Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-04 / 182. szám
1984. július 4., szerda Dunántúlt Tlaplö 3 Ülőgarnitúra o Domus Áruházban Läufer László felvételei Bútorhelyzet Baranyában Több a drágább, kevés az olcsó K inek minőségi kifogása van, ki nem kapott olcsóbb vagy szebb szekrénysort, konyhabútort, ülőgarnitúrát. Van, akinek később szállították, sérülten kapott meg valamit, és az olyan eset sem ritka, hogy a megvásárolt áru helyett mást szállítottak házhoz. Szerkesztőségünkbe gyakran érkeznek bútorvásárlási ügyekben panaszkodó levelek. Ezért körbejártuk, hogy mit kínál bútorfronton a kereskedelem nekünk, vásárlóknak. A pécsi Domus Áruházban első látásra úgy tűnik, hogy bőven van mindenféle bútor. Jobban szemlélődve kiderül, hogy mégsem olyan szép és egyszerű minden. Ugyan meseszépek a magyar—olasz koprodukcióban készült Veneto, Elza, Re- guza szekrénysorok, de az áruk nagyon borsos. Az itt kiállított darabok csak minták: akinek lenne rá hetvenezer forintja, annak is várnia kell 30—60 napot. míg a gyár leszállítja. A kispénzű vásárlókat nem kényezteti el a hazai ipar: hagyományos termékek ezek már évtizedek óta, csak a kivitelükben módosítottak valamennyit. Sokan vennék az elemes bútorokat — a Rékát, Garzont és Horizont márkáiút. Előnyük, hoqy darabonként is meg lehet venni, hátrányuk: ha elfo- avott az eqvik színű, lehet hoay félévbe is beletelik, mire lesz újra belőle. A noszfalqiahullám elérte a bútordivatot is: visszatértek a koloniál-stúlusú szekrények. Igen ám, csak az a baj, hogy a Zala Bútorgyár a baranyai fogyasztóknak csupán három garnitúrát tud küldeni havonta. Emiatt pedig állandó vitaforrás vevők és eladók között az érkezési és foglalási sorrend. Az ülőgarnitúrák közül is a romantikus stúlusúak a keresettebbek. A gyártók szerencsére ezt figyelembe veszik. A vásárlók viszont a közepes áru termékeket — így a Szegedi Bútoripari Szövetkezet Cézár garnitúráját — keresik. Az ugyancsak olcsóbb mohácsi, kecskeméti, budapesti gyártmányú ülőgarnitúra formája, nagysága általában megfelelő, de a kárpit keveseknek tetszik. Lehet rendelni megfelelőt, de mire leszállítják, több hónap is eltelik ... Konyhabútorokból, étkező garnitúrákból, polcokból, heve- rőkből, kiegészítő kisbútorokból még soha nem volt ekkora kínálat a Domusban, mint most. A pécsi Mecsek Áruház felső szintjén a Kanizsa Bútorgyár termékei kaphatók. Szépek, és viszonylag olcsók is. Mivel valamennyi OTP-hitelre kapható, ezért szívesen viszik a fiatalok. A MERUKER az elmúlt évben Lvov-Kertvórosban nyitotta meg bútorszalonját. Itt igyekeznek a környékbelieknek baranyai vállalatok termékeit bemutatni. A kis hely miatt azonban a választékot is szűkíteni kellett. A Pécsi Faipari Szövetkezet Kossuth Lajos utcai mintatermében a nagyon igényes, esztétikus, ám igen drága bútorok várnak gazdára. Hátrányuk, hogy a kis házgyári panellakásban nem tudnak igazán szépségük teljében érvényesülni. Körsétánk után úgy tűnik: minden kapható. Akkor miért panaszkodnak mégis a vásárlók? Megoldatlan probléma a folyamatos áruszállítás. Az senkit nem nyugtat meg, hogy 30—60—90 nap múlva megkaphatja az általa kiválasztott és megelőlegezett bútort. Az áruházi értesítés után is akadnak bajok: megérkezik ugyan a várva várt szekrénysor, garnitúra, de gyakran sérülten kerül a tulajdonosa elé. Ha kisebb javításról van szó, az áruházak asztalosai néhány napon, vagy héten belül korrigálják a hibát. Előfordul, hogy kicsomagolás, összeállítás után a lakásban derülnek ki a rejtett hibák: hiányzó csavarok, nem ösz- szepasszoló ajtók, mozgó széklábak. Ez esetben a Szolgáltatóipari Vállalat bútorjavító részlege siet a vevő segítségére. Siet?! Annyi a javításra, áthúzósra váró bútor, hogy egyszerűen nem győzik a kárpitosok a munkát. A várakozási idő itt is 30—60 nap. Vagyis egyszer várt a vevő három hónapot a bútorra, aztán ha javítanivaló akad rajta, újabb két hónapig nélkülözheti az addig áhított darabot. Mi lenne a megoldás? Többféle választ is kaptunk. A kereskedelem szerint az ipar még mindig háttérbe szorítja a belkereskedelmet a külpiacok miatt. Ugyanakkor a gyártó vállalatok arra panaszkodnak, hoqy esetenként hónapokig állnak, mert nincs meg valamilyen alkatrészük, vagy épp a bútorszövetből nem a megrendelt fajtákat szállították. A kör itt bezárul. Ebből kilépni — úgy tűnik — egyelőre senki sem tud. Ádám Erika Már az óvodában kezdődik... Első a biztonság! Beszélgetés Dránovits Pál r. hadnaggyal, a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkárával A hazánkban tizenkét esztendővel ezelőtt létrehozott közlekedésbiztonsági tanácsok azt a célt tűzték zászlajukra, hogy a motorizáaió fejlődésével párhuzamosan 'járuljanak hozzá a biztonságos közlekedéshez, a balesetek megelőzéséhez. Milyen formában történik ez a munka, milyen területekre terjed ki a tanácsok tevékenysége? Erről beszélgettem Dránovits Pál rendőr hadnagy- gyal, a Baranya megyei 'Közlekedésbiztonsági Tanács titkárával. Baranya megyében nagyobb zavarok nélkül, viszonylag rendezett körülmények között zajlik a közúti jármű- és gyalogosforgalom, ami talán a mi ténykedésünk eredménye is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy elégedettek lehetünk, hisz akad még tennivalónk. Elég, ha az évente romló baleseti statisztikára gondolunk . .. — Hogyan működik a megyei KBT? — Az MKBT elnökségének irányításával öt területi közlekedésbiztonsági tanács dolgozik a megyében, melyek éves terv alapján látják el feladataikat. Az MKBT-nek hét szakbizottsága van, így az általános közlekedésre nevelési, ifjúságnevelési, tömegkommunikációs, értékelő, elemző és forgalom- biztonsági, gazdasági, valamint a jogi. Ezekben, s a területi szakbizottságokban szinte valamennyi réteg és foglalkozás képviselteti magát. Ezenkívül a megyében mintegy ezer társadalmi aktivista segíti munkánkat. — Milyen formában történik a közlekedők lelvilágositása, nevelése és tájékoztatása? — Hosszú lenne felsorolni, hogy mi mindent csinálunk minden évben, de például biztosítjuk a színvonalas propagandaanyagokat, az óvodáikban, iskolákban a pedagógusok segítségével oktatjuk a közlekedés szabályait, közlekedési parkokat működtetünk, a jelentősebb járműparkkal rendelkező vállalatok gépkocsivezetőinek előadásokat tartunk, vetélkedőiket szervezünk, melyekbe valamennyi korosztályt bevonunk. — Kétségtelen, hogy széles körben mozog az MKBT, de úgy vélem, egy nem jelentéktelen közlekedő réteghez még nem sikerült eljutni. A magán- gépjármű-vezetőkre gondolok... — Ez valóban így van. Bár az igazsághoz tartozik, hogy rendezvényeirtken a magánjárművezetők is részt vehetnek, de részükről az érdeklődés nem túl nagy. S azt is el kell mondanom, hogy tavaly és idén a rádió és a Dunántúli Napló segítségével olyan játékokat szerveztünk, melyekkel ezt a réteget kívántuk megmozgatni, s ezek nem is voltak sikertelenek. De kétségtelen tény, hogy lépnünk kell ... — Milyen tervek, elképzelések születtek a munka javítására? — Továbbra is számítunk az aktívahálózat munkájára, nekik az eddigi tevékenységükért is köszönet jár, s a társadalmi szervezetek együttműködésére. A szakbizottságoknak nagyobb szerepet kívánunk adni, s ugyancsak feladatunk a területi KBT-k munkájának szervezettebbé, a járművezetők felé irányuló szervező tevékenység hatékonyabbá tétele, s a már említett magángépjár- mű-vezetők aktivizálása. Hisz a közlekedési ismeretek elmélyítése a biztonságot fokozza. A balesetmentes közlekedés pedig valamennyiünk érdeke ... R. N. Lelki beszélgetések A lélektan és Münchhausen báré A mai men- tálhigiénia egyfajta mély paradoxont hordoz magában. A társadalom bizonyos elemei, a hierarchiák, a megélhetési gondok, a mindennapi stresszhatások alaposan összeroncsolják idegrendszerünket — ez a társadalom egyik arca. A másik pedig az, hogy ugyaneme társadalom intézményeket hoz létre, szakembereket képez a maga által is okozott roncsolások gyógyítására. Azt hiszem egyértelmű, hogy jelenleg a roncsoló tevékenység a hatékonyabb. Mit is jelent mindez? Nem kevesebbet, mint hogy a mentál'higié- nia intézményrendszere elsősorban tüneti kezelésre rendeltetett, és nem a lényegi okok gyógyítására. A szakemberek számára — úgy tudom —, közhely az a történéssorozat, hogy behoznak egy embert egy gyógyító intézménybe, ahol kiderítik, hogy bajainak forrása mondjuk rendezetlen családi élete. Kezelik egy ideig, majd kibocsátják, azaz visszaeresztik ugyanabba a környezetbe, amely előidézte nála a bajt. Ebben a lehetetlen helyzetben lényegi megoldás kétféle lehet. Az egyik: mindama körülmények megváltoztatása, amelyek tönkreteszik az ember idegrendszerét. 'Ez kissé utópisztikus feltétel, nem más, mint a társadalom gyökeres megváltoztatása, az elidegenedés teljes kiirtása világunkból. A másik lehetőség, a sokkal reálisabb és égetőbb feladat: képessé tenni az embert arra, hogy megküzdjön a roncsoló hatásokkal, saját személyiségébe beültetni az erőt és az eszközt, melynek birtokában sikeresen megbirkózhat az idegrendszerét támadó veszélyekkel. Vagy legalább felismerheti őket. Münchhauseni helyzet ez a javából: olyan, mint amikor a báró a saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból. Dehát úgy látszik, csak ez a járható út. Kívülállóként tehát úgy képzelem, hogy a mentálhigiénés intézmény szakembere — pszichológusa vagy pszichiátere — egyfajta trénerként működik. Felkészít a terhelésekre és megoldási lehetőségeket mutat. Életünk leggyakoribb velejárója például a konfliktus, és mindenki tapasztalhatta már, hogy ugyanazt a konfliktust sokféleképp lehet megoldani, túlélni. El tudok képzelni olyan tanítást, amely ezt mondja: kerüld a konfliktusokat, legalábbis próbáld meg kiválasztani, melyek azok, amelyeket tényleg érdemes végigharcolni. A lényegtelenebbektől nyugodtan húzódj vissza, többet nyersz vele, mint amit konkrétan elvesztettél. — Kérdés persze, hogy ez lehetséges-e, a mindennapi összeütközések a bolttól a hivatalig, a családtól az utcáig nem sűrűsödnek-e az elviselnetőség szintje fölé. El tudom képzelni, hogy a szakember megtaníthat a másik ember észrevételére. Annak felismerésére, hogy adott helyzetben a velem szembenálló félnek is megvannak a maga érvei, mozgatói, ő sem véletlenül vagy merő rosszindulatból teszi azt, ami nekem káros vagy hátrányos. Meqtaníthat a szakember ugyanakkor arra, hogy mennyit ér az ember méltósága, a magáé és a másiké egyaránt, és hogy a másikkal szembeni tolerancia hogyan segít a maga méltóságának megőrzésében. Mégis a legfontosabbnak azt tartanám, ha a szakember saját magam megismerésére tanítana meg. Felvilágosítana arról, ami bennem lejátszódik egy konfliktus során, rámutatna ingerültségem igazi eredetére, feltárná, mi az igazi oka kudarcaimnak és ráébresztene, miféle cselekedetek jelentenének igazi sikert nekem. Azt szeretném, ha a szakember bölcsebbé tenne engem. Nem okosabbá, bölcsebbé. Az okosság, az ész nem teszi védhető- vé az agyamat; az eszem segíthet abban, 'hogy több pénzt keressek, hogy összeszedjem az autót, a videót és a hétvégi házat, a bölcsesség viszont segítene abbgn, hogy ennél emberszabásúbb céljaim legyenek. A bölcsesség segítene a lemondásban, 'hogy ne fogadjam el a minduntalan felkínált lehetőségeket a magam túlhajszo- lásőna, hogy tudatosan döntsék a pluszjövedelem és a családom között, ha már ott tartunk, hoqy ez a döntési kényszer reálissá vált. A szakembertől azt várom, hoqy figyelmeztessen erre a dilemmára. Hívja fel a figyelmemet arra, hogy másképp is élhetek, mint a többség, és hogy megadatott egy szféráig az életemnek, amelyen belül valóban én dönt- hetem el, hoqyan tovább. A szakember abban segítsen, hogy képes legyek erre a münchhauseni mozdulatra, mielőtt még elérne a testi-lelki megkopaszodás. Nos, hoqy ez ügyben a szakember valójában milyen eszközökkel mit tud elérni, az az ő szakmai ügye. Gyanítom: a legfontosabb az lenne, ha mindenkit felkészítene arra, hogy saját maga pszichológusa legyen. Ehhez persze először is el kell jutni a szakemberhez. Ennek útját-módját azonban talán épp azok ismerik a legkevésbé, akik igazán rászorulnának. Elnézem egyhónapos Juli lányomat, ahogy olykor keservesen fintorog, majd harsányan bömböl. A furcsa az, hoqy sohasem teszi ok nélkül. Utólag mindig rájövünk, hogy jogos volt a sírása, é'hes volt, fáradt vagy valami más váltotta ki benne. Mindig von jelentősége a sírásának. Pedig ismereteim szerint Juli még nem tudatos lény. De egyvalamiben mégiscsak lefőz bennünket, ez pedig a hihetetlen őszintesége. A maga módjón felismeri, hogy nincs rendben valami és a maga eszközeivel mindent megtesz azért, hogy újra rendben legyen. Nem odázza el a baj jelzését, és nem lehet mással megnyugtatni, csak ha az igazi problémát „gyógykezeljük". Szeretném, ha felnőtt korára is ilyen maradna. Márványi Péter Magyar gyorsírósikerek Sikeresen szerepeltek a magyar gyorsírók a szocialista országok gyorsíróinak — Lipcsében most véget ért nemzetközi versenyén. A 10 perces, 462 szótagos végsebességű diktátumban a magyar csapat — Baczony László (MTI), Kiss Zsuzsa (Intercooperation), Kun Erzsébet (MTI) — a győztes NDK együttes mögött második helyezést ért el. Az egyéni versenyben Baczony László második lett. Az ifjúságiak (25 éven alul) csapatversenyét a maavar válogatott — Sánta Anikó, Jó- .pás Katalin (MTI), Berek Lász- lóné (Magyar Alumíniumipari Tröszt) — nyerte, a 322 szótag végsebességű, tízperces egyéni versenyben Sánta Anikó avőzött, Jónás Katalin harmadik lett.
