Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-29 / 237. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli fianiö XLI. évfolyam, 237. szám 1984. augusztus 29., szerda Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Intézkedések a piaci visszaélések megszüntetésére (2. oldal) » Sajtótájékoztató az MLSZ-ben (8. oldal) Tudósítás a XXIII. biokémiai vándorgyűlésről (5. oldal) Társadalombiztosítás és demokratizmus A társadalombiztosítást 1950-ben adták át a szakszervezeteknek. Akkor egyesítették a különböző, ilyen jellegű intézeteket: a MABI-t, az OTBA-t ugyanúgy az Sztk-ba olvasztották be az OTI-t is. A lényeg az volt, hogy politikai döntés született: legyen egységes és szakszervezeti a társadalombiztosítás. Az átállás kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de alapjában jól sikerült. (Ami természetesen nem jelenti azt, hoqy mindig mindenki meg volt elégedve az Sztk-val.) Csakhogy akkor még az ország lakosságának alig egyharmada volt biztosított. Nagyjából ugyanennyi, amennyien tagjai voltak a szakszervezeteknek, vagyis a bérből és fizetésből élők. Köztudott, hogy utánuk a munkáltatók fizették és fizetik az Sztk-járulékokat, természetes tehát, hogy gazdái leqyenek a társadalom- biztosításnak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s megannyi változás történt a társadalomban. Ezek között is elsőrendű je- tentőséaű, hogy megvalósult a mezőgazdasáa szocialista átszervezése, ami társadalombiztosítási szempontból is döntő változást jelentett: hazánk lakosságának minden korábbinál hasonlíthatatlanul nagyobb része nyert jogosultságot társadalombiztosításra. Megalakultak az inari és egyéb szövetkezetek is. Elismerést nvert a magánszektor jelentősége, ami abban nyilvánult mea, hoqy az új rendelkezés szerint a magán- ioarosok és kereskedők teljes ioaot is kantok a társadalombiztosításhoz. Iav jutottunk el a 99 százalékhoz, vagyis odáig, hogv qyakorla- tilaq telies körű lett a társadalombiztosítós. Ez viszont kérdésessé tette, hogy az eqész társadalmat átfogó szolaáltatás irányítására ele- gendőek-e, képesek-e a szakszervezetek. Még akkor is. ha tudiuk. hogy időközben az Orszáqos Társadalombiztosítási Tanácsban — a SZOT tanácsadó testületében helvet kaptak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, valamint a KlOSZ-nak és a KISOSZ-nak képviselői. Ez méq inkább felemás helyzetet teremtett, kü. Ionosén 1975 után, amikor általános, állampolgári jogon igénybe vehető lett az egészségügyi ellátás. Szinte magától értetődő, hogy ha az egészségügyi ellátás igénybevétele polgári jogqá lett, a társadalombiztosításnak is az állam irányítása alá kell kerülnie. Hozzá tartozik, hogy ez eddig is állami feladat volt, de a szakszervezetek látták el. S ha meggondoljuk, hogy a magyar társadalombiztosítás kiadásai meghaladják az évi százmilliárd forintot — aligha akadna, aki ne a társadalombiztosítás állami irányítás alá vonósa mellett voksolna. Mondhatja erre valaki, hogy nem kérdezték meg erről a biztosítottakat. Ez azonban tévedés. Három éven át folytak az előkészületek, s ezalatt igen sok és sokféle véleményt hallgattak meg. Végül megszületett a döntés: az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó, országos hatáskörű szervvé alakult, ennek megfelelően a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok a megyei tanácsok felügyelete alá tartoznak, hát beleszólása természetesen ezután is lesz minden érdekképviseleti szervnek, mivel az Országos Társadalombiztosítási Tanács önkormányzati jellegű testületként alakult újjá. 45 tagból 19-et az ágazati szakszervezetek, négyet a SZOT delegál, a többieket a szövetkezeti szövetségek, a Nőtanács, a KISZ, a kisiparosok és a kiskereskedők érdekképviseleti szervezete, valamint az egyes társadalom- biztosítási kérdésekben illetékes állami szervek. Hasonló az összetétel a megyékben is. A vezetőséget mindenütt demokratikusan választják, kétharmados többséggel. Az a dolgozó ember, akinek társadalombiztosítási ügve van — az átszervezésből nem sokat vesz észre. Segélykérését ezután is az üzemi társadalombiztosítási tanácshoz nyújtja be, az üdülés, az üzemi konyha, a sportolási lehetőség továbbra is a gyári vagy vállalati szakszervezeti bizottsághoz tartozik. Abból a 60 milliárd forintból, ami egy évben szociális célokra rendelkezésre áll — 10 milliárd fölött az szb rendelkezik. A mi az egyes állampolgárt a legjobban, legközelebbről érinti: vaion jobb, korszerűbb, bü- rokráciamentesebb lesz-e ezután a társadalombiztosítás? A kérdésre nehéz felelni, mindenekelőtt azért, mert — az orszáq közismert gazda- sáoi helyzetében — ettől nem lesz több a oénz a társadalombiztosítási kasszákban. Ami viszont a sokszor és joqaal szidott bürokráciát illeti, azon az úi irányítási rendszer keretében — remélhetőlea — könnyebb lesz seaíteni. Csak éppen a beleszólás iogát kell naqyon komolyan venniük azoknak, akik részt vesznek a társadalombiztosítási tanácsok munkóiában. Nem szabad elfeledniük, hoav dolaozó társaikat képviselik, s hány meqválasztásukkal lehetősé^ get kaptak régi, meaqyöke- resedett hibák, bürokratikus intézkedések kiküszöbölésére. Várkonyi Endre Hatásos eszköz az építészeti kultúra fejlesztésének „Év lakóháza" Sajtóértekezlet Budapesten Czinege Lajos Varsóba utazott Czinege Lajos hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter kedden lengyelországi hivatalos baráti látogatásra Varsóba érkezett. A repülőtéren vendéglátója, Florian Siwicki vezérezredes,' nemzetvédelmi miniszter fogadta. > Gandhi Gyuranovics találkozó Az el nem kötelezettek mozgalma megőrizte erejét és tevékeny nemzetközi szerepét tavalyi új-delhi csúcsértekezlete óta, de a mozgalomhoz tartozó államoknak további erőfeszítéseket kell tenniük ténykedésük folyamatosságának biztosítására a világban kialakult feszültség közepette. A fenti megállapításra Indira Gandhi indiai kormányfő és Veszelin Gyuranovics, a jugoszláv Államelnökség elnöke jutott. Hétfő este tárgyaltak egymással az indiai fővárosban. Közös véleményük volt az is, hogy a nagy nemzetközi problémákat, főképpen amelyek a fejlődő országokat érintik, az el nem kötelezett országok közreműködése nélkül nem lehet megoldani. A mozgalom új-delhi csúcsértekezletén helyesen értelmezték a világ politikai és gazdasági válságának okait, állapították meg, hozzátéve, hogy a nemzetközi helyzet az eltelt egy évben tovább romlott. A világpolitikai kérdések kapcsán Gandhi és Gyuranovics megvitatta azokat a gyakorlati lépéseket, amelyeket az el nem kötelezettek tehetnek a nemzetközi színtéren. Szovjet küldöttség Mozambikban A mozambiki nemzetgyűlés meghívására Maputóba érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, élén Antanasz Barkauszkasszal, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének helyettes elnökével. (Munkatársunk telelonjelen- tése) Eredményesnek ítélte az első ízben meghirdetett „Év lakóháza" pályázatot tegnap megtartott sajtóértekezletén lant- ner Antal építésügyi és város- fejlesztési miniszterhelyettes. A megyei pályázatokra összesen 250 pályamű érkezett be, ezek közül 50 jutott a második fordulóba s közülük 9-et érdemesítettek országos elismerésre. „Az év lakóháza ’83" díjat egy budapesti és egy mártélyi (Csongrád megye), miniszteri dicséretet pedig hét lakóház — közte a két pécsi — a Ku- lich Gyula utcai és a Perczel utcai társasház — kapott. A miniszterhelyettes a pályázatról elmondta, hogy hatásos eszköze volt az építészeti kultúra fejlesztésének, szükségességét pedig indokolta, hogy a magánerős építés terjedése sok rossz, ízléskárosító épülettel „gyarapította” az országot, jóllehet nem vitatható: a szépre törekvés meg volt az építte- tőkben. Kellő ízlésformáló segítség hiányában vált ezzé! Sok múlik az együttműködésen Az utóbbi években áttörés volt már tapasztalható — az ÉVM 2 éve hirdette meq az építészeti kultúra fejlesztésének a programját, aminek szintén szerepe volt ebben — s ma már oda jutottunk, hogy az építtető ha valóban a szépet és jót tekinti követendőnek, a pályázat visszhangja ezt a tendenciát tovább erősíti. Ma már nem sajnálják a tervezésre fordítandó pénzt, hiszen rájöttek: érdemes jó tervezőre bízni a saját otthon megszervezését, mert a ráfordítás bőven megtérül a megvalósításban, majd a használatban. Rámutatott arra is, hogy az építés három főszereplője — az építtető, a tervező és a kivitelező — együttműködése nélkül nem születhet jó lakóház, ezt a bírálati tapasztalatok is igazolják. Rossz tervből eleve nem lehet jó házat csinálni, viszont o legjobb tervet is el lehet rontani a hanyag kivitelezéssel, az építgető nem elegendő körültekintésével. A drága nem biztos, hogy szép A zsűrik felelős, hozzáértő, józan bírálati munkáját külön is méltatta a miniszterhelyettes, ennek köszönhető, hogy a díjazottak egytől egyig valódi értéket jelentenek, s példaként szolgálhatnak a továbbiakban. Országos tapasztalat, hogy a pályázat kedvező visszhangra talált a lakosság körében: a díjazott házak mindenütt a közérdeklődés előterébe kerültek. Két fontos dologra hívta fel még a figyelmet, ami a következő pályázatoknál hasznosítható. Az egyik, hogy a mostani tapasztalat szerint nagyon kevesen pályáztak ajánlott terv szerint épített házzal, holott ez nem kizáró ok, s el is kell oszlatni a félreértést, hiszen megfigyelhető, hogy az ajánlott tervek többsége némi — az építtetők szájíze szerinti — változtatással valósul meg. A másik az örök vitatémában való állásfoglalása volt. A kérdés gyakran íqy vetődik fél: a drága egyúttal szép is, az olcsó pedig eleve csúnya. A miniszterhelyettes szerint az egyszerű, a viszonylag kis költséggel megvalósított ház is szép lehet — így vélekedtek különben a bíráló bizottságok is. A díjakat és az elismerő okleveleket Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter a szeptember 3—4-én tartandó sajátház építési konferencián adja át. Hársfai István Parlamenti választásokra készül Kanada Nem egészen egy héttel a szeptember 4-i kanadai parlamenti választás előtt tiem világos, hogyan alakulnak majd a törvényhozási erőviszonyok. Bár a jelenlegi közvélemény-kutatások az eddig ellenzékben lévő Haladó Konzervatív Párt előnyét mutatják, a megfigyelők szerint szoros eredmény várható s könnyen megtörténhet, hogy egyik párt sem lesz képes megszerezni a többséget. A jelenleg hatalmos lévő Liberális Párt különösen Quebec tartományban esett vissza, holott eddig a tartományban egy kivételével minden mandátum birtokában volt. A választások fő témája változatlanul a kanadai gazdaság helyzete, a- magas, több mint 11 százalékos munkanélküliség. Mivel a két nagy párt gazdaságpolitikai programja között kevés az érdemleges különbség, a szavazatok arányának alakulása különösen nyílttá vált. A konzervatívok arra számítanak, hogy sikerül abszolút többséget szerezniök. A kanadai gazdasági problémákat bonyolítják a munkaügyi viták. Jelenleg az országban 78 ezer dolgozó sztrájkol, illetve folytat szakszervezete útján bértárgyalásokat. A közlekedési dolgozók szakszervezete például a választások utánra jelentett be Torontóban munka- beszüntetést, két nappal II. János Pál pápa tervezett látogatása előtt. A választásokat növekvő érdeklődés kíséri a határ déli oldalán, az Egyesült Államokban is. Washingtonban nem titkolják, hogy a konzervatívok győzelmére számítanak, s ettől a két ország gazdasági kapcsolatainak javulását, a kanadai piac nagyobb arányú megnyitását, az amerikai vállalatoknak nyújtott kedvezmények megnövelését várják. Ugyanakkor washingtoni megfigyelők úgy vélik, hogy bármelyik párt jusson is kormányra Kanadában, kötelességének tartja majd azoknak a kezdeményezéseknek folytatását, amelyeket Trudeau tett a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. A konzervatívok ezt mindenesetre jobban összehangolnák Washingtonnal, mint a liberálisok vélik az Egyesült Államok fővárosában. Új vetőmagszáritót épít Károlymajorban a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát. A 40 millió forintos költséggel épülő létesítmény kivitelezője a vállalat építő részlege. Läufer László felvétele
