Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-11 / 220. szám
Hívja Pécs, a szülőváros M űterem-látogatáson Keserű Ilonánál Angster-orgona a pécsi Széchenyi téri dzsámiban Elfeledtük Angster Józsefet? 150 éve született a magyar orgonagyártás jeles alkotója Keserű Ilonát Martyn Ferenc indította el a pályán, amikor a háború utáni első évben megszervezte Pécsett képzőművészeti szabadiskoláját. „Keserű Ilona meglepő gyorsasággal haladt, megli- gyeléseit egyre pontosabban rögzítette, hamarosan túljárva valamennyi társán, és ugyanakkor nehezebbé téve a fejlődés útját újabb fölfedezések sorával*' — írta1 róla egykori mestere 1967-ben, mintegy mottóját adva a kísérletező és minden kiállításán revelációt nyújtó művész törekvéseinek. Tavaly decemberben a budapesti Műcsarnokban rendezték meg gyűjteményes kiállítását, amely a szakma és a közönség kitüntető érdeklődése közepette zajlott le — áprilisban pedig Mun- kácsy-díj jelezte a ,.hivatalos" elismerést is. * A Belgrád rakparti lakás két egymásba nyíló szobája a műterem és a lakás sajátos együttese; az égyik sarokban könyvespolc, a másikban kávézóasztal, a harmadikban tükör, az ajtókeretben hinta. Középen hatalmasvászon fekszik állványon, s ha fneg akarjuk kerülni, Lego-városon lépkedünk át. Keserű Ilona festőművész, Vidovszky László zeneszerző és az első osztályos Emma lakhelye ez: „lakásnak műhely, műhelynek lakás”, mondja a háziasszony. Az állványon barna vászonból készült domború hullámvonalak formázódnak. Azok a hullámvonalak, amelyek már 15—20 évvel ezelőtt megjelentek Keserű Ilona képein, s amelyek a festményeken, vászondomborításokon önálló, sajátos. senki másra nem jellemző nyelvvé váltak. — Valószínűleg ösztönös, elemi erejű jelentése van számomra ennek a fajta mozgásnak. Ma már tudatosan alkalmazom. Az történik, hogy a Kép felülete nem sík, hanem domború. Ha a festmény nemcsak szines, hanem domború is. ha a domborulat szines, ez hozzátesz valamit a kép jelentéséhez: többfelé elindítja a néző fantáziáját. A görögországi Knossosban láttam festett domborműveket, az én festett domborításaim ősképét. A műfaj tehát nem új, de ezt a technikát én kísérletez, tem ki. A vászon kenderből, lenből, pamutból • készül, egy bonyhádi takácstól veszi a művésznő a pécsi vásáron. Ismétlések (1972., olaj, festett relief) Festett tükör (1971., olaj, fa, tükör) Szerves ragasztóanyaggal átitatva formázza: gyűri, tömi, varrja — ha megszilárdul, éppen olyan időtálló, mint az olajfestmény. Elnézem a művésznő szép vonalú, de feltűnően nagy, erős kezét. — Hiszek p genetikában, a kézműves ősök hagyatékában: Keserű nagyapám asztalos volt, nagyanyám varrónő. Ezek a készségek, képességek hamar jelentkeztek nálam is: szeretek varrni, és ma is én csinálom a képeim keretezését. * Az ősöknél vagyunk tehát, akik Pécsett laktak a Nyíl utca 32-ben (a nagymama portréja ott függött a műcsarnoki kiállításon is), és Pécsről beszélünk, a szülővárosról. Keserű Ilona a sza- badiskolábál a budapesti Képzőművészeti Főiskolára került, Pesten él azóta is, de kapcsolata Péccsel nem szakadt meg: kiállításokon jelentkezik, és látogatóba érkezik gyakran édesanyjához. Az elmúlt tanévben pedig hetenkint egy napra tanítani a JPTE Tanárképző Karára. — örültem, hogy meghív, tak a tanszékre. Sok szakmai tapasztalat gyűlt fel bennem, sok átadnivaló. Még sohasem tanítottam: próba ez a magam számára is, hogy állok helyt. Az első évesekkel foglalkoztam rajzból és tes- lésből. Nincsenek kialakult módszereim, a régi pedagóguskollégáktól sokat tanultam. Megszerettem a munkát, hiszen újfajta élményekkel ajándékozott meg. Pesti kiállításomra sok pécsi tanítványom eljött. Meglepődtem és meghatódtam. * A pesti lakás ablakából a Duná/a látni, a Gellérthegyre. Néhány év múlva, ha Keserű Ilona kinéz a műterem ablakán, nem budai, hanem pécsi tájat lát. Bá- licsban műtermes lakás épül, benne stúdió: Keserű Ilona és Vidovszky László, a tiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Szakának adjunktusa, az Új Zenei Stúdió kísérletező kedvű munkatársa, akit a hazai avant- garde zene egyik jelentős alkotójának ismernek, Pécsre költözik. — Miért? — Megtisztelő a város vezetőinek hívása, s nekünk nagy dolog lesz, ha megfelelő munkakörülményeink lesznek. Nagyméretű vásznakat készítek, itt olyan kicsi a szoba, hogy megnézni sem tudom tisztességes távolságból őket. Vidának is kell egy hely, ahol nyugodtan dolgozhat. Ugye, a motívumok között nem is kell különösen megemlítenem mennyire vonzó, hogy ott él édesanyám és Martyn Feri bácsi. Pécsi vagyok, ha lazultak is kapcsolataink az elmúlt évtizedekben. Szeretnénk bekapcsolódni a város művészeti életébe: Pécsre menni Pestről nem ugyanaz, mint amikor egy pesti művész megunja a zajt és tanyára, falura költözik. — De azért nem túl gyakori, hogy pestiek vidékre költöznek. — Nem, csodálkoznak is a barátaink. Amikor mi idejöttünk, a Belgrád rakpartra, még beszélgetni lehetett az erkélyen: ma ez lehetetlen, a zaj, a füst miatt. Pest lassan terhessé lett számomra. Szeretem a fővárost, de nincs bennem az a kötődés, amit a gyermekkor, a fiatalság jelent. Az életnek ebben a szakaszában, amiben én vagyok, a munka mindennél lontosabb, és. ha a kedvezőbb feltételeket Pécs adja, oda kell mennem. Amennyiben a pécsi élet eseménytelenebb l$sz, az nekem kifejezetten kedvező. Természetesen vannak dolgok, amiket csak Pesten lehet elintézni. Tehát megváltozik a bázisunk: onnan járunk ide, s nem fordítva. Izgalommal várjuk , életünknek ezt a fordulatát. Addig is, mig ez a költözés megtörténik, én az új tanévben tovább tanítok a tanszékent Vidovszky pedig a JPTE ének-zene tanszékének vezetőjeként kezd dolgozni szeptembertől. — És Emma mit szól a tervezett költözéshez? — Nagyon készül, hiszen Pécsett, kertes házban lehet kiskutyája. Gárdonyi Tamás Egy pécsi évforduló kapcsán... Helmut Walcha Bach-műve- ket játszott a Magyar Rádió Vasárnapi orgonamuzsika c. műsorában. Műsorszámai után zárójelben ez állt a rádióújságban: „A felvételek a Strasbourg:’ Saint-Pierre-Jeune templom Silbermann orgonáján készültek". (A híres XVIII. századi orgonaépítő család egyik művéről van szó.) Újabban régi magyar orgonákon rögzített zeneművek esetében nálunk is föltüntetik a hangszer építésének korát. Ám alkotója nélkül, akinek neve homályba vész. Vagy elfeledtük... Az jutott eszembe: nehogy így járjunk a közelebbi múltban született hasonló értékeinkkel, amelyekre büszkék is lehetnénk; amelyek művészeti és ipartörténeti szempontból egyaránt számunkra nem kisebb magyar — nemzeti — értéket képviselnek, mint a nyugati „orgonatájak” népeinél az egy évszázaddal korábban alkotott Silbermann-mű- vek. S amely orgonák — mellesleg — Pécs városában épültek. Nevén nevezve: jóllehet fölvételek készültek már a szegedi Dómban, a pécsiben, sőt a pesti Bazilikában, s bizonyára másutt is, még sehol sem olvastam, hallottam, hogy pl. ,,X. Y. a kalocsai dóm XIX. századi Angster orgonáján játszik”. Nem kertelek: miért fontos számunkra, miért közérdek ez a jelentéktelennek, s erősen szakirányúnak tűnő hiányérzetem? * A véletlen hozta: mikor egy adatnak utánanéztem, bele- ibeleolvastam Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák c. sorozatának pécsi kötetébe. Döbbenten észleltem ott egy életrajzi dátumot: Angster József, aki megalapozta, és — mint a szakma legjelesebb hazai képviselője — nevével csaknem száz éven keresztül fémjelezte a magyar orgonagyártás mindenütt elismert jó hírét, 1834. július 7-én született. „Fölfedezésem" révén — a hónap közepe tájt — szomorúan konstatáltam, hogy elfeledkeztünk egy névről, amely — elismerjük vagy sem — Pécs város kulturális történetének, szellemi hagyatékának szerves része. Magyarán szólva: Pécs, „zenei város” elfeledkezett az orgonakészítő Angster József születésének 150. évfordulójáról. A magam részéről, újságíróként, s pécsi polgárként egyaránt röstelkedem ezért. S szeretném, legalább utólag e né8. HÉTVÉGE hány sorral megidézni a jeles magyar orgonaépítő emlékét. Választ adva esetleg több nemzedék több évtizede jogos kérdésére: egyáltalán ki volt Angster József? Ma már mind ritkábban hallani arról, hogy az Angster József és Fia Orgona és Harmonium Gyár, tehát a cég és a család neve valaha — márka volt. Európában és a világban sokfelé ismert márka. Mitől függött ez? Mindenekelőtt az orgona hangzásának sajátos szépségétől, egyedi hangzásképétől. A pécsi Angster- gyár működésének alig több, mint nyolc évtizede alatt ösz- szesen 1298 orgonát készített, s köztük nincs kettő, amely azonos vagy nagyjából hasonló volna. Elsősorban egyházi megrendelésre dolgoztak. De készítettek kastélyok, tanintézetek részére kisebb, ún. gyakorló orgonákat is. (A cég egyébként számos kitüntetése között ilyenért is kapott aranyérmet.) A másik fontos mérce: a hangszernek milyen hírét viszik el a világba az őket megszólaltató neves művészek. (Menynyire könnyed a billentése; milyen hangszíneket lehet „kicsalni” belőle; mennyire közelíti meg a barokk, illetve a romantikus és XX. századi művek — általuk elképzelt — ideális hangzásképét.) Nos, erre csupán egy példát: Pécs város Tanácsa művelődésügyi osztályán még néhány éve is tudakozódtak külföldi megrendelők az Angster cég pontos címe iránt... S ha a gyár egykori szakemberei közül valaki ellátogat valamelyik patinás német, svájci, francia vagy angol orgonaépítő gyárba, a cég vezetői ma is fölkapják a fejüket az Angster név hallatán. Mondom : külföldön . . . * Sokgyerekes sváb telepescsalád első fiúgyermekeként született Angster József Kács- falurf. (Ma: Jagodnje, Jugoszlávia.) Sokoldalú érdeklődése korán szembe tűnt; apja asztalosnak taníttatja Eszéken. Segédlevéllel a zsebében a céhvilág szokásai szerint vándorútra kelt. Bécsben ipariskolában, rajziskolában tanul és franciául, munka mellett. Egy neves orgonaépítőnél helyezkedik el, ami meghatározó egész további életére. Németországban, Svájcban is hasonló munkahelyeket keres. Út közben minden valamire való orgonát megtekint, most már a szakember szemével. Párizsban a világhírű Cavaillé- Coll cég alkalmazza. Itt hamarosan önálló munkát is rábíznak. Hét évi tanulás, munka után a kor legfejlettebb orgonaépítési módszereinek birtokában tér haza, amiket alkalmaz először hazánkban: az új pécsi zsinagóga orgonájának építésében, amire a fiatal Angster József kap megbízást. (1867—69.) Első művének jó híre nyomán megkapja az első megrendeléseket is. Munkásokat szerződtet és nevel a szakmának; megírja az első magyar szakkönyvet (Az orgona lényege és szerkezete címmel, 1886- ban). Munkásságuk iránt egyre növekszik az érdeklődés. A fejlődés, valamint az orgonaépítés itthoni elmaradott helyzete neki kedvezett. Európai színvonalú, a kor romantikus hangzásigényének megfelelő, s a leqmodernebb technikával megépített orgonák hagyták el műhelyét, majd később gyárát, ahol két fia, Emil és Oszkár a cég társa lesz. Mindketten örökölték apjuk tehetségét és tudásvágyát. Ők is nyugaton dolgoznak, tanulnak néhány évig, apjuk rendelkezése szerint. így az Angster cég —, amely a korízlésriek megfelelően elsősorban francia, romantikus hangzású és szerkezetű hangszereket készített —, jól ismerte a kontinens orgonaépítészetének valamennyi irányzatát. A Monarchia határain innen és túl bármilyen igényt ki tudott elégíteni. A gyáralapító halála után (1918.) a két fiú viszi tovább a céget. Majd egy-egy fiúgyermekük, József és Imre veszi birtokba a szakmát. József a gyár főmérnöke lesz. A család több nagy munkája ma is jeles koncertorgona. (A kalocsai, az egri, a győri székes- egyház; a pécsi Dóm, a Pius- templom, a pesti Bazilika, az aradi bazilika stb.) Legmonu- mentálisabb művük a szegedi Dóm öt billentyűsoros, 12 000 sípú nagyorgonája, mely a passaui Dóm hangszere után Közép-Európa legnagyobb orgonája volt a két világháború között. * Az államosítás történelmi időszakában valakik jóvátehetetlen bűnt követtek el. Szektás, ultrabalos szemlélettel (1950-től) tönkretették, felszámolták az Angster gyárat, a magyar nemzeti vagyonnak ezt a pótolhatatlan kincsét. Áll azonban az egykori gyárépület (a Déryné u. 35. és József u. közötti területen; ma: Háziipari Szövetkezet); élnek az Angster gyár egykori vezetői; s néhány kiváló szakmunkása (s föltehetően a gyártás jó néhány szerszáma, eszköze is) megtalálható még. Az épület emléktáblára és koszorúra vár; a föllelhető relikviáknak pedig méltó helyük lehetne a készülő Felsőmalom utcai múzeum helytörténeti-ipartörténeti emlékei között. Wallinger Endre
