Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-22 / 230. szám

1984. augusztus 22., szerda punantmillqpJLö 3 Elosztó-vezeték a pécsi Lvov- Kertvárosban Ezer családhoz eljutott a gáz — A múlt héten az ezredik családot is rákapcsoltuk a gáz. elosztó-vezetékre — mondta Szilvási József, a pécsi Ivov- kertvárosi gázelosztó vezeték­építő közösség elnöke.—Nem ünnepeltünk, Budapesten vol­tam éppen, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalatnál vásá­roltam szerelvényeket. A vállalt ezerháromszáz csa­ládnak nagyobb részéhez el­jutott a gázvezeték. Az év vé­géig 17—18 utca van vissza. S az építőközösség célja nem változott, decemberben leltárt és végszámlát akar készíteni. Nehéz türelmet, megértést kérni azoktól a lakóktól, akik­nek az utcájában hatodik-he­tedik hete feltúrt az úttest, szin'e lehetetlen a közlekedés. Mégis el kell mondanunk ho­gyan dolgozik az építő- közösség. Hol tart a munká­val? A legnagyobb gond: nincs generálkivitelező. A tavalyi, a Szentlőrinci Költségvetési üzem idén már nem vállalta. S ebben a kényszerhelyzetben a városi tanács átadta a kivi­telezői jogot az építő közösségnek. A társadalmi szervezet maga építtet: maga szerződik kivitelezőkkel, és szer­zi be az anyagot, néha szinte darabonként. Ma a Tolsztoj, a Micsurin utcában, a Lőtér utcában és környékén dolgoznak. Tény, hogy lassan megy a munka. Az árkot kisiparosok ássák ki, a közösség vállalatoktól bérel munkagépeket. A vezetéket a Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet gazdasági munkaközössége fekteti. Saj­nos a Tolsztoj és a Micsurin utcában is többszöri nyomás­próba után sikerült csak átad­ni a vezetéket, a hibák javí­tása után. A Tolsztoj utcában a lakók már betemették az ár­kor, a Micsurin utcában a pén­teki nyomáspróba sem járt si­kerrel. A Lőtér és a környező utcákban augusztus végéig befejezik a gázvezetéképítést Tulaidonképpen a hónap ele­jén fogtak neki igazán a szek­szárdiak, ekkor kötöttek szer­ződést. Fon‘os kérdés még, hogy ki vállalja az utak végleges hely­reállítását. A közösséq bízik abban, hogy a Pécsi Közúti Énftő VAUniqr- gazdája lesz a munkának, és vállalja az utcák aszfaltozását. . G. M. Országgyűlési képviselők Harasztiné Deutsch Erzsébet A nnak idején, még az 1975-ös országgyűlési képviselő választáson sokaknak feltűnt egy nagyon fiatal lány fényképe, aki szerényen te­kint vissza a nemzeti színekkel szegélyezett plakát­ról. Aztán Deutsch Erzsébetet, a Pécsi Kesztyűgyár akkor 21 éves kesztyűvarrónőjét Baranya megye 2- es számú választókerületének országgyűlési képvi­selőjévé választották. Azóta kilenc esztendő múlt el. Tulajdonképpen nem nagy idő az ember életében, de Deutsch Erzsébet számára nem volt eseménytelen: bizonyára képviselői munkája elismerése­ként 1980-ban választói újabb öt évre bizalmat szavaztak ne­ki, 1981-ben férjhez ment, egy évre rá megszületett Gabriella nevű kislánya, tavaly egy szép új lakásba költöztek Lvov-Kert- városban. — Ezek a családi esemé­nyek mennyiben változtatták meg az életét? — Nagyon sokban, hisz kis­lányom születése után másfél évig gyesen voltam, nem dol­goztam a munkahelyemen. Annyiban viszont nem, hogy a képviselői feladataimnak eb­ben az időszakban is igyekez­tem eleget tenni, kivéve a szü­lés utáni néhány hetet. Harasztiné Deutsch Erzsébet rutinos képviselő, hisz lassan a második választási ciklus vé­géhez közeledik. Vajon hogyan érzi: mit jelent az emberek szá­mára az országgyűlési képvise­lő, s mit tud tenni értük? — Véleményem szerint a képviselőhöz akkor fordulnak a választói, ha valamilyen ügy­ben segítséget kérnek. A kép­viselő kapocs az emberek és a különböző szervek között. Választókerületembert minteqy harmincezren élnek, s az utób­bi időben úgy veszem észre, hogy a korábbi időszakhoz ké­pest kevesebben keresnek meg, ők is többnyire személyes jellegű problémákkal . . . — Például? — Lakással, iskolai felvé­tellel, telefonigénnyel kapcso­latos kérésekkel. Ha q kére­lem jogos, akkor mindent el­követek, hogy sikerüljön ered­ményt elérni, de jogtalanul senkinek nem kérek protekciót. — Talár, kevesebb a közt érintő probléma? — Feltétlenül. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezen a pécsi, Budai várr\.—Fürst Sándor utca—Kispiricsizma- dűlc—Tettve—Kossuth Lajos utca által határolt terü­leten egyáltalán nincs gond, minden rendben menne. Az Egyetem utcai Általános Isko­la felújítására, s egy torna- csarnok építésére például egyelőre nincs lehetőség, pedig naqy szükség lenne rá. A képviselőnő gyakran talál­kozik választóival: a fogadó­órákon kívül rendszeresen kijár a területre, vállalatokat keres fel, ahol pártértekezlet, KISZ­gyűlés vagy éppen kötetlen be­szélgetés formájában ismerke­dik a gondokkal. De gyakori látogatója a tanács üléseinek is. — Ezeket a beszélgetéseket nagyon fontosnak tartom, hisz az ember új információkkal töl­tődik fel, szélesebb ismeretekre tesz szert. — Hogyan érzi, megkapja a kellő támogatást képviselői munkájához? — Nyugodtan fordulhatok bárkihez a városban, ha lehe­tőség van rá, biztos, hogy se­gítenek. De ha szükség van, akkor országos szervek, szer­vezetek támogatását is kérem. Mindenhol érzem a jóakara­tot... — Néhány hete ismét dol­gozik a kesztyűgyárban, a var­rógép mellé ült. Nem szeret­ne inkább irodába menni? — Négyórásként visszamen­tem, mert nagyon hiányzott a munka. De hogy irodába? Ezt már korábban felajánlották, de 15 éve varrók kesztyűket, na­gyon megszerettem ezt a mun­kát, úgy hogy egyelőre nem szeretnék adminisztrációval foglalkozni. Kérdem Harasztinét, milyen sikerélményt nyújt számára a képviselői munka. Sorolja a szi­getvári ABC-busz további mű­ködéséhez nyújtott segítséget, a területén lévő közműkorszerű­sítéseket, útfelújításokat, majd elgondolkodik egy pillanatra . . . — De a legnagyobb élmé­nyeim nem ezek. Az egyik fo­gadóórámra bejött egy idős bácsi, elkezdett beszélni, kér­dezgetett erről, arról. Úgy ne­gyedóra után én is kérdeztem, hogy mi a problémája. A bá­csi rám nézett, s azt mondta, tulajdonképpen nincs semmi gondja, de olyan jól esett ne­ki egy kicsit beszélgetni, örült, hogy valaki meghallgatta. Roszprim Nándor Korszerűsített ügyvitel- szervezés a tejiparban A tejipari vállalatok a nyári csúcsszezonban naponta gyak­ran két-, sőt háromízben szál­lítanak a boltokba, és csupán a járatok nyilvántartása tete­mes adminisztrációs munkát jelent. Az üzemszervezés a ká­nikula időszakában különö­sen feladja a leckét, hiszen a tejátvételt-átadóst gyorsítani kell, és a raktári készletek mozgatása sem tűr halasztást az ilyen időszakokban. A tej­ipari vállalatok elektronikus számítógépek beállításával se­gítenek magukon. Az élelmiszeriparnak ebben az ágazatában már hét válla­lat alkalmaz különféle típusú komputereket. A Budapesti Tejipari Vállalatnál régóta be­vált a termékek, áruk nyilván­tartására, a raktározás és a szállítás korszerűsítésére és a szállítások szervezésére a szá­mítógép. Az elmúlt időszakban további hat vállalatnál álltak át erre a megoldásra. Nem­csak a nagyobb vállalatok, a közepes üzemek is szívesen al­kalmazzák a gépi adatfeldol- gozást-nyilvántartást. Egy-egy ilyen közepes üzem naponta 1500—2000 megrendelővel van kapcsolatban, és 150-féle ter­méket kínál eladásra. A napi tételek száma megközelíti a 70 ezret. Korábban az admi­nisztráció 30—40 embernek adotr munkát, a számítógépek a személyzet jó részét helyet­tesítik. A komputerek beszer­zésére fordított összeg viszony­lag gyorsan, 2—3 év alatt megtérül. Az üzemek jó része már ed- diq is számítógépekre bízta az adminisztrációt, ám erre külső vállalatokkal kötöt'ek bérmun­kaszerződést. A Borsod me­gyei Tejipari Vállalat például évente 10 millió forintot költött „bérszámolásra”, saját gépé­vel ezt az összeget hárommil­lióra csökkentette. A sajnos mindig-mindenütt jelenlévő por-, nem ritkán homokszemcsék az erősebb légköri nedvesség, vízpára ellen a fényképezőgép tokja nem nyújt elégséges vé­delmet, pedig mindettől is vé­deni kell felszerelésünket. A gép finom mechanizmusába ke­rülő homok nehezen és drágán helyrehozható károkat okoz épp­úgy, mint a tengerpart sós pá­rája. Egyszerű, olcsó, mégis ha­tásos védelmet nyújt ilyenkor a hibátlan, légmentesen „zárha­tó" polietilén- („nylon”) zacskó. A (kipróbáltan) sérülésmentes zacskó nyílását befőttesgumival elszorítva tároljuk gépünket használaton kívül. Ha megvan még a gépek gyári 'csomago­lásához mellékelt kis szilikon­golyós tasak, ezt is tegyük a gép mellé, a műanyag zacskó­ba, így még biztosabb a véde­lem. Ha netán esőben akarunk fényképezni, jó védelmet nyújt egy olyan műanyag zacskó, amelyen gépünk objektív-átmé­rőjével egyező kört vágtunk. Csónakban, vitorláson felfröcs- csenő víz ellen is hatáson, Nyári fotótanácsok csak a fényvédőcsövet ne feled­jük ráhelyezni az objektívre! Víz alatti, búvárfelvételekhez csak gyári, vízmentesen záró speciális géptokot használjunk, még ha jóval drágább is a há­zilag „összebütykölni” próbált- nál. De előfordulhat véletlen baleset is: gépünkre váratlanul hullám csapódik, ha vízben áll­va fényképezünk, vagy a felbo­ruló csónakból, vitorlásról vízbe esik fotófelszerelésünk. Ilyenkor — ha első hallásra furcsának is tűnik. — egyetlen mentség van a komolyabb ká­rosodás elkerülésére: a vízből kihalászott gépet, objektíveket azonnal vízbe kell merítenünk, úgy, hogy az teljesen ellepje. Csak így kerülhető el ugyanis a hozzáférhetetlen-zárt és érzé­keny gépmechanizmus rozsdá- sodása, korrodálása és nem a napon való „kiszárítással.” A víz alatt tartott és így mielőbb fotóműszerészhez vitt gépet, objektívet a szakember szét­szerelve szárítja meg, ola­jozza át, ahol kell megelőzve ezzel a komolyabb károsodást. Az objektívhez használt tisztító­felszereléssel távolítsuk el a gép keresőjébe jutott szennyeződést, de a gép belsejének (!) rend­szeres portalanítására ne az objektívtisztító ecsetet használ­juk — megfelel erre az olcsó diákecset is, ha nem hullik a szőre. Néhány gondolatot még a felvétel készítésével kapcsolat­ban. Személyfényképezésnél ne „nappal szemben" állítsuk a modellt, mert hunyorog, szeme összeszűkül, grimaszt vág aka- •ratlanul is. Ha árnyékban fény­képezünk személyt, még a szí­nek is szebbek „teltebbek” lesznek: a napon izzadó bőrfe­lület vakfehérré fakul, az ár­nyékrészek pfedig csak akkor nem sötétednek el zavaróan, ha vakuval „derítjük”. A később délután fényképezett témákon se látjuk olyan mértékben a vö­rös elszíneződést, mint nyers­anyagunk, amely ilyenkor réz­bőrűvé „színezi" a svédszőkét is — a hagyományos naplemen­teképeknél viszont kifejezetten előnyös hatású. Ne higgyünk vakon az auto­matagépek csalárd reklámjá­nak: „önnek csak meg kell nyomni a kioldógombot — min­den egyebet a gép végez! „A legtöbb esetben „felül kell bí­rálni” az automata mérte ada­tokat, jóllehet a mechanizmus hibátlanul működik! Csak ép­pen gondolkodni nem tud he­lyettünk: ellenfény esetén pl. természetesen az érzékelőt érő, erős „direkt” fényre állít­ja be a megvilágítási paramé­tereket, nem pedig a fénynek háttal álló személy arcára jutó, jóval kevesebb és gyengébb fényre, következmény: fő té­mánk, az ember, erősen alul- viláqított lesz a negatívon, míg a lényegtelen környezet jól ex­ponálva jelenik meg. Dr. Szász János Hős partizánokra emlékezünk A második világháború elő­rehaladtával mind sűrűbben merült fel a magyar antifa­siszták részéről az az igény, hogy ők is részt vehessenek hazájuk fegyveres felszabadí­tásában. A magyar partizá­nok azt a feladatot kapták, hogy kapcsolódjanak be az ország területén az antifa­siszta harcba, derítsék fel az ellenség mozgását, s ahol le­het, rombolják a vasútvona­lakat, a hadifontosságú ob­jektumokat. így kezdődött... Az úszta Gyula, illetve Szőnyi Márton parancsnoksá­ga alatt álló csoportok negy­ven esztendővel ezelőtt, 1944. augusztus 8-án a kijevi re­pülőtérről indultak útnak, de a Szőnyi-csoport zöme — pa­rancsnokukkal az élükön — az egyenlőtlen küzdelemben felmorzsolódott. Több sikerrel járt az úszta Gyula parancsnoksága alatt álló magyar ejtőernyős cso­port, amely létszámát és har­ci tevékenységének eredmé­nyességét tekintve az idők so­rán a legjelentősebb parti­zánegységgé fejlődött. Usz- táék sikeres földet érése Munkács közelében történt; huszonhárom fős csoport ti­zenöt magyar és nyolc szov­jet partizánból állt, s a gyü­lekezés után kijelölt működési körzetük központjába, az ezer méter magas Buzsora és Mar- tinszky Kameny hegyek terü­letére, vagyis Munkácstól mintegy harminc kilométer­nyire keletre vonult. E partizáncsoport bázisára dobtak le augusztus 25-én egy újabb osztagot, amelynek parancsnoka az ukrán Ivan Priscsepa, politikai helyettese pedig Borhegyi Balázs ma­gyar partizán volt. Helytállás az egyenlőtlen harcban Amint o közelben állomá­sozó német gyalogos hadosz­tály egységei értesültek az újabb ejtőernyősök ledobásá- ról, azonnal hajtóvadászatot indítottak a leszállás körzeté­ben. Ennek eredményeképpen az első gépről ledobott tizen­két emberből csak kilencen tudtak o megadott gyülekezé­si ponton jelentkezni. A má­sodik* gép, amelyen Borhegyi politikai helyettessel együtt hét magyar partizán érkezett, azóta is felderítetlen okból a cél előtt egy kilométerrel le­zuhant és elégett, s termé­szetesen senki sem maradt életben. Ilyen körülmények között a Priscsepa vezette osztag szeptember első nap­jaiban utasítást kapott: ol­vadjon be a helyi lakosság­ból, a hadifogságból meg­szökött szovjet, illetve a Horthy-hadseregből dezertált magyar katonákból ekkorra már kilencven fősre duzzadt Uszta-osztagba. Az úszta—Priscsepa parti­zánbrigád tevékenysége egé­szen 1944. október 26-ig tar­tott. A bátor partizánok az ellenség hátában kisiklattak hét vasúti szerelvényt, meg­semmisítettek hét mozdonyt, továbbá 79, lőszert és más hadianyagot szállító vagont, felrobbantottak egy vasúti hi­NEGYVEN ESZTENDEJE dat, felgyújtottak több teher- és személygépkocsit. Halot­takban és sebesültekben csaknem ezerszáz fős veszte­séget okoztak az ellenségnek és sok hadifoglyot is ejtettek. A többi között zsákmányoltak negyven géppisztolyt, 15 go­lyószórót, három-három gép­puskát, illetve aknavetőt, 180 puskát, 8 szekeret, személy- gépkocsit és motorkerékpárt, tábori konyhát, katonai rádió- állomásokat és még két író­gépet is. A felvilágosító szó erejével is Nem volt kisebb jelentősé­gű az az agitációs és propa­gandatevékenység sem, ame­lyet úszta Gyuláék a lakos­ság, valamint az ellenséges katonai alakulatok körében szóban, vagy röpcédulákon keresztül végeztek. Igyekeztek megismertetni a partizánmoz­galom célját és feladatait. Napról napra leleplezték a hozug fasiszta propagandát; mind szélesebb körben ter­jesztették az igazságot a Szovjetunióról, a reális hábo­rús helyzetről, a szovjet—né­met arcvonal alakulásáról, miközben a német fasiszta hódítók és szövetségeseik el­leni harcra, a partizánok sok­oldalú támogatására ösztö­nözték a lakosságot. Az osztag azon a területen működött, ahol annak idején Rákóczi népe az osztrák el­nyomással szemben oly hő­siesen vívta szabadságharcát, s ezért felvette Rákóczi nevét. Az ellenség nagy erőkkel tett dühödt kísérleteket arra, hogy megsemmisítse a Rákóczi- egység partizánjait, akik az egymást követő, alaposan megszervezett hajtóvadásza­tok idején nemegyszer kerül­tek válságos helyzetbe. „Volt úgy, hogy nyolc napig olyan helyen húzódtunk meg, ahol a fehér keserűgombán és ví­zen kívül egyéb táplálékunk egyáltalán nem volt. Máskor meg egy szed­res erdőrészre szorultunk, ahol napokiq ezen a gyümöl­csön éltünk" — írja vissza­emlékezéseiben az egység egyik volt partizánja. A rákóczistákat azonban nem tudták megsemmisíteni, sőt számuk egyre nőtt. Amikor a Rákóczi-egység október 26- ón végül találkozott a felsza­badító szovjet hadsereggel, létszáma már elérte a száz- nyolcvan főt. így sikerült e nagyszerű partizáncsoport tűzpróbája, méltán szerezve hírnevet és elismerést az osz­tag harcosainak, s nagyszerű parancsnokának, a hetvene­dik születésnapját nemrég ün­neplő, s ebből az alkalomból a párt- és államvezetés által is ünnepélyesen köszöntött úszta Gyula nyugálllományú altábornagynak, aki a felsza­badulás után derekasan ki­vette a részét az új maqyar hadsereg megszervezéséből is. Újlaki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents