Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-09 / 187. szám
A Balaton rendőreI mindig startra készen A Balaton „vízi térképe” — 4-szer 4 kilométeres négyzetekre van felosztva a felszín, igy könnyebb a bajba jutott hajók bemérése, felderítése „Emberéletben nem esett kár...” Felberreg a motor, a rocsó orra kiemelkedik a vízből, A siófoki kikötőben minden csendes; a Beloiannisz is lomhán fordul kifelé. Kovács György rendőr törzsőrmester leveszi a gázt, félrehúzódik motorcsónakjával. — Íratlan vízi-közlekedési szabályok ezek — magyarázza —, segíteni kell a nehezebben navigálókat. Bár itt a vízirendőré az elsőbbség . .. A Balaton csendes, s miután kimegyünk a nyílt vízre, azt is örömmel állapítjuk meg, hogy egyre szebb, tisztább a tó. Szemben Füredről néhány órája a Kalóz kategóriájú vitorlások versenye indult, de itt a partközeiben is nagy a forgalom. Gumicsónak, vízibicikli, óriás-vitorlás és néhány úszó is. Még délelőtt bent a kapitányságon beszélgettem Sztranyák József alezredessel, a vízirendészeti alosztály vezetőjével, aki beavatott e szép szakma rejtelmeibe. A hivatás első és mindenekelőtti pontja; védeni az emberéletet, megelőzni a bajt. A magyar tenger szeszélyes, pillanatok alatt támad a vihar. Időben figyelmeztetni, kiparancsolni a vízből a nyaralókat, s menteni a vízen rekedtek életét — sommázhatjuk a vízi-rendőr legfőbb kötelességét. A Beaufort skála szerinti 6-os szél már 40—50 kilométeres; az embert próbára teszi. A 12-es neve hurrikán; fákat téphet tövestől, a legmasszi- vabb vitorlást is a magasba emelheti; 118 kilométeres szél esetében beszélünk róla. Tavaly, július 20-án 160 kilométeres széllökést jelzett a szélmérő Balatonszemesen; egy hajót átemelt a mólóra. Egyre melegebb van a motorcsónakban; nyomott a levegő. Kovács törzsőrmester kijjebb parancsol az 1200 wat- toc; hangágyú segítségével néhány fürdőzőt, majd indulunk a vitorlásverseny színhelyére. Közben magyarázza: állandó a kapcsolat a központtal, a többi járművel: Siófoktól Keszthelyig, Füredtől Vonyarcvashegyig, s fölöttünk elhúz a helikopter is ... A mi járművünk Vitorlás 103-a$ névre hallgat, 40—50 kilométerrel is elviszi a Volvo motor. Méq időnk sincs gyönyörködni a látványban, amikor a rádió bekapcsol: — Vitorlás a vitorlásoknak: sárga jelzés van életben, a Bakony felől vihar várható. Tisztítsátok meg a vizet! Egy perc múlva ugyanez a hang, jóval erőteljesebben: — Piros jelzés! Söpörjetek ki mindenkit! Százas szél közeleg! Mentőhajót előkészíteni ... Egy pillanat alatt vége a sétahajózásnak; a szél érezhetően erősödik; a hullámplafonokon nagyot csapódik a rocsó feneke. Dolgozik a hangágyú; Kovács György rezignálton mondja: — Be kell kapcsolnom a szirénát is, mert alig-alig hiszik, amit mondok! Füred fölött elfeketül az ég. Röppennek a piros rakéták; a vihar megállíthatatlanul támad. (Évente közel 200 embert mentenek ki a vízből embert próbáló körülmények között. Tavaly viharos év volt; nyolcszor mértek 100 km-es szglet!) Kanyarodunk a móló felé, aztán be az öbölbe. Startra készen a Moszkva mentőhajó — a legnagyobb hullámokat is állja —. s a rádión kerésztül halljuk, hoqy kettő már kifutott. Mária térségében ítéletidő — másnap megtudjuk 151 kilométeres hurrikán tombolt —, de már itt is tépi a fák koronáját. Itt már az újságírókra nincs szükség; pattognak a vezényszavak, a központból határozottan irányítják a „hadműveletet”. A vízirendőrség legszebb hivatását teljesíti; életeket ment. Sztranyák József, a vihar elmúltával a következő értékelést adta: — Három vitorlást mentettünk ki, emberéletben nem esett kár. A megelőzés és a feladat végrehajtása sikeres volt. Helikopteres járőreink jelezték: a Zala torkolatától a Balatonmáriáig eső szakaszon az óriásnyárfákat tövestől tépte ki a szél, nyaralók sora rongálódott meg . .. Kozma Ferenc Vihar előtti csönd; startolnak a vízi rendőrök a siófoki kikötőből Maletics László felvétele Minden holmija hófehér Otthonra talált az elhagyott gyermek Lacika szépen fejlődik Karácsony régen elmúlt. A döbbenet — hogy kitettek egy csecsemőt a pécsi 400-ágyas klinikára — lassan elcsitult. Mi lett a „talált kisfiú” sorsa? Előkerült az anya? Állami gondozásba vették? Örökbeadták? Mi történt az eltelt 6 hónap alatt? A Pécs m. város Tanács V. B. Hivatala igazgatási osztályán dr. Gál Irén gyámügyi főelőadó: — Az 1983. december 14- én a pécsi 400-ágyas klinikán talált kisgyermek valószínűsíthető születési ideje — a gyermekklinika szakorvosainak véleménye szerint — 1983. december 12. A szülők kilétére vonatkozóan a pécsi Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya folytatott nyomozást, de azt nem sikerült megállapítani, ezért a gyámhatóság képzelt adatokkal rendelte el a gyermek születési anyakönyvezését. A gyermekklini-/ kán megállapították, hogy egészségileg nem károsodott, az örökbeadásnak akadálya nincs. Az örökbefogadási eljárást megelőzően a kiskorú részére gyámot rendeltünk ki, és engedélyeztük családba fogadását is. — Hova került a kisfiú? — Egy fiatal házaspárnak adtuk örökbe. Az anya betegsége miatt nem születhetett gyermekük, pedig régóta vágytak rá. A klinikán rendszeresen látogatták, és nagyon megszerették. Lacika nagyon szép, két szoba konyhás családi házban nevelkedik. A szülők havi jövedelme 10 000 forint, és a személygépkocsi sem hiányzik. — A szülők? — Az anyuka 32 év körüli, nagyon csinos — egészség- ügyi dolgozó. Három évig otthon marad gyesen. Az apuka szimpatikus fiatalember, géplakatosként dolgozik. Már az örökbefogadást megelőzően gyermekbútort, ruhákat vásároltak a kicsinek. A gyerekszoba macikkal, gumi játékokkal tömve, és a szekrényben minden pici rugdalózó, in- gecske és sapka hófehér. Most készülnek átalakítani a lakást, szépíteni Lacika otthonát. — Hogyan érzi magát a kisfiú? — Egészséges, szépen fejlődik. Nagyon jó gyerek. A haja szőke, kerekarcú és mosolygós. Másfél hónap után már ismerte a papát és a mamát. Ha meglátja őket, boldogan nyújtja feléjük a kezét. x Marton Gyöngyi Ipar szakon végzett okleveles közgazdászokat alkalmaz A CSERKÚTI MEZŐGÉP VÁLLALAT. Jelentkezés a közgazdasági főosztályvezetőnél. Még egyszer a Zsolnay-kertröl Egymilliót is ajánlottak... Tovább tart a Csipkerózsika-álom? Az immár négy évtizede kallódó pécsi Zsolnay-kert hirtelen idegenforgalmi látványosság lett. Külföldi és hazai rendszámú autók araszolnak be a szűk Pacsirta utcába, kirándulók kis és népes csoportjai tesznek látogatást. Pedig egy hónapja csak a környékbeliek tudtak a létezéséről. Akkor az utolsó vincellérje, Pohl János, aki jelenleg is gondozója, védettségét kérte, amit tolmácsoltunk lapunkban. Az írás megjelenésének napján szinte megállás nélkül csengett a telefon a nyilatkozó lakásán, sőt a szerkesztőségben is. Záporoztak a kérdések: Mennyi a négyszögöle? Ki a tulajdonos? Bármikor megvehe- tem? Ismerősök kértek, ha ezentúl ilyenről írunk, időben értesítsük őket. . . Egyébként nem reklámnak szántuk a műemléki és ar- borétumi értékek megmentésére invitáló felhívást. Az idős gondozó továbbra is csak bérlőket keres, akik szívesen vállalnák a szőlő, a gyümölcsös, a lepusztult arborétum felújítását. Mindenki vásárolni akar. Fél-, sőt eqymillió forintot is felajánlottak, csak megve- hessék a házat. Egy szegedi olvasónk a takarékkönyvét mutatta, hogy azonnal fizeti a milliót... Különféle intézmények, szervezetek, kisvállalkozók mozdultak meg, hogy klubot, kiállítótermet, szállót, növényi génbankot alakítanának ki a Csoronika-béli szép fekvésű területen. Pohl János türelmesen fogadta a kíváncsiskodókat. Napokon át a szőlőjébe sem jutott el, alig lépett a küszöbre, azonnal csörrent a telefon. Két héten át naponta 50—100 érdeklőlő jött egyebek között Bajáról, a Balaton mellől, Budapestről, Kőszegről és Sopronból. Helyszíneltek, lelkesedtek, de amikor megtudták, hogy bérlők laknak az épületben, lemondtak a szándékukról. Egyedül a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat KISZ-szervezete vállalkozott, hogy egy alkalommal megtisztítja .a bozótossá változott „parkkertet”. A tulajdonostól, a fővárosban élő Zombori Lászlónétól függ, hogy akarja-e a rendszeres karbantartást. Úgy tűnik, egyelőre nem ébred fel Csipkerózsika-álmából a Zsolnay-kert, bár jópáran bizakodnak: a tulajdonos ekkora érdeklődés után enged, és megválik telkétől. Csuti J. Szénkosár, mécses, arschleder Emlékek a bányászat múltjából Ritka, a maga nemében egyedülálló gyűjtemény tulajdonosának vallhatja magát egy idős bányász Nagymányokon. Gö/cz Pál mintegy másfél évtizede kutatja, gyűjti és rendszerezi a település bányászmúltjának tárgyi és szellemi emlékeit. A szekrények, fiókok mélyén tárolt anyag oly sok, hogy akár 3—4 hatalmas termet is megtöltene. A gyűjtemény számára berendezett kis szoba falán a századforduló tájáról származó fényképek, oklevelek, mécsesek mellett egy különleges ruhadarab hívja fel magára a figyelmet. A fekete bársonyból készült rézcsatos kötény elődjét valamikor a bányában használták. Német neve: Arschleder, ami arra utal, hogy eredetileg bőrből készült és egy sajátos korabeli munkavédelmi eszköz lehetett. Feladata az k volt, hogy a mélyben a nagy meleg miatt ruha nélkül dolgozó férfiak ülepét megóvja a sérülésektől. Számos tárgV, irat és dokumentum került elő, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a településen az 1870—80-as években kezdődött a szénkitermelés. Az egykori fotográfiák, bányászportrék és a színes postai képeslapok az 1910-es évekig követik nyomon Nagymá- nyok fejlődését. Nem hiányzik azonban a folytatás sem. A későbbi korok egy-egy jellegzetes darabja, köztük néhány, a föld alatt használt eszköz, szintén megtalálható a gyűjteményben. Fontos használati tárgy volt a mintegy 50—60 centiméter átmérőjű ovális fémkosár, amely ugyancsak a szoba falát díszíti. Az elővájásoknál, feltárásoknál használt eszköz váza drótból készült, közepe pedig bádog csíkokból. Készítésére annak idején külön szakembert szerződtetett a bánya. Ami azonban ennél is érdekesebb, az egyetlen fennmaradt példány a szemétből került elő. Egy nyugdíjas 'helybeli bányász ajándékozta a gyűjtőnek. A bányászfalu gazdag kulturális hagyományainak emlékét őrzi az a német nyelvű olvasóköri jegy, amelyet 1893-ban állítottak ki. Az iraton szerepel Riegel Antal aláírása, akinek nevéhez fűződik a Rezső- és a Szarvas-táró létesítése, valamint a máig is működő iparvágány építése. Az idős gyűjtő, akinek egyébként apja és nagyapja is a má- nyoki bányában dolgozott, az anyag rendezése közben a tárgyak és dokumentumok jelentős részéről fényképfelvételeket készített. A több száz papírkép része annak a készülő tanulmánynak, amelyen Gölcz Pál jelenleg dolgozik. Ha betegség nem hátráltatja a munkát, s az eddigiekkel ellentétben támogató is akad, a nagy- mányoki bányászati gyűjteménnyel könyv alakjában valószínűleg a nagyközönség is megismerkedhet. Ferenci Demeter
