyugat felé földelték el, s az elhunyt valamennyi tár­gyát elhelyezték a sírban. A nők mellé ékszert, a férfiak mellé fegyvert raktak. Tetszetős agyagedényekben ételt is- ké­szítettek melléjük. A férfiak el­maradhatatlan kelléke volt a lószerszám és a harci öv. Né­hány női sírban is találtak fegy­vereket. A IX—X. századi ma­gyar sírekban is többször rá­leltek ilyen tárgyakra. Ám még jellegzetesebb, hogy a domb­tetők földhányásában elhelyez­ték o h*arcos lovának bőrét, és a halottak arcára ezüst álarcot helyeztek. A kutatók nézete sze­rint éppen ezek az eltemetett ugorok legjellemzőbb ismerte- tőjelej. Ä régészeti ariyag igazolja, hogy időszámításunk első év­ezredének utolsó századaiban a »Kóma alsó szakaszától a Dél- Uralon tálig terjedő tágas és kedvező természeti viszonyok­kal rendelkező területet ősma­gyar törzsek lakták. A feltevés összhangban áll azokkal a IX—X. századi arab írásos for­rásokkal .melyek szerint: „A magyarok országa terjedelmes, száz farszoh hosszú és széles, egyik-oldala kiér a tengerhez, oda, ahol két folyó ömlik belé; a magyarok e folyók között él­nek. Télen annak a folyónak a partján telepednek meg, ame­lyik közelebb van . .. halászat­tal foglalkoznak... a magya­rok földjétől jobbra eső folyó a szlávok felé halad, a Hazar (Kaszpi)-tengerbe ömlik, a két folyó közül ez utóbbi a legna­gyobb ... A magyaroktól kelet felé hegy van (az Ural)." A régészeti és az írásos for­rások adatainak ilyen megegye­zése ritkán fordul elő a tudo­mányban. »Ezek az adatok ál­talában igazolják azt a hipo­tézist, amely szerint az ősma­gyar törzsek az Uraltál nyugat­ra, a Kaszpi-tengerbe ömlő két .folyó közén éltek. A Dél-Uraiban és általában az Ural vidékén a magyarok az időszámításunk szerinti VII—Vili. század fordulóján jelentek meg. S bár etnikai és kulturális ural­muk legfeljebb másfél száza­dot ölelt föl, mégis mély nyo­mot hagytak a térség történel­mében. Az ómagyar kultúra a baskír kultúra részévé vált. A régészeti kutatások tovább folytatódnak. A tudománynak még néhány talányt kell meg­oldania: honnan mentek a ma­gyar törzsek Baskíriába? »Hol található a lehetséges ősha­za? Ezek a kutatások az Ura- Ion túlra, a többi között Nyu- gat-Szibéria déli részére mu­tatnak', ahol a szovjet régészek az utóbbi években felfedeztek és megvizsgáltak néhány domb­temetőt, amelyeknek tartalma nagyon emlékeztet a dél-uráli temetkezési helyek leleteire. Mivel a szibériai emlékek sok­kal korábbiak, mint a dél-uráli­ak, elképzelhető, hogy a ma­gyarok őshazájának helyét a következő években sikerül majd egészen pontosan megállapí­tani. gonit-barlangot. Ez a Szlovák Erchegység egyetlen barlang­ja. »A közeli Szlovák Karszthegy- ség mind kiterjedését, mind karszt-képződményeinek gaz­dagságát illetően Európa leg­figyelem re méltóbb karsztvidé­kei közé tartozik. ' Az Ochtini aragonit-barlang létezéséről régebben senki sem tudott. »Véletlenül bukkantak ró. Két jolsvai bányász fedez­te fel, amikor 1954-ben geoló­giai kutató-aknát mélyítettek. A barlang mintegy 80 méteres föld alatti mélységben fekszik, hosszúsága háromszáz méter. A nyilvánosság számára 240 méternyi szakaszát tették hoz­záférhetővé, persze alapos ku­tatói- és rendezési munkálatok után, ami 1972-ig tartott. Jelenleg a világon három ilyen felfedezett és hozzáfér­hető aragonit-barlangot isme­rünk (a másik kettő Mexikó­ban, illetve Argentínában van.) A barlang díszei fantasztikus virágokat, fűcsomókat, excent­rikus aragonit-kristálytűket ké­pez, amelyek minden irányban szétágaznak. E különleges dí­szek övezete a barlang meny- nyezetének közepén húzódik, s néhol az éjszakai égbolt csil­Testvérlapjaink írják Sztrij óvárosi részében, 'harmoni­kusan beilleszkedve a régi építé­szeti környezetbe, felfelé ívelnek a csupaüveg betonból készült négy­szintes építmény csillogó falai. A lá­bazat a Kárpátok gránitjából ké­szült. Följebb hatalmas ablakfelüle­tek. A bejáratnál lévő féldombor­műn három ukrán népviseletbe öltö­zött leányalak mintha szívélyesen az épületbe invitálna. Belépve a nemrég megnyitott új nagyáruházba, világos, tágas terüle­tek fogadják a látogatókat. Szembe- ötlőek a széles közlekedőterek és a speciálisan kiképzett eladótermek. Első látásra kitűnik, hogy magát a vásárlási folyamatot is újszerűén ol­dották meg a szakemberek. Hiá­nyoznak a régi értelemben vett el­árusítópultok. Ezeket állványokra sze­relt polcok sora helyettesíti, az el­adásra szánt árukkal. Ebhez kapcso­lódik az új lineáris önkiszolgálási rendszer. A vevő, miután bemegy az osztályra, és kiválasztja a megfe­lelő árut, nem fordul vissza, hanem tovább halad a kijárathoz, ahol a pénztárnál fizet a vásárolt cikkért. Ez a megoldás gyors és kényelmes a vevőnek, ugyanokkor a kiszolgáló személyzetnek is ’ megkönnyíti a munkáját. . A kpreskedelmi szakemberek rész­letesen megtervezték a különböző el­árusítóhelyek elhelyezkedését. Há­rom nagyobb 'egységet hoztak lét­re. A földszinten a háztartási-, mű­szaki- és kultúrcikkek találhatók. Az első emeleten a férfi-, a másodikon pedig a női ruházati termékek kap­hatók. (A felső szinten a kiszolgáló részlegeket helyezték el.) Minden szint több mint 600 m2-es elárusítóterülettel rendelkezik. Eme­letenként 4—5 speciálisan szakosított osztály és 10-nél több önkiszolgáló vásárlóvonal 'működik. Ez az elren­dezés azonban önmagában még nem teszi jelentősen könnyebbé és gyorsabbá a szükséges áru megta­lálását. Éppen ezért lényeges az, hogy a keresett termék felkutatásá­ban megbízható segítőié a vásárlók­nak az az elvileg új információ- közilő rendszer, amelyet a ..Lvovtorg- reklcrm” termelési egyesülés szakem­berei készítettek. A berendezés se­gítségével egy perc alatt — az idő­ről könnyű megbizonyosodni a ke­reskedelmi részlegekben látható he­lyen felszerelt elektromos órákon — a vevő megtalálhatja a keresett árut tartalmazó önkiszolgáló polcot. Az új kereskedelmi központban 100 munkahelyet létesítettek. Termé­szetesen az első időszakban nem volt eygszerű dolog a megfelelő szakembereket biztosítani az új el- árusítási rendszer számára. Ezért a város üzleteiből a legjobb kereske­dőket küldték ide, akik hamarosan részlegvezetők és a fiatal eladók oktatói lettek. Ennek eredményeként a2 új kereskedelmi központ kollektí­vájának munkája rövid idő alatt irigylésre méltó összhangot, szerve­zettséget mutatott. Az áruház dol­gozói ezzel kivívták a vásárlók őszin­te elismerését. Az új nagyáruház nemcsak a ní- vósabb áruellátást segíti, hanem teherm'entesíti a város bolthálóza­tát is. A győzelem 40. évfordulója tisz- ■teletére, szeptember 9-re a megye területén lévő vállalatok, üzemek és intézmények munkafelajánlásokat tet­tek, hogy ezzel is méltóképpen kö­szöntsék a nagy ünnepet. A szliveni építőipari vállalatok dol­gozói a lakásépítési tervek teljesí­tése mellett, nagyon figyelemre mél­tó felajánlást tettek: Szeptember 9-re megszépítik Szliven városközpontját, s egy sétálózónát alakítanak k}. Geor- go Kojnov tervezőmérnök, a Szlive­ni Tervező Vállalat dolgozója készí­tette el a részletes kivitelezési ter­vet, mely az elvégzendő feladatokat három részre osztotta. Az első feladat a „Balgarka" mo­zi előtti terület rendezése volt, ezt az* itt dolgozó brigádok már el is végezték. Jelenleg a második részét valósítják már a munkáknak, még­pedig az „Alekszander Sztanbo- liszki" tér felújításán dolgoznak, mellyel a tervek szerint, de a je­lenlegi állapotokat ismerve, augusz­tus 10—15-re elkészülnek. Ehhez a munkához kapcsolódik a „Pécs" vendéglátó komplexum előtti kert, park kialakítása. Augusztus végére pedig már a kis tavak és a szökő­kutak kialakítása is megtörténik. A „Dobri Zselezkov” téren a technika háza előtti tér újszerű ki­alakítása van folyamatban, mert mintegy 120 m területet gránitlép­csővel díszítve úgy építenek ki, hogy a még beépítetlen területet megszé­pítsék, és eltűnjön az üres terü'et. A takaróréteg tartós, szép. de köz­lekedési szempontból megfelelőnek kell lennie. í mm \ 1 ■ |p= Wj& .«■ 1 A képen: a Csillag-terem boltozata az éjszakai égbolt csillagza­taira emlékeztet. lagaira emlékeztet. Ezért is kapták a barlang egyes részei a Csillag-terem és a Tejút el­nevezést .Az aragonit-képződ- ményeken kívül találunk itt cseppkő-képződményeket is, többnyire sztalaktitok és szin- ter-tavak formájában. Egyedül­álló természeti ékességnek tart­ják a barlang falainak már­vány burkolatát, amely tiszta fehér, szürkés vagy vörösbe hajló márványkőből van kiké­pezve. A szlovák barlangoknak er­ről a királynőjéről azt mondják, csodáiéihoz kegyelmes, de ke­gyetlen is tud lenni. Hatalma elsősorban az aragonitban lé­vő sztroncium ionos rádióaktív sugárzásában rejlik. Bebizonyí­tották ugyarjis, ha az emberi szervezet hosszabb ideig van kitéve sugárzásának, az elpusz­títja a vörös vérsejtjeit és meddőséget okoz. Súlyos meg­betegedés azonban csak azt fenyegeti, aki titokban, lakása díszéül aragonit darabkát vin­ne haza magával. A barlang látogatóinak a sugárzás nem árthat, attól nem kell félniük. Sőt, a rövidebb ideig tartó látogatás igen jót tesz az aszt­mában és a felső légzőutak más megbetegedésében szen- szenvedőknek. Az ochtini-barlang felfedező­je azt állítja, hogy amikor elő­ször szálltak le, még további igen szép folyosókon és öre­geken át haladtak. A szlovák barlangászok most keresik a barlangnak ezt az „elveszett” részét is. Ki tudja, talán ép­pen a torlaszok mögött rej­tőznek a barlang legszebb kincsei. Zenei tehetségek az NDK-ban A zeneértők táborában jól is­mert a lipcsei nemzetközi Baoh zenei verseny, amelyen számos ország ifjú énekesei és hang­szeres zenészei mérik össze tu­dásukat. 'Egy ilyen jelentős ze­nei eseményig rögös út vezet, s természetesen csak a' legte­hetségesebbek léphetnek pó­diumra a nemzetközi szakem­berek előtt. Az évente megren­dezésre kerülő verseny díjazott- tai között számos NDK-beli mu­zsikus szerepel. Az NDK-ban a zenei képzés, oktatás és támogatás terén át­fogó rendszer működik. A ze­nei érdeklődés felkeltése érde­kében az óvodákban és az alsóbb iskolai osztályokban na­ponta tartanak énekfoglalko­zást. A felsőbb osztályokban meghatározott időközönként is­kolai koncerteket rendeznek, ezek az ifjú zenészek első le­hetőségei tudásuk és tehetsé­gük bizonyítására. Az ország 105 zeneiskolájá­ban egyidejűleg 34 600 tanulót képeznek. Ezeknek az intézmé­nyeknek jut a fő szerep a ze­nei adottságok felfedezése és kibontakoztatása terén. Az in­nen kikerülő zenészek tanulmá­nyaik befejeztével többféle ze­nekar, kórus, zenés színház, ka­marazenekar és tánczenekar között válogathatnak, mivel igen nagy a képzett zenészek iránti kereslet. Hogy a hiányt csökkentsék, 1990-ig terjedő programot dol­goztak ki a zeneiskolák fej­lesztéséről. E program szerint százezer lakosra jutó oktatási helyek számát a jelenlegi 223- ról 250-re emelik. A zeneisko­lák mellett 36 zeneoktató kabi­net működik, ahol 3800 diák tanul. Ezt az oktatási formát fokozatosan bővítik, mivel a szélesebb rétegeket érintő ze­nei képzés alapját jelentheti. A zeneiskolák elvégzése után a továbbtanulás útját a legjob­bak számára a zenei főiskolák jelentik. Pöstyen A szlovákiai utazás harmadik állomása Pöstyén volt. Nem vé­letlenül, hiszen júliusban itt rendezték meg a Duna menti Országok Kempingtalálkozóját. Baranya megyéből 150-en vet­tek részt a nagyszámú magyar kempingesek táborán belül. A házigazdák igyekeztek a találkozót gondosan előkészíte­ni és megrendezni. Erre az al­kalomra egy külön táborhelyet jelöltek ki a Vág folyó mentén. Jelentős számban vettek részt a találkozón a házigazdák kem- pingesei, de a korábbiaknál több osztrák és nyugatnémet vendég is volt. »Különösen az osztrákok kapcsolódtak be ak­tívan a programba, ez érthető, hiszen jövőre ők lesznek a ta­lálkozó házigazdái. A program elég változatos volt, a táboron »belül több kul­turális műsort, sportvetélkedőt rendeztek, megrendezték a szlo­vákok nemzeti estjét is, amikor a találkozó minden résztvevő­jét megvendégelték népi ételük­kel, a túrós sztrapacskával és egy üveg szlovák sörrel. Mi ma­gyarok is megtartottuk saját „nemzeti” estjeinket. Azokból a megyékből, ahonnan nagyobb számban érkeztek résztvevők, altáboráikban vidám éneklés­sel, saját maguk által hozott tájjellegű borokkal teremtettek jó hangulatot. Ez jellemezte a baranyaiak közös estjét is . . . Természetesen a programból nem maradhatott ki a pöstyéni városnézés, fürdés sem. Igaz, hogy ez utóbbihoz az éppen akkor betört hűvös, esős idő nem kedvezett, de ennek elle­nére sokan felkeresték a város fedett strandját, sőt, sokan nem riadtak vissza a nyitott me­dencéktől sem. Pöstyén ma nemzetközi szín­vonalú fürdőhely. Több új szál­lodát építettek a fürdőszigeten, ahol a gyógyulásra minden le­hetőséget biztosítanak. Ezekben egyaránt helyet kapnak a ha­zai és küliföldi vendégek. Az erősen rá.dióaktív gyógyvíz kü­lönösen a csont-, izületi- és izomfájdalmak gyógyítására al­kalmas. A nyári hónapok kiemelkedő eseménye a „Pöstyéni hetek”, amikor a szabadtéri színpado­kon, az új fesztiválpalotában koncerteket rendeznek, népi együttesek mutatkoznak be. Pöstyénből nem hosszú az »út Szlovákia fővárosába, Po­zsonyba. Ezért a találkozó részt­vevői körül sokan látogattak el a városba. A közismert műem­lékek .megtekintésén túl, külö­nösen a szépülő óváros, az ott folyó rekonstrukciós mun­kák, a híres pozsonyi Duna- híd pillérjének tetején lévő pa- noráma-presszó, és a sok kiváló söröző keltett igazán nagy ér­deklődést körükben. Ez utóbbi­akban sokan nem mulasztották el, hogy a sör mellett jóízűen fogyasszák a másik közismert szlovák ételt, a különböző körí­tésekkel felszolgált knédlit. M. E. A pöstyéni fürdőszigethez veze­tő fedett híd előtt áll ez a szo­bor, mely a mankóját eltörő, gyógyult embereknek állít em­léket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents