Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-04 / 213. szám
MAKAY IDA PETŐ SÁNDOR: Fényes vagyok már. Könnyű. Madár szárnya. Amit halálos forgószél emel. Az örök kapuk sarkukig kitárva. Oly egyszerű a mennybemenetel. SIMÁI MIHÁLY: Toll rajzok Villogó táj Sziromszikrák Kökénytüzek Mályvák első fellángolása Forrósodik az ég-üveg Forrong fehérben az akácfa Karcoló fűbe Hátbatámad a napsugár karcoló fűbe fekszem Zöld kardlapok — veri a nyár hőssé avatja a testem Kiszőkített szerelem Papirmező pipacspirosba lobban — álmodva ébredek Sustorog határnyi búzaszoknya morzsolom — szinte imádkozva — kiszőkitett szerelmemet ELMÚLÁSUNK GYÖKEREI Kis János utókalkulátor egy reggel arra ébredt... Verőfényes, kora őszi reggel volt, a nagy nyújtózások, ideje, szombat, amikor utolsó álmáért még egyszer falnak fordul az ember... .. . töredékek egy képből, egy nem evilági tájból, színes karikák egy furcsán fodrozódó mező fölött, hullámzó, parttalan vizek, arcok nélküli ködgo- molygás, s ott távolabb e pusztának tűnő világ legszélén a máshogy is megélhető múlt cserepei. Reggel volt, szombat reggel, szabad szombat reggel, a jóleső semmittevések órái, amikor nem riaszt az ébresztőóra kelepelése. A teljes elernyedés stádiuma következik, vissza a takaró alá, ámbár a kora őszi napfény, szeptember nemtu- domhányadika. a nyár melegét hordozva lassan fölforrósítja a szobát. Kis János utókalkulátor felébredt. Első pillanatban még észre sem vette, hogy az ágy fölött lebeg. A lecsúszott takaró, mint valami hófödte hegyvonulat gyúródott alatta. Görcsös éjjeli vágyakozásának nyomai megkeményedett foltokban maszatolták a lepedője ráncait. Nem emlékezett rá, mikor is volt utolsó éjjeli magömlése, talán még kamasz korában, első félelmei idején, amikor a bizonytalanság útvesztőit taposta, s a kilátástalan jövő nyomasztó érzése hatalmasodott el rajta. Azokat a lányokat, akiket mindig kedvelt... ho| vannak már, elérhetetlenül messze kerültek már akkor, kamaszkori álmodozásainak idején is. Ámbár ha el is feledjük fiatalkori álmainkat, azért a sejtek mélye őrzi, s olykor bizony igencsak meglepődünk, ha életünk helyzeteiben ,újra felszínre kerülnek. Kis János utókalkulátor a számok embere lévén rögtön megállapíthatta, mintegy másfél méternyi magasságban az áqy fölött, s hetven centivel a plafon alatt foglalta el új helyzetét. Ezekből az adatokból arra a következtetésre juthatunk, hogy Kis Jánost egy lakótelepi lakásban érte utol ez a furcsa véletlennek, vagy éppen földöntúli csodának is betudható dolog. Kis János utókalkulátor életének utolsó tíz évét a biztonság jellemezte, utolsó két évét pedig, ez már az új lakásba költözés idejére esik. a polgári jólét, mely számára a viszony- laqos adósságmentességet jelentette, füqgőviszonya mindössze az OTP-vel volt, mely véqsősoron nem hatott rá nyomasztólag. Mivel új helyzetét egy idő után megszokta, már arra is érzett bátorságot, hogy kinézzen az ablakon. Az esőt bámulta, mely hirtelen jött, ahogyan a nyári záporok, nem is értette, szeptemberben hogy történhet ilyen. Nem tudni, mit érzett, mire gondolt, egyszercsak elkezdett úszni a levegőben, a szekrény felé, melynek tetején nagyapja egyetlen emlékét, egy öreg szitát őrzött. Aztán visszaúszott az ablakhoz, kezében már az öreg, porlepte szitával. Kinyitotta az ablakot, egy pillanatra még visszanézett, az ágyban szuszogó feleségét nézte. — Mi van? — hallatszott egy rekedtes hang. — Mí van, mi van ... a kutyának meg azt mondod, tessék? — Tessék? — Egy exhibicionista ott lenn. — Miért — nyomult az ablakhoz egy hang tulajdonosa. — Azért mert meztelen. — Nem látod? — Azt a nudistát? — Nem nudista, exhibicionista. Kis János persze mit sem hallott ebből a beszélgetésből. Arcán a boldogság biztos tuSziklay Károly illusztrációja Most már így öregedtünk volna meg, ez volt a tekintetében, mikor a nyitott ablakon át kiúszott az esőbe. Az egyforma házak között keringett, aztán lassan leéresz- kedett a földre, s a szitát az esőbe tartva rázni kezdte. A szomszéd ház kinyíló ablakában egy kíváncsi arc jelent meg, meghökkenve nézte a látomást. — Te . .. te — dadogta maga mögé — odanézz, egy exhibicionista. datával állta az eső meg-meg- újuló rohamait, s fáradhatatlanul rázta nagyapja szitáját, amelyen pergett az eső. Kis Jánosné számviteli előadó első pillantása a lepedőre esett. Nézte a megkeményedett sárga foltokat, de nem értett meg belőle semmit. Óvatosan megtapogatta, mintha valami rejtvényt akart volna megfejteni. Aztán felkelt, a tükörhöz lépett, arcát vizsgálta, testének vonalait, melyet az idő egyre inkább elmosott. Lerogyott a székbe, s az ágyat bámulta. telenül állni az esőben, kezében nagyapja szitájával. Magára kapta pongyoláját, férje hálóköntösét hóna alá gyűrte, s egy esernyővel kiszaladt az ajtón. — János — állt meg a férje előtt — János — sírta el magát. — Miért, mondd meg, hogy miért? A férfi ránézett, és sajnálni kezdte. Húsz éve éltek együtt, a múló napok örvényében. — Nézd, Irén, ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni. Ezt nem lehet, mert nincs rá okos magyarázat. Csak az eső van, ez a szita és a csillagok. Én kimosom nekünk az aranyat, ai csillagok aranyát, mely odafentről jön. Mást nem tudok mondani. Nem vagyunk már fiatalok, de még nem veszett el minden. Még segíthetünk magunkon. — Vedd fel a köntösöd — tuszkolta rá az asszony, de a férfi nem engedte. —• Nem, inkább vetkőzz le te is. —■ Mindenki minket néz — mutatott körbe az asszony. — Az ablakok tele voltak kíváncsi arcokkal, dühös, kárörvendő. sajnálkozó tekintetekkel. — Nem baj, ne is figyelj oda, ez a mi aranyunk, a mi örömünk, a mi gazdaságunk, a mi álmunk, és ezt nem veheti el tőlünk senki — próbálta feleségét nyugtatni Kis János. — De hát János, mi olyan szépen éltünk, nemsokára a bútor részlete is lejár — mondta, s közben a lakásra gondolt, mely itt az esőben, a csillagok közelségében távolinak és értelmetlennek tetszett. — Add a kezed, Irén — hagyta abba a szitálást a férfi. — És ne gondolj többé ilyenekre. — De mindenki azt hiszi, hogy megbolondultál. A férfi nem szólt, csak nézte a haját, a szemét, a száját. — Mi lesz velünk. János? — motyogta °z asszony, de már nem félt annyira. Amikor a rendőrkocsi befordult a sarkon, a benne ülők egy meztelen férfit láttak, aki egy csuromvizes, pongyolás nő kezét fogta, másik kezében pedig egy szitát tartott. A bejelentés pontos volt, állapította meg az őrmester, s már fogalmazni is kezdte magában a jegyzőkönyv szövegét. Az ........ lakótelepen egy me ztelen férfi magamutogatás céljából, mely a közbotrányokozás esetét meríti ki . . A „Boldog jövő” óvoda apró neveltjei hosszú sorban álltak a takarékpénztár bejárata előtt. — Mi történt, ti mind pénzt akartok felvenni? — kérdeztem. — Ige-e-en! harsant a gyermekkórus többszólamú válasza, és a húsz arcocska úgy ragyogott, mint megany- nyi újdonatúj tízpfenniges pénzérme. Különös —- tűnődtem. Kivettem a takarékkönyvemből 50 márkát, és a rádiójavító műhelybe indultam. Itt csodálkozva vettem észre ugyanazt a vidám, lármás gyermekhadat. — Mi történt, ti mind rádiót akartok javíttatni? — Ige-e-en! — sivították ütemesen a kis lurkók, sőt még a taktust is verték hozzá a lábukkal. A rádió fogalma náluk nyilván nem a legújabb hírekkel társult. RALPH WIENER: Hasznos séta További utam a postára vezetett, innen táviratot küldtem a drága nejemnek, s közöltem, hogy ... nos, ez nem tartozik ide. Alighogy megkaptam a nyugtát, az ajtóban megjelent az ismerős vidám gyermektársaság. — Mi történt, ti mind táviratozni akartok? Vagy bélyeget vásárolni? — Ige-e-en! — felelték kórusban a szenvedélyes ifjú levelezők, s megnyalták a nem létező bélyeget és ráragasztották a képzeletbeli borítékra. ... Fél óra múlva, hazafelé igyekezve, az anyaköny.vi hivatal előtt mentem el — és nem hittem a szememnek: megint ugyanazok a lurkók topogtak ott, s igyekeztek befurakodni az ajtón. — Mi történt, ti mind házasodni akartok? — Ige-e-en! — sivították vidáman a kislányok. A kisfiúk egyetértésüket nyilvánították — bár nem annyira hevesen. Kíváncsiság fogott el. Végül a gyerekek kitódultak az utcára. Nyomukban pedig megjelent az óvónő, Christine, aki a szomszédom volt. — Hát maga is szépen sétál ezekkel a gyerekekkel — jegyeztem meg, s hangomból visszafojtott szemrehányás csendült ki. — Bocsásson meg kérem! — mondta bűnbánóan az óvónő. — De pénzt kellett felvennem a takarékpénztárban, be kellett adnom javításra a lemezjátszómat, azután bejelentkeztem a házasságkötő teremben, és sürgö- nyöztem a vőlegényemnek ... Most pedig még daueroltatnom kell, azután felpróbálom a méretes szalonban rendelt ruhámat, elmegyek a fogorvoshoz, és végül élelmiszert veszek. De amikor befejezem a munkámat, addigra minden bezár. Hát mit tegyek? — Christine mélyet sóhajtott, majd szemügyre vette apró neveltjeit. — Nosza, gyerekek, álljatok párba, folytatjuk a sétát! Forditóttá: Gellért György Érezte, remegni kezd, sírás fojtogatta. De a sírás miértjére sem kapott választ belülről. Arra eszmélt, hogy fázik. Ekkor vette észre, hogy nyitva az ablak, s a szé| besodorja az esőszálakat, melyek apró ütésekkel verték a padlót. — Vajon miért, vajon miért? — motyogta maga elé. Szemének fókuszába gyűjtötte a szobát, a falakat, a bútorokat, melyek még ki sincsenek fizetve, a vázákat, a térítőkét, melyek egy részét ő maga horgolta, a képeket a falról, az egyik éaoen az esküvőn készült, családi körben. — Én lennék az? — vetítette maga elé a szobát. — Ezek a tárgyak? Ezek a formák, ez az egész, valóban én vagyok? Az ablakhoz ment, hogy becsukja, de valami megállította ebben, s az éppen az a látvány volt. melyet az imént a szomszéd házban is észleltek. A férjét látta odakint mezDe aztán abbahagyta, hisz hogyan is tudná -feletteseinek megmagyarázni, hogy az a két ember, akit részegnek, magamutatónak hitt, egyszer csak felemelkedik, s elkezd fölfelé szállni az esővel szemben, míg a szemük elől el nem tűnik. A házkutatás nem állapított meg semmit. A szomszédok kikérdezése sem. Kiegyensúlyozott, anyagi problémáktól mentes házaspárnak ismerték őket, akik havonta egyszer színházba, kéthetente moziba mentek, s esetenként egymás mellett feküdve nézték a televíziót. Az esetre logikus magyarázat nem volt. A lakást lezárták. s Kis János utókalkulátor és Kis Jánosné számviteli előadó kartonjára rányomták a pecsétet: engedély nélkül külföldre távoztak. HÉTVÉGE 9. Egyszerű
