Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-24 / 232. szám

1984. augusztus 24., péntek Dunántúlt napló 5 rr f I r/ f Cipofelsoresz a siklósi kesztyűgyárból Termelési együttműködés az NSZK-beli Remonte céggel Az idén fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a gyár Izgalmas napok következnek most a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat siklósi gyárában, átrendezik az idén fennállásának 25. évfordulóját ünneplő gyár termelőhelyeit. Búcsú András igazgató és Kréth Károly műszaki vezető sakktáblaszerű rojzot tár Merre tovább építőanyag-jpar? Dr. Kádár József államtitkár: „Prioritást élvez még hosszú távon a magánerős építkezés.. tf Hagyomány, hogy a szilikát- ípar ifjú szakemberei időről időre találkoznak, hogy amo­lyan „munkára való gyakorlat­ként", beszámoljanak munká­jukról, tudományos eredmé­nyeikről és gondjaikról. Az idén e kétnapos eszmecserének a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola adott otthont, kitárva kapuit az ország különböző tá­jairól érkezett közel 300 mér- nöknek-technikusnak. A szili­kátipari ifjúsági napok a szak­ma rangos rendezvénye — mint azt elnöki megnyitójában teg­nap délelőtt dr. Talabér József egyetemi tanár, az SZTE elnö­ke mondotta. A plenáris ülés dr. Kádár Józsefnek, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium ál­lamtitkárának az építőanyag­ipar helyzetét taglaló érteke­zésével startolt, majd dr. Pali­ka Imre, a főiskola főigazgató­ja szólt a sziljjcátipari üzem­mérnök-képzés perspektíváiról, feladatairól. Ezt követően hat szekcióban hallgathatta ki-ki az őt leginkább érdeklő és érintő témákat. Szóljunk most röviden az ál­lamtitkári értékelésről, mely a sokunkat leginkább a bőrén érintő építőanyagipar jelenét és jövőjét érintette. Dr. Kádár József előrebocsátotta: az ága­zatot tartós folyamatok és ten­denciák befolyásolják, mely az adott esetben — gondoljunk csak a magánerős lakásépítés volumenének növekedésére — kényszerlépések megtételére kötelez. Melyek is voltak a 6. ötéves tervciklus ezen befo­lyásoló tényezői? Az állami la­kásépítés az elmúlt időszakban 14 százalékkal csökkent, a ma­gánerős viszont 15—18 száza­lékkal nőtt. (1983-ban fordult ‘ igazán a kocka.) Ez a hagyo­mányos építőanyagok iránti igényt növelte meg. Másrészt az országos energiaracionali­zálási program kétfelől is érin­tette a szakmát; úgy mint fo­gyasztót és úgy mint energia- takarékos termék gyártóját. Végezetül fokozódott az igé­nyesség az építőanyagiparral szemben. A változást több intézkedés követte: prioritást kapott a la­kosság — mint fogyasztó —, s kénytelenek voltunk az import után nyúlni. Az idén például 100 millió egységnyi téglát, 40 millió cserepet hoztunk be, nagyrészt tőkés importból! Megkezdődött egy rekonstruk­ciós program, mely 44 hazai téglagyárat érint, s ezzel 1985- ben 130 millió töblettégla ter­melését érhetjük el. A közel­jövőben osztrák—magyar közös vállalat alakult, s 1985 negye­dik negyedévében 32 milliós té­telt ad az új betoncserépüzem. (Még egy további hasonló üzem létesítésén gondolkozunk.) Az építőanyagiparon belül a kő- és kavicsipar termékei iránt viszont megcsappant a keres­let, amolyan válsághelyzet ala­kult ki; a három vállalatunk közül kettőt szanálni kell. Jövő­re cementből 700 000 tonnával termel kevesebbet a hazai ipar — drága az energia —, s az esetleges hiányt szocialista im­port fedezi majd. összefoglal­va: már tendenciáiban látha­tó, hogy össztervét az ágazat teljesíti, s a tervidőszakra szó­ló 55 millió dolláros expgrtter vét túlteljesíti. Mi várható a jövőt illetően? Dr. Kádár József államtitkár véleménye; a hiányhelyzeten úrrá lesz az építőanyagipar. A hetedik ötéves tervidőszakban — mór a főbb fejlesztési el­képzelések papíron vannak — további prioritást élvez a ma gánerős építkezés, nőni fog a hagyományos építőanyagok termelése. Kiemelt feladat ma­rad az export bővítése — ezen belül is a tőkésrelációjú dol- lártszerző kivitel —, és az im­port kiváltása. Lépni kell a ha­zai ásványvagyon felhasználás és a hulladékanyag-hasznosí tás terén, s marad központi kérdés az energiaracionalizá­lás. S végezetül: az ipar ál­lóeszközeinek pótlása — szin tentartása — tovább nem odázható el, hiszen a hatodik ötösben a tervezett 16—19 mil­liárd helyett csak 12 milliárd jut a műszaki-technikai szint megújítására, s ez kevés. K. F. w Uj postai szolgáltatások Most készíti elő a posta az úgynevezett fakszimileszolgál. tatás bevezetését. Ebben a rendszerben már nemcsak szö­veget, hanem rajzokat, kézírást is lehet távközléssel továbbíta­ni. A speciális berendezést o közönséges telefonhoz kell csatlakoztatni; o partner fel­tárcsázásával jön létre a kap­csolat a küldő és a vevő kö­zött. A fakszimileszolgáltatás lényege, hogy le sem kell írni -a meglévő információt, csak Véget ért a Ivovi tanácsi küldöttség látogatása t az eredeti példányt kell beten­ni a gépbe, amely hiteles másolatot készít róla a partner számára. A világon már mint­egy 300 ezer fakszimile­készülék von, kézzelfogható előnyei miatt gyors ütemben terjed. A posta tervei szerint még az idén beszereznek né­hány példányt. Ezeket a vidéki és fővárosi nagyobb postahiva­talokban helyezik el, s nyilvá­nos szolgáltatásként bárki él­Fejleszteni kell a két megye együtt­működését Mihail lljics Kirej nyilatkozata Tegnap véget ért a Népi Kül­döttek Lvov Területi Tanácsa küldöttségének baranyai láto­gatása. A küldöttség, amelyet Mihail lljics Kirej, a Lvovi Te­rületi Tanács elnöke vezetett, tagjai pedig Viktorija Konsztan- tyinovna Cuberenko, a lvovi Városi Tanács elnökhelyettese és Rosztyiszlav Horitonovics Da- nyiluk, a brodi Járási Tanács elnöke volt, két napon át ismer­kedett Baranyával, s folytatott tárgyalásokat a megye vezetői­vel a két testvérmegye kapcso­latainak eddigi eredményeiről és a további együttműködésről. Elutazás előtt Mihail lljics Kirej nyilatkozatot adott a látogatás tapasztalatairól a Dunántúli Naplónak és a pécsi rádiónak. — Mindenekelőtt köszönetét szeretnék mondani küldöttsé­günk nevében Baranya megye párt- és állami vezetőinek, s mindazoknak, akikkel a két nap alatt találkozhattunk, a szívé­lyes, baráti fogadtatásért, s a lehetőségért, hogy a két megye több mint két évtizedes kapcso­latainak az elmélyítéséről tár­gyaljunk — mondta bevezetőül M. I. Kirej. — Milyen benyomásokat szer­zett a mostani látogatásán? — Ittlétünk egybeesett az önök alkotmánynapi és új ke­nyér ünnepével, ez önmagában is ünnepélyesebbé tette látoga­tásunkat. Fejlődő városokat, falvakat, ipari és mezőgazdasá­gi üzemeket ismerhettünk meg. hét a távközlésnek ezzel az új lehetőségével. Ugyancsak foglalkoznak a Videotex (vagy más néven Te- ledata) bevezetésével. A Vi- deotex-berendezés — csatla­koztatva a televízióhoz és a telefonhoz, lehetővé teszi, hogy az előfizetők hozzájuthassanak a számukra szükséges adatok­hoz, illetve ők is elhelyezhesse­nek információkat a rendszer­ben. A kísérleti szolgáltatás mielőbbi bevezetése érdeké­ben a posta tárgyaló sokat folytat a külföldi és a hazai szállítókkal, illetve a felhasz­nálókkal. Én magam négy éve már jár­tam itt; ez a négy év nem nagy idő, de számomra mégis, szem­betűnő volt a fejlődés, amit önök elértek, s amit egyébként figyelemmel kísérhetünk a Lvovszkaja Pravda hasábjain, a mi lapunk és a Dunántúli Nap­ló kapcsolatai révén. Ismét na­gyon tetszett Pécs, amely kül­sőségeiben is nagyon sok ro­kon vonást mutat a mi váro­sunkkal. Különösen kellemes benyomásokat szereztem Lvov- Kertvárosban, amelynek a Ne­velési Központját megismerni nagy élményt jelentett. Sok újat láthattunk Komlón. Az ottani találkozásaink bizonyára segí­tenek a cservonográdi és a komlói bányászok testvéri kap­csolatainak az elmélyítésében. Nagy öröm volt számunkra a Bikali Állami Gazdaságban tett látogatás és itt említeném meg, hogy a megye mezőgazdasági, különösen pedig a búzater­mesztési eredményei mély ha­tást tettek ránk. Úgy érzem, az önök tapasztalatainak az át­vétele gyümölcsöző lehet a mi mezőgazdaságunk számára is. E téren feltétlenül érdemes fej­leszteni az együttműködésün­ket. összefoglalóan azt mond­hatom, hogy jól éreztük ma­gunkat, sok hasznosat tapasz­taltunk és ezért ismételten kö­szönetét mondunk mindenki­nek. — Miben szeretnék bővíteni az együttműködést? — A két megye ipari üzemei közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségeket még jobban ki kell használni, s ebben új lánc­szemnek tekinthetjük azt a kö­zös szándékot, hogy kapcsolat jöjjön létre a mi Progressz Ci­pőgyárunk és a komlói Carbon között. Számos lehetőséget lá­tunk a kulturális téren való együttműködés bővítésére: népi zenekarok, együttesek cseréjére, kölcsönös kiállítások rendezé­sére, írók, művészek csereláto­gatására, különböző szakterü­letű delegációk cseréjére... Mindez nagy mértékben segít­hetné egymás életének a még jobb megismerését H. I. elénk, s magyarázzák a játsz­mát: a lasch-varroda összeköl­tözik a steppvarrodával, a bokszkesztyű-gyártás elmegy a szabványraktárba, a meósok át- hurcolkodnak a bérelszámolók mostani helyiségébe és így to­vább, majd minden mozgás­ban. Hogy miért? A Hunor több lábra állása jegyében új — de végül is rokontermék gyár­tását készülnek meghonosítani a váltásra, új termékek gyár­tására mindig is kész siklósiak: a kesztyűk mellett a jövőben az ez idő szerint jól jövedelme­ző cipőfelsőrészt is készítenek. A gondolat az idén vetődött fel, az NSZK-beli Remonte céggel vették fel a kapcsola­tot, mellesleg a wilgartwieseni cég már jó ismerős idehaza, kiskunfélegyházai és nagykani­zsai gyárakkal lépett termelé­si együttműködésre. A lényeg: a Remonte öt évre gépeket ad bérbe és alapanyagot küld, amiből a siklósiak cipőfelső­részt készítenek és azt tisz­tes bérmunka-díj ellenében az NSZK-ba szállítanak. Az erre való felkészülés izgalmas nap­jait élik most a siklósi kesztyű­gyárban, szeptember ' végéig szeretnék zökkenőmentesen, termeléskiesés nélkül átrendez­ni a műhelyeket, a jelenlegi lasch-varroda helyén kialakíta­ni a cipőfelsőrész-tűzödét, az üzemcsarnok földszintjén pedig a szabászatot — együtt a sí­kesztyű szabászattal — beren­dezni. Ezt követően következ­het a komoly betanulás idősza­ka,. jóllehet, a betanulás már előbb elkezdődik, az első gé­pek beérkezését éppen a mai ncpon várják. Az elképzelések szerint a Remonte cégnek évente 200 ezer pár körüli cipőfelsőrészt varrnak, a munkát 80—100 dol­gozó végzi majd. Hatvankét gépet küldenek és állí anak be Siklóson, 23 tűzőgépet és szá­mos speciális gépet, ezenkívül a cég egy Commodore 64-es típusú kisszámítógépet is ren­delkezésükre bocsát, melynek segítségével a szükséges nyil­ván artásokat és termelésszer­vezést végezhetik. A cipőfelső­rész-készítő üzemhez szüksé­ges létszámot részint belső át­csoportosítással, másrészt 20— 30 új dolgozó felvételével kí­vánják biztosítani. Az ezzel kapcsolatos előkészületek igen körültekintőek, a kesztyűvarró­nőket egyénenként megkérdez­ték, ki kíván dolgozni az újon­nan kialakított üzemrészben. Az új profil évente 70 ezer pár kesztyű kiesését jelenti a ter­melésből, ám ez bőségesen megtérül a cipőfelsőrész bevé­teléből. Mindemellett nem kis fel­adatai vannak a siklósi gyár­nak: az idén 600 ezer pár kesztyű megvarrását vállalták, ennek 80 százalékát exportál­ják, termelésük felét’ a tőkés piacokra szállítják. Ezek közül 100 ezer pár az igen munka igényes sportkesztyű — döntő részben sí-, aztán boksz-, ka­rate-, lovagló-, kerékpáros autós- és motoroskesztyű. A termelés nem zavartalan, az alapanyag-ellátás egyenetlen­ségei bizony sokszor feladják a leckét. A siklósi gyár a jövő héten ünnepli fennállásának 25. év­fordulóját. Az egykori gyű mölcsaszalóban, majd gyapot­szárítóban berendezett, jelen­leg 610 dolgozót foglalkoztató üzem a negyedszázad alatt több mint 13 millió pár kesz­tyűt gyártott, ebből 10 millió párat a külpiacokra szállított. A jubileumot csendesen kíván­ják megünnepelni, úgy pillan­tanak vissza, hogy közben erő­sen a jövőt nézik. Miklósvárj Zoltán folyúirbtszemle! Kongresszusra készülünk A Társadalmi Szemle össze­vont július—augusztusi számá­ban két írás is az MSZMP XIII. kongresszusa előkészületeihez kapcsolódik. A bevezető szerkesztőségi cikk utal arra, hogy a Közpon­ti Bizottság határozata, mely a jövő év tavaszára összehívta a soronlévő kongresszust, meg­határozta, hogy azt milyen fő feladatok jegyében teszi. Mint minden pártkongresszusnak, a XIII.-nak is alapvető feladata lesz a helyzetelemezés és a programadás. Ebből következik, hogy nem valami demonstratív ünnepségnek kell tekinteni a kongresszust, hanem fontos munkatanácskozásnak. A Köz­ponti Bizottság, mely az előké­születeket már megkezdte, olyan munkaelemzést kíván ad­ni a kongresszusnak, amely a távlatokat és realitásokat, cé­lokat és lehetőségeket, elveket és gyakorlatot tárgyszerűen és politikusán mérlegeli, alapo­kat biztosít a konkrét eredmé­nyekre jutó megbeszélésekhez. A szerkesztőségi cikk hangsú­lyozza, hogy erre a munkajel­legre már a kongresszus elő­készítése során nagy szükség van. Ez vonatkozik a pártszer­vek és pártszervezetek előké­szítő munkájára is, akiknek nem valami leltárszerű „elszá­molást" kell végezniük a kö­vetkező hónapokban, hanem az „élő politika” eredményeit, bajait, feszültségeit kell hogy őszintén, mélyen mérjék fel. Mindezt úgy, hogy a társa­dalomban felmerülő legfonto­sabb kérdésekre összpontosít­sanak, lehetőleg előrevivő ja­vaslatokat, gondolatokat nyújt­va. A kongresszusra való fel­készülés nem lehet valamiféle „különmunka", ez csak a napi feladatok, a folyó munkák, az érvényben lévő legfontosabb párthatározatok megvalósításá­nak folyamatában nyerheti el igazi munkajellegét. Nagyon fontos, hogy a sokféle, ezekben a hónapokban megszaporodó, párton belüli feladatok ne for­dítsák befelé a pártszervezete­ket, hanem továbbra is fő mun­kájukra, a gazdasági, állami, tömeaszervezeti, kulturális és ideolóqiai élet párteszközökkel való irányítására, az emberek között végzendő meggyőzésre- mozqósításra fordítsák figyel­mük nagy részét. így érvénye­síthetik a társadalomban a párt vezető szerepét, tisztelet­ben tartva a szocialista de­mokráciát, felhasználva annak lehetőségeit. Lakatos Ernő, a Központi Bi­zottság osztályvezetője a kong­resszus előkészületeihez kap­csolódva foglalkozik az eszmei­politikai feladatokkal, írásában áttekinti az ideolóqiai. tömeg- politikai munka helyzetét. Töb­bek között arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a tömeaoolitikai munkával szemben fokozódó követelmények a korábbi idő­szakoknál élesebben mutatiák meg azokat a területeket, ahol még nagyon sok a tennivaló. Az agitáció és a tömegtájékoz­tatás csak akkor lehet ered­ményes, ha lépést tart az ese­mények, folyamatok alakulásá­val, megszabadul a feleslege­sen napirenden tartott kérdé­sektől. A szerző hangsúlyozza, hogy ideológiai munkánk ele­vensége, hatásfoka, az elméleti és tömegpolitikai munka szín­vonala jelentős mértékben fügq attól, hogy mennyire vagyunk kéoesek figyelemmel kísérni a világban történő fontos válto­zásokat, társadalmunk qazda- sáai és tudománvos fejlődé­sét, az ebből adódó tennivaló­kat. Napjainkban a tudatfor­máló, érvelő, megavőző tevé­kenység legfontosabb mércéje az, hoqy mennyire segíti elő a marxista—leninista világnézet fejlődését, a szocialista rend­szerrel való azonosulást, meny­nyire kéoes növelni a szocia­lizmus iránti bizalmat, milyen sikerrel ösztönöz, mozgósít a pórt politikájának végrehajtá­sára. M. E. I VtH. szilikátipari Ifjúsági napoké

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents