Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-02 / 211. szám
1984. augusztus 2., csütörtök Dunántúlt napló 3 Öntevékenység és segítség Keik a lakóklub? Bemutatjuk a mohácsi tamburaegyüttest — Meg tudnád mondani, hol van a klubotok? — szólítom meg az utcán labdázó gyerekeket. Közülük a legnagyobb, egy kék trikós fiú mutatja az utat. Alagsor, balra, bezárt ajtó. Nem csodálkozom. Ez sorjában az ötödik pécsi lakótelepi klub, ahol hasonlóképpen zajlik a látogatásom. De hiszen itt a nyár, a napfény estefelé is a levegőre, az utcára vonzza a gyerekeket, felnőtteket. Aztán mégis meglepődöm, mert a kéktrikós nem hagy cserben az ajtó előtt, hanem intézkedik. — Szólok az egyik bácsinak, akinél van kulcs és itthon is van — közli, és pár perc múlva csörtet is lefelé Szabados Lászlóval, aki aztán fölfelé invitál. Kopogás és máris a klubvezető, Szász János lakásán beszélgetünk. A pécsi, Jurisics Miklós utca 28. számú ház lakói 1979-ben alakították ki klubjukat a négy- emeletes panelház két alagsori helyiségében. Szász János lett a klubvezető, ugyanis már egyetemista kora óta izgatja az „emberarcú” lakókörnyezet tervezése, lakóközösség szervezése. Adjunktus a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. De a ház fiatal lakóit nem is kellett különösebben buzdítani. Együtt alakították a helyiségeket, selejtezésből vásároltak padokat, egy nagy ládát kékre festettek és beállították asztalnak. Havonta száz forintot fizettek be a klub pénztárába. — A feleségek gyesen voltak és az eleve közel hozta őket egymáshoz. Szerettek volna valahol összejönni, beszélgetni, alkalomadtán vigyázni egymás gyermekeire — mondja Szabados László. — Mór a kezdetben rendeztünk főzőiskolát, megünnepeltük egymás névnapját. Csináltam egy mini kérdőívet, ki mit szeretne, programokat is ajánlottam. De aztán mindent közösen határoztunk el. Volt fiúnap, lány-nap, vegyes-nap, színház-mozi látogatás, kocogás, vetítések, táncestek, útibeszámolók. A gyerekeknek csináltunk, gyűjtöttünk játékokat. Méq német nyelvet is tanított nekik egy tanárnő — folytatja Szász János. A ház lakói, tizenkét család, — bár időközben voltak, akik elköltöztek és újak jöttek, — egyetértésben élnek. „A haver- ságnál többet jelentünk egymás számára”, — fejtegeti Szabados László. Mesélnek a klub fölött lakó egyetlen idős házaspárról, akik. soha nem szólnak ellenük, noha a klub-élet zenével, zajjal is jár. — Mi lehet az oka, hogy itt így összejött ez a kis közösség, a klub, másutt meg, ha alakult is, akadozik. Például: hasonló foglalkozásúak a lakástulajdonosok? — tudakolom. — Nagyon is különböző. Villanyszerelő, orvos, tanár, mindenféle foglalkozású ember lakik itt. Viszont kevesebben vagyunk, mint egy tízemeletesben, életkorunk hasonló, így jobban összehangolódtunk. És közös, hogy szeretjük a társaságot, szívesen segítünk egymásnak. „Közbejött" az 1982-es pályázat, amelyet az Országos Köz- művelődési Tanács, a Hazafias Népfront Orszáqos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium hirdetett meg a lakóközösségi helyi A világon először a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat veszi fel hanglemezre Händel egyik kevéssé ismert operáját, az Atalantát. Georg Friedrich Händel, a zenetörténet egyik legkimagaslóbb alkotója a walesi herceg esküvőjére írta e művét, amelyet ez ünnepi alkalomból 1736-ban mutattak be a londoni Covent Gardenben. A mitológiai keretbe helyezett barokk pásztortörténet — amely Valériám szövegkönyve nyomán készült — tele félreértésekkel, álruhás királyfiakkal, királykisasszonyokkal, akik a végén, a ségek hasznosítására. Mi is pályáztunk, és harmincezer forint támogatást kaptunk, amiből bővítettük a felszerelést, végeztettünk szakipari munkákat. Feleségeink közösen járatnak divatlapokat — válaszolja Szász János. . • A lakóklubok helyzetét nemrégiben a Baranya megyei Tanács V. B. Közművelődési Albizottsága is megtárgyalta. A megyében pillanatnyilag húsz körüli klubról tudnak, amelyek zöme Pécsen, itt is a Lvov-Kert- városban működik. Létüket több probléma övezi. Tanácsi lakások esetében — holott a Pécs megyei városi Tanács V. B. 1983-ban határozatot hozott ebben a kérdésben — a helyiségek használatbavételi joga, a bérleti, fűtési és áramdíj jelenti az egyik fő vitatémát. Vitáznak a klubot igénylő és ellenző lakók, nem megoldott a hő- és hangszigetelés. Nagy kérdés, igénylik-e a klubok a támogatást, a segítséget? A pályázat után a Megyei Művelődési Központ, a művelődési osztályok, a Népművelési Intézeten belül a Lakóklubok Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság — különböző mértékben — valami módon figyelemmel kísérik a pályázott klubokat. Léteznek az ún. „TIT-es utalványok” is, amelyek különféle TIT- programokra „válthatók be”. A pécsi Nevelési Központ konténerek összeállítására kapott pénzt, amelyeket a lakóklubok igénybe vehetnek. 'Kölcsönzési díjuk a híresztelések ellenére sem magas, s eltekintenek tőle, ha van, aki — pl. a klubvezető vagy egy klubtag — aláírja a kölcsönzési elismervényt, felelősséget vállal a konténerben elhelyezett tárgyakért. Valószínű, hogy a klubok körében kevéssé ismert ez a lehetőség. A tanácskozáson fölvetődött egyfajta patronálási rendszer kidolqozása és a városi televízió fölkérése a lakóklubokkal kapcsolatos tudósítások, információk közlésére. A klubok feltehetően szívesen vennének bizonyos támogatást, amelyet az igényeknek megfelelően és úgy kell biztosítani, hogy az ne jelentse a lakóklubok túlszerve- zését (mint például korábban az ifjúsági klubokét), ne erőltessenek rájuk programokat, kötelező közművelődési formákat, de legyen lehetőségük a gondjaikkal valahova fordulniuk. Az új klubok alakulási szándékaikat mindenesetre bejelenthetik a Hazafias Népfront helyi szervezeteinél, a tanácsok művelődésügyi osztályainál, intézményeinél, a megyei művelődési központban. S hogy kellenek-e, szükségesek-e a lakóklubok? Ezt mindig az adott lakóközösség dönti el. Ha igennel válaszolnak a kérdésre és valóban úqy szervezik meg a klubot, hogy ott a többség kellemesen tölti el az idejét, akkor nem haszontalan a kezdeményezés. Amennyiben a közönség már „elfárad”, erőltetni nem szerencsés az együttlétet. De létrejöttük után megoldást kell találni közös problémáikra, hozzájárulni működésük biztosításához. mese hagyományai szerint, egymáséi lesznek. Ám zenéje — mint Händel több mint 40 operájáé — rendkívüli drámai erőről tanúskodik. Händel a zenetörténészek szerint olyan érzékkel alkalmazta a drámai ellentéteket, olyan élesen körvonalazott, eleven jellemzését adta hőseinek, amelyhez foghatóval csak nagy olasz kortársainak, a késői velencei iskola korszakos jelentőségű operaszerzőinek műveiben találkozhatni. Az Atalantát augusztus 14-től rögzítik a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában. Muzsika. A mohácsi tambu- razenekar tagjai mindig ezt a szót használták, amikor megélhetésükről, múltjukról, jelenükről, jövőjükről kérdeztem őket. Valamennyien apjuktól, nagyapjuktól tanulták a hangszerismeretet, és hosszú évek óta szórakoztatják a mohácsi Halászcsárda vendégeit — és (többek közt) a Magyar Rádió hallgatóit. Egyetlen „kényszerű intézkedés" a velejárója az évtizedek óta családi utánpótlásból táplálkozó együttesnek. Előnevet vesznek fel a generációk tagjai, hogy megkülönböztessék egymást a század elejétől ugyanazzal a vezetéknévvel muzsikáló utódoktól. A mostani együttes Peti Kovács néven szerepel az ország legkülönbözőbb helyein. A tagok közül ketten 40 éve játszanak ebben a zenekarban. Kovács Istvánról, az együttes vezetőjéről és öccséről, Kovács Ferencről van szó. A zenekar tagjai még Kovács Antal (hat éve), ifj. Kovács István és F. Kovács István. Az utóbbi kettő az újabb nemzedék képviselője. Egyikük sem töltötte még be a 40. évét. „Csalogatnak bennünket.” Bármiről kérdeztem az együttes tagjait, visszatért ez a mondat. A háború előtt, amikor Gergin mama kocsmájában húzták a talpalávalót, ugyanúgy hívták őket a legküNézzük először a vevők, az iskoláskorú gyerekek, illetve szüleik szempontjából! Megtudják, hogy a nyár kellős közepén olcsóbban juthatnak hozzá füzetekhez, egységcsomagokhoz, és ha figyelmesen tanulmányozzák a hirdetéseket, azt is megtudják, hogy a megyében egy pécsi boltban, emellett engedménnyel vehetnek tolltartókat, iskolatáskát, tornazsákot is. Aztán elkezdenek gondolkodni. A szülő háromféle következtetésre juthat: nem veszi igénybe a tanszer- vásár olcsóságait, mert egységcsomagonként legfeljebb 10—15 forintot takaríthat meg, egyébként sincs itthon ebben az időszakban stb. Megveszi az összes tanszert most, de mivel Pécsett lakik, a Pergamen-boltba megy el, hiszen itt nemcsak az egységcsomagot kaphatja kevesebb pénzért, hanem mást is. így több legyet üthet egy csapásra, és gyerekenként akár 50—60 forintot megtakaríthat. Végül olvasván az engedményekről, betér a lönbözőbb alkalmi és állandónak feltüntetett helyekre, mint manapság. Nemrégiben ajánlották fel a Kersics Anka társaságában is több rádiófelvétellel rendelkező tamburazene- karnak, hogy menjenek a Hilton Hotelbe játszani. Elhárították a felkérést, hiszen minden Mohácshoz köti őket. Ismerősök, rokonok, barátok, a tanult dalok soha el nem felejthető eredete. A Duna, ahol horgászni lehet, és az idő előtt távozó vendég, aki aznap este „nem újságírót várt, hanem zenét”. Sokféle zenei iqénynek tudnak eleget tenni. Valamennyien játszanak a különböző hangszereken: tambura-brácsa, billentyűsharmonika, tamburabő- gő, speciális hangolású gitár, ének. Húzták már kedvenc nótáját Kádár Jánosnak is, aki annak idején váltig marasztalta őket, annyira élvezte ezt a zenét. Sikerük országos. Engem leginkább az érdekelt, hogyan tanulhatja meg a hiba nélküli játékot, a délszláv vagy magyar dallamok élményszerűen hangzáshű előadását, aki — saját bevallása szerint — csak nehezen tud kottából olvasni. Nem sokáig vártam a válaszra, és minden gátlás nélkül hallhattam az indoklást. — Szüléink nógattak minket annak idején. Néha elcsattant legközelebbi boltba és megveszi az egységcsomagot, ha három vagy több iskoláskorú gyermeke van, akkor újabb 30 százalék engedményt kaphat. A boltok azt szeretnék, ha forgalmuk minél nagyobb lenne, ezért kiegyensúlyozott ellátásra várnak ők is. Megtudtuk, hogy ebben az évben — főként a pécsi üzletekben — jóval egyenletesebb az ellátás, mint eddig bármikor. Az egységcsomagokba mindent bele tudtak tenni, sőt a PIÉRT saját boltjában, a Pergamen-ben azt is elmondták, hogy ilyen jó idényük nagyon régen volt már. Ugyanakkor üzletenként nagynak mondható különbségek fedezhetők fel a választékban. Míg például a Pergamen boltban 40 féle iskolatáska közül válogathatnak, addig Komlón 2—3 féle hátitáska van. Emellett boltonként jelentkezik egy-egy olyan hiánycikk, amely a megye többi üzletében kapható. így például Komlón nincs szótárfüzet, Szigetváegy-egy pofon is, de már akkor is szerettük csinálni a muzsikát — mondták egymás szavába vágva. — Mióta az eszünket tudjuk, vállaltuk ezt a feladatot és csináljuk azóta is. Elképzelhetetlen az egész hallás nélkül, de a szorgalom se lebecsülendő. Fiatalabb korunkban sokszor a lefekvés előtti pillanatokban esett ki a kezünkből a hangszer. Az akkori, sokszor bizony fiatalembernek kényszerűnek tűnő, kemény munka mostanság érett be. A zenekar többször vendégszerepeit külföldön. Jártak szinte valamennyi szocialista országban, a napokban Finnországba készülnek. Egy picit az bántja őket, hogy a Halászcsárdában (a zenekaron és az ottani vezetőkön kívülálló okok miatt) meglehetősen kevés pénzért játszanak esténként. A rendezvények jelentik ilyen szempontból az igazi bevételt, de nem panaszkodnak. Több évtizedes munkájuk, tapasztalataik alapján tudják, hogy megváltoztak (legalábbis ilyen szempontból) az emberek. Ma már nem a „gyerünk cigány, játszd azt, hogy ..." szemlélet uralkodik, hanem inkább — ám annál többször — hangzik el: „Megkérhetném, hogy játsszák el a kedvenc nótámat..." ron hiába keresnek fehér gyurmát, munkafüzet-borítót. Általánosnak mondható a kis méretű rajzlap hiánya. A nem pécsi boltok forgalma megnövekszik a tanszervásár ideje alatt, mig — a Pergamen-bolt említett konkurenciája miatt — a pécsi papírüzleteket az idei tanszervásár ideje alatt kevesebben keresik fel, mint a korábbi években. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, ebben az évben kiegyensúlyozottabb lesz az ellátás füzetekből, tanszerekből, mint korábban. És bár az engedményes vásár segítségével a tolongás csökken, valamelyest megoszlik a forgalom, azt hiszem, az igazi roham mégiscsak szeptember környékén várható. Akkor tudjuk igazán megítélni a tanszerellátás helyzetét, amikor nyakunkon az első tanítási nap, amikor a tanárok is elmondják szokásos kívánságaikat. Bozsik L. Képernyő émt Marco Magánügy, de jegyzetíró nem rajong a sorozatokért. Tapasztalata szerint két-három- órányi anyag van felvizezve, vagy stílszerűbben „felmozizva" 8—10 órás produkcióvá. Péppé ázik a cselekmény, s micsoda ócska hígítókat használnak olykor, a langyos masz- szát meg, ahol kicsit is megsűrűsödik, hopp félbevágják, maradjon valami jövő vasárnapra is. Mindenesetre az importált sorozatoknál az itthoniak tömörebbek, mondhatnám rosszmájúan: még ama vízre sincs pénz, de ez esetben a szegénység tényleg dramaturgiai erény. A Marco Polo minden ízében sorozat. Monstre, nyolcrészes, ezer szereplős, száz helyszínes, harcos, szerelmes, tanulságos. Színes. Igazán gondos, profimunka, az sem mindegy ám, milyen futószalagon készüi valami. Jegyzetíró örömmel nézte eleinte, még mondta is az első két rész után fin- torgó ismerőseinek, hogy dehogy is unalmas, csak elszoktunk a visszafogott tempótól, ami itt erény, hisz van idő, van tér, s lesz esemény is, akárki meglássa. Szóval védte a filmet, a gondos részleteket, az érzékeny kamerát, a nagyszerűen felidézett velencei hangulatot. Igaz. az ifjú Morcát elég nehezen indította útnak a dramaturg s minden kicsit bágyadtabb volt a kelleténél. Pasztell — mondaná jegyzet- író, ha nem fekete-fehérben látta volna. Komolyan gondoltam, hogy kell ez a lassítás, hisz annál érdekesebb lesz, ha egyszercsak felpörög a cselekmény. És komolyan gondoltam, hogy mi a fene kéne történjék. mikor épp vándorolnak oda, ahol „valami’’ történni fog. így paríroztam, aztán valahogy elkezdtem unni. Egyre jobban, öt rész lement a nyolcból és csak nem pörgött föl semmi. Még a vándorlás idején berregett egyet-kettőt a cselekmény, aztán szép csöndben lefulladt. És most ott szuszog a nagy kán udvarában. Még az angyali Marco angya- liságára is dühös lettem. Vagy csak irigy, hogy ő legalább eljutott a mongolok birodalmába és a helyszínen hajtogathatja a maga példáján megtapasztalt, így hiteles mondandót. Mely bármilyen vékonyka is, rég volt Üyen aktuális, mint épp ezen a nyáron. Hogy tudniillik a megismerés az, ami a népek és vallások közötti bizalmatlanságot oszlathatja, a megértés, mely a másfajta szokások hallatán nem eleve rossz szándékot tételez föl. Lám, a velencei véneknek a hajuk is égnek állt Kubla kán nevének puszta említésére. Hogy oda, a kutyafejűek, a bálványimádó pogányok közé? Hát ki szavatolja ott kiküldött papjaink biztonságát? Az a sok őr? Na, régen rossz! Ha nem akad egy toleráns, messzebb látó pópa, Marcóéknak alighanem otthon kellett volna maradniuk. A filmben akadt, így az folytatódhatott, mindmostanáig szerencsésen, Marco Polo tollba mondott emlékezése alighanem zömmel leírás. Népeké, országoké, szokásoké. Csoda-e, ha mint „alapanyag” ellenállt a kalan- dosításnak, s mint középkori útleírás — csak útifilmként „hagyta magát" megcsinálni? A pechje az, hogy ma már jobb, izgalmasabb útifilmek vannak. Parti Nagy Lajos Barlahidai Andrea Hanglemezen Händel Atalanta című nperája Bozsik L. Szombaton utoljára Engedményes tanszervásár, 1984 Zenészdinasztiák
