Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-07 / 185. szám
Tovább, magasabb szinten... Gaszler József Egy karambolról beszélgetünk; furcsa, hogy mi mindentől fügq az ember élete ... A gépkocsibalesetet szerencsésen túlélte Gaszler József, s ha tetszik, még nagyobb energiával vetette magát a munkába, A rossz álom elmúlt, s talán maradt belőle egy apró figyelmeztetés; mi mindent szeretne az ember elvégezni még ... Az önnönmaga állította mérce talán egy rovátkával feljebb került. Pár hete. hogy Somberekén ünnepeltek, de a termelőszövetkezet elnökének hangjában nyoma sincs az ünnepnek. Pedig szenzáció- számba menő sikersorozat részese; immáron a tizenkettedik alkalommal megszakítás nélkül nyerték el a Kiváló Szövetkezet címet. — Sok minden zavarja az embert — jegyzi meg némi keserűséggel, — de legfőképpen az, ha rajtunk kívülálló okok és tények alapvetően negatívan hatnak visz- sza a termelésre, alapvetően módosítják elképzeléseinket. Nyilvánvalóan szép eredmény az, hogy 1972 óta évről évre túlszárnyaltuk korábbi eredményeinket, hogy ez idő alatt évente átlagosan 3 százalékkal nőtt a búza hektáronkénti termése, a kukorica 6—7, <j lucerna 4— 5, a tejtermelés 5, a vágómarha-értékesítés 2,5, a vágósertésé pedig 5—6 százalékkal nőtt évente —, hogy röpke tíz esztendő alatt 190 millióról 470 millióra növeltük az üzemi termelést, a bruttó jövedelmünk pedig 51 millióról 118 millióra nőtt—, hogy a tiszta nyereségünk az akkorinak háromszorosa, tavaly 82 millió lett... Jó, jó, de nekünk mindig önmagunkhoz kell a mércét állítanunk, s nem pihengethe- tünk a babérokon. Megjegyzem, hogy Baranya gazdaságai egy kicsit | értetlenül néznek Somberekre; nem értik, hogy miért e feszített ütem. — Még így sem vagyunk elégedettek az ütemmel, s néha úgy érezzük, a szabályozók és rendeletek gúzsba kötnek bennünket. Van pénzünk, mégis nehéz okos és hasznos termelő beruházásI ba fektetni éppen a beruházási stop miatt. Szándékunk, hogy idehozunk Som- I berekre valamiféle élelmi- \ szeripart, de egyelőre nem I léphetünk. Aztán gondom az is, hogy a> saját árunkat — I amit mi termelünk —, nem I értékesíthetjük mi. Egy. jó I. adag hasznot lehúzna)« a . közbeiktatott állomásokon; a I kereskedő észre sem veszi, j hogy mennyi munka, kínlódás-gyötrődés van egy-egy I termék mögött. . . Belemelegedik az érvelés- | be, s már akkor sem igen ? tud elmosolyodni, amikor fo- I tóriporter kollégám arra ké- | ri... Évek óta ismerem én ! is. Tudom, jó kedélyű, vidám 3 alaptermészetű ember, s a S ritkán haragos tekintet mö- I gött mindig ott bújkál vala- | miféle megbocsátó cinkosI súg. , — Szóval ... szeretnénk ! tovább fejlődni. Ez alapve- I tő kötelességünk, kötelessé- ■ gém. Egy vezetőnek tudnia I kell, azért bíztok rá millió- ■ kát, egy gazdaságot, hogy I próbáljon a tehetségéhez 1 mérten a legmagasabb szin6. HÉTVÉGE ten gazdálkodni. Én 1960- tól itt élek Somberekén, gyakorlatilag az első munkahelyemen. Elnöki megbízatásom 1967 áprilisától szól, s nagy kudarc még nem ért. Emellett vallom, felelős vagyok a dolgozóimért, a gazdasághoz tartozó községekben élő emberekért. Hát baj az, ha az ember többre vágyik ...? Somberek 4290 hektáros gazdaság, s ebből a területből 3850 a szántó. Kukoricát, búzát, lucernát termelnek; e három növényre szakosodtak az állattartás miatt. A búza a 6 tonnát közelíti, a kukorica nagy átlagban a 9-et. Szakosított tehenészeti telepük 500-as; lassan elérik az egy tehénre jutó 5000 literes évi átlagot. Sertéstelepünkön. 880 koca és szaporulatai; 1 koca után 2,1 tonna húst értékesítenek évente. Három baromfitelepükről 5000 tonna broilert nyernek, belevágtak a pecsenyekacsába, a májkacsába, juhászatukat 1000 anyajuh jellemzi, s 2 tonnát ad a 75 hektáros halastó hektáronként. Gazdálkodnak, építenek, beruháznak, bővítik a termelést, növelik a vagyont. S mindezt olyannyira saját erőből, hogy Gaszler József évről évre mondhatja; több mint 15 esztendő óta a gazdaság nem vett föl termelési hitelt! Nagyrészt saját erőből valósította meg termelő beruházásait. S futotta azokra az állam- igazgatási beruházásokra a községekben, amelyekre a tanácsi forintokból nem. Például a sombereki iskolára... — Csak gyorsabban forgathatnánk a forintokat... Most folyik a gazdasági energiaracionálási program keretében a földgáz bevezetése. — Sokat töprengtem a mai gazdálkodáson. Lassan eljutunk oda, hogy a minőség lesz a legfőbb regulá- tor! Sok függ ugyan a szabályzóktól, egyebektől, de csak az tud eredményt fölmutatni, aki el tudja adni a termékét, mi több — jó áron! A minőség megjelenik az alapanyagban, a munkában, annak szervezettségében, a közbenső termékben, a végtermékben ... Példát is mond. A sombereki gazdaság termelését illetően meghatározó a baromfi — az össztermelés volumenében közel 35—40 százalék! —, így aztán mindegy, hogy megél-e és hogyan él meg az ágazat. A hazai broilerfajták lefutóban, érzékenyek, gyengék. Mire végigfut egy lánc a nagyszülőpártól a szülőpáron, a tojáson, a keltetőn keresztül a naposcsibéig, rettentően megnőnek a veszteségek. De ez nem minden. A prernixet előállítók sem adnak állandó-megbízható minőséget. Megnő az elhullás... Röviden; nagyon összetett a dolog, akárhol vétenek a minőség ellen, tetemes a kár. S ma többnyire a gazdaságban csapódik le! — A baromfiágazatban itt nálunk nőtt a technikai színvonal, javult az emberek felkészültsége, jobban teszik a dolgukat, s a várt eredmény mégis elmarad . .. S egy percig sem fogunk tétovázni: ha a nulla körüli eredmény állandósul, felszámoljuk az egészet! Témát váltunk; milyen vezetőnek tartja önmagát Gaszler József? Próbál kitérni a válaszadás elől; — Ilyenformán ritkán né- ; zek tükörbe ... Azon vagyok, hogy ha adódik egy feladat, megpróbáljam az embereket a hasznosságából meggyőzni, csatasorba állítani. — Tud-e mindig újat nyújtani egy vezető? — Az innoválás a vezető kötelessége, különbenjiincs, nem beszélhetünk gazdálkodásról a mai értelemben. S olyan gazdaság sincs, ame- ^ lyiket ne lehetne megújítani.... Gaszler József a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, mondatai mögött ott érzem a jó tájékozottságot. — Miről álmodok néha? Olyan munkakörülményt teremteni, jövedelmet biztosítani, ami minden téren nekem is megfelelne. Arról a jövőről, amelyben a termelőszövetkezetek nem az ipari melléküzemágakkal, hanem korszerű szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak, kiegészítve egy modern, nagy vonalú állattartással, s a profilba vágó élelmiszeripari feldolgozó- üzemmel ... Ez lesz Somberek is. Kozma Ferenc Az első fecskék már megjelentek Lesz-e üdülőfalu Erdősmárokból? A csend, a jó levegő megfizethetetlen Rézi néni jobb kezén ráragadt kukoricadara, éppen a csirkéknek keverte meg a takarmányt. A baromfiakat még maga el tudja látni, de a veteményeskert gondozásához már másoktól kér segítséget. „Nem látok már rendesen — mondja — így aztán fizetek azért, hogy ezt a kis kertet megkapálják. Nincs senkim, férjem meghalt, a lányom Nyugat- Németországban él. A 80. évemben vagyok már, nem bírom úgy, mint azelőtt." Kaszával a vállán rövidnad- rágos kamaszfiú jön Rézi nénihez. Lekaszálta a ház körül felburjánzó gazt — egyébként Fóbián József 8. osztályos tanuló. Az öregasszony befordul a konyhába, majd visszajön, tenyerén aprópénzek. „Nézd meg. melyik a huszas — mondja a fiúnak — azt vedd el, a tiéd." Jóska egy darabig szabadkozik, ám a néni bíztatja, vigye csak. — ,',Jó gyerek ez — mondja — tavaly az összes fámat behordta.” Erdősmárokon nem Koch Mi- hályné, Rézi néni az egyetlen, aki idős korára teljesen egyedül él. A falu házai között 52 lakott, 11 üresen áll. Hogy hány ember él itt, arra Rézi néni adja meg a pontos választ, hiszen a 153 lakos után ő szedi be a harangozópénzt. Erdősmárok Mohácshoz közel, a mohácsi szőlődombok mögötti vonulatban húzódik. A faluhoz vezető bekötőút illatozó akácerdők mellett, szemet gyönyörködtető völgyek és hajlatok között húzódik és belefut a völgybe szoruló egyutcá- nyi faluba. Ha valaki veszi magának a fáradtságát, hogy a legelső házak előtti földúton felkaptasson a dombtetőre, szeme elé tárul a hosszan húzódó, nádastól szegélyezett tó. Valamikor a hímesházi tsz halastava volt, mesterségesen duzzasztottak fel az itt futó patakból. Most már csak — a falu és a környék lakóinak örömére — horgászó tóként használják. Éppen ennek a tónak a jelenléte, a falu szép fekvése vetette fel a gondolatot: üdülőfalut kellene varázsolni Erdősmárokból. A sok üres ház, ami a sok egyedül élő időst nézve valószínű szaporodni fog, mind átalakítható lenne hétvégi pihenőházzá. Ennek a gondolatnak egyik lelkes támogatója az Erdősmárokon élő Balázs Balázs kerámikus és faszobrász. A háza udvarán két kutya köteles- ségtudóan megugatja a betérőt. Az udvar közepén vastag fatörzs totemoszlop-szerűen ki- faragva, régi népi bútorok, használati tárgyak romjai között, faragott templomi szószék darabjai. Az udvar végén a műterem ajtaja tárva-nyitva, a gazda távollétében is bárki, bármikor bemehet. — Nemrég volt Pécsett az aprófalvak sorsával foglalkozó konferencia — mondja Balázs Balázs. Szép és komoly dolgok hangzottak el ott arról, hogy miként lehetne a falvak népességmegtartó erejét növelni. Szép ez a falu. Én már százszor elmehettem volna innen, lakást is ígértek, mégis maradtam. Csodálatos üdülőfalut .lehetne ebből csinálni. Az első vállalkozók már jelentkeztek is. A mohácsi fotóklub vásárolt magának egy házat, amit üdülőnek rendeznek majd be és valaki már vett hétvégi háznak egy épületet a falu végén. Én mindenkit, akit tudok rábeszélek, hogy jöjjön ide. — Itt egymást szerető és segítő emberek élnek — mondja Balázs Balázsné, aki tanárnő Hímesházán. Naponta jár oda, hiszen az erdősmároki iskola megszűnt, most a régi iskola- épület az ő lakásuk. — Azt csak a városiak hiszik, hogy itt le kell mondani valamiről. A cend, a jó levegő megfizethetetlen. A település egyetlen boltjában a kenyértől az üdítőig, a dezodoroktól a fehérneműig minden kapható. Huller Vilmos január óta vette bérbe. Ő maga Csepelről származik, a feleség csalta le ide vidékre. — Egyedül az áruszállításra panaszkodom. A Füszértnél például ha megrendelek 28-féle árut, jó ha ennek a felét megkapom. Igyekszem a falu igényei szerint beszerezni az árut. Régen nem volt kapható itt felvágott, most ez is van. Szép falu ez, szerintem ha a tavat rendbetennék, biztosan sokan járnának ide nyaralni. Tavaly itt táborozott le például egy nyugatnémet család. Véletlenül tévedtek ide, és itt maradtak több mint egy hétig. Erdősmárok, ha sok üres háza is van, ha sok egyedül maradt időskorú is él itt, nem kerül a halódó falvak sorába. Rézi néni alkalmi munkása segít összeszámolni; a faluban nyolc családnak van autója, öt házban van lovasfogat, kilenc helyen fejőstehén. Kocsma nincs. És bár a két—három újdonsült háztulajdonos még egyelőre nem jelenti a fellendülést, átalakulást, a lehetőség megvan ró, hogy Erdősmárok a csendes szép falu akár itt- élésre, akár pihenésre adjon helyet a nyugalomra vágyóknak. Sarok Zsuzsa
