Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-08 / 186. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin madonnája lazánkban Zalaegerszegen készül a öbb ementáli sajt. A korszerű svájci mológiával felszerelt üzemben évente b mint 3500 tonna ementálit gyárta- (ebből képünk négy „karikát" örökí- meg). Az új gépsorok megkönnyítik dolgozók munkáját- nem kell kézzel élniük a malomkeréknyi, súlyos sajt- bőket, mert minden folyamat gépesíit Szigetvárra irist st nyerhet A strand területén fél tízkor kezdődik Baranya megyei Testnevelési és Sport- atal gltal szervezett birkózó bemutató, lit a gyermekek részére szervezendő jndbirkózó verseny, illetve tollaslabda sengés követ: kérjük, hogy ütőt, illetve >dát a kirándulók hozzanak magukkal! \z MHSZ Ércbányász Modellező Klub 'senyzői Mohai István vezetésével 11 ikor tartanak bemutatót az érdeklődők izére. Időközben értékelik a Baranya .■gyei Közlekedésbiztonsági Tanács mkatársai azt a tesztlapot, amit ugyanok o vonaton tölthetnek ki az utasok, nyolcvanöt pont fölötti eredményt el- Sk részére délután két órakor a stran- n folytatódik a vetélkedő. Az elméleti gyakorlati versengés tétje a megyei IT által fölajánlott díjak. A vonat 18 óra 40 perckor indul vissza igetvárról és 19 óra 20 perckor érke- [ Pécsre. A mellékelt szelvény — amit rönk a lapból kivágni — kedvezmé- es belépésre jogosít a fürdő területére- etve a vasúti pénztárnál lepecsételt elvény árkedvezményt nyújt az Orosz- n étteremben étkezők részére: a menüt /II. századból való eredeti receptúra érint ajánlják. A menettérti részvételi jegy felnőttek- k 30 forintba, diákoknak 25 forintba ke- I. S. Gy. A szelvény érvényes a július 14-i szigetvári HDN-vonatra. Felmutatásával félárú strandbelépő váltására jogosít, illetve étkezés esetén az Oroszlán étterem árkedvezményt nyújt. Karika-szelídítő Gyermekrajzpályázat A Dunántúli Napló május 13-i számában a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságával és az Úttörőszövetség megyei elnökségével közösen „Az én hazám Magyarország" címmel gyermekrajzpályá- zatot hirdettünk hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére. A pályázaton részt vehet megyénkből minden gyermek, aki a 14. éves életkort nem haladta meg. A beküldőt^ pályamunkákat csak akkor fogadhatjuk el, ha annak készítését óvodai nevelő, általános iskolai rajztanár, vagy úttörővezető aláírásával igazolja. A pályázat tartalmában megörökítheti az ország, a megye, a lakóhely szépségét, a gyermekek életének örömeit. A pályamunkák 30x25 cm-es méretben készüljenek, egy pályázótól legfeljebb 3 pályamunkát fogadunk el. A pályázatokat név és cím feltüntetésével folyamatosan, de legkésőbb 1985. január 1-ig a Dunántúl Napló címére (Pécs, 7601, Hunyadi út 11. Pf: 134) kell beküldeni. A borítékon kérjük feltüntetni „Felszabadulási gyermekre jzpályázat". A legjobb pályamunkákat a Dunántúli Napló gyermekrovatában folyamatosan közöljük. A Hazafias Népfront Baranya meqyei Bizottsága, az Úttörőszövetség megyei elnöksége a legjobb pályamunkákat jutalomban részesíti és azokból 1985. májusában Pécsett megyei kiállítást rendez. Egy-két régi karikával is lehet jól játszani. A karikák „megszelídítéséhez" adunk néhány ötletet. CÉLBADOBÁS, CÉLBAGURiTÁS Helyezzetek el a játékostól 10 méterre egy tárgyat. A feladat: úgy elgurítani a tornakarikát, hogy az a célt eltalálja. Jól fejleszti a célzókészségeteket, ha a karikát dobjátok az 5 méterre fekvő labdára. LEVEGŐ-PINGPONG Párosversenyek lebonyolítására is alkalmas a karika. Vállmagasságban helyezzétek el, akár fáról is lógathatjátok le, akár a földre tett állványra szerelitek fel. Azután a két versenyzőnek ezen a karikán át kell passzolgatnia pingpongütővel egymásnak a pingpong- labdát. Aki ront, rossz pontot kap. 10 rossz pont után kiesik a játékos és jöhet az újabb versenyző. Győztes az, aki a legtöbbször marad versenyben. TALÁLD EL EGYBŐL! A fára függesszetek fel egy tornákarikát! A versenyző feladata, hogy a feléje dobott tollaslabdát a tollasütővel passzolja át egyetlen ütéssel a karikán. Mindenkinek 5 kísérlete van, minden találat 10 pontot ér. (Lásd a rajzon.) KARIKA-SZELlDlTÖ A karikát kézzel hajtani aránylag könnyű, nehezebb lesz a feladat, ha egy kisebb pálcával, faágdarabbal kell egyensúlyozva vezetni. Még lehet nehezíteni azzal is a feladatot, hogy a versenyző felállított akadályok között pálcával hajtsa a tornakarikát (Akadályok lehetnek: felállított bábuk között haladni cikk-cakk vonalban, előre meghúzott vonalon végigvezetni, két egymástól 5 centiméterre földre- fektetett deszkalap között átvezetni a karikát, stb.) MINDENT KARIKÁVAL Ha több gyerek is összejött, és nem akarjátok, hogy várniuk kelljen egymásra, akkor sorváltót ajánlok ahol mindent karikával kell végrehajtani, de az akadályok is karikából vannak. Indulás: egy tornakarikán átbújni, utána a karikát vezetni az első állomásig. Hulla-hopp feladat, minden perc 10 pontot ér. Karika vezetése a második állomásig. Itt 10 méterről egy teniszlabdát kell a karikába bedobni. Futás tovább úgy, hogy a karikát a fej fölött kell tartani. Harmadik állomás: a karikát fejen áthúzni a testeken és alul a lábnál kibújni tízszer. Feladatok a karika vezetésére: slalomozós, levegőbe feldobálni, jobb vagy bal kézen pörgetni stb. Feladatok további állomásokra: karikával célba- dobni, célbagurítani, guruló karikán átrúgni egy focit, állványra karikát feldobni, lábon egyensúlyozni a karikát stb. Horváth Mihály Nagy emberek - kis történetek MARK TWAIN, A LEVÉLÍRÓ Mark Twain, a híres amerikai író, amikor valamelyik könyvén dolgozott, nem volt kapható arra, hogy levelet írjon. Barátai ismerték ezt a tulajdonságát. de néha felmerült mégis olyan kérdés, amelyre sürgős választ kellett kérni az írótól. Egyik kollegája és barátja szintén abba a helyzetbe került, hogy írnia kellett híres írótársának. Aztán hetekig várt a válaszra — hiába. Végre néma figyelmeztetésképpen küldött neki egy üres levélpapírt, meg egy bélyeget. Minap táviratot kapott Mark Twain-tól a következő szöveggel: „A papírt és a bélyeget megkaptam, de a boríték hiányzik.” MOZART ÉS A KEZDŐ ZENESZERZŐ Mozartot bécsi tartózkodása alatt felkereste egy kezdő zeneszerző. A mester éppen a Varázsfuvola című operáját komponálta, éjjel-nappal lázasan dolgozott, ezért nem vette jónéven, ha látogatók za-„ várták. — Mi kell, barátom? — kérdezte türelmetlenül. — Kérem, mester, azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogyan kell zenét szerezni — tette föl a furcsa kérdést a „szépreményű” zeneszerző-jelölt. Mozart elmosolyodott a naiv kérdésen, és csöndes humorral válaszolta: — Sajnos, nem tudom, mert még én sem kérdeztem meg senkitől. A levegőből épített vár Réges-régen történt. Élt valahol egy nagyon kegyetlen emír. Rengeteg kegyetlen dolgot talált ki. Egyszer magához hívatta a vezérét és azt mondta neki: — Keress nekem egy építészt! Azt akarom, hogy a levegőből építsen nekem várat, olyat, hogy a teteje r>e érintse a felhőket, az alja ne súrolja a földet. Áttetszőbb legyen a levegőnél, fényesebb a napnál és szebb a csillagoknál. A vezér megértette, hogy az uralkodó lehetetlent kíván, de nem volt mit tennie, a parancs az parancs, és ha nem próbálja meg végrehajtani, a fejét veszik. foszlott köntöst vett magára, hosszú vándorbötat vett a kezébe és elindult egy olyan építőmestert keresni, oki fel tudja az emírnek építeni a kívánt várat. Sokáig mendegélt országszerte, már elfáradt, már eltörődött, de még egy olyan építészre sem akadt, aki végighallgatta volna. Mind csak nevetett és azt mondta: — Hogyan is lehetne a levegőből fölépíteni egy várat? Kétség beesett a vezér — d e félt hazatérni, rettenetes halál várt volna reá. Már alig élt, felsebzett lábbal vonszolta magát egy messzi városig, ahol egy távoli földeken is híres öreg építőmester élt. Odament hozzá és a lábai elé vetette magát.- üzbég mese — Mit csinálsz? Állj föl! — kiáltott rá az építőmester. De a vezér tovább feküdt a porban. — Addig föl nem állok, amíg meg nem ígéred nekem, nagyra becsült mester, hogy teljesíted a kérésemet. — És mi lenne a kérésed? — Az emír megparancsolta nekem — felelte a vezér —, hogy keressek neki egy építészt, aki a levegőből épít várat neki. — Az uralkodó lehetetlent parancsolt neked — mondta az építőmester. — Levegőből nem lehet építkezni. Nézd! — és tervrajzokkal teli pergameneket mutatott a vezérnek. — Itt olyan palotákat látsz, amiket a szegény, dolgozó embereknek terveztem. Mert eljön majd az idő, mikor egyenlő lesz mindenki, és az emberek terveim alapján szép palotákat építenek majd maguknak. Sok, sok palotát, olyanokat, amilyeneket az emír még álmában sem látott. — Miket beszélsz? — ször- nyülködött a vezér — Ez nem igaz! Jobb lenne, ha segítenél rajtam. — Még ezek között a paloták között sincs, amelyik hasonlítana az emír vágyaihoz. Nincs olyan nép, amelyik a levegőből tudna palotát építeni — dünnyögte maga elé az építőmester. — De én segítek rajtad I Az emír már türelmetlenül várta az építészt. Alighogy meglátta, rákiáltott. — Hé, te építész! Építs nekem a levegőből palotát, de olyant, amelyiknek a teteje nem éri el a felhőket, az alja nem súrolja a földet. — Ó, nagy úr. — felelt alázatosan az építőmester. — Szívesen teljesítem kívánságodat, de van egy feltételem. Én építek neked a levegőből egy olyan palotát, hogy teteje nem éri az eget, alja nem súrolja a földet. De az anyagot csak olyan vízzel keverhetem össze, melyet parancsodra szitában hordanak oda a folyóról. Csak szitában hozott vízzel lehet a levegőből várót építeni. Meghökkent az emír és elgondolkozott. — Min gondolkozol, óh, nagyúr? — kérdezte az építőmester. — Hé, te ember! Vajon a lyukacsos szita megtartja a vizet? Ügy látszik, elvesztetted az eszedet és most ostobaságokat beszélsz. — Nagyúri Ha a levegőből várat lehet építeni, akkor a szitában is lehet vizet hordani. Az építőmester mégegyszer ránézett az emírre, hátat fordított neki és elment. Nigray Ernőd fordítása GALAMBOSI LÁSZLÓ Bodza palota Jázmin-kendős marokszedő billeg a búzába. Kéreg-zekés kévekötő botorkál utána. Háncs-malomból háncs-hajóval lisztes habra szállnak. Halakkal telt korall-kunyhók fölött éjszakáznak. Aranycsőrben ring a hajnal, csillag-bibés mályva. Kalitkából galamb száll a bodzapalotába. Bárány borul fodros fűbe, anyja után béget. Kos gyapjára mag csalogat fürge cinegéket. Kakas hátán nyest lovagol, vékát dönt a páva. Bunkót vető komámuram prémet dob a zsákba. Taraj-csokor pirosodik bodzapalotából. Iramodó fácán-fogók villognak a sásból. Békarokkát hait a hullám, surrog ezüst káka. Kányafészek zöldbe zökken, égbe mentett bárka. Bársony csizmás menyét sandít csirke-borítóra. Kutva-kisért kacsa hápog riadtan a tóra. Rózsaöves pendelyébe qyűjtöqet a gyermek, hazatérő nyárfák fölött gólyák kelepelnek. Aranycsőrben ring az alkony, csillag-bibés mályva. Fütvörészve toppanunk a bodzapalotába. ZALÁN TIBOR Vattacukor Vattacukor szála száll lengeti a déli szél Mire a nap délre áll addigra tán célhoz ér Száll ezüst kereng a szál röpteti magasba szél Míg a hold az égre száll vattacukor célhoz ér Rádió mellett. Gyermeksorsok... „Egyik este is elkezdett verni... De én már megszoktam úz ütéseket..." Elfásult hang, olyan valakinek a hangja, akinek életét a bánat és a fájdalom szőtte át, akinek élettapasztalata merő gyötrelem: életunt és re- ménytvesztett. Azt hihetnénk, a panasz élete alkonyán tör fel egy sok szenvedést megélt felnőttből. Ám aki „megszokta az ütéseket” egy kisfiú. Még tízéves sincs. Elhűlve hallgatom a vasárnap dálutáni „Táskarádió"-!. „ ... Kivitt a kamrába, fölállított a létrára és azt mondta, tegyem a nyakamra a kötelet. Én ezt nem akartam, akkor ő o lejemre húzta a hurkot, és egy lapáttal ütött, anyu kijött és levett a létráról..." A kisgyerek vallomása után — ez várható volt — a műsor alatt a hallgatók sokasága telefonált a műsorvezetőnek. Felháborodásuk leírhatatlan. „Hogy juthatott ilyen tragikus helyzetbe egy kisfiú? Hogy történhetett ez meg, hogy erről sem a szomszédok, sem akármilyen illetékesek nem tudtak semmit...?!" A műsorvezető néhány perc múlva sietett megnyugtatni a hallgatókat: a két alkoholista szülőt a szolnoki rendőrség — éppen a bejelentések alapján — letartóztatta, rövidesen vádat emelnek ellenük. A kisfiút állami intézetben helyezték el. A jászszentandrási szomszédok — ott történt az eset — elmondották, ők látták, hogy a kisgyerek hihetetlen kegyetlen körülmények között él, de ugye ... nem láthatnak be a négy fai közé, mert bizonyítani kell, ha az ember valamit állít, és különben is ott vannak az illetékesek ... Az illetékesek is tudtak róla — ez is kiderült —, főként a következő megjegyzésből: „Mindennek van egy bizonyos folyamata ...” Ezt úgy kell értenünk, hogy minden panasznak be kell járnia a maga hivatalos útját... Ami napokat vesz igénybe. Esetleg heteket. Esetleg ki tudja mennyi időt. Vagyis egy „ügy” — mégha netán életveszélyről is van szó — a bonyolult hivatalos úton idővel egyszerű üggyé szürkül? Nem tudom mi másra gondolhatnék. A tehetetlenség, a gyors döntést kizáró „Majd kivizsgáljuk !”-szemlélet, mélységesen kiábrándító. A „Táskarádió” egyébként már sorozatosan visszatér, egy másik elképesztő történetre. Szereplői két kislány — testvérek —, a mostoha aojuk, aki történetesen világtalan, aztán a volt férj, o gyermekek édesapja, aki már-már s;rva kér segítséqet bármilyen hivatalos szervtől, csak leqyen egyetlen egy, aki gyermekeit kimenti egy rothadt családi közösségből. A kislány — ő is tízéven aluli — a riporternek mondja el srenvtelen tényszerűséggel, mire akarta rávenni őt a mostoha apa, utazásuk alkalmából a vonat fülkéjében ... Most már három vasárnap délután felidézik a kislány szomorú vallomását, továbbá a kétségbeesett édesapa gyötrelmét, de az „elkövető személy” — ahogy manaDság ezt szaknyelven mondják — vagyis a mostoha apa még nem nyilatkozott. Lehet, hogy megtagadta a nyilatkozatot. Ehhez joga van. A drága jó mama — aki mindenről tud — még szintén hallgat. Gondolom, ezután sem igénylik a mikrofont. De arra azért kíváncsi lennék — a sok- sok ezer hallgatóval együtt —, miért hallgatnak azok, akiknek jogukban áll meghozni a legszigorúbb intézkedést. Miért kell immár harmadszor a rádiónak felkínálni az ügyet: „Az isten-szerei mére-csinálja- nak-már-valamitl”? Pecsétre, papírra várnak? Rab Ferenc
