Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-25 / 233. szám
Ledererné harkányi szép ruhái - Cigányprímás? Utcaseprő? Idegenforgalom, 1984 ff el szórakozzon a bécsi eladólány? A pécs—harkányi vasútvonal megszűnése óta rendszeres látvány a buszajtó körül tömörülő, ülőhelyre vágyó kisebb-nagyobb tömeg. Odabent néha bőröndkupac is akad. A pécsi presszó asztalánál, néhány perces beszélgetés után megnyugodva néz rám Herr Klaus Kaltenbrun- ner: — Köszönöm, hogy ön elhiszi: nem vagyok gyáros valahol a Ruhr-vidéken. Garmischpaitenkirschenből jöttem. A BMW-ben dolgozom, villanyszerelő munkát végzek és nekem Magyarország a legolcsóbb nyaralóhely. A benzint is beleszámítva fizetésemből itt kényelmesen és jól élek, mindig étlapról ebédelünk a feleségemmel és a gyerekekkel, s két héten át nyugodtan kifizetem az átlag másfélezer forintos napi szobaárat. Szóval köszönöm, hogy nem nézett milliomosnak, amint a magyar pincérek több mint a fele néz. Gyak-, ran . látom, hogy hülyének vélnek és 20—60 százalékkal többet számolnak. A feleségem többször megfigyelte: aki magyarul beszél, annak néha foghegyről köszönnek és az sosem vitatkozik a számla felett, nyilván, mert őt nem merik megvágni. Herr Kaltenbrunner egyike az ötmillió külföldinek, aki augusztus közepéig turistaként Magyarországon járt. Hiszen a július 30-i statisztika szerint ennyi külföldi jött hozzánk. A turisták 46 százaléka az európai tőkés országokból érkezett, legtöbben Ausztriából. Utána a Német Szövetségi Köztársaság következik. Innét 16 százalékkal többen jöttek, mint tavaly. Több szem többet lát, így más turistát is megkérdek: <F- Az önök számára az . olcsó árak mellett mi a vonzó például Pécsett? Hédi Mayer bolti elárusító Bécsből: — Hát,... kedves város, ió fekvésű ... Paul Goldschmidt kalauz Grazból: — Jóízű az étel, csak ... csak nem túl választékos és némelyik kicsit erős. De a maavarok többséae modern európai gondolkodású ember, s aki beszél németül, hát mintha csak odahaza beszélne az életről. De ne haragudjon: itt nem söp- rik az utcát? Néhány buszmegállóban több a csikk. mint az aszfalt! És a boltosok mitől idegesek? Mert néha zsúfoltak az üzletek? Hát örüljenek, hogy nagy a forgalom és több lesz a jövedelmük! Hédi Mayer szerint? — A tisztaság ... bizony nem elég ... — Hol szórakozott Pécsett? — Látja, ez az! Négy napja itt vagyok, de nem találtam egy éjszakai lokált. Pesten is a Maxim ... hát olyan nekünk százával van. Ha már itt vagyok, valami eredeti, máshol nem található kellene! Az nem mindig baj, ha nem modern papzene szól benne. Nem tudja, hol lehet Pécsett magyarnó6. HÉTVÉGE tát hallgatni? Jó, tudom, Bartók, Kodály... De mi most a nyári szabadságunkra jöttünk, szórakozni, mulatni is szeretnénk. Ne haragudjon, egy fiatalt esténként megöl az unalom! Nem merem bevallani, • hogy Pécshez legközelebb Harkányban, vagy a duna- szekcsői halászcsárdában hallható magyarnóta. Pedig Baranya és Pécs is idegenforgalmat akar, ami már 1937-ben a nemzeti jövedelem harmadik leggazdagabb forrása volt és ma — nincs magyarnóta. Márpedig a német nyelvterületről érkezett több tucat turistával beszélgettem és a legtöbbet keresett — hiányolt két ember az utcaseprő és a cigányprímás volt. De ami igazán rontja a nyaralási közérzetüket, az a „modor" és a szervezetlenség. A „modort”, például az állami boltok fanyar elárusító modorát még túlélik, hiszen olcsóak az árak. De a szervezetlenség miatti tülekedés, amikor távolsági buszba szállna, aztán a német nyelvű tájékoztató táblák, a közkutak hiánya, és — uram bocsá' — a nyilvános illemhelyeké? ... Azt is elmondják persze, hogy hol szervezett a munka: a hatórás vámőrségen, szállodákban, a fizetővendégszobák szervezésénél, pénzváltásnál, a rendőrségi tartózkodási engedélyek során, a hanglemezboltokban, kis butikokban, pici presszókban ... Harkány. Kocsisor az utcákon, néha magyar rendszámot is lótrri. Odébb, Siklóson már ritkább az NSZK és osztrák rendszámtábla. Mondják a Siklósi Városi Tanács műszaki és ellátásfejlesztési osztályán, hogy idén csak 6 siklósi család kért engedélyt fizetővendégszolgálatra, Harkányban meg több mint ezer. Hiába, a harkányi strandhoz Siklósról jobban fogy a benzin, mintha ott laknak a vendég a szomszéd utcában. De azt is elmondják, hogy a bolti tisztaság hiánya és egyéb okok miatti szabálysértések számát a tizenkétszeresére növelték egy év alatt. Látszik is, Harkányban és környékén a pécsinél sokkal nagyobb a rend, tisztaság, sokkal ízlésesebbek az utcák, a ház előtti kis kertek. Máskülönben Harkányban 250— 300 forintba kerül egy szoba, fürdőszobával egy éjszakára. De az utcán kisebb tömeg áll. Jó tizen várnak tömény sorban bebocsátásra a harkányi iparcikkbolt előtt. Délelőtt tizenegykor! Megkérdem az üzletvezetőt: — Mi történt, hogy ilyenkor is csak négyesével engedik be a vevőt?! — Nincs kosár és mi ön- fciszolgálóbolt vagyunk! — Netán nem érné meg, ha több kosarat vennének? — De akkor nem férne be a tömeg! Mert nem a kosár lenne a megoldás, hanem a nagyobb üzlet! Ez kedden délelőtt történt, augusztus 13-án. Utána pénteken délután háromnegyed négykor — tehát nem is a legvadabb csúcsidőben! — az ABC előtt állt a sor, jó hosszan, mert kevés volt a kosár! Aztán a strand gyepén, a Német Demokratikus Köztársaságból való üdülőkkel megtárgyaljuk a harkányi közügyeket külföldi szemmel: Kurt Lederer lipcsei nyugdíjas: — Rendezett, szép falu, jó itt lenni. Nálunk a falvak közel sem ilyen modernek. És mennyi áru van maguknál! Mi i nnét a butikokból viszünk ruhát az NDK-ba. A lányom tavaly eljött és egy bőröndöt megtömött a butikokban vett divatos ruhával. Csak nekünk nincs kocsink és borzalmas volt az autóbusz. Bőröndökkel jöttünk, hoztunk egy kis kosztot is, abból, ami nálunk olcsóbb, de fele úton egy faluig lábujj- heqyen álltam. Harkány a nemzetközileg legismertebb baranyai hely- séq, ezért a turistaforgalma mindig elég jól tükrözi az ország idegenforgalmi helyzetét. A legutóbbi vagyis július 31 -i pontos statisztika szerint a harkányi számok ezt mondják: Tavaly az első 7 hónapban 950 külföldi 10 000 éjszakát töltött Harkányban, idén pedig 2200 külföldi közel 20 000 éjszakát. Ezen belül a tőkés országokból érkező vendégek száma és tartózkodási ideje nem sokat változott, a számuk 250-ről 281-re, az idejük 2300 éjszc- káról 2357 éjszakára nőtt, Valamelyest növekedett viszont a jugoszlávoké: az első 7 hónaDot összehasonlítva a vendégek száma 231- ről 403-ra, az itt töltött éjszakáké pedig 1468-ról 2664-re. A növekedésnek az az oka, hogy évi egy — vagyis a legelső — alkalommal nem kell már letétbe helyezni a szokásos dinármennyiséget, így az évi szabadságot már pénzügyi hátrány nélkül tölthetik Harkányban. A legjobban a csehek száma szaporodott. Tavaly az első 7 hónapban 19 jött, idén 1221. Eddig, mert a csúcs ezután jön. A hazai magyarok? — Csak a pécsiek, baranyaiak maradtak meg törzsvendégnek, akik közel laknak, vagy akiknek nyaralójuk van erre. .Kicsit távolabbi vidékekről vagy csak egynapos csoportos túrára jönnek autóbusz- szal, vagy önállóan, de csak 3—4 napra. . Kár, hogy a távolsági járat lemaradt utasairól nincs kimerítő statisztika. Olyan, amelyik csak a Szalántán át és Pécs—Harkány, illetve vissza végig utazókról készült. így csak azt látni, hogy néha 80 utas vár egy feleannyit befogadó és még bőrönddel is megrakott kocsira, s a lemaradókért vagy jön pótjárat, vagy nem. Orfű, kemping. A csend világa. Jóhangulatú sátrak között szeméttartó, edénymosogató, játékasztal, illemhelyépületek, mosdók, zuhanyozók, szalonnasütőhelyek, porta, újságárus, büfé és hegyek és tó és rend a szabadságban és szabadság a rendben. A sátrak átlátszó műanyagablakkal, némely külföldi iak- osztálynagyságú sátorkölteményben hűsöl. „Égiváltós" kempingnek is hívják. Mivel ha felhők gyűlnek az égen és hidegebbre fordul az idő, hát Harkány fele húznak a lakókocsik meg a sátorbérlők. Ha meg kéktiszta az ég és nagy a meleg, hát ide- felé indulnak, a hűsebb or- fűi völgybe. A Mecsektou- rist felismerte a völgy és a tó értékeit és remek ízléssel teremtette meg az orfűi kempinget. Működése ugyancsak korszerű, kulturált. Azt mondta egy milánói egyetemista, hogy többet nem megy a Balatonra, hanem mindig ide. Ennek az idegenforgalmi hivatalnak másik új létesítménye a pécsi Hotel Hunyor. Arra is a csend jellemző. Hozzá a gyakorlatias tervezés: ha van a szomszédban egy vendéglő, akkor arra kell telepíteni az étkeztetést, íqy olcsóbb az épület. így aztán a Hunyor benne is van a városban, meg kint is belőle. Rálátni a tetőkre, de nem ér fel ide a zaj. Vendégkörét eddig a tőkés országokból érkező turistacsoportok és tudományos konferenciák szakemberei minősítik. Magyar nyár 1984-ben. Ha gondosabbak lettünk volna, még több pénzt hozott volna ez a nyár. Földessy Dénes Gyönyörű környezetben üdülhetnek az orfűi kemping vendégei Fotó: Maletics L. A lakás, a kocsi meg a többi Gyarapodásunk tükre „Egy ország gazdagságát nem néhány mértéktelen vagyon alkotja, hanem nagyszámú közepes vagyon" — írta Stendhal. A francia író aforizmája a statisztikusok nyelvén is megfogalmazható, mert az utóbbiak azok, akik árgus szemekkel figyelik, hogy az anyagi gyarapodásban, honnan hová jutottunk. Nem mintha feltétlenül a statisztikai kiadványokhoz kellene fordulnunk tapasztalásért. Látjuk-halljuk azt jártunkban- keltünkben. A statisztika legfeljebb pontosabban, sokszor részletesebben mutatja meg azt, amit egyedi jelenségekből általánosítani hajlamosak vagyunk. Például, hogy ennek erre telik, annak meg arra sem. Érdemes megfigyelni és felfigyelni: kezd divattá válni — mint a fejlett tőkés országokban — a jövedelmek, a felhalmozott vagyon körüli titkolódzás ; a felvágás, a kivagyiság helyett, vagy talán még mindig amellett. S akkor észleljük ezt, amikor a társadalom igazságérzetébe már nem ütközik annyira a jól végzett munka nagyvonalú anyagi elismerése. (Ám kétségtelen, a feltűnő qyarapodás láttán munka nélkül szerzett jövedelmeket, vagy adócsalást vélünk felfedezni. Ilyen esetben a titkolódzás persze érthető). A gazdagító szocializmus korát éljük? A pontatlan meghatározásra is igenlő lehet a válasz. Az egyéni-családi gyarapodás azonban jókora különbségeket mutat az átlcg körül. Az átlag, az egy vagy száz főre jutó termékek száma, valóban imponáló napjainkban, ha az öt vagy tíz évvel ezelőtti adatokhoz mérünk. A háztartások gyakorlatilag mindegyike rendelkezik mosógéppel, hűtőgéppel sőt a család dókban a második, harmadik rádió, televízió sem ritka. A családok harmadának saját gépkocsija van. Mire telik? És a lakás, társadalompolitikánk e neuralgikus pontja? At átlag-lakás kétszobás, száz lakásban — átlagban! — két- száznyolcvanan élnek. Otthonában még nincs mindenkinek külön szobája, de tavaly már az újonnan épült lakások több mint fele három vagy többszobás volt. A (akásállomány gyakorlatilag villamosított, kétharmada vízzel, háromnegyede vezetékes vagy palackos gázzal, s több mint fele vízöblítéses W. C.-vel ellátott. A fenti, komfortosítást jelző mutatók a frissen épült lakások esetében már a 100 százalékot közelítik. Mindehhez járult a rohamos lépésben épülő maaán- nyaralók hálózata, a telekállomány bővülése. Szabad-e csak az átlagra figyelnünk? Kétségtelenül nem. Látnunk kell a szélső értékeket is ahhoz, hogy pontosan megítélhessük jelenlegi gazdaságunk mértékét, társadalmi vonatkozásait. Sőt, napjainkban egyre fontosabbá vált — elsősorban a fiatalok helyzetére vonatkozóan — vizsgálni, hogy az életciklus mely szakaszaiban szerzik meg maguknak a családok az önálló lakást, a gépkocsit, a háztartás alapvető felszerelési tárgyait. Egy nemrégiben megjelent közleményben a Központi Statisztikai Hivatal társadalmi statisztikai főosztálya éppen ezt mutatta meg. Ki, mikor jut révbe? Például azt, hogy a most családot alapító fiatalok több mint 50 százaléka a házasság- kötést követő első öt évben eljut az önálló lakáshoz, de 70 százalékuknak már ebben c időszakban megszületik lege lább az első gyerekük. A ki vetkező öt esztendőben újab 20 százalék jut el az önál otthonhoz. S ami érdekes, a tíz év alatt nem szerzett k utalással, építéssel, vásárló: sál, örökléssel, eltartási sze ződésen keresztül lakást, at nak ilyen irányú esélyei csői kennek. Ebben a kategóric ban viszont megtaláljuk családok 6 százalékát. A házasság időtartama s a gyerekszám között biológia anyagi felhalmozási összefüc gések vannak, csak éppen c ok-ckozati kapcsolat nem eg: értelmű. Minél hosszabb ide] áll már fenn a házasság, ar nál nagyobb a valószínűsége gyermek megszületésének, d hosszebb a felhalmozódó: időszak is. így nem csodálhat« ha a gyermekszámmal egyenc sen arányos a lakáshozjutc eselye. A megszerzett lakás rragyse ga, komfortossága viszont mi fordítottan arányos a gyermc kék számával. Megint csa összeadva, kivonva, szőrözve osztva az derül ki, hogy megfelelően nagy és komforté lakásra a kétgyermekes, 6—1 éve már házasságban élő csa ládoknak van a legnagyob esélye. Ebben tükröződik gyermek köré vont egyéni é társadalmi gondoskodás, de < múló idő is. A gyerekeseknek van töb háztartási gépük is: a telje: hegyományos háztartás vezető se megkívánja az otthoni mun kák megkönnyítését. Ezeknek « felszerelési tárgyaknak az áro természetesen nagyságrenddé kisebbek, mint ami* egy na gyobb lakásra, vagy korszerű sítésre ki kellene adni. Mégis < családoknak az első gyerme! megszületése után 4—5 évet i kell várniuk, míg elegendi pénzük gyűlik össze a háztar tás gépesítésére. Az viszont mó elgondolkodtató, s a társadal mi cselekvés, segítőkészséc iiányát a jelenleginél is job ban meg kellene határoznia hogy a harmadik és tovább gyerekek megléte a családok ban minden eddig említett mu totót — szinte függetlenül c házasságban eltöltött időtől — negatívan befolyásolja. Ha ej ennyire egyértelmű, akkor ai szinte intézkedéseket követel A „peremvidék’ távolsága Hátra van még egy utolsó pillantás: milyen családokban található meg elsősorban a hazai mértékkel mért és társadalmilag is elfogadott „vagyon”, vagyis a megfelelően ncgy, komfortos, jól felszerelt lakás, a gépkocsi, a nyaraló, vagy az üdülőtelek stb. A házasság időtartama és a gyermekszám alapján csoportosított családok közül a közös háztartás második évtizedében lévő, egy-kétgyerekesek állnak ilyen szempontból az élen, őket követik a hat—tízéves házas, gyerektelenek. A sor végén a csonka családok, tehát a gyerekes elváltak, özvegyek találhatók, illetve a három vagy többgyerekes családok, szinte füaqetlenül a házasságban eltöltött időtől. A stendhali „nagyszámú közepes vaqyon” követelménye tehát — ismerve a „honnan jöttünk.—-hova megyünk” gondjait is — megelégedettséggel tölthet el bennünket. Amire itt és most figyelmeztetnünk kell, az a társadalom „peremvidéke”. Éppen annak érdekében, hogy a perem a középponttól ne legyen túl távol. Breitner Miklós
