Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-24 / 232. szám
1984. augusztus 24., péntek Dunántúli napló 3 Padlószaggató markológépek áldozatai Kocsijavítók Korszerű bázis épül Pécsbánya-rendezőn örökzöld téma évtizedek óta, hogy a szállítási főidényekben kevés a vasúti teherkocsi. Ilyenkor szoktuk emlegetni a MÁV előszállítási kedvezményeit, a szállíttatok felelősségét, kényelmes és késedelmes szervezéseit, a kocsiállás tarifáit. Ennél jóval kevésbé közismert a vasutas körökben olykor-olykor felemlegetett vélemény: a magyar vasúti teherkocsipark életkorát tekintve egyike a legfia- talabbaknak Európában, ugyanakkor ennek ellentmondóan egyike a leginkább megrongálódottaknak. Az ok: kirakodáskor a legtöbb cég vajmi keveset törődik a kocsik állagával, épségével. Igaz, az ilyen károkozásért ma még nemigen sújtják őket szankciók. Markológépek által feltépett kocsipadlókat szép számmal láthattunk a MÁV Pécsi Igazgatósága pécsi kocsijavító műhelyében is. Pontosabban műhelyeiben, hiszen a kocsijavítás Pécsett jelenleg két részlegre oszlik, bár egy szolgálati helynek minősül: a pécsbányaren- dezői és a főpályaudvari. Ezekben a műhelyekben naponta összesen 40—50 kocsi úgynevezett futójavítását végzik el. A vasútigazgatóság kocsijavító kapacitásának mintegy 25 százaléka itt található. Ä két pécsi részleg között közel azonos arányban oszlik meg a munka. Abban is teljesen hasonlítanak egymásra, hogy mindkét helyen a műhely szó inkább csak se- kédműhelyekre igaz: az emberek jobbára kint a szabadban dolgoznak télen, nyáron, esőben, hóban. — Előfordul, hogy télen hólapátolással kell kezdenünk a műszakot — meséli Légrádi Béla, a főpályaudvari javítóműhely művezetője. — Az is megesik, hogy az időjárás miatt kell műszakszünetet tartani, hiszen a védőruha sem megoldás hóviharban, vagy zuhogó esőben. Ilyen munkahelyre, ilyen körülmények közé nem könnyű megfelelő és elegendő számú szakembert találni. Akik itt dolgoznak, valamiképpen a vasút és szakmájuk megszállottjainak is tekinthetők. Nincsenek is sokan: a pécsi és a pécsbánya-rendezői műhelyben összesen 43-an: lakatosok, asztalosok, hegesztők, eszter- aálvosok. festők, segédmunkások. Az asztalosok, s főként a lakatosok vannak döntő többségben a javítások jellegéből következően. Ezen a napon például 28 te-, herkocsi vár javításra a főpályaudvari műhelyben, plusz egy kerékcserére szoruló bolgár kocsi. A javítási naplót nézve ezek a kocsik a következő tipikus hibák miatt kerültek a szabadtéri műhelybe: rugótörés, padlóhiányosságok, a kocsi- szekrény, a fék, az alváz horpadásai, görbülései. Gyakoriak a keréklaposodások is, amit addig ameddig köszörüléssel ki lehet kerekíteni, súlyosabb esetben esztergálni kell, de ezt már Dombóváron végzik. Apfentaler János asztalos nyolc éve került a pályafenntartástól a kocsijavítóba. Egy éve van még a nyugdíjig. Ezen a délelőttön is a megrongálódott kocsipadlókat cserélte három társával. — Korhadt padlót nemigen találunk — mondja. — A kocsik túlnyomó többségében markológép tépte fel a deszkát. Van olyan kocsi, amelyikben 25—30 deszkát is ki kell cserélnünk. Az sem ritka, hogy ugyanazon kocsi egy évben többször is visszakerül hozzánk padlójavításra. A főpályaudvari műhelyben úgy alakult, hogy az asztalosok döntő többsége az idősebb, közvetlenül a nyugdíj előtt álló generációhoz tartozik, a lakatosok zöme viszont harminc év alatti. Mint például Csákány Zoltán, a maga 27 évével. Tíz éve dolgozik ebben a műhelyben, s itt volt annak idején szakmunkástanuló is. — Eddig a mai nap két rugót kellett kicserélni — meséli. — Minden kocsinál megjelölik, hogy milyen hiba miatt került ide, de ha már itt van, az egészet átvizsgáljuk, nem görbült-e el valamilyen alkatrész, amit ki kell egyengetni. Ma a rugócsere kicsit körülményesebben mehetett, mert a csoportemelő, amivel a kocsi- szekrényt megemelhetjük, elromlott, most javítják. Az üres kéttengelyeseket kézi emelővel meg tudjuk emelni, a négytengelyeseket és a rakott kocsikat viszont most át kell küldenünk Pécsbánya rendezőre. A főpályaudvari kocsijavítóban a teherkocsikon kívül a személykocsik karbantartó jellegű és revíziós javításait is végzik. Mennyiségileg azonban a teherkocsik javítása a jelentősebb. Ez évi terv szerint 6800 kocsi futó javítását kell végrehajtani a főpályaudvari, s 6400 kocsiét a pécsbányarendezői műhelyben. Több éves tapasztalat azt az arányt igazolja, hogy ahányon dolgoznak a műhelyben, naponta annyi kocsit képesek megjavítani. Minden kocsitípus javítására előírt normaidő van. Ezeket a jelenlegi munkakörülmények és feltételek mellett nem könnyű teljesíteni. Készültek olyan számítások, hogy egy futó teherkocsi napi 778 forint bevételt hoz a MÁV- nak. Ha áll — meghibásodás, vagy egyéb ok miatt — értelemszerűen ugyanennyi forint elmaradt hasznot jelent Kocsikra tehát nagy szüksége van a MÁV-nak, s a népgazdaságnak, a kocsijavító műhelyek kapacitása viszont szűkös. Pécsett a kapacitásnövelés szükségszerűsége egybevágott a dolgozók munkakörülményeinek javításával. Pécsbánya-rendezőn már javában épül a B-típusú, a legkorszerűbbek közé számító kocsijavító bázis. Az előzmények és a jelenlegi helyzet ismeretében nem csoda, ha ez a készülő létesítmény igen gyakori beszédtéma a kocsijavítók között: mikor helyezik üzembe, milyen lesz a felszereltsége, hogyan oldják meg a bejáró dolgozók odaszállítósót, amikor a főpályaudvari teherkocsijavító műhely is abba költözik át? (A személykocsik javítása továbbra is a főpályaudvaron marad). A mintegy 145 millió forint költségű beruházás kivitelezője a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. Az építkezés teljes befejezésének határideje 1985. december 31., de újabb pénzinjekcióval a bázis legfontosabb részének, a műhelycsarnoknak már 1985. július 1-re üzemképesnek kell lennie. A bázis javító kapacitása a jelenleginek a kétszerese lesz, mint ahogy a munkáslétszám is. A kocsijavítóknál bevezetik a két műszakot. A jelenleginél évente 14 000-rel több kocsit javítanak majd Pécsett, csökken a javítási átfutási idő, javul a minőség, alapvetően megváltoznak a munkakörülmények, a műhely- csarnok és a segédműhelyek gépei, berendezései révén jelentősen csökken a nehéz fizikai munka. D. I. w É desanyja a forgalmas utcán hagyta. A rendőrségre vitték, ott kutatták fel, hogy rokoni szálak Pécshez kötik. Amíg a nagymamája élt, ő nevelte. Amikor meghalt, édesanyja ugyan magához vette, de többnyire a rokonoknál heteltette. Aztán felmentek Pestre, és az utcára került. Amikor visszahozták Pécsre, mindössze egy hónapot töltött intézetben, aztán nevelőszülőkhöz vitték. A házaspárnak két fia volt, őt és egy vele egykorú kislányt fogadtak még magukhoz. Később a kislány húgát is kivet ék az intézetből, hogy a testvérek együtt legyenek. Ebből a házból járva végezte el az általános iskolát, majd a kereskedelmi szakiskolát. Mint minden családban, a gyerekeknek megvoltak a feladataik. Segíteni kellett mindenben, amit a korukhoz mérten el tudtak végezni. így tanult meg főzni. varrni, befőttet, savanyúságot eltenni. Az állami gondoskodás 18 éves korában befejeződött, elmehetett volna a nevelőszülőktől. De ő nem akart, továbbra is velük maradt, s mint önálló kereső havi 1000 forintot fizetett a lakásért, a reggeliért, vacsoráért, a hétvégi teljes ellátásért. Innét ment férjhez 21 éves korában. A férje szülei segítségének köszönhetően ma egy kétszobás családi házban laknak az iskolás korú gyerekekkel együtt. A házhoz kis virágoskert és veteményes is tartozik. S van még füstölt sonka, kolbász is. — Anyáék, mármint a ne- velőszüleim minden évben vágtak disznót. Kettőt, hármat is. Sosem felejtem el, hogy amikor az intézetbőj hozzájuk kerültem a későbbi barátnőmmel együtt, anya egy jó darab kolbászt tett elénk az asztalra. Mi csak ettünk, ettünk. Gyorsan elfogyott. Nem kérdezte, hogy kérünk-e még, hozott egy másik párat. A vele együtt nevelkedett barátnőjével ma is összéjár- nak. Uqyanúgy, mint a nevelőanyjával. (A nevelőapja néhány évvel ezelőtt meghalt.) Legutóbb húsvétkor találkoztak. ö jött hozzájuk, szabadkozva, hogy nem tudta eldönteni, mit vegyen a gyerekeknek, így az édesség mellé mindegyiknek pénzt adott. A gyerekek nagymamának szólítják. — Nekem kimondhatatlanul jólesett, hogy a férjem szülei is kezdettől édesszüleimnek tekintették őket, ugyanúgy ellátogattak hozzájuk, mint mi. Egyik gyermekének a nevelőszülők kisebbik fia a keresztapja. Vele és bátyjával is rendszeresen találkoznak, mint a jó testvérek. Nemrég volt 20 éve annak, hogy gyereklányként belépett abba a házba, ahol felnevelték... * Kollár Lászlóné ismeri az édesanyját, de nem^ tartja vele a kapcsolatot, es nem is akar róla beszélni. Kétéves volt, amikor állami gondozásba került, onnét a nevelőszüleihez, Szabó Jánosék- hoz. — ők az én szüleim — mondja Zsuzsa. — Két fiúk van, engem harmadik gyermekükként neveltek fel, és meggyőződésem, hogy nem pénzért tették. Apu István- aknán vájár, anyu a Zsolnay gyárban dolgozik. Az ő házukból mentem férjhez, és azóta is rendszeresen találkozunk. Ho| mi megyünk hozzájuk, hol ők jönnek hozzánk. Tavaly együtt voltunk egy szovjetunióbeli társasutazáson. Most ismét egy jelentős családi eseményre készülünk: a kisfiúnknak atz öcsém lesz a névadószülője. A Kollár család legifjabb tagja, Lacika mindössze háromhetes. A nagyobb gyermek, Krisztina kétéves. Édesanyjuk gyesen van velük a pécsi Németh László utcai másfél szobás, OTP-lakás- ban. — A férjem szüleinek úgyszintén sokat köszönhetünk. Kezdettől támogatnak bennünket. Ők segítettek ehhez a lakáshoz, s mindenben számíthatunk rájuk. Igaz, én az államtól is kaptam, pontosabban a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettől. Húszezer forintról szóló takarék- be'étkönyvet adtak át nekem, úgynevezett életbe indítási segélyt, amiből befizettük a lakás letéti díjat, és vettünk egy gyermekszobabútort. A z egyszerűen, de ízlésesen berendezett lakásban színes televízió, magnó sok-sok kazettával, a ház előtt pedig ott áll a 105-ös Skoda. Fia- tail házasok. Ehhez képest minden együtt nagyon szép, akkor is, ha nagyrészt a szülők segítették őket hozzá. Érthető, hoqy kiegyensúlyozott emberek. De megállni nem akarnak, nem is tudnak. — A másfél szoba két gyerekkel hamarosan kicsi lesz — mondja Zsuzsa —, nagyobbra kell majd cserélnünk ... T. É. Ideális környezet korszerűbb körülmények Szociális otthon épül Komlón Konyhákért és gyümölcsös kialakítását is tervezik Sztárok a gyermekfaluért Szociális otthon létesítését kezdte meg a Sásdi Költségvetési Özem Komló gesztenyési városrészében. Az egykori kisegítő iskola átalakításának terveit a Mecseki Szénbányák szakemberei társadalmi munkában készítették el. Ami nem volt kis feladat, hiszen az épület külső homlokzata változatlan marad, miközben a belső tér a célnak megfelelően alaposan megváltozik. A földszinten olyan 200 adagos konyha fesz, amely alkalmas az idős emberek igényeinek, táplálkozási szokásainak megfelelő ételek elkészítésére. (Ez egyébként ellátja a ház lakóin kívül a Kazinczy utcai X5NO, valamint a Sállai utcai szociális otthon beutaltjait is.) Ugyanezen a szinten alakítják Id a nagyméretű ebédlőt, amelynek tőszomszédságában a nehezebben mozgó öregek szobái kapnak helyet. Az emeleten, a 2—4 ágyas helyiségekben viszont azokat szállásolják el, akiknek néhány lépcső nem okoz gondot. Az ideális környezetben elhelyezkedő épületben a tágas folyosók és a nagy előtér lehetővé teszi vendégek fogadását. A beutaltak kényelmét számos ésszerű megoldás szolgálja, ezenkívül gondoltak a dolgozók könnyebb munkavégzésére is. Az egyes feladatok megoldásához szükséges helyiségeket, berendezéseket úgy alakítják ki, hogy az mindenkor a jobb ellátást segítse. A majdani üzemeltetők részt vettek a tervezésben és folyamatosan figyelemmel kísérik a kivitelezést. Gondoskodnak róla, hogy az olyan, látszólag apró dolgok, mint a kapaszkodók, a jelzőcsengők, vagy egyéb megoldások, amelyeket az építési előírás nem tartalmaz, megvalósuljanak. Sőt, ami a helyi viszonylatban újnak számít, konyhakert és gyümölcsös kialakítását is tervezik. A gesztenyési szociális otthon üzembe helyezésével növekszik a férőhelyek száma. A két intézményben 85 idős ember elhelyezésére nyílik lehetőség. A SaIlai úti szociális otthonban újabb napközit létesítenek, ami elsősorban Mánia és Kökönyös korosodó lakóinak jelent könyebbséget. Számukra ugyanis eddig gondot okozott a város másik végébe való utazgatás. Az egykori kisegítő iskola átalakításában a fővállalkozó a Sásdi Költségvetési üzem, ám az építésben, majd az azt követő tereprendezésben részt vesznek a helyi üzemek, vállalatok és szocialista brigádok is. A jelentős társadalmi összefogással létesülő intézmény mintegy 9 millió forintba kerül, a munkálatok befejezését a jövő év második felére tervezik. Ferenci D. A battonyai SOS-gyermek- falu építésének támogatására szeptember 14-én és 15-én gálaesteket rendeznek a Budapest Sportcsarnokban. Az osztrák Gmeiner professzor által kidolgozott alapelvek szerint az ilyen típusú gyermekfalvakban, amelyekből eddig 70 országban már több mint 200-at alakítottak ki, 8—10 személyes közösségi házak készülnek. ahol nevelőanya foglalkozik at rábízott gyermekekkel. A budapesti gálaest szereplői: a Boney M együttes, Caterina Valente, René Kollo, Melanie Holliday, Ludwig Baumann, Heidi Brühl, Umberto Tozzi, a Benkó Dixieland, ai Rajkó zenekar. a Budapest táncegyüttes, valamint a „Cats” tánckar. A másnapi popgálán világhírű együtteseket láthat a közönség a Budapest Sport- csarnok színpadán, fellép többek között a Saragossa Band, a Twinsz együttes, a Spandau ballett, Bernie Paul, Riccardo Fogli és a Dolly Roll, a Neo- ton Família, és az R-GO együttes. A gálaestekről a Magyar Televízió felvételt készít, melyet átvesz az NSZK-beli ARD, a svájci, a francia és az osztrák televízió. A Volkswagen Művek két autót ajánlott fel, amelyeket kisorsolnak az est végén a jegytulajdonosok között. A gálaestek egyik főszereplője, Caterina Valente már a jövő héten Budapest vendége lesz, ugyanis az SOS-mozgalom indulóját az ő előadásában Magyarországon rögzítik a rádió gyermekkórusának közreműködésével. A gálaestek jegyei augusztus 27-től kaphatók a Budapest Sportcsarnok pénztáraiban és a színházak központi jegyirodájában. Talpra álltak
