Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-27 / 235. szám

Megújuló színházépületeink A Pécsi Nemzeti Színház tetején készül az új bádogboritás Olvasótábor cigány­gyerekeknek A fonyódligeti úttörőtá­bor utolsó nyári turnusának 1000 lakójából kilencvenen különösen szomorú tekintet­tel intettek búcsút a tóparti faházaknak, sátraknak, sport­pályáknak. Űk a kaposvári Zója-otthonban és a má- gocsi Gyermekotthonban, a szentjakabi városrészben la­kó, az iharosberényi, a ri- nyabesenyői és a kadarkúti cigánycsaládokhoz utaztak vissza. Tíz napig tartott az olvasó­tábornak nevezett együttlét, amelyet — a KISZ és a Népfront bizottságok támo­gatásával — a Somogy me­gyei Művelődési Központ szervezett részükre. Bár a könyv, az olvasás megked- veltetése állt az igen gon­dosan összeállított program középpontjában, azért bő­ven jutott idő a közös já­tékra, sportfoglalkozásokra és természetesen a fürdés­re is. „Erckakasok” a belvárosi iskolán Thália templomai - új és kopott ruhában akkorákat a« majd, mint «*«9««» Kvarcvezérlésű éra a Városházán Már dolgozik a toronyórák doktora Pécs, Kaposvár és Szeged támogatásra szorul Az évodnyitó társulati ülé­sek idejét élik színházaink, kö­zeleg az új évad, ugyanakkor pedig szinte nincs olyan szín­házi centrum az országban, ahol ne dolgoznának az épí­tők. Ráfér Thália templomaira a tatarozás, hiszen mint a kul­turális tárca 1978-ban készített felmérése megállapította, vi­déki színházépületeink állaga, műszaki berendezése igen le- romlott, elavult. Az akkori 38 épületből tizenhatot utoljára 1940 előtt, négyet 1960 előtt újítottal« fel, nyolcat pedig ki tudja mikor, talán soha. Legfőképpen ott jártak siker­rel a helyi erőfeszítések, ahol — mint Zalaegerszegen is — az átépített új színházhoz új társulat is szerveződött. 1978-ban, új színházuk át­adásakor minden bizonnyal a győriek is úgy gondolták, hogy hosszabb ideig nem lesz na­gyobb gondjuk az épülettel. Ezzel szemben már erre az öt­éves tervre vagy 9 millió forint kellett volna felújításra!, s vé­gül jutott 4 millió. Mindenek­előtt a tetőszigetelés rendbe­hozására és a szőnyegpadló cseréjére... A következő terv­időszakra több mint tízmillió kellene, építészeti — homlok­zat-, tető-, burkolatjavítási — munkákra, színpadtechnikai berendezések javítására és másra. szék a Dimitrov Művelődési Központban játszanak, bízva abban, hogy a jövő év végére hazaköltözhetnek. S a felújított színházhoz új, 35 lakásos szí­nészház is járul, benne 100 személyes stúdiószínpaddal. Pécsett a belváros átfogó rekonstrukciójához igazodva el­sőként a kamaraszínházat újít­ják meg, teljes födémcserével, új tetőszerkezettel. A hetedik ötéves terv időszakára marad a Nemzeti Színház főépületé­nek megfiatalítása. Szegeden már 1978-bcrn elkezdődött a csaknem százéves műemlék- épületben — mint közben ki­derült — az alapokat is érintő gigászi munka, s több .határ­idő-módosítás után most azt tervezik, hogy a centenárium­ra, 1986 őszére gördül fel a függöny. A Kaposvári Csiky Gergely Színház épülete a szá­zadelőn nyári játékok céljaira készült. Az eddigi kisebb mun­kák is milliókba kerültek, s az épülethez érdemben még nem nyúltak. A minisztériumnak korábban volt módja arra, hogy anyagi­lag is segítsen a megyei, vá­rosi tanácsok színházgondjain, a jelenlegi tervidőszak azon­ban ai „szűkös esztendők” ide­je. Szeged, Kaposvár, Pécs azonban mindenképpen támo­gatásra szorulna. Deregán Gábor Majd a tüdőnket köpjük ki, mire felérünk. Az utolsó fordu­lónál a térdünk is megroggyan. Tiszteletet érdemel a hajdani toronyőr, aki naponta mászta meg a 135 lépcsőfokot és 200 tekeréssel felhúzta a pécsi vá­rosháza óráját. Több mint egy évtizede húzó­dik a 30 éves szerkezet felújí­tása. A Széchenyi-téren áthala­dók le is szoktak róla, hogy egy- egy bómész pillantást vessenek a magasba, a mozdulatlanul ál­ló mutatókra. Ezért talán azt sem vették észre, hogy a fel­állványozott torony órája körül a napokban mozgolódás kezdő­dött. A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület kezdemé­nyezésére most megjavítják a toronyórát. Gulácsi János elektronikai kisiparos régóta várta a napot, hogy deszkapallókra állva hoz­záférhessen — kívülről is — a számlalapokhoz. Már az elmúlt szerdán ki lettek emelve a he­lyükről, csütörtökön reggel 8 órakor pedig, az épületen dol­gozó lengyel munkások segítsé­gével olyan óvatosan kezdték leereszteni őket, mintha a kötél végén hímes tojások lógnának. Az eredeti számlapok és mu­tatók felújítva kerülnek majd a helyükre. A repedt, homályos üvegek, (amelyek belülről lesz­nek egyenletesen, árnyékmente­sen megvilágítva) cserére szo­rulnak. A ruhásszekrény nagy­ságú, 5—6 mázsás óramű már a kisiparos Jakabhegyi úti vil­lamosműhelyében vár az átala­kításra. — Az új szerkezet alaposan „összemegy", kisebb lesz mint egy hokedli. A négy számlapot egyetlen mechanika fogja hajta­ni. A fogaskerekek nagy részére nem lesz többé szükség, a Vá­rosházán hamarosan kvarc­vezérlésű óra méri majd az idő múlását. Áramkimaradás esetén a tartalék áramforrás két napig tudja biztosítani a működéséhez szükséges energiát. A negyede­ket és az egészeket ugyanúgy üti majd a szerkezet, mint a régi szép időkben. Meglátja, olyan pontos lesz ez az óra, hogy akár menetrendet lehet majd igazítani hozzá I — tájé­koztat a toronyórák doktora. Nem véletlenül ragadt rá a megtisztelő cím: először (hét éve) a tihanyi, majd a dunaúj­városi, egri, siklósi, legutóbb pedig a veszprémi torony órá­jának mutatói, fogaskerekei kel­tek keze nyomán új életre. Gulácsi János nem tősgyöke­res pécsi, hiszen Szegeden szü­letett. Mégis annyira megszere- te Pécset, hogy 50 ezer forint értékű társadalmi munkát aján­lott fel az óraszerkezet felújí­tására. — Lehet, hogy a csuklójukon kvarcórával rohangáló járóke­lők meg vannak toronyóra nél­kül is, de a régi pécsieknek ta­lán sikerül örömet szereznem. Stausz Csaba Kecskeméten ezekben az években több mint 40 millió forintot fordítanak nézőtéri- és külső felújításra, és a tervek szerint 1985—88. között is foly­tatódnak a munkálatok. Rend­be kell hozni a tetőt, a villa­moshálózatot, a vízcsatorna- és hőellátási rendszert, meste­reket vár a színpad, és kellene egy üzemház is. Szolnokon a Szigligeti Szín­ház ugyancsak jelentős anyagi ráfordítások révén fiatalodik. Az utóbbi néhány évben a cél­nak megfelelő bútorraktárt ala­kított ki, és részben korszerű­sítették a színpad-, illetve az elektromos berendezést. Az idén és jövőre a tetőszerkeze­tet kell felújítani. Javában fo­lyik a rekonstrukció Veszprém­ben is, a műemlékjellegérépü- let átalakítása évek óta terv­szerűen halad. Ameddig a színpad az építőké, 0 színé­w Uj szenny­víztisztítók Bővítik a szennyvíztisztító­telepeket Somogy megye több városában. Kaposváron a régi telepen a képünkön látható iszap rothasztó beren­dezést helyezték üzembe, de épül már ai dombóvári út mentén az új szennyvíztelep is, amely 1987-ben napi 20 000 köbméter szennyvizet dolgoz majd fel. Barcson most folyik az új telep be­üzemelése, amely a régi te­lep napi 1200 köbméteres ka­pacitását duplázta meg. A fejlesztés soron következő ál­lomása Marcoli, ahol szintén a régi telep kapacitását bő­vítik a megnövekedett igé­nyeknek megfelelően. Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, ló Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen — írjo Arany János az V. László c. balladájában. Nem csiko­rog viszont — legalábbis vado- natújdonsága miatt egyelőre még nem —aza két „érckakos” omi a pécsi belvárosi iskola Kulich Gyula utcai műemlék- épületének a kéményeit díszíti. Nem tudom, az arra járó pé­csiek közül hányán vették mo- guknak a fáradságot, hogy fel­pillantsanak oda, de aki meg­tette, annak megérte. Rég elfeledett dolgot hozott vissza a múltból az iskola ter­vezője, Seyfried Hedvig, a Ter­vezésfejlesztési és Típustervező Intézet építésze. Hogyan s miért? — A fedélszék felújítása so­rán a régi kéményeket is visz- sza kellett bontani; az új fűtő- berendezéshez magasabb ké­mények kellettek, amiknek úgy, ahogy kinéztek, senki sem örült volna. A környezet archi- tektur^'^hoz iqazítandó az ará­nyok felvázolása után kitűni: valamivel fel kell ezt az arány- talansáqot oldani. Korompoi Katalinnal, a VÁTI építészével gondolkodtunk a megoldáson. A kéményekre előírás szerint ún. áramlós-terelőlapot kell sze­relni, ez önmagában sután né­zett volna ki. Ezután jött az öt­let, hogy a lapot elfogadhatóvá lehet tenni, ha nyolcszögű eny­he gúlává formáljuk. Innen egy lépés volt az út a szélkakashoz. A mintát egy régi könyvből szedtük ki; valamikor sorozat­ban gyártották az „érckakaso­kat", most viszont még a ket­tőnek q gyártását is nehéz volt megszervezni. Nagyon sok utánjárással Seregi György kc- vácsiparművész személyében — ő készíti egyébként Chz Ország­ház míves lakatosmunkáit — megtaláltuk azt az embert, aki vállalkozott erre. A legtöbb gondot az jelentette, hogyan helyezzük el úgy, hogy forog­janak is a kakasok. A hajda­ni mestereknek ez egyszerű volt a nagy gyakorlat révén: a tar- tórudat annyira „kidekázottan” helyezték serétágyba, hogy a legkisebb fuvallat is megmoz­dította az „érckakast". Mi mo­dern csapágyba helyeztük, fo­rognak is, de nem úgy, hiint kel­lene. Majd a másodiknál job­ban sikerül . . . — És lesz második? — Igen, egy székesfehérvári iskolához terveztem most szél­kakast, s remélem, sikerülni fog a „kidekázása". Hársfai István hétfői El

Next

/
Thumbnails
Contents