Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-15 / 224. szám
1984. ougusztus 15., szerda Dunanttiii napló 3 Nyári fotótanácsok (2.) A gépkocsiban hagyott fényképezőgépet nem csupán az eltulajdonítás, hanem az erős felmelegedés károsító hatása is veszélyezteti. Sokan tudják tapasztalatból, hogy a tűző napon parkoló autóban 60—70 fokra is felforrósodhat a levegő, arra viszont kevesen gondolnak, hogy ez mennyire ártalmas — elsősorban a színes — filmnek, diapozitívnak. A színes anyagokat ugyanis gyári előírás szerint hűtőszekrényben kell (kellene) tárolni, mert csak így várható a hibátlan színvisszaadás „gyári minőségben”. Szakemberek állítása szerint az erős, tartós hőhatás fél nap alatt egy-másfél évet „öregít" a színes anyagon, (ill. annak felhasználhatósági határidején), helyrehozhatatlanul torzítva a valósághű szín- visszaadást! Ezért filmjeinket (lehetőleg a fekete-fehéreket is) hűtőszekrényben tároljuk felhasználásig; még utazás alatt is célszerűbb a hűtőtás- kóban helyet szorítani a filmnek, mint a sörnek ... A másik gyári szaktanács: megvilágítás után minél előbb előhívatni a filmet! Nagyon sok jó felvételt tesz tönkre a (helytelen) „takarékosság” azzal, hogy a megkezdett nyári tekercset a gépben hagyják karácsonyig, megörökíteni a gyerekek akkori örömét. Az ilyen „eltett" film csak bosszúságot okozhat öröm helyett és ebben nem a film a hibás. Aki nem kíván sokat fényképezni, kérjen 24 felvételes tekercset a szokásos 36 felvételes film helyett — de akár ilyet, akár olyat vásárol, mindig nézze meg a papírdoboz oldalán feltüntetett lejárati határidőt! Az igazán friss film a gyártástól számítva 2—3 év alatt „jár le" (megfelelő tárolás esetén persze); ha csupán néhány hónap van vissza a határidőig, nem ajánlatos megvenni — különösen nem a már lejárt szavatosságú színes anyagot. Az egyre gydkoribb automata gépek tulajdonosainak még egy számot kell jól megfigyelni a filmdobozon: az érzékenységet feltüntető, ún. DIN- (viszony)-számot. És nem csupán megfigyelni, hanem pontosan be is állítani ezt a gép megfelelő tárcsáján, mert enélkül a „programozás” nélkül • még a legdrágább japán csodamasinát is helytelen működésre kényszerítjük! Gyakori hiba az is, hogy (egyértelmű jelölés híján) összekeverednek a fotótáskában a megvilágított filmek a még . használatlanokkal. Ilyenkor kérik a szakembert: uqyan nézze meg már, hogy melyik a már leexponált film? Pedig ezt „ránézésre" nem lehet megállapítani ínem lévén külső, látható elváltozás a filmen) — csak, ha legalább egy darabot előhívunk belőle, ami pedig jó néhány felvétel elvesztését jelenti. Ennél csak az a rosszabb, ha kétszer világítjuk meg a tekercset. Nem csupán a meleg, hanem a sérülés, szennyeződés és a nedvesség ellen is óvni kell gépünket, felszerelésünket. Kisebb sérülésektől véd ugyan a gép bőrtokja, de az objektív védőfedelét ne feledjük el használat után visszahelyezni a géptáska becsukása előtt. Nyitott géptokban főleg vállon, „hosszú szíjon” ne vigyük fényképezőgépünket, mert egy véletlen mozdulat, fordulás révén nekiütődhet valami kemény tárgynak (ajtófélfa, korlát stb.) — és ilyenkor rendszerint a kényes objektív sérül, deformálódik. Nem csupán a felvételkor, „védelmi szempontból" is előnyös-hasznos a fényvédőcső vagy a (víztiszta) UV-szűrő. Ezt sokan le sem veszik az objektívfoglalatról, így védve portól, szennyeződéstől a kényes-sérülékeny védőréteggel leheletvékonyán bevont felületű objektívet. Ennek tisztítására soha sem zsebkendőt vegyünk elő, hanem a gépünk értékéhez képest filléres légpumpás porecsettel fújjuk le az üvegfelületre került port, homokot. A dörzsölés biztos karcolódást okoz. Ujjnyomot, egyéb szeny- nyeződést objektivtisztitó folyadékkal távolítsuk el, óvatosan. Dr. Szász János A jó k&UeMhrm: cél és ászhoz Dr. Ernyes Mihály rendőr őrnagy Beszélgetés a Mohácsi Rendőr- kapitányság vezetőjével Lelki beszélgetések A pszichológiáról - társaságban vezetőjeként, majd idén április 1-től mint a városi kapitányság vezetője. — A rendőrpálya köztudottan nem könnyű. Miért vállalta? — Akkor még a lelkesedésem volt a domináns tényező. Ezt csak később váltotta fel a hivatásszeretet, újabban a hivatástudat. Sokaknál bekövetkezhet a beöltözés után, hogy rájönnek, ez a munka azért nem az, amit a krimikből megismertek. Lecsillapodik a kezdeti lelkesedés. Nálam ez nem volt olyan mérvű, hogy egyszer is eszembe jutott volna: nem jól döntöttem. — És azt tudta, mit vállal? — Ki tudhatja azt, a szakma részleteinek ismerete nélkül? A rendőrpályára jelentkezők döntő többsége előbb-utóbb szembekerül ezzel a konfliktussal. De mondom: az én esetemben ez annyit jelentett — különösen a nehéz percekben —, hogy nagyobb energiával kutassam a megoldást. — Mit ért nehéz percek alatt? — Például azt, amikor egyik napról a másikra bonyolult bűnügyek sorozatával kell szembenézni, s a felderítés nagyon kemény munkát igényel. Közben folyamatosan nő az elvárás a munkánkkal szemben, jogi és állampolgári oldalról egyaránt. Ha ezt még megtetézi az az érzés is, hogy hiába hajtok, lassan jön az eredmény, akkor bizony könnyen az eszébe juthat az embernek: érdemes volt-e . . . — Új vezető, új vezetési stilus. Érvényes ez a képlet az ön esetében is? — Ami jó volt, azt meg kell tartani. Mellette természetesen vannak új elképzeléseim. Beszéljünk a fegyelemről. A kiindulópont: egyenruhás testület vagyunk. Az egyenruha mindenütt feltűnőbb, mint egy konfekcióöltöny, ezért feltűnőbb, jobban szem előtt van, aki egyenruhát hord. Ennek megfelelően kell' viselkedni. A fegyelemre érzékeny vagyok. Akinek rend van az íróasztalán, akinek rendezett a külső megjelenése, ez a munkájában is fegyelmezett, következetes. — Tartanak öntől beosztottjai? — Szigorú vagyok, tudom, hogy ez rólam a vélemény. Azt is tudom: többeket meglepett ez, mert soha nem emelem fel a hangom, soha nem borítom fel az asztalt. De nézem a másik oldalt is: ha valaki építkezik, ha valakinek beteg a kisgyereke, figyelembe veszem. , — Ha a kapitányság falain belül maradunk. De lépjünk ki: a bűnügyi helyzetet tekintve mit lehet mondani Mohácsból? — Semmi különöset, ami a hasonló nagyságú városok átlagától eltérne, annak ellenére sem, hogy a határ mellett vagyunk, s itt a Duna is. A bűnözési hullám emelkedésével mi is számolunk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy mekkora az ország teherbíró képessége. Nem kérhetünk több embert, több gépkocsit. Pénzzel tehát nem tudjuk eredményesebbé tenni a bűnüldözést. — Hol kereshető akkor a megoldás? — A magas szintű szakmai és kulturális műveltségben. Ez a tartalékunk. Minden beosztásban minél magasabb képzettséget szerezni és ennek alapján dolgozni. — Gondolja, hogy idősebb emberek is nekilátnak tanulni? — Én azt szoktam mondani: 60 évesen is lehet valaki éppen olyan energikus, olyan frissen gondolkodó, mint 28 évesen, s fordítva, egy 30 éves ember is dolgozhat komolytalanul, megfáradton. Nem az életkor a döntő, hanem az ambíció . .. — Nem érez ellentmondást az egységes csapatszellem és az egyénre szabott követelmények között? — A legkisebb mértékig sem. A csapatjáték egyforma gondolkodásra, egyforma mértékű részvételre nevel. A jó kollektíva tehát cél és eszköz. Ha mindenki a neki legmegfelelőbb helyen dolgozik, ahol a legjobbat tudja nyújtani, a kollektíván segít. A követelményeket ezért kell egyéniesíteni. A mérce magassága tehát emberre szabott. Csakhogy 160 centit mindenki — még bukfencezve is — át tud ugrani, de a 175-ért már dolgozni kell és kialakult stílust igényel — ha azt akarjuk, hogy ne verjük le... Mészáros Attila Az elmúlt hetekben — szabadságom alatt — sok új emberrel találkoztam. A Ba- laton-parti estéken, szalonnasütés és poha- razgatás közben természetszerűen szóba kerültek a munkámmal, a pszichológia „lehetőségeivel és korlátáival” kapcsolatos kérdések is. Számomra ugyanolyan tanulságosak ezek a beszélgetések, mint a különböző előadások, viták alkalmával feltett kérdések: jól tükrözik a lélektan jellegzetes társadalmi helyzetét, feszültségeit és ellentmondásait, mindenekelőtt a rejtett szükségletek és a megvalósuló segítés közötti ellentmondásokat. Visszatérve, a tanulságok, benyomások közül néhány érdemesnek látszik arra, hogy rovatunk olvasóival is megosszam. Sok — meglepően sok — olyan emberrel találkoztam ugyanis, akiknek szüksége lenne a pszichológia segítségére, többségük ezzel tisztában is van. Mégsem találkozunk velük a rendelőkben, és egyedül, botladozva, felesleges szenvedések közepette próbálnak dűlőre jutni olyan nehézségekben, amelyek megoldását legalábbis meggyorsítaná, ha szakemberhez fordulnának. így volt az a fiatal lány, akinek a viselkedése már a környezet számára is furcsa, és teli van különélő szüleivel kapcsolatos problémákkal és egymással ellentétes érzésekkel, aátlásossága pedig megakadályozza, hogy igazi kapcsolatokra leljen. Vagy az a másik, aki összerezzen, ha valaki a testéhez ér és minden energiáját az köti le, hogy távol tartsa a másikat, akinek pe- diq szeretné a közelségét. Ez a helyzet annál a főiskolás fiúnál, aki elégedetlen az életével, mert kéotelen szabadulni sikeres és frappáns viselkedésű, „leayőzhetetlen és utánozhatatlan” apjától, és annál a feleségnél, aki több éves házasság és boldoq anyasáq mellett nem élt át még szexuális kielégülést. Sötétben tapogatózik az a tehetséges fiú is, aki eddig csak kudarcokat és sebeket gyűitött valami ..meghatározhatatlan átok" súlva alatt. Életük eayedi, problémáik teljesen eltérőek. Ami közös bennük, hoqy nem kérték, és nem kapták meg azt a segítséget, ami — talán nehezen és fóidalmasan — átlendíthetné őket a fejlődés holtpontján, önmaguk és kapcsolataik számukra kiboaozhatatlan-^, nak tűnő és mind jobban ösz- szegabalyodó gubancain. Egyikük sem beteg — „csak” valahogy elakadt, meqrekedt az életük. akaratlanul is uqyanazokat a hibákat ismétlik meg. Benyomásaim szerint mindannviukban közös méq, hoqy bennük több a félelem, mint a reális ismeret a lélektannal és a pszichiátriával kapcsolatban. Furcsa helyzetben van az ember, ha pszichiáter és társaságba kerül. Amint kiderül, hogy mely hivatás gyakorlója, azonnal az érdeklődés középpontjába kerül. Fontos és sokszor feltett kérdésekre kell válaszolnia, amelyeknek egy része megdöbbentően naiv és szinte nagyságrendileg műveletlenebb kérdezőre vall, mint amilyen ő valójában. Olvasott, tájékozott, nyitott gondolkodású emberek kérdezik, hogy tényleg meg le- het-e gyógyítani a „bolondokat", nem érzem-e néha, hogy magam is „megzavarodok”, hogyan kell „lebeszélni valakit” az öngyilkosságról, „tényleg van-e értelme” annak a sok szövegelésnek stb. Beszélgetőtársaim többsége nem is hallott még azokról a lehetőségekről, egyéni, páros és csoportos tréningprogramokról, amelyek az egészséges ember személyes és kapcsolati problémáinak megoldásában, a „normális” emberek fejlesztésében segítséget jelenthetnek. Igaz, új ismerőseim egy része nem pécsi volt, és a benyomásaim azzal a szomorú ténnyel is magyarázhatók, hogy a legtöbb magyar városban nem működnek még azok a korszerű mentálhigiénés szolgáltatások, amelyek Pécsett már elérhetőek, és ha nem is széles körben, de egyre többen veszik hasznukat. A pszichológiai tanácsadással és a pszichoterápiával kapcsolatban két egymással ellentétes (és egyformán hamis) vélekedést tapasztaltam. Az eqyik szerint a pszichológiai kezelés szemfényvesztés, nem használhat, hiszen a szakember úgysem változtathat az „objektív körülményeken”. A másik csoport könnyen követhető receptet, minden gondot megoldó jótanácsot vár a pszichiátertől. Az egyik eleve lemond a fejlődés lehetőségéről, a másik olyasmit vár, amiben csak csalódni lehet. A társasági beszélgetések során néhányon kapnak a lehetőségen, hogy „kipróbálják’ a pszichiátert és megbeszéljenek vele eqy-két személyes problémát. Ebből aztán kényelmetlen helyzet adódik. Van ugyanis egy fontos szakmai szabály, amelyet jó, ha mindenki ismer: nem kezelhetünk személyes ismerőst, rokont vagy barátot. E szabály szigorú betartására jó okaink vannak: a pszichológiai beszélgetések légkörét, sikerét számtalan, a műtéti sterilitás védelméhez hasonló megkötés biztosítja. Ezek miatt nem is szabad, de nem is lehetséges társasági helyzetben pszicholó- qiai segítséget nyújtani, hiába lenne (látszólag) könnyebb a feltárulkozás, „most, hogy már ismerlek és látom, hogy nem kell félnem tőled”. Hiaqyék el. rossz érzés visszautasítani azt az ismerőst, aki Dedig szívesen és bizalommal jönne el hozzám. Ilyenkor csak egyet lehet tanácsolni: a lélektani segítséggel kapcsolatos reálisabb ismeretek birtokában, tudva, hogy helyette senki nem változtathat az életén, keressen fel másik szakembert. Legyen bátorsága közelebbről is találkozni a pszichológiával — és önmagával. Telkes József 24 órán belül a helyszínen Ha meghibásodik a hűtőgép Kielégítő az alkatrészellátás? B ár kevésszer találkoztam eddig dr. Ernyes Mihány rendőr őrnaggyal, a Mohácsi Rendőrkapitányság vezetőjével, nem érzek kockázatot annak leírásában: megismertem. Mondhatom ezt annak ellenére is, hogy ez a párszori és pár órás együttlét — előjeleiben — tarka volt. Akadt ezek között hatszemközti beszélgetés nyugdíjba ment elődjével, volt közöttük egy izgalmas és bravúros nyomozás — és persze a mostani, amikor szabadságából szakított időt, hogy találkozhassunk. Legyen azonban szó a vezetői stílusról, újítási szándékról, kemény és éjszakákba is nyúló bűnüldözésről, sikerről és a munka eredményességét célzó erőfeszítésekről, dr. Ernyes Mihály mindig egyféleképpen beszél, halkan, megfontoltan. Majdnem 190 centiméter magas, széles vállú, 33 éves fiatalember. Atléta termetű, szokták mondani a hasonlókról. Esetében a jelzőnek van alapja: 14 éves kora óta rendszeresen sportol, sprinter volt és ugró, előbb a PVSK-ban, majd a Postásban, később röplabdázott. — Szerettem a sportot nagyon — mondja. — Részint kikapcsolódást jelentett, de fontos volt számomra azért is, mert mindig a többletre késztetett, az eredmények pedig doppingoltak. — Az általános az, hogy a Dózsákban sportolókból — természetesen nem mindegyikükből — lesznek rendőrtisztek. — Nálam nem így volt. Katonaidőm alatt elvégeztem a tartalékos tiszti tanfolyamot, onnan már a pécsi kapitányságra mentem dolgozni, a bűnüldözési alosztályra, 1973—76 között jártam a Rendőrtiszti Főiskolára, befejezése után visszakerültem az alosztályra, csoportvezető lettem, 1983-ban kaptam meg a diplomám a Pécsi Tudományegyetem Jog- tudományi Karán, de közben már — 1981-től — Mohácson dolgoztam, a bűnügyi osztály Nyár derekán járunk. A hőmérő higanyszála gyakran 30 C-fok felett van. Sűrűn nyito- gatjuk hűtőszekrényünk ajtaját, hűtőládánk tetejét. Nem hűt . . . állapítjuk meg riadtan. És a szervizekben csengnek a telefonok. Réb László, a Pécsi Híradás- technikai és Gépjavító Kisvállalat üzemvezetője: — Hűtőgépek javításával Pécsett a HIRGÉP, a GELKA Diana téri kirendeltsége és a VILLGÉP foglalkozik. A Lyceum utca 1. szám alatti hűtő- és ipari gép szervizünk körzete kiterjedt. Ellátjuk Baranya, Somogy és Tolna megye területén a nagyobb hűtőkamrák, import hűtőgépek és lágyfagylalt- gépek javítását. Szerződésünk van a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalattal, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal és a Komlói Áfész- szel is. Jelenleg tárgyalások vannak folyamatban a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalattal és várhatóan szeptembertől megbízást kapunk a vállalat teljes hűtőgépparkjának javítására és karbantartására. Ezenkívül ellátjuk a lakossági szolgáltatást, a magyar és import hűtőgépek javítását. — Milyen gyártmányú hűtőgépekkel adódik a legtöbb probléma? — Általában az import, és ezen belül is a háztartási hűtőgépekkel. A Magyarországon forgalomba hozott hűtőgépek 60 százalékát a Jászberényi Hűtőgépgyár, 5 százalékát a MIRKÖZ szállítja, a többi 35 százalékot pedig importból biztosítják. A magyar alkatrész és az ipari gépek anyagellátása jónak mondható, a Márka szerviz biztosítja, hogy közvetlenül a gyárhoz lehet fordulni alkatrészért. Az NDK-ban gyártott különböző teljesítményű kompresszorok gyakran műszaki hibásak, és emellett beszerzési nehézségek is jelentkeznek. A jugoszláv partner sem tud megfelelő meny- nyiségű és minőségű alkatrészt szállítani az általa gyártott és forgalomba hozott háztartási hűtőgépekhez. Az esetek többségében a kompresszor szorul javításra, vagy villamos érintkezési hibát észlelünk. — Javítási határidő? — Az elmúlt évekhez viszonyítva a július a legerősebb hónap. Idén, napi 25—30 bejelentésünk volt. Az esetek többségében egy napon belül kimegyünk és a helyszínen megjavítjuk a készüléket. 13 szerelőnk dolgozik Pécsett és három megye területén. Mindegyik szerelőnek biztosítunk töltőkészüléket és hegesztőt. A fagyasztóládákat soronkívül javítjuk. Amennyiben ezt nem tudjuk megoldani egy nap alatt, abban az esetben kölcsönkészüléket biztosítunk a javítás idejére. A lakossági szolgáltatás az összes javításoknak a 40 százalékát teszi ki. A garanciális javításokat szolgáltatás szempontjából egyformán kezeljük a készpénzes javításokkal. A Diana téri szerviz munkájáról Garamvári Gábor művezető tájékoztat: — Csak magyar gyártmányú hűtőgépeket javítunk. Szerződésünk van a Konzum Áruházzal, a pécsi klinikáknál pedig egyedi megrendelés alapján dolgozunk. 14 szakemberünk van, bejelentésre 24 órán belül a helyszínre megyünk. Anyagellátási problémánk nincs, alkatrészellátásunkat biztosítja a budapesti GELKA- központ, a Jászberényi Hűtőgépgyár és a RAMOVILL. Tapasztalatunk szerint a legerősebb hónapnak nálunk az augusztus ígérkezik. Javításokra legtöbb esetben nálunk is a relék és a kompresszorok meghibásodása miatt kerül sor. A hűtőgép-tulajdonosok figyelmébe ajánlom a mélyhűtőt — leolvasztáskor — ne kapargas- sák éles szerszámmal, ha kiszúrják, a mélyhűtő és a kompresszor cseréje közel 2000 forintba kerül. Marton Gyöngyi
