Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-26 / 204. szám

1984. július 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mérnök és KISZ-titkár Halász László Pécsett készítik hangszereiket Számítás- technikai programok az oktatásért A programtervező egészen mással foglalkozik, mint a programszervező. Talán hang­zása miatt szokták keverni a két, teljesen eltérő fogalmat, no meg azért, mert a számí­tástechnikai fogalmak nem eléggé közismertek hazánk­ban. íqy talán kevesen tud­ják: a -programtervezőnek a számítógépekkel van dolga. Halász László programter­vező a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. A veszpré­mi Vegyipari Egyetem elvégzé­se után nem sokkal, 1979-ben került a PMMF-re, ahol előző évben indult a számítástech­nikai tevékenység a főiskola matematika és számítástechni­kai intézetében. Kutatási témá­juk, amelyhez kötötten több­ször járt külföldön, korántsem öncélú. A mérnökképzést se­gítő számítógépes programo­kat készítenek. A Tudomány- szervezési és Informatikai In­tézet koordinálásával vala­mennyi érdekelt magyar egye­tem részt vesz a programok készítésében. A területek- el- osztóstakor a PMMF-hez a vegyipari folyamatok számító- gépes szimulációja (modelle­zése) című téma került. A té­ma egyik irányítója, tervezője Halász László. v — Ahhoz, hogy az adott üzem, a leendő munkahely technológiáját megismerjék, két lehetőség van a hallgatók számára: a gyárakban terme­lési gyakorlatokon vagy üzem- látogatásokon, de megismer­hetik a technológiát számító- gépes programok segítségével is. Ennek az is előnye, hogy egyszerre többféle (például műtrágyaipari, alumíniumipari, gyógyszeripari stb.) szakterü­leteken és más-más termelési helyzetben is vizsgálhatják az adott technológiát a PMMF-en is rendelkezésre álló számító- gépes programok segítségével. Kutatásainkat támogatja az UNIDO (az ENSZ ipari-fejlesz­tési szervezete) 1982 óta, így több külföldi egyetem tapasz­talatait is fel tudjuk használ­ni. Május elején például a zü­richi Műszaki Egyetemen jár­tam, ahol programokat, do­kumentációkat cseréltünk. A svájci tanulmányúton megvizs­gáltuk annak a számítógépnek működését is, amelynek meg­felelőt hamarosan Pécsett is üzembe helyeznek. — Milyen nyelven tárgyalt küllöldön? — Megmondom őszintén, legszívesebben angolul beszé­lek mindenütt, de németül is tudok társalogni. Mivel a szá­mítástechnika szaknyelve az angol, sokszor a szakkifejezé­seket magyarul nem is tudom, nincs is megfelelőjük. Halász László *32 éves prog­ramtervező, elfoglalt ember. Az említett számítógépes prog­ramot tavasszal befejezték, most ennek alapján készül doktori disszertációjának meg­védésére. Ez év májusában változás is bekövetkezett éle­tében. Megválasztották a KISZ PMMF Bizottságának titkárává. — Középiskolás korom óta dolgozom aktívan a KISZ-ben. Szeretem ezt a fajta munkát is. Kicsit gondolkodtam azért, mi­előtt igent mondtam, mert el akartam kerülni az ismert ka­barétréfában is megfogalma­zott szituációt. Ebben megszó­lítanak egy embert: „öreg­apám, hol találom az igazga­tót?" Válasz: „Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mert én vagyok a KISZ-titkár, és tudok neked segíteni.” Nem érzem magam öregnek. Évek óta tartok órát a hallgatók­nak matematika és számítás­technika tantárgyból, úgy gon­dolom, jó a kapcsolatunk. Most lezárult egy korszak a szakmai tevékenységben, és úgy gondoltam, nem árt, ha kitekintek a főiskolai élet egé­szére. — KISZ-titkárként mit tekint legfontosabb leiadatainak? — Úgy gondolom, hogy az ifjúság közéleti tevékenységé­nek és a KISZ-nek is csökken a népszerűsége. A PMMF-en tovább nehezíti a helyzetet, hogy a képzés mindössze 3 éves, így nehezen tudnak a hallgatók folyamatos munkát végezni. A hallgatók többsége passzív. A 850 KISZ-tagból jó, ha 80—100 végez közéleti te­vékenységet. így fő felada­tunk, hogy minél több embert próbáljunk megnyerni a KISZ- nek. Ehhez például minden, akár egyéni problémára is oda kell figyelnünk, jó programo­kat szerveznünk, nagyobb súlyt kell helyeznünk az érdekvéde­lemre, támogatnunk kell a te­vékenységre (és nem feltétle­nül csak tankörökre) orientáló alapszervezetek alakulását. Úgy gondolom, aki egyszer érezte, hogy rá is odafigyel­nek, arra számíthatunk a ké­sőbbiekben is. Bozsik L. Pomázon kezdődött. A fővá­ros melletti, több nemzetiség által lakott községben, 1974- ben délszláv tónccsoport ala­kult. A kísérőzenekor alig hu­szonéves tagjainak tehetségére már akkor sokan felfigyeltek. Annak idején a hazai táncház­mozgalom kezdetekor még nem sokan támogatták a hasonló kezdeményezéseket, ezért külö­nösen nagy eredménynek szá­mít, hogy a zenekar — amely a kapott szakmai tanácsok és egyéb segítség miatt is, tiszte­letből felvette a repülőgép-bal­eset következtében elhunyt, ne­ves zeneszerző Vujicsics Tiha­mér nevét — 1977-ben meg­nyerte a népzenei kategóriát a Ki Mit Tud-on. Július elején tartotta tízéves, jubileumi hangversenyét az ön­álló, 1981-ben az év hangleme­ze címet kiérdemlő lemezzel rendelkező, elsősorban délszláv zenét játszó együttes. A gálán valamennyi tag részt vett. Érde­mes megjegyezni a töretlen népszerűségű együttes mai ösz- szetételét. A közelmúltban, a pécsi Nevelési Központban a következők játszottak: Brczán Miroszláv (csellótambura), Ere- dics Kálmán (bőgő, dob), Ere­dics Gábor (harmonika, furu­lya), Győri Károly (hegedű, prí- matambura), Szendrődi Ferenc (prímatambura). Rajtuk kívül a zenekar állandóan foglalkoztat női énekes-szólistákat is, akik közül legutóbb Pécsett Sebes­tyén Márta (az István, a király Réka szerepének „hangja") és Gyenis Katalin szerepelt. A Vujicsics együttes jelenle­gi tagjai nagyobbrészt zenélés­ből élnek. Erre elsősorban azért van lehetőségük, mert tudásuk alapján felfigyeltek rájuk Ku- vaitban, és korábbi, hosszabb- rövidebb vendégszereplésük után a napákban fél évre az egyik ottani, előkelő hotelbe szerződtek. A népzenei gyűjtéssel és szájhagyományok útján meg­maradt magyarországi délszláv dallamok feldolgozásával, meg­őrzésével is foglalkozó Vujicsics zenekarnak említésre méltó pé­csi kapcsolatai vannak. Veze­tőjük, Eredics Kálmán, a tanár­képzőn végzett, énekeseik közül többen szerepeltek a Baranya Táncegyüttesben. Hangszereik nagyrésze pedig Bóczán Béla pécsi műhelyében készül. Bozsik L Augusztus 31— szeptember 1. Népművelők vándorgyűlése Pécsett Pécsett tartja negyedik ván­dorgyűlését a Magyar Népmű­velők Egyesülete. Az ország minden részéből több mint 300 közművelődési szakembert vár­nak augusztus 31-én. A kétna­pos vándorgyűlésen aktuális kultúrpolitikai, közművelődési témáról hongzik el előadás az első napon, majd ki-ki érdek­lődésének megfelelően szekció- foglalkozásokon fejtheti ki vé­leményét a következő témák­ban: a művelődési intézmények társadalmi kapcsolatai, a köz- művelődésben dolgozók élet- és munkakörülményei, képzési és továbbképzési lehetőségei, a mindennapi kultúra, tömegkom­munikáció és videózás. A szep­tember elsejei plenáris ülésen összefoglalják a szekciókban el­hangzott vitát. Pólfai Péter és Vári Éva A magyar operett fejlődésé­ben hajdan korszakos jelentő­ségű néhány Huszka-mű egyi­két a Gül Babát tűzte műsorá­ra idén a Pécsi Nyári Színház. A bemutató, illetve fölújítás a Pécsi Nemzeti Színháztól kért (igényelt?, megrendelt?) pro­dukció, úgy is mondhatnánk, az operett-tagozat nyári ven­dégjátéka, amit a színház veze­tő rendezője állított színpadra. S ebből a szögből már más a kép . . . A pécsi színházban ugyanis néhány év óta jó és egészsé­ges folyamat részesei az ope­rettbemutatók. Előadásban, ki­állításban és zeneileg egyaránt igényesebb lett ez a műfaj, mint korábban. A nyári Gül Baba viszont ebbe a törekvés­be sehogy sem illik bele. A darab, — jóllehet néhány dala a fiatalabbak előtt sem ismeretlen — poros. Szerintem lefújhatatlanok. Mesevilága gyermeteg, cselekménye bár­gyú, romantikája felpumpált és verejtékesen magyarkodó. A rendezésből mindössze az derül ki, hogy Szegvári Meny­hért tudomásul vette: ez az operett-szüzsé olyan, amilyen. Nem tesz hozzá és — egy szü­nettel is háromórás terjedelme szerint érezhetően — nem is vesz el belőle. Úgy tűnik, rá­bízza a színészekre, tegyék kedvük szerint, azt, amit a sze­rep „kiad” ... így a hosszú, meghúzatlan üresjáratoktól el­Képernyő előtt Méregtemetők Nem tudom, a kedd, 18.00 a tömegkommunikációs szakem­berek értékelése szerint meny­nyire „jó" műsoridő, minden­esetre annyira nem lehet né­zett, hogy Herczenik Miklós és Árvái Jolán dokumentum-riport- filmje, a Méregtemetők ne ér­demelt volna jobb időpontot. Az időpontokkal amúgy is baj­ban vagyok, mert bár a film a mérgező ipari hulladékok táro­lásáról általában szólt, majd harmadát az emlékezetes váci botrány, az 1981-es vízszennye­ződés tette ki. '81 februárjában a Chinoin által tárolt hulladék hogy, hogy nem, belemosódott a talajba, három város és 200 ezer ember ivóvizét téve tönk­re. Lehet, hogy rosszul emlék­szem, de a széles nyilvánosság nem lett agyontájékoztatva. Legalább is azon frissiben nem. Persze, kellett idő az ügy ki­vizsgálásához, a tanulságok le­vonásához, s mivel az eltelt há­rom és fél év sem volt újabb példák és fejlemények híján, ez a picinyke késedelem „föl se tűnik". Mégis zavar — s a felvéte­lek tanúsága szerint nem oz alkotókon múlott — ez az i'dő- ponteltolódás, ennek a filmnek jóval korábban kellett volna el­készülnie. Magából a filmből derül ki, hogy miért: a helyzet csekély változásához is igen nagy szükség volna a közvéle­mény bizalmára. Ezt az illé­kony, mégis hihetetlenül szilárd valamit pedig jobb minél ha­marább megszerezni. Nem el­nyerni, vagy deklarálni: meg­szerezni. A Méregtemetők egyik legnagyobb erénye, hogy kimondatlanul is ezt a bizal­mat vette célba, de nem hasz­nált olcsó eszközöket, nem agi­tált, nem riogatott, tisztesség­gel körüljárta a témát, s hű­vös-pontosán zárta le, vagy in­kább hagyta a filmet oz Egész­ségügyi Minisztérium képviselő­jének egy mondatával: néha jobban fél a közvélemény a majdani tárolóktól és égetők­től, mint a pillanatnyi igen ve­szélyes helyzettől. Sajnos, van rá jó oka — teszem hozzá a riportok és „esetek" hatása alatt. Zsómbék polgárai élén­ken tiltakoztak, mikor a község határában, az ország egyetlen igazán biztonságos agyaglen­cséjében létesült volna méreg­temető. A váci eset után nem volt bizalmuk. Érthető. De ha egy tanács se engedi be terü­letére a hulladékot, a váci eset bármikor megismétlődhet. Ez is értető. A kör bezárul, a hul­ladék marad. A film másik nagy erénye, hogy nem kiáltott „feszítsd meg”-et, nem keresett bűnba­kot mindenáron. A Chinoint például. Mely az eset óta Bécs- be (!) viszi égetni a váci telep hulladékát. S amelynek az egész ügy cirka számillió fo­rintjába került. Vagy az Egye­sült Gyógyszer- és Tápszer­gyárat. A gyár kezdetleges égetőtelepén a legnagyobb erőfeszítés ellenére is nagy a füst, a szennyeződés. „Mi len­ne, ho le kéne ezzel állni?” — kérdezi a riporter. „Megállna a termelés" — hangzik o keserű válasz. És a kör megint bezá­rul. Terveztek a XX. kerületben modern, nagy kapacitású ége­tőművet. Ma már 2,5 milliárd forintba kerülne. Ennyi pénz pedig egyszerűen nincs. A szó­noki kérdésre meg, hogy a ta­laj, a levegő, a víz szennyezése mibe kerül, válosz nincs. Azaz annyira kézenfekvő, hogy ki se kell mondani. Csak ez utóbbi árat aprónként és „észrevétle­nül” fizetjük. Jó film volt a Mé­regtemetők. Nem tehet róla, hogy nem temette el a mérget, amit a nézőben fakaszt a jelen állapot, s hogy a megoldáshoz csak a korrektségével tudott hozzájárulni. Felhívtb a figyel­met valamire, amit amúgy is, csak épp kevésbé pontosan tu­dott a közvélemény. Más kér­dés, hogy a puszta ügyelem mostanra édeskevés. Parti Nagy Lajos tekintve a közönség néha szó­rakozhat is, hiszen a szöveg lehetőséget nyújt egy-két szel­lemes poénre, mulatságos ala­kításra is. Egy rendezői ötleté­re azért emlékszem: Leila dra- maturgiailag fontos szövegré­szeket énekel a színtér bal ol­dalán, mialatt „amazontermé­szetű" háremhölgye, Zulejka önfeledten hetyeg Mujkó ci­gánnyal a színpad jobb sarká­ban. A közönség végighaho- tázza az áriát; a hatáskonfron­táció tökéletes. Ki-ki azonban döntse el, mennyiben „fair play" olcsó humorral rájátsza­ni az egyébként szép hangú, muzikálisan és fegyelmezetten éneklő primadonnára ... A színpadkép ügyes, tetsze­tős, leleményes. (Fehér tüllel övezett kétszintes és több egy­szintes „fiókdzsámi-forma" díszletelem mozgatása, szét­húzása.) Kár, hogy alapötlete visszaköszön a júniusi Varázs- fuvo/ából, ahol különben ra­gyogó volt, Szegvári rendezé­sével együtt. Olybá tűnik, hogy a rendező és a díszlettervező (Huros Annamária) beleszere­tett saját ötletébe. „Törököt fogtam, nem ereszt”-alapon, hogy stílusos legyek. A jelme­zek szépek, tarkák, mutatósak. Egy-két percig. Negyedórákon át, amíg a statisztéria tömege csak áll, meg áll, mint színpa­di háttér — sok. Általában sok az állókép hatású beállí­tás; a mozgalmasságot a tánc­betétek és a régi, jól bevált klisék „hozzák". (Pl. ló s lovas balról, azután jobbról jő. Az­után el. Majd újra, „da capo". A ló türelmes...) A táncok nem túl igényesek, de a kislá­nyok szépek; a legények tán­caiban pedig a dallamvégek (á la Huszka Jenő) virtigli ki­merevített zárlatai különösképp megdobogtatták a jó magyar szíveket... (Koreográfus: Vi- dákovics Antal). Primadonnaszerepben Dankó Klára kellemes jelenség; kul­turáltan énekel, amikor hagy­ják. Harmath Albert a tőle el­várható nívón alokította, éne­kelte Gábor diákot. Az est két legélvezetesebb színészi telje­sítménye Vári Éva és Pállai Pé­ter (betegsége idején Vízi György) Mujkó-házaspárja. Szereplésük jóízű, Ízléses mu- lattatás. Faludy László Zülfi- kárja szereposztásbeli tévedés. Gergely Róbert (Ali) jó szí­nészként teljesíti feladatát. Lang Györgyi kedvesen ad egyéni színt a figurának. Szín­lap szerint jelen voltak még Cserényi Béla, Dévényi Ildikó, Gyuricza Liliann. A zenekart Hevesi András vezényelte. Wallinger Endre Tíz év a délszláv népzenéért Bemutatjuk a Vujicsics-egylittest Nyári Gül Baba Pécsi vendégjáték — Pécsett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents