Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-25 / 233. szám
t Emlékezés Janus Pannoniusra Augusztus 29-én emlékezünk Janus Pannoniusra, születésének 550. évfordulóján. Az alkalom kínálja, hogy születésének és halálának félévezredik évfordulója megálmodott, majd megvalósult pécsi ünnepségeinek felidézésével tisztelegjünk előtte. Az 1934. évi jubileum ihletője az a Janus Pannonius Társaság volt, melynek elnöke, Surányi Miklós közgyűlési beszédeiben több ízben is hitet tett róla: „Pécs városát Janus Pannonius városává tesszük.” A jubileumi év programját a Kultuszminisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, az országos tudományos és irodalmi társaságok meghívásával, filléres vonatok beiktatásával akarták országos méretűvé tenni, költségeit pedig vármegyei és városi támogatással, társadalmi gyűjtéssel kíván, ták előteremteni. A tervek között szerepelt Janus szobrának elkészíttetése Pátzay Pál szobrászművésszel, emléktábla-avatás, utca elnevezése a költőről, ünnepi közgyűlés és az Atticai éjszakák című szabadtéri játék' bemutatáHiába volt azonban a lelkes nekibuzdulás, a szép tervek megfeneklettek az akkori súlyos gazdasági gondokon. Az ünnepi Játékok Baráti Társasága képtelen volt megteremteni a szükséges költségfedezetet. Bár az ünnepségek akkor elmaradtak, 1972-ben a félévezrede meghalt költő hatalmas erővel mozgatta meg Pécsen keresztül az egész országot. Baranya megye és Pécs m. város Tanácsa a Művelődésügyi Minisztériummal, a Magyar Tudományos Akadémiával, a Magvar Irodalomtörténeti Társasággal és a különböző művészeti szövetségekkel összefogva olyan kéthetes ünnepségsorozatot rendezett, mely méltó volt az ünnepekhez. A városban köszönthettük Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Olaszország, Románia és az USA irodalomtörténészeit, tudósait és művészeit. Megvalósult az ötvenéves álom: felavatták Borsos Miklós: Janus Pannonius-szobrót a Bar- bakán mellett. A tervezett Atticai éjszakák — igaz, tartalmában és műfajában egészen más formában — szintén életre kelt. A Pane- gyiricus c., egész estét betöltő játék a Pécsi Nemzeti Színház merész vállalkozása volt. A tóncfantáziákból és párbeszédekből, hangszeres zenével és énekkel aláfestett mű zenéjét Farkas Ferenc szerzetté, a párbeszédeket Gyárfás Miklós írta s Eck Imre vitte színre. A balett egyedülálló lehetőséget nyújtott a Janus társadalmát megjelenítő látványos tények és a belőlük transzponálódott lírai látomások bemutatására, korabeli zenéje szintézist teremtett a maival s a dialógusok a költő és Mátyás király barátságán és ellentétén keresztül fontáziadúsan ábrázolták a tör. ténelmi kort. Látványos előadás volt, a reneszánsz gazdag kultúráját színpompás jelmezek és ötvösmunkával készült díszletek idézték. Két jelentős kiállításra is emlékezhetünk. Egyikük, a Janus Pannonius és kora c. történelmi témájú, melyet a Művelődés- ügyi Minisztérium és a magyar múzeumok gazdag anyagából rendeztek a laikus gondolat áttörésének, a világi művészet kibontakozásának, az európai színvonalú irodalom alapvetésének bemutatására. Az összképben kiemelt helyet foglalt el Pécs, s benne Janus nem társ8. HÉTVÉGÉ talonul, hanem korával együtt, melyből magasra nőtt. A másik kiállításon Martyn Ferenc ihletett, bensőséges rajzsorozatával állított emléket a költőfejedelemnek, felidézve annak életútját Ferrarától a virágzó kis pécsi mandulafáig. Jelentős tudományos tanácskozások követték egymást. Egyikét a Magyar Tudományos Akadémia a magyar felnőttoktatási intézményekkel rendezte, s arra több, mint 250 irodalomtudós érkezett s tíz országból kapcsolódtak be tudományos szakemberek. Megtárgyalták Janus irodalmi munkásságát, könyvtárát, kapcsolatait, a Janus-fordítósok problémáit, újkori filológiáját, pécsi jelenlétének hatását. Közel 250 irodalomtörténész részvételével folytatta le az Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlését is, mely számos nyitott kérdést tisztázott a Ja- nus-kultusz és a magyar reneszánsz támaköréből. A hatalmas programról szinte csak mozaikokat villanthat fel a krónikás. így a Pannónia dicsérete c. irodalmi estről is, mely a költő itáliai verseit, az otthoni táj dicséretét, a mandulafák szépségét, a barackfák és szőlő édes ízébe felejtkező poétát mutatta be. De felcsendültek a „barbár föld, barbár dalai” is azonosulásul a „fáradt pannon néppel". « A hangversenyek közül két maradandóról. Farkas Ferenc Janus Pannonicus c. 5 tételes bemutatója régi ízeket adó hangszerekkel támasztott igazi reneszánsz hangulatot. Az évfordulóhoz kapcsolódott az V. Országos Kamarakórus-fesztivál is, a műsorban szerepelt művek nagy része Janus korának terméséből állt, egy részük a jubileumi pályázatra érkezett, első ízben megszólaltatott mű. 16 hazai és 2 külföldi kórus gyönyörködtette a szépségből, humánumból fakadt élménnyel a közönséget. Az ünnepi tabló nem lenne teljes a névadóját köszöntő Janus Pannonius Gimázium ünnepségének felemlitése nélkül. Emlékezetes programot alkottak: Janus-évkönyvet adtak ki, magas színvonalú irodalmi estet és szavalóversenyt rendeztek, kiállítást mutattak be, ének-zenekari hangversenyt adtak. Szólnunk kell arról az országos irodalmi, képzőművészeti és Janus Pannonius állítólagos arcképe. Az ezüst dombormű felirata: Joh. Cesinge Eps V. Basilic. zenei pályázatról is, amely az ünnepségeket megelőzte, s díjazott művei a Jelenkorban, kiállításokon és hangversenyeken kerültek a közönség elé, mint egy művészeti alkotásokból font koszorú. A közel 950 pályamű eredményesen szolgálta Janus haladó örökségének mai kultúránkba történő beépítését. * A múlt idézése mellett most, születésének 550. évfordulóján legméltóbb megemlékezésül magát a költőt idézzük. Aki elsőnek hozta el Itáliából a múzsákat a Duna mellékére és a gondolkodás fényességét hirdette: „A tudás fényt áraszt s alkot az emberi szellem!” . A korát megelőző gondolkodót, aki az ember életcéljának, küzdelmeinek, boldogulásának adott ma is időszerű programot: „Nem magadért lettél Te, Hanem mindenki javára!". Lippenszky István Kárpáti tájak Borsos Miklós Janus Pannonius-szobra Pécsett, a Barbakán kertben. Fotó: Proksza László A nagy hegyek — a végeláthatatlan erdőségekkel, patakokkal, homályos völgyekkel, a természet évszakonként váltakozó csodáival — elragadják az emberi képzeletet. Hogyne ragadná meg a Kárpátok hegyvonulata a festő fantáziáját? Kassai Anton, a Szovjetunió Kárpátontúli területén, Ungváron élő festőművész a Kárpátok vonzásában él és alkot. Szülőföldje e táj, itt nőtt fel, erdész édesapja gyakran magával vrtte távoli erdei útjaira. Most, a Budapesten, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában nyílt tárlata bizonyítja, hogy máig is milyen bensőséges o kapcsolata a természettel, szülőföldjével. Képein sajátos eszközökkel ábrázolja a természet változó, múlandó és megörökítésre méltó témáit, az erdő zöld homályát, a hegyvidéki alkonyok és hajnalok pírját, a hegyi patakok ezüstjét. De a természeti szépségek mellett megjelennek vásznain a táj-formálta ember és a tájat formáló emberi akarat; a hegyi faluk hagyományos, tájba illő házsorai, múltat idéző fatemplomai, és a mai ipari társadalmat idéző objektumok, hidak, völgyzáró gátak, gázvezetékek is. Kassai Antonnak, az Ukrán SZSZK kiváló művészének képei eljutottak Kanadától Japánig, az Egyesült Államoktól Svédországig. Most hazánkban köszönthetjük a művészt, aki személyesen részt vett tárlatának megnyitásán a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában. Dolgozatok a nevelés és az oktatás köréből A tanárképző tanárainak tanulmányai A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának évente kétszer megjelenő tudományos közleményein kívül most olyan kötet látott napvilágot, amely a kar oktatóinak elsősorban a pedagógiai-pszichológiai és metodikai témájú műhelymunkáit tartalmazza. A kötet megjelenési lehetőséget biztosít azoknak a szárnypróbálgató fiatalabb kutatóknak is, akik egyetemi doktori vagy kandidátusi értekezésük megírásához a publikálás lehetőségének biztosításával színvonalasabb munka megírására serkentődnek. Hajzer Lajos-'szerkesztését ben 264 lapnyi terjedelemben közzétett dolgozatok általában filológiai vagy pedagógiai jellegűek, és a mű a külföldi testvérintézmények hasonló témájú értekezéseinek is helyet biztosít. A filológiai rész első értekezése Világhy József: Alexandr Biok költészete és az orosz szimbolizmus. Ezt a 63 évvel ezelőtt elhunyt kiváló szovjet-orosz költőt, drámaírót és esszéírót az 1904- ben megjelent Versek a Szépséges Hölgyről című kötete nyomban az orosz irodalom élvonalába emelte. E versek ihlető múzsája Men- gyelejeva, a világhírű kémikus leánya volt, akit Biok feleségül is vett, s aki néhány év múlva elhagyta a költőt, A szerző a filológus alaposságával és tárgyszeretetével elemzi Biok kezdeti költészetében az új, a szép, a harmonikus élet utáni vágyódást, az „Örök Asszonyi" alakjában valamiféle ideális és idillikus élet iránti szom- júhozását. Gorkii-képünk gazdagodását segíti elő Bernáth Béláné Troska Viktória adaléka a Gorkij—Schopenhauer kapcsolatról. A szerző főleg azt vizsgálja, milyen munkáit ismerhette a filozófusnak Gorkij, s ezek milyen fokon hatottak egyéniségére, gondolkodásmódjára. A szerzői megállapítás szerint Schopenhauer — a kettejük közt fennálló nézetkülönbségek ellenére is — Gorkij „útitársa” lett, megtanította őt egy másfajta élet- és világszemléletre. Minden bizonnyal a Lut- her-évfordufó is serkentette Melá'h Ferencet Adalékok Luther alakjának értelmezéséhez Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály c. novellájában — tanulmánya megírására. A szerző a novella cselekményét elemezve megállapítja, hogy Kleist főhőse és Luther között több kérdésben ellentétek merültek föl. Kohlbaas elveti az ,,Engedelmeskedjetek a Ielsőbbségnek!" — gondolatát. A közöttük kialakult ellentéteket élesen polarizálja a szerző, megállapítva: „A lutheri felfogás szerint — mely mai szemmel ellentmondásos — az ember csak a hitben szabad, s a világi elnyomást nem óhajtja felszámolni, .sőt annak jogát is tagadja." Knipf Erzsébet német nyelvű tanulmánya a Bács-Bod- rog meqyei Gara község németajkú nyelvközösségének szociolingvisztikai hátterét vizsgálja, s reálisan állaoít- ja meg, hogy a nyelvközösségnek csak az 50 éven felüli tagjai beszélik a nyelvjárást anyanyelvi szinten, a többi korosztály egyértelműen a magyar nyelvet helyezi elő'érbe a mindennapi nyelvhasználatban; a nyelvjárást azonban másodnyelvként használja és beszéli. A frazeológiai egységek szemantikai sajátosságaival foglalkozik — főleg orosz nyelvű forrásanyagra támaszkodva Kocsis Margit, míg Jászay László orosz nyelven írt dolgozata egyes orosz igék páros voltának lehetőségét vizsgálja — kimutatva a tankönyvekben és a szótárakban mutatkozó következetlenségeket. A Dolgozatok második fele a tantárgypedagógia és a marxizmus-leninizmus tárgyköréből merített írásokat tartalmaz. Orosz László tanulmányában kiemeli az oktatásnak az egész világon történő megújhodását. A matematikában a kompenzáció (felzárkóztatás) szükségességének és lehetőségeinek vizsgálatára Pécs város négy általános iskolájának hat nyolcadik osztályú százötven tanulóját vette igénybe akként, hogy az előfeltétel-tudás megállapítására előtesztet, a téma elsajátítása után pedig utótesztet alkalmazott. Érdekes témát feszeget Papp Gyuláné tanulmánya. A szerző a matematikai előkészítő tanfolyamok tapasztalatairól számol be. Azokat veszi számba, akiket akár a pedagóguspálya vonzása, tanári példakép, akára szakmai érdeklődés vonzott a nevelői pálya választására. A matematika szakot választottak részére a tanszék az 1972, évtől kezdve levelező úton felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamot szervezett. (A fizikai dolgozók gyermekei számára bentlakásos tanfolyamot rendeztek.) A szerző — elismerésre méltóan — öt éven át állított ösz- sze feladatsorokat, szervezte a hallgatók javító és ellenőrző munkáját, ügyelt a levelezés pontos lebonyolítására. Az évfolyamhallgatók közül többen jelentkeztek segítésre, hasznos szakmai-társadalmi munkára: a dolgozatok javítására. Az orosz nyelvi beszédkészség fejlesztésének metodikai kérdéseit veti fel Misky György tanulmánya. A szerző fontosnak tartja, hogy a hallgatók a főiskola elvégzése után olyan szinten rendelkezzenek az orosz nyelvvel, hogy mind írásban, mind szóban szabatosan tudják gondolataikat kifejezni, 1971-ben a testnevelő tanárképzésbe az orvostudományi tárgyak (anatómia, élettan, egészségtan) mellé új tantárgyként a biomechanika kapcsolódott be. Az e tárgyban rejlő világnézeti nevelési lehetőségekre mutat ró Barton József — elősegítve ezzel a testnevelési szakemberek materialista világnézetének fejlődését. E témakörhöz kapcsolódik Her- licskg Károly cikke, amelyben a nem testnevelés-szakos pedagógusjelöltek testnevelési szemléletét vizsgálja. Emil Kamenov, az újvidéki egyetem pedagógiai tanszékének oktatója francia nyelvű cikkében a didaktikai játékoknak a gyermeki értelemre gyakorolt hatását kutatja. Pál Károly a társadalom, a közoktatás és a tanárképzés kapcsolatáról értekezve hosszú gondolatsoron keresztül fejti ki a ma> és a közeljövő nevelés-oktatási feladatait; Végezetül: célszerűnek tartanánk. ha a kevés példányszámban megjelent kötet egyik-másik tanulmányához — különlenyomatok formájában a szaktárgyak művelői is hozzáju'hatnának, hisz a szerzők gondos kísérletezőkutató munkájának eredményei legfőképpen ekként válhatnának közkinccsé. Tóth István
