Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-16 / 225. szám

1984. augusztus 16., csütörtök Dunántúlt napló 3 Tíz nap a harkányi olvasó- Á táborban Három kórus, egy iskola Dede Ilona a munka öröméről és nehézségeiről Egy párizsi Pécsett Major Kamill kiállítása a Pécsi Galériában A szövetkezeti énekkarok sik­lósi országos fesztiválján ugyan­csak felerősödött a taps, amikor elhangzott a siklósi női kar és Dede Ilona neve. A tops ko­rántsem a hazoi pálya előnyé­ből fakadt, hanem a siklósi lá­nyok, asszonyok kiemelkedő eredményének szólt (az amatő­rök által elérhető legmagasabb fokozatot, a „fesztiválkórus” cí­met kapták), és szólt a helybe­liek, a szakma által ismert, tisz­telt kórusvezetőnek is. Dede Ilo­na a drávaszabolcsi iskola igazgatója, Siklóson három énekkor munkáját irányítja. Pesti munkásszülők gyereke, Debrecenben járt gimnáziumba, Pécsett, a zeneművészeti főisko­la tanárképző tagozatára. Sik­lóson a zenei általánosban taní­tott, majd o gimnáziumban ének-zenei óvodát szervezett, kórusokat vezetett. Két éve igazgató Drávaszabolcson. Csa­ládjából magával hozta a kitar­tást, az állhatatosságot, a jó­kedvű kórusokból o derűt, az is­kolából a magabiztosságot és a közéletben valló forgás igé­nyét, gyakorlatát. * — Huszonhárom éve tanítok, az igazgotói munkára a felké­szülést megtisztelésnek érez­tem, és nem tudtam nemet mondani. Pedig nem könnyű te­rep ez. Kétszázötven diák tizen­két tanulócsoportban, egy ki­segítő osztállyal. Körzeti iskola, sok a bejáró: a gyerekek korán kelnek, későn érnek haza. Amikor bejön a busz, azonnal kezdődik a tanítás, o délutáni órákon rövidíteni kell, hogy el­érjük az autóbuszt. S akkor még nem szóltunk a rendezvé­nyekről. — A kollégák? — Tizennyolcán vagyunk, közülünk hárman laknak hely­ben (illetve most már csők ket­tő, mert egy elmegy lökni: nem kapta meg az ígért lakást), a többiek úgy járnak ide Siklós­ról, Harkányból. — A szülök és a gyerekek? — Sok jóravaló ember, aki kemény munkával keresi o ke­nyerét, szereti is a maga mód­ján a fiát, lányát, de gyakran rosszul szereti, s nem tud, vagy nem akar együttműködni az isko­lával nevelési kérdésekben. El-el- megyek a kollégákká! családlá­togatásra, mert minden alkal­mat meg kell ragadnom az is­merkedésre, tájékozódásra. — Cigányok? — Főleg, de nemcsak ők. Mindenesetre velük van a leg­több gond. Az anyagilag, szel­lemileg szegényes otthoni kör­nyezet hátrányt jelent, sőt gyak­ran a természetük, a szokásaik is. Túl hevesek, hirtelen hara­gúok, nehezen tűrik a kötött­séget, az iskolai fegyelmet. Töb­Az ipari üzemek munkájá­ban mindig fontos — hg nem éppen kulcsszerepet — játszot­tak a középszintű vezetők. Egy időben technikusokkal oldották meg a munkakörök betöltését. A középszintű oktatás átszer­vezésével a technikumok helyét átvették a szakközépiskolák, amelyek azonban nem tudták betölteni a nekik szánt szere­pet. A technikusok képzése is­mét napirendre került, s azzal a Minisztertanács is többször foglalkozott, legutóbb ez év januárjában. A kormány hatá­rozatot hozott, hogy 1984 őszén ismét meg kell indítani először az esti-levelező technikuskép­zést. majd egy évvel később a nappali tagozatos oktatást. Lassan közeledik tehát az első időpont. Érdemes áttekin­teni, hogyan áll a kormányha­tározat végrehajtása. Az őszi tanévkezdés -- idején 16 iskolában tíz szakon kez­dődhet meg a felnőtt techni­kusképzés, mégpedig a leg­bekkel nyelvi nehézségeink van­nak. — A hangjából úgy érzem: ,egyrészt.. ." És másrészt"? — Másrészt családközpontú gondolkodásukat, a szülők és gyerekek egymáshoz való ra­gaszkodását, sőt tiszteletet, má­sok elé is példaként állíthatjuk. Gazdag érzelemvilágukat jól felhasználhatjuk a művészeti nevelésben. Arra a kérdésre, miért tonulun'k éneket, zenét, tőlük kaptam a legszebb vála­szokat. — A falu az iskola mellett áll? — Igen, és erre nagyon szük­ségünk van. Az iskolaépüle't (hat normál és két szükségtan­terem), valamint a gyakorlókért fenntartására évente 63 ezer forintunk van, ez a kevésnél is kevesebb. Jól jön mindenféle segítség a Mezőgéptől, a téesz- től, az áfésztól — akár pénz­ben, akár természetben. A múlt­kor például a Mezőgép Zója brigádja festette le a fűtőtes­teket az iskolában. — Mit ad érte az iskola? — Én is ezt kérdeztem a ve­zetőtől, aki eljött, és megnézte, hogy tanulnak az ott dolgozók gyerekei. Azt mondta: nekik elég, ha jó helyen tudják a gyerekeket. * — Melyik a fontosabb: az iskolai munka vagy a kórus­vezetés? — A kérdésre nem tudok vá­laszolni, és szerencsére nem kényszerültem választani a ket­tő között. Megtarthattam a sik­lósi kórusaimat, azok jobban erősítik a folyamatos kapcsola­tomat a várossal, mint az, hogy ott élek. Akikkel annak idején zeneóvodásként foglalkoztam, most érettségiznek. Esetleg éne­kelnek valamelyik kórusomban építőmunkásokka.l, cipészekkel, pedagógusokkal, kertészekkel, segédmunkásokkal együtt. A szövetkezeti bizottság, oz áfész, a KISZÖV, a művelődési ház tartja fönn a vegyeskart és a női kart. Sok munka, sok öröm, évek kitartó munkájának ered­ménye az a szint, ahova az idén elértünk: a vegyeskar aranydiplomás lett, a gimnazis­tákkal is öröm dolgozni. Sokat köszönhetünk a művelődési háznak: szereplési alkalmakat, baráti' kapcsolatokat. Egyéb­ként tartalmas programja van a háznak és gyorapodó közön­sége. — Sokan ismerik, tisztelik a városban, hallgatnak a vélemé­nyére. Eléqedett a munkájának elismerésével? — Igen. De azért ahhoz ké­pest, amilyen jelentős tényező lett a kórus az utóbbi évek alatt Siklós kulturális életében, szívesen látnék több városi ve­zetőt o hangversenyeinken. G. T. jobb színvonalon, mert csak azokban a szakközépiskolák­ban határoztak az oktatás megszervezéséről, ahoi erre a személyi, anyagi és műszaki feltételek a legjobb garanciát nyújtják. Valamennyi szakon elkészültek a nevelési-oktatási tervek és a használandó jegy­zetek és könyvek is. Bár a nappali tagozatos oktatás elindításához még csaknem másfél év áll az ille­tékesek rendelkezésére, a mun­ka ott is jó ütemben folyik. El­készültek a tanterv-tervezetek. Ezeket október végéig hagyják jóvá, és jövő tavaszra már ki- adhatóvá válnak. Bizonyos tankönyv-változta­tásokra is számítani kell. Első­Tekintélyt parancsoló mére­tek, komor tónusú, fegyelmezett és tiszta képszerkezetek, me­lankolikus hangú grafikák, köl­tői emelkedettségű mappák — egy kulturális búvópatak most felszínre került áradata keltik most az igazi élmények örö­mét a Pécsi Galériában. Major Kamill Párizsban élő magyar művész már a hatva­nas évek végén is kitűnt a Pé­csi Műhely tagjai közül az ak­koriban mindenhatónak tartott mértanias-variációs ábrázolási sémák személyes hangú felol­dásával. A pécsi művészeti szakközépiskolát éppenhogy el­végezve is már a rendszer, az összefüggés és a mechanikus meghatározottság ellen ható erők egyidejű megjelenítésének kérdései érdekelték. Aztán Pá­rizs következett. Az emberi-mű­vészi maga-megvalósitás koc­kázatosabb, támadhatóbb pá­lyáin, saját erőből és indulat­ból, keményen és konokul mun­kálkodva jutott el Major Kamill az önálló esztétikai értékrendet saját „festői nyelven” sugárzó művekig. Keveset hallottunk róla. Futó találkozások Párizsban, egy- egy kiállítási meghívó- kataló­gus, kisebb grafika, album üzen­ték: „vagyok, dolgozom, csiná­lom azt, amiért ezt az egészet vállaltam .. . Igazi, hiteles, a próféciákat beváltó és a hitet­lenkedést ellenjegyző művekkel azonban nem kerültünk szem­be. Mindmáig. És ha a Pécsi Galéria kiállítása nem is adhat számot arról a tizenkét eszten­dőről, amit a festő az ország­sorban a matematika, fizika, kémia, biológia és természete­sen a szakmai tárgyak tan­könyvei változnak jelentősen. (Ezekből 1985-ben ideiglenes kiadványok jelennek meg.) A többi közismereti tárgyból — például a magyar, a történe­lem, az idegen nyelv — útmu­tatók könnyítik meg az eddigi tankönyvek használatát. Az említett 16 iskola termé­szetesen csak töredéke a tech­nikusképzésben részt vevő tan­intézeteknek. Előreláthatólag mintegy 85—90 középiskolá­ban képeznek majd a jövőben technikusokat, de az újabb is­kolák bekapcsolására csak va­lamennyi feltétel megléte ese­tén kerül sor. Célszerűnek lat­tól távol töltött, a megmutatott alkotások- az 1982—84. között készült festmények és sokszo­rosított grafikák, az 1978—81. között készült grafikai mappák szakadatlan kutatásról, a mű­vészi „érlelődés” művekkel is alátámasztott folyamatáról bi­zonykodnak. Befejezett, a korábbi össze­függések megnyugtató támoga­tására számot nem tartó képe­ket állított ki Major Kamill. Végleges műveket, melyek lát­tán nem támadnak a „honnan és hová” ' lehetőségeit firtató kérdések. Magukat tökéletesen kimerítő „objektumokat”. Hoz­zátenni sem és elvenni sem le­het belőlük. Miről is szólnak ezek a mun­kák? Hiszen látszólag nincs is ,-meséjük”. Foltok, sötét tónu­sú szakaszok, erőteljes vízszin­tes rendben „felrakott" telített­séget jelentő fekete, és üressé­get jelző fehér formák „vonul­nak” szemünk előtt — ahogy egyik grafikai mappájának cí­me mondja — „vég nélkül”. Az állandóság mezében elrejtett változékonyság, a parányi moz­dulatokkal átalakuló, mozgó forma méltóságteljes viselkedé­se- a változó körülmények kö­zepette is megőrzött „saját” mi­nőség erkölcsi követelményének metaforája mindez. A példázatokat persze nem megjelenített történetek mond­ják el. Az anyag mesél, a for­mák és a színek. Szükségkép­pen megnő tehát az alkotó képzelet szerepe a néző olda­láról, amikor a gyászos nyu­szik például a második idegen nyelv oktatása, ehhez azonban még nincsenek meg minden­hol a feltételek. (A 87 iskola közül például csupán 56-ban van második idegen nyelv ok­tatására szakosodott pedagó­gus és számuk még így is csupán 97.) Az oktatás eredményességé­nek fontos záloga az új rend­szerű képzésben részt vevő is­kolák és a közreműködő bázis­vállalatok kapcsolatának elmé­lyítése, az együttműködés ki- szélesítése és ’ hatékonnyá téte­le. De legalább ennyire fontos az a változás, amely a techni­kusképző szakközépiskolákat — néhány kivételtől eltekintve — a helyi tanácsok hatásköré­galmú foltok mögött zaklatott vonalpászták jelennek meg, vagy amikor a többszörös ré- tegezettségű felület mintái a fekete és fehér átmeneteiben egyneművé teszik a tér-időbeli tagoltságot: jelennek tüntetik fel a múltat és fordítva. Izgal­mas felület-játékokat mutat Major, bársonyos futamú szür­késkéket, fehéret és feketét, s közben egy négyzetméternyi részlet sem mond ellent rend­szerteremtő igyekezetének. A festményeken a véletlen és „zavaros” jelek egységbe —• rendszerbefoglalásának gyakor­lati — festői kísérletei folynak. A grafikák többségén — főleg az albumok anyagában — az érzelmek és az „objektív" té­nyek különös kapcsolata süt át. A „Halottak könyve” és a „Ha­záért haltak meg” albumok az emberi múlandóságnak szembe­szegülni képes dokumentációit, a síremlékek porcelánra fény­képezett „azonosításait" látják el rezignált jelzésekkel. A do­kumentáció' a művészet alig toldja meg valamivel is az egy­kor létező életét az utánuk kö­vetkezők emlékezetében. Pusz­tulásuk, „lepusztulásuk” épp­úgy az emberi élet szakaszait, konfliktusait teszik láthatóvá a valóságos történeti időben, mint egy epikus elbeszélés. Ko­mor, de mélyértelmű, műves, de nem pedáns, igényes, de nem ..maníros”, gondolkodtató, de nem szájbarágós művészet Ma­jor Kamillé. Vajha részelnének munkáiból hazai műgyűjtemé­nyeink! Aknai Tamás be utalja. Ennek az az indoka, hogy a képzés bevezetéséhez és kibontakozásához mind a tervezés-szervezés, illetve a fej­lesztés terén szükség van az összehangolt irányításra. Bár atnint láttuk, biztatóan haladnak az előkészületek, a képzés alapos megszervezése még sok munkát igényel. Re­méljük, hogy az új technikusok tehermentesítik majd az üze­mekben dolgozó mérnököket, s hozzájárulnak ahhoz, hogy ha­tékonyabban dolgozhasson a műszaki vezetés. Az ipar, az építőipar és más népgazdasá­gi ágak versenyképességének fokozása ugyanis elképzelhe­tetlen enélkül A. T. A siklósi úttörőelnökség tá­borában nyári olvasótábort szerveztek az idén: augusztus 7—16. között 31 diák töltött itt tíz napot. Az úton bandukolva egy csoport fiú és lány közeledik. Már majdnem elhaladok mel­lettük, amikor észreveszem a mellükön díszlő színes emblé­mát, rajta a nyitott könyvvel... Nem tévedés, ők a harkányi ol­vasótábor résztvevői. Sétálni indultak, egybekötve ezt némi gyümölcs-, üdítő- és képes­lapvásárlással. Bertókné Barát Zsuzsával, a tábor vezetőjével arról beszél­getünk, kik és miért jöttek ide. — Azt kértük a pedagógu­soktól, hogy az olvasni szerető gyerekeket küldjék el ide — magyarázza Bertókné. — Az előző években csak vidékiek érkeztek, most vannak itt né- hónyan Pécsről is. Többségük lány, 6. és 7. osztályosok. Faházakban laknak, tíz-tíz tagú csoportokban Szita Gab­riella, Szabolcsiné Orosz Haj­nalka és Orosz Miklósné irá­nyításával végzik a foglalkozá­sokat. A programot már jóelő- re megtervezték, a tervért or­szágos pályázaton a Hazafias Népfronttól 15 ezer forintot ér­demeltek ki. Ezt a pénzt is hozzátették a többihez, hiszen a népfronttól, a megyei tanács ifjúsági bizottságától, a műve­lődési központtól, a megyei könyvtártól kapott pénzből kell kigazdálkodniuk a napi étke­zések. a szállás költségét, a strandbelépők árát és a meg­hívott előadók tiszteletdíját is. — Az idei olvasótábor alap- gondolata: az ember és a vi­lág viszonya. Célunk, hogy mind jobban segítsük a gyere­keket a világ és önmaguk megismerésében — magyaráz­za a táborvezető, — Kiscso­portos foglalkozásokon irodal­mi alkotások segítségével ha­tároztuk meg az ember, a család fogalmát. A következő témánk a környezet, majd a> tömegkommunikáció lesz. — Nagyon sikeresek ezek a foglalkozások. A gyerekek lel­kesen vesznek részt, s miután feloldódik. őszintén beszélnek a saját családjukról is — egé­szíti ki a táborvezető szavait Szita Gabriella. Persze, más játékokat is ját­szanak. önarcképet rajzoltak előbb emlékezetből, majd tü­körből! Faliújságot és tábori újságot szerkesztettek napi ak­tualitásokkal. Kirándulást szer­veztek a siklósi várba, a villá­nyi szoborparkba. Egyik este táncházban ismerkedtek a mozgás alapelemeivel, az utól- só napon pedig tábortűzzel zárják a programsorozatot. Ktrefák Attila apró termetű, széparcú kisfiú, azt mondják róla. mindig nagyon vidám, s annyit tud beszélni, hogy majd ő kapja meg a „locsi-fe- csi" díjat, ha kiosztják . . — Eddig csak úttörőtábor­ban voltam. De itt sokkal jobb, és unatkozni sem lehet, mert annyi itt a program — hadarja két faqylaltnyafás kö­zött. — A legklasszabbak az esték. Olyankor sokat beszél­getünk. Tegnap egész este éne­keltünk . . . P. D. 1984 őszétől Ismét megkezdődik a technikusképzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents