Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-04 / 213. szám
A Móricz Zsigmond utca környékének házai Újabb társasház épült a mezőgazdasági szakmunkás kollégiummal szemben Jövőtervezés Villányban A jövőtervezgetés mindenki számára izgalmas feladat. Különösen igaz ez, ha nem egyetlen személyről, hanem egy közösségről, településről, köz- igazgatási egységről van szó. A járási hivatalok megszűntével leginkább azok a községi tanácsok érzik a jövőtervezéssel járó fokozott felelősséget, amelyek a közigazgatási átszervezés folytán mikrocentrum szerepkört kaptak: első fokú hatósági funkciót gyakorolnak kc'zeti szinten bizonyos ügykörökben, mint például az építésügy, kereskedelem, munkaügy. A község múltja, jelentősége, lélekszáma természetessé tette^ hogy Villány is ilyen mikrocentrum szerepkört kapjon. Közlekedési centrum jellege is predesztinálta erre a szerepre: naponta 44 személyvonat és 33 autóbuszjárat halad keresztül rajta. A tanácsok együttműködésére jó példa Villány környezet- védelmi tervének megvalósulása. A község határában, Villány és Magyarbóly között olyan erdőrészt találtak, amely alkalmas a szemét elhelyezésére. Ez a terület azonban több község szeméttárolási gondjait is képes hosszú távon megoldani. Közös használata iránt érdeklődik az újpetrei és a ma- gyarbólyi tanács is. Az első ütemben a szilárd hulladékok gyűjtésére kerül sor. Tervezték egy kukás autó vásárlását, alaposabb helyzetfelmérés után azonban kiderült, hogy egyetlen autó csak elméletileg képes ellátni a szemétbegyűjtést: nincs értelme egy kocsi miatt javítóbázist létesíteni, ugyanakkor meghibásodása esetén nincs tartalék. Partnert keresnek, amely már rendelkezik szemétszállító kocsiparkkal. Legkézenfekvőbbnek a Siklósi Városgazdálkodási Vállalat tűnt, ám az „nem"-et mondott. A másik lehetséges partner a Bólyi Költségvetési üzem, amelynek a szemétszállítási kapacitása nincs teljesen kihasználva. A villányi tanácsi vezetés természetesen nemcsak a környezetvédelem témájában tervezgeti a község és társközségei jövőjét. Konkrét terveket megfogalmazni most. 1984 nyarán meglehetősen nehéz, hiszen nem ismeretes még, hogy milyen pénzügyi keretek állnak majd rendelkezésre a 7. ötéves tervben. A község és társközségei életében megfigyelhetők azonban olyan tendenciák, amelyek az ok és okozat láncolatába rendezik a közeljövő feladatait. Myen például, hogy nagyobb ütemben épülnek új családi házak, mint ahogy Villány rendezési tervében szerepelnek. A rendezési terv az ezredfordulóig 300 családiház-építésével számolt, az építkezési kedv azonban jóval többet sejtet. A Fáy utcai új épületek Tavaly 32 építési engedélyt adtak ki. Az új házakba túlnyomórészt kisgyemekes családok költöznek. Villányban a családonkénti két gyerek a tipikus modell. Ebből nemcsak az következik, hogy 20 tartalék házhelyet kellett kialakítani, hanem az is, a gyermekintézményeket is bővíteni, fejleszteni kell. A községben működő termelőegységek anyagi támogatásával a kihasználatlan bölcsődében 30 gyerek számára új óvodai csoport indításának feltételeit teremtették meg. Most folyik és szeptember elejére fejeződik be oz alsó tagozatos általános iskola épületének belső korszerűsítése, Villány nemzetiségi község, ahol a lakosság 43 százaléka németajkú. Ebből a tényből is fakadnak feladatok. Nemcsak a nemzetiségi gyerekek óvodai és iskolai német nyelvoktatásának fejlesztése, hanem a felnőttek anyanyelvi ismereteinek ápolásához is megfelelő kereteket kell teremteni. Egyébként i$ a német nyelv iránti érdeklődés Villány körzetében jóval magasabb, mint ahogy az a nemzetiségiek népességarányából következne: legutóbbi iskolai beiratkozáskor 78 gyetek közül 60-nak a szülei jelentették ki azt az igényt, fjogy fiuk, vagy lányuk a „német” osztályba járhasson. Az anyanyelvi kultúra és a német nyelvoktatás színvonalának fejlesztése érdekében a villányi tanács nagyon praktikus megoldást választott: letelepített a községben egy németmagyar vegyeshózaspárt. Az NDK-ból származó tanárnő fogja a német nyelvet oktatni, sőt a tervek szerint ezenkívül még egy másik tantárgyat is német nyelven, s őt szeretnék megnyerni a tervezett német anyanyelvi felnőtt klub vezetésének is. Elképzelhető, hogy a közeljövőben újabb ilyen vegyesházaspár települ le Villányban. A villányi jövőtervezésnél jelentős rész jut a társközségeknek is. A cél, amihez évről évre mind közelebb kell jutni: a székhelyközség maradéktalanul töltse be szerepét a középszintű ellátásban, az alapellátáshoz viszont helyben jussanak a társközségekben lakók. Csak így lehet megfékezni ezeknek a településeknek a lassú, de visszafordíthatatlannak látszó elnéptelenedési folyamatát. A közelmúltban mind a közlekedésben, mind az ivóvíz kérdésében sikerült előrébb jutni. 1982-ber, hatméteresre szélesítették az ivánbattyáni bekötő utat. Az idén tavasszal a megyei tanács támogatásával két olyan buszjárat indult, amelyek útvonala érinti Kisjakabfalvát és Ivánbattyánt. Az ivóvízellátásban az idei nyár és ősz jelenti a nagy fordulópontot. A székhelyközség vízellátása stabilabbá vált azzal, hogy elkészült a villányi termelőszövetkezet saját kútja, s ezzel napi 150 köbméter vizet nyert a falu. Szeptember 30-ig három társközségben fejeződik be a mély fúrású kutak létesítése közkifolyókkal: Villánykövesden, Palkonyán és Mórokon. A következő évek feladata, hogy a közkutakat törpevízművekké fejlesszék. A mároki kút olyan nagy hozamú, hogy lehetségessé válik nemcsak az itteni lakosság vízellátásának teljes megoldása, hanem más közeli községeké is: Töttösé. Lippóé, Bezedeké. Ez a feladat is több tanács összefogását igényli. A Villányi Nagyközségi Közös Tanács régebb óta követett munkamódszere szerint minden évben más-más társközségre koncentrálnak. Ebben az évben Kisjakabfalva került sorra. Egy régi gondtól szabadulnak meg a kisfalu lakói: rendezik a községet átszelő vízfolyás medrét és új hidat 's építenek rajta. A munka eredményeként várhatóan nemcsak az áradásokat lehet kivédeni, de a falu kútjai is egészségesebb ivóvj- zet adnak ezután. Annál is inkább fontos ez, mert Villány tásközségei közül Mórok a dinamikusan fejlődő — két év alatt négy új családi ház épült —, Kisjakabfalván található viszont a legtöbb üresen álló ház. Éppen ezért felmerült annak a gondolata, hogy Kisjakabfalvát üdülőközséggé lehetne formálni. Ez a terv is jó néhány újabb teendővel jár, hogy jól érezhessék magukat a majdan Kisjakabfalván üdülők. A tanácsi jövőtervezés legfontosabb célkitűzése azonban mindenekelőtt csak az lehet, hogy elsősorban Villányban és a társközségekben élő közel ötezer ember érezze jól magát lakóhelyén. D. I. Honnan? — Honnan? — kérdezi önkéntelenül is az ember, amikor hallja, hogy sok olyan takarékbetétkönyv van már a megyében is, amelyben a 2-es, 3-as után hét nulla következik. Magyarán: 20—30 milliós betét sem ritkaság már. Tűnődve a dolgon, azután inkább azt kérdezem: hová? — merthogy átmeneti társadalmunk átmeneti ellentmondásait végül is objektív okok eredményezik. cserép kell, mert ahhoz már a csúszópénz is kevés. Ha szerencséje lesz, akkor majd talán korrepetálhatja jó pénzért a csúszópénzt elfogadó gyerekét — vigasztalom népmeséi fordulattal. Az viszont biztos, ha van gyereke a tüzépesnek, élvezheti ő is az ingyenes közoktatást. S ha jó tanuló, ingyen kapja meg az ötöst. Ajándékul a papa vesz majd neki akármit is a jó bizonyítványért. Elsőként talán egy robogót a tanár ötezréből. Milliók Reformkor Széchenyi ma divatos: idézzük a Hitelt, a Világot, a Stádiumot. Mert nem sújtanak-e bennünket most is kiviteli tilalmak, megkülönböztető vámok, s a korszerű árutermelésnek nem akadálya-e most is az elavult szerkezet? A tartós konjunktúra nem gazdagított-e meg némelyeket, s nem növekedett-e az általános életszínvonal? S amikor bekövetkezett a tartós dekonjunktúra, nem tiltakoztunk-e mi is a nagyobb adók ellen? Őriznénk kiváltságainkat: még jó, hogy bandériumokat nem szervezünk. őrökváltságot nem kell fizetnünk, de licitálhatunk vendéglőre, boltra — szerezhetünk így birtokot, de legalábbis használhatjuk. S nő a telkesgazdák száma is, elég felnézni a hegyoldalakra, fentről le a laposokra. S van szabad iparűzés, céhen kívüli is akár, és van szabad áralakulás, s fellendült áruforgalom. No, és az általános közteherviselés? Miből? Panelszomszédom építkezik. S csodálom ezért. Tudtommal nem örököltek, nem nyertek szerencsejátékon — sem legálison, sem illegálison: bérből élnek. Ráadásul pedagógusi bérből. Az meg tudvalévő, hogy ha hazahozna egy doboz krétát, abból nehezen lenne ház, s tapétának sem alkalmasak a tavalyi irkák. A feleség korrepetál: nem igazán rászorulókat, s nem igazán hivatástudatból, hanem — ahogy mondani szokták — gazdag szülők hüle gyerekeit. A házaspár gyerekei nem az iskolai úttörőnek gyűjtik a vasat és a fémet, hanem önző módon maguknak, s rendszeresen körbejárják a lakótelepet a régi újságokért. A férj pedig építkezik. — Mindent meg lehet tanulni — mondja —, légszomjat is a betonozáskor, falazást, csempézést. Segítenek a barátok, a kollégák is. Nézem szikár arcát, inas kézfejét: — Mindent meg lehet szokni, tanulni — mondja —, csak a gyomrom bírja, meg a pénztárcám. S nem is az állandóan emelkedő árakra gondolok elsősorban, azt kalkuláltuk. S elmondja, mit nem bír a gyomra, mivel nem számolt: hogy anyaghoz — téglához, cseréphez, s majd mindenhez, amire szükség van egy építkezésen, csak úgy jut hozzá, ha csúszópénzt ad. Súlyos ezreseket. — Tudod, ez olyan nekem, mintha egy jó tanulónak pénzért adnám csak meg az ötöst. Gyomor kell hozzá. Ahhoz is, — mondja —, hogy tanítványa apjának összeköttetését kérje, ha Ha jól összeszámolom javaimat, még kiderül, hogy milliomos vagyok én is: 58 négyzetméter, á.: 15 000, az annyi mint 870 000, egy gépkocsi 100 000, ha a bútort, műszaki cikkeket hozzáveszem, már túl is vagyok az egymillión, a könyveimet akár meg is tarthatom. Igaz, ha levonom az OTP- tartozást, s a fennmaradó összeget elosztom négyünkre, akkor a százezresek klubjában is szerénynek kell lennem. Ezért hát nehezen képzelem el, hogy van ház, melyben lakásonként 3 millióba került a felújítás: ha teljes fizetésemet fordítanám törlesztésre, csak a felújítási költség 45 év alatt térülne meg annak, aki felújíttatta. S akkor hol vannak még a kamatok? Azt hiszem, nyomasztanának a falak abban a lakásban. Élhetetlenség Kollégám felajánlotta a szervezőknek: szívesen tart egy foglalkozást a hátrányos helyzetű gyerekek táborában. A foglalkozás után az irodába hívták, hogy átadják neki a tiszteletdíjat. Kollégám elfogadott és megköszönt egy kávét, s anélkül, hogy tudta volna, mennyi a tiszteletére szánt összeg, kérte, hogy vásároljanak azon könyveket, rajzeszközöket a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Egy hónap múlva pénzt hozott neki a postás, 970 forintot: az ezres tiszteletdíjból szabályosan levontak 30-at kőfára. A küldő cég a postázásra kifizetett 6,20-at, kollégám tizet, amikor visszaküldte a 970-et azzal a megjegyzéssel : eredeti kívánsága szerint fordítsák a pénzt a hátrányos helyzetű gyermekek szellemi épülésére. Még mondja valaki, hogy egy másfél órás foglalkozásért ha ezret adnak, akkor nincs megfizetve egy értelmiségi. Sőt, kifizetve. Ha ugyanis nem hátrányos helyzetű gyerekeknek, mondjuk egy gimnáziumban ad egy órát, akkor egy óráért kap negyven forintot. Egy olyan óráért, amire egy másik órát illik készülnie. Mínusz kőfa, természetesen. Érdeke tehetne hát, hogy minél több legyen a hátrányos helyzetű gyerek: így talán ő nem érezné magát felnőttként hátrányos helyzetűnek. Azt mondja, lehet, de ő nem ajánlkozik többet sem óraadónak gimnáziumba, se foglalkozásvezetőnek felzárkóztató táborba. Itt is, ott is megalázzák tudását, munkáját. Ha elmegy kőműves mellé segédmunkásnak, tiszta lelkiismerettel kereshet meg óránként akár övén forintot is. Stressz ellen az orvos úgyis ajánlott egy kis testmozgást. Bodó László 6. HÉTVÉGE
