Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-11 / 189. szám
6 Dunántúlt Ilaplö 1984. július 11., szerda Településünk legemlékezetesebb eseménye az elmúlt 40 évben NEGYVEN ESZTENDEJE A 1 194 4 5 Lapunk május 9-i számában hirdettük meg a Hazafias Népfront megyei bizottságával közösen a fenti témájú honismereti pályázatot. Már eddig is több pályamunka érkezett szerkesztőségünkbe, de ismételten felhívjuk az érdeklődők figyelmén. Pályázatunk célja, hogy bemutassa egy-egy település történetében az elmúlt negyven év legkiemelkedőbbnek tartott eseményét, melyet a pályázók, a települések krónikaírói sajár maguk választhatják ki. Tartalmában foglalkozhatnak a település fel- szabadulásának eseményeivel, a szocialista építőmunka helyi eredményeivel, a haladó történelmi hagyományok ápolásának helyi kezdeményezéseivel, a közéleti tevékenységben kimagasló teljesítményt nyújtó személyiségek bemutatásával, a békéért és barátságért folyó küzdelem helyi példáival, a szocialista országokkal való testvérkapcsolatok fejlesztésének helyi eredményeivel. A pályázatok terjedelme nem haladhatja meg a 150 gépelt sort. Beküldési határidő folyamatos, de legkésőbb 1985. január 1 -ig fogadunk el pályamunkákat. A pórázotokat név és lakcím feltüntetésével a Dunántúli Napló címére kell elküldeni. (Pécs, Hunyadi út 11. sz. 7601 Pl. 134.) A borítékra kérjük ráírni: „Honismereti pályázat." A legjobb pályaműveket a Dunántúli Napló honismereti o'dalain közöljük. (Azokért a szokásos honoráriumot a szerkesztőség kifizeti.) A pályázatot kiíró szervek a legjobb pályamunkákat pénzjutalomban részesítik, és azokat a Dunántúli Napló Zsebkönyvtára sorozatban könyvalakban megjelentetik. Régészeti feltárás Árpáson A győri Xantus János Múzeum szakemberei megkezdték a Mursella nevű kora római település feltárásának idei munkálatait Árpás határában. A régészek több éve vallatják a föld mélyét a Rába és a Marcal folyó által határolt területen, ahol a szántóföld felszíne alatt 40—60 centiméter mélységben római kori épületmaradványokat rejt magában a föld. A feltárás fontosságát hangsúlyozza, hogy a Tác község szomszédságában található hajdani Gorsium mellett az árpási a második olyan római kori település Magyarországon, amelyre a későbbi századokban nem épült újabb falu, vagy város. Ezért jó lehetőséget kínál a szakembereknek a korabeli építkezési szokások megfigyelésére. Az eddigiek során kiderült, hogy Mursella lakói fazekassággal foglalatoskodtak. Erre szolgálnak bzionyítékul az első század második feléből származó fazekaskemencék, kerámialeletek, edény-, fazék- és hombártöredékek, szürke kerámiacsészék, amelyeket a helybéli fazekasok az északitáliai importkerámiák mintájára készítettek. Azonban nemcsak a fazekasság mesterségét űzték, hanem a bronzzal is tudtak már bánni akkoriban. Erre uralnak azok a bronzfi- bulák és egyéb bronzhullqdé- kok, amelyeket a fazekasne- qyedtől kissé távolabb levő kemencékben találtak. A legutóbbi ásatáson rábukkantak a 2. században épült, a település belseje felé vezető hat méter széles útra. Építéséhez kavicsot és kötőanyagot használtak egykor. Érdekessége, hogy bár az út felülete kőkemény. mégis jól láthatók burkolatán a korabeli kocsinyomok. Az út mindkét oldalát 3. századbeli kőépületek határolták. A következő hetekben ezek falait hozzák a felszínre a szakemberek. 1876-tól a mecsekvidéki szocialista és 'kommunista bányamunkás-mozgalom egyik kiemelkedő központja 1890— 1905. között „Keiner-féle", majd ezt követően Kner József tulajdonába került a vendéglő. Már az 1893. június 6—26-a közötti általános bányászsztrájk idején is nagy jelentőségre tett szert, itt tartózkodott a sztrájkoló bányászság vezetősége. Az első szociáldemokrata bányamunkásgyűlést Mecsekszabol- cson 1893. április 23-án e vendéglő nagytermében tartották, ahol a bányászok egyre súlyosabb helyzete, valamint a bányamunkásnők és a gyermek- munka viszonyai, továbbá a közelgő május 1-e megünneplése voltak a legfontosabb témák. Május 30-án kirobbanással fenyegető mozgalom zajlott le. A munkások a falun keresztül vonulva tüntettek. A csendőrség megtiltotta a vendéglő tulajdonosának, hogy a munkások részére lehetőséget adjon a gyűlés megtartásához. A vendéglőben tiltott értekezletet tartottak. Ennek napfényre kerülése után a főszolgabíró június 2-i nagygyűlésükhöz mégis engedélyt adott, hogy a munkásság szervezőit megfigyelhesse. E gyűlésen a „Mit akarnak a szocialisták?" című röplapokat is kiosztották, amelyből világossá vált, hogy csak a harc vállalásával lehet helyzetükön némileg enyhíteni. Június 5-én már a sztrájk vezetősége ülésezett a vendéglő kistermében. Munkásak elkeseredett harca nem lanyhult, sőt 1905 novemberétől „Baranyaszabolcs és Környéke Bánya- és Kohó- munkások Szakegylete” néven szociáldemokrata szakszervezetet hozhattak létre. Irányító tevékenysége kiterjedhetett a Pécs környéki telepekre is. 1906-ban Mecsekszabolcs központtal országos szervezetté kívánták alakítani, azonban Andrássy Gyula belügyminiszter elutasította ezt a próbálkozást. A szabolcsi bányász szakegylet helyiségét bezárták, ugyanakkor a Keiner-féle vendéglőben történő gyűlések tartását szigorúan megtiltották, sőt az itt működő fiókkönyvtárat is elkobozták. A vendéglő kerthelyiségének eltiltása miatt — ahova évenként Somogy—Vasas—Pécsbányatelep, Cassián munkássága május 1 -ét ünnepelni járt, 1906. április 22-én tüntetésre került sor. A csendőrség kiverte a közel száz bányászt a vendéglő kertjéből. A helyi csoport, amely addig rendszeresen itt tartotta havi gyűléseit, Borbála napi ünnepségét, nyárra az erdőbe szorult. Télen az illegális módszereit használva mégis itt gyűlt ösz- sze. 1918. április 14-én itt alakították meg a „Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége Mecseksza- bolcsi Helyi Csoportját”. A mecsekszabolcsi szakszervezet ezt követően a legális bányamunkás-mozgalom legfőbb szerve lett. A két világháború között a kommunisták is ebben a szervezetben tevékenykedtek. Az ellenforradalmi rendszer hatalomra kerülését követően a bányász helyi csoportokat is betiltották. Újraalakulásuk 1922-ben történt Vági István vasöntő, ácsmunkás, pécsi szociáldemokrata párt titkárának közvetlen munkája nyomán. 1922. október 5-én szinte az egész bányatelep ott szorongott a vendéglő helyiségeiben, udvarán. A „Szociáldemokrata Párt Mecsekszabolcsi Szervezetének” megalakulására jött össze a bányászság. Jeli József Hazai tájakon A Hanság szíve: Kapuvár Magyarország északnyugati részén, a Kisalföld közepén, Sopron és Győr között félúton van egy kedves-otthonos városka, a külföldi és hazai turisták által egyre kedveltebb úticél: Kapuvár. Az olvasók között talán o Hány Istók-legenda révén, netán a híres kapuvári népviseletről, néptáncról, a kapuvári verbunkról ismert. Valamint a jó, erős, „rábaközi" kosztról, meg a húsgyárról, melyből évek óta szállítanak kiváló konzervsonkát az Egyesült Államokba. Kapuvár története „Kapuvárának”, a nyugati magyar gyepűrendszer egyik kapujának históriájával kezdődik — írja dr. Gimes Endre városismertetőjében. A hajdani Sopron vármegyét Sur vezér nem- ze'sége vette birtokba a honfoglalás során, akik az Osl nemzetségben éltek tovább. (Az ősi nemzetség nevét őrzi a Kapuvárhoz közeli Osli község.) Kapu-vár neve (királyi vár lévén hatalmas birtok tartozott hozzá) oklevélben 1162-ben tűnik fel először. A vár a középkorban hosszú ideig a Kanizsai családé volt, majd házasság révén 1536- ban a Nádasdy család birtokába került. 1594-ben a törökök—'Győrrel együtt — Kapuvárt is elfoglalták. Négy évvel később sikerült kiverni őket, de a hadi események idején több környező község teljesen elnéptelenedett. 1671-ben Nádasdy Ferenc országbírót a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt kivégezték, s Lipót császár Kapuvárt az Esterházy családnak adományozta. Ettől kezdve Kapuvár története, fejlődése szorosan összefonódik a nagy hatalmú hercegi család sorsával. Kapuvár a II. világháborút követően gyors fejlődésnek indult, s 1968-ban megkapta, a városi rangot. Az utóbbi évtizedek változásai az idegennek is szembeötlők: kellemes, rendezett városközpontú, szépen parkosított városkát lát a hajdani poros nagyközség helyén. A Fő téren szépen gondozott park vonja magára a figyelmet. benne a híres szobrász. Kisfaludi Strobl Zsigmond emlékműve, az első világháborúban elesett 232 kapuvári katona nevével. A park sarkán áll a városka neves szobrászszülötte, Pátzay Pál Kenyérszegő című alkotása. A templom mellett a konyhájáról ismert és kedvelt Hanság Szálloda, a tér másik oldalán pedig a műemlék várkastély (ma városi tanácsház) emelkedik. A hajdani várkastély földszintje a Rábaközi Múzeum otthona. A 60-ás évek végén megnyílt múzeum Kapuvár és környéke történeti emlékeit mutatja be az őskortól napjainkig. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékei között látható Kmetty György tábornok, a csornai csala győztes vezére, valamint Kapuvár neves szülötte, dr. Lumniczer Sándornak, a honvédsereg orvosegészségügyi főnökének a portréja. Értékesek a rábaközi pósztorfaragá- sok, valamint az eredeti kapuvári parasztszoba. Láthatók itt híres höveji csipkék, és színpompás kapuvári népviseletbe öltöztetett figurák. A közeli, alig ötszáz lakosú Hövej messze földön híres népművészetéről. A höveji asz- szonyok a finom anyagon vágott lyukakat különböző mintájú kötésekkel töltik ki. Ismerik a búzavirág-, a tulipán-, a szegfű-, a tölgyfalevél-mintát; a kötésben pedig a pókos, kalinkós, boncos és keresztbe öltögetést. A hövejiek 1962- ben a brüsszeli világkiállításon hímzésükkel aranyérmet nyertek. Hímeztek már ajándékot az angol királynőnek és a pápának is. A hangsúly a teendőkön van Cigányművelődési tevékenység A sősdi művelődési központ a kulturális miniszter 1977-ben kiadott irányelvei alapján kidolgozta cigányművelődési feladattervét. A feladatterv kidolgozásának első lépcsőfoka volt: a cigányok műveltségének, élet- és munkakörülményeinek feltérképezése. Különös figyelmet fordítottunk az egyetlen zárt cigánytelepre: Gály- kútra. 1969-ben a nagyközség területén még öt cigánytelep volt. Négy telepet 1969-ben, egyet 1974-ben szüntetett meg a tanács. A megszüntetett telepekről beköltözött lakosság beilleszkedett az új lakókörnyezetébe. A tanács közigazgatási területén 386 fő a cigányszárma- zásúak száma. Ez az összlakosság 7%-a. Közülük 19% él a gálykúti cigánytelepen. A telepi lakosok száma az 1978-as adatokhoz viszonyítva 26%-kal csökkent. Gálykút Sósdtól délnyugati irányban, a Sásd—Kaposvár főközlekedési úttól mintegy 3 km-nyi távolságban fekszik. Megközelíteni járdán, vagy földúton lehet. A sásdi művelődési központ 1977 nyarán kérdőíves felmérést végzett a telepen és a társközségekben. A telepen 20 családot kérdeztünk meg. Kérdőívünk 3 részből állt: — általános kérdések a családról, szociális helyzetről, — általános műveltségi kér. dések, — kölcsönös kapcsolatok vizsgálata. A felmérés alapján kiderült, hogy sok az analfabéta, illetve a kevés osztályt végzettek száma. (6 fő végezte el a 8 általánost). A telepen majdnem mindenki rokon, de ennek ellenére nem járnak össze. A felmérésünk elemzése és a kiadott irányelvek, ajánlások alapján elkészítettük felcídattervünket. Figyelembe vettük, hogy a felnőtt cigányok nem járnak a művelődési központba. A programokat így a telepre szerveztük. Feladattervünkben szerepelt: — Analfabéta-tanfolyam indítása, egészségügyi felvilágosító programok, — ismeretterjesztő rendezvények: állampolgári jogok, kötelességek, szűkebb környezetünk bemutatása diák, filmek segítségével, kiállítások, — szórakoztatva történő nevelés érdekében: filmvetítések, hanglemez, népdalműsorok stb ... Mint már említettem, a programokat a telepen szerveztük a szabad ég alatt. A programok szervezésénél mindig figyelembe kellett venni az időjárási viszonyokat. A programokat mindig hétfői napon szerveztük. Az analfabéta-tanfolyamot nem tudtuk beindítani objektív feltételek hiánya miatt. Nyaranta 8—10 alkalommal szerveztünk és szervezünk programokat a cigánytelepen. A látogatottság csaknem 100%-os. A programokat mindig filmvetítéssel kötjük össze. Programjaink között szerepelt: egészségügyi előadások, általános műveltségi vetélkedők, fotókiállítások a megyéről, Pécsről. Színes diaelőadások a telep múltjáról és jelenéről. Ismeret- terjesztő rövidfilmek, találkozás a nagyközség vezetőivel, beszélgetések a beilleszkedés gondjairól, problémáiról, zenés kívánságok teljesítése, stb. Fényképeket készítettünk a családokról és a képeket térítés nélkül átadtuk az illetékeseknek. A vetélkedők győztesei részére belépőjegyeket adtunk intézményünk rendezvényeire. A további évek munkáját a KM irányelvei, a 1016/1979. MT. sz. határozat, valamint a Megyei Tanács 21/1981. T. sz. határozata szabják meg. A még zárt telepen élő cigánysággal úgy kell foglalkozni, mint a társadalmi munkamegosztásban élő munkásosztály egyik legalacsonyabb műveltségi szinten álló rétegével. A rendelkezésre álló eszközökkel a ciqányság ismereteit kell növelnünk. Ehhez pedig véleményünk szerint a közművelődésnek megvan minden lehetősége. Jusztinger János, a sásdj műv. központ igazgatója Pécsi utcák - hires emberek Táncsics Mihály Száz évvel ezelőtt, 1884. június 28-án Budapesten halt meg a nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás lelkes harcosa, a szegényparasztság és az ipari munkásság ügyének rendíthetetlen alakja. Petőfi Az Apostol című költői elbeszélésének hőse sok tekintetben hasonló életkörülmények között harcolt igazáért. Nagy és szerteágazó irodalmi és publicisztikai munkásságából kiemelkedik Életpályám című munkája, amelyet 1850- ben föld alatti rejtekhelyén kezdett el írni. „Én nem valami fényes, városi miveltségű úrfi, hanem erdők közt nevelkedett vad fiú valék” — kezdi önéletírását. Az erdők vad fia a Veszprém megyei Ácsteszér községben született gondokkal teli parasztcsaládból 1799. április 21-én. A kis Miska eleinte libapásztorkodott, ökröket, lovakat őrzött, télen pedig tanult. Később szabóinas, segédtanító, csizmatisztító legény. Közben elvégzi a gimnáziumot, és a házi tanítóskodás mellett az egyetemet is. Mivel írásait a pesti kiadók nem fogadják el, külföldre utazik „azok kinyomtatása és elárusítása végett." Bebarangolja Németországot, Belgiumot, Hollandiát, majd Párizs és London következik. Hazatérve Kossuth tanácsára írogatni kezdi Népkönyv című füzeteit, majd titokban megjelenteti Hunnia függetlensége, Nép szava Isten szava című munkáit. Csakhamar fölkelti a cenzúra éberségét; rendőrkopók lesnek rá; fölfedezik búvóhelyét, és vasra verve hozzák a fővárosba; a várbeli József-laktanya börtönébe kerül, ahol Kossuth Lajos is raboskodott. Az ügyész vádiratában azzal vádolja, hogy „a népet csábító külfénybe burkolt tanoknak felkarolására unszolja." A börtönből feleségének írt leveleinek egyikéből megtudjuk, hogy eredeti nevét, a Sztáncsicsot, Imiért változtatta Táncsicsra. Három gyermekük közül a legidősebb, Ilka halála az apát nagyon megviselte. „Csodálatosnak tartóm — írja —hogy e gyermek mindig így nevezett: Táncsics, az s betűt elhagyva; úgy, ahogy az egész nép nevez.” 1848. március 15-én Pest- Buda népe megnyitotta előtte a börtön kapuját. így emlékezik erről: „Kiszabadításomat főleg az ifjúság kezdeményezte, hozzá kiválóan a munkás- nép csatlakozott. Az ifjúság önzetlenül, a honszeretet tiszta lángjától hevítve, a munkásnép inkább hálából. A munkásnép természetes ösztönénél, igaz- ságszereteténél fogva mindig megismerte és megismeri: ki az ő igazi barátja, s az iránt háláját minden körülmények körött le szokta róni.” Amikor 1848. július 2-án új országgyűlés választására került sor, a siklósi kerület népe bizalommal fordult Táncsics felé. „Engem Baranya megye siklósi kerülete igen sok választópolgár által aláírt levélben hívott fel, hogy lennék képviselője. Habozás nélkül elfogadtam a jelöltséget, bennem helyzett bizalmukat megköszöntem.” Az úri rétegnek azonban nem tetszett ez a jelölés, s helyette Batthyány Káz- mért akarták jelölni. Táncsics ellen egyik indok az volt, hogy nincs birtoka, amit a törvény előírt. A másik: Táncsics börtönviselt egyén. Tarnóczy nagy- harsányi bíró az első érvet azzal semmisítette meg, hogy földbirtokának felét örökségül Táncsics nevére íratta. A másik pedig azzal foszlott szét, hogy Kossuth Lajos is fogságban volt. „A siklósi derék választó- polgárok hangsúlyozták, hogy kiváltképp azért választanak meg, mert fogságban voltam, és mert a nép jogaiért, érdekei mellett küzdöttem.” Tóth István dr.
